A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-13 / 15. szám

A hitről kellene írni, azt hiszem, a kitörölhetetlen, megdönthetetlen óriás-nagy emberi hitekről, amelyek tudták, a legroszszabb napokban is tudták, minden őrületnek vége szakad egyszer. És lön, bár a leghajthatatlanabb hívők közt sem hiszem, hogy lett volna bárki is. aki ilyen gyors lefolyást jósolt volna a történéseknek.

Igen, a hiteknek is megvannak a maguk fellegvárai.

Van egy csodálatos templom az Ipoly mentén, Ipolybalogon. Bizonyítottan az Árpád-korból származik, számomra máig ez a szakrális építmény A templom. Irányt, tartást, hitet adó. Mert a templomoknak is megvan a maguk sorsa — ezek a falak rengeteget tudnának erről mesélni. S talán azok a csontok is, amelyeket a templom pár évvel ezelőtti felújításakor találtak annak északi fala mellett. A tudósok állítják, eleink temetkeztek így, talán nyolcszáz évvel ezelőtt is, körkörösen a templom köré. Mint ahogy az Árpád-korabeli templomokon, a szentély falán ékablakot szoktak ütni, a kelet-északkeleti oldalon úgy. hogy tavasszal és ősszel a felkelő nap első sugarai a hajnali istentiszteletkor épp az áldozati oltárra essenek. Balogon ilyen ablak nem volt, s a nyolcvanas évek elején történt restauráláskor az itteni szakemberek is már-már beletörődtek, hogy ez egy atipikus templom lehet, amikor eljött az egyik esztergomi atya, a templomépítészet híres ismerője, és azt mondta: próbáljuk meg kitalálni, hová helyezhették eleink annak idején az oltárt. S amikor ebben megegyeztek és azt is megállapították, a tavaszi napéjegyenlőség idején hol kel fel a nap. az atya a szentély falának egy pontjára mutatott: ott kell lennie. A kőművesek még ezután is csak nehezen találták meg a kijelölt helyen a templom későbbi barokkizálásakor mesterien eltüntetett ékablakot. Amelyet pedig azért kellett eltüntetni, hogy ne zavarja meg a szentélybe akkor elhelyezett és máig eredeti szépségében fennmaradt barokk oltár vonalait, amelynek értékét milliókban mérik, s amely ma is a templom egyik éke.

Igen, az emberi alkotó szellem is vastagon megfordult itt az évszázadok folyamán. További bizonyíték erre Krisztus és tizenkét apostolának faszobra, amelyek a kórus mellvédjén találhatók. Szép. nemes gótikus szobrok; kettőt közülük alapos okkal azzal gyanúsítanak, hogy egyenesen a nagy lőcsei Pál mester műhelyéből származnak. Valóban sok a rokonság köztük és a lőcsei Szent Jakab-templom szobrai között, erről magam is meggyőződhettem. Mindegyikük arckifejezése más és más, öröm, fájdalom, remény, bizakodás, szeretet, hit, odaadás süt a majdnem-élő fából.

Ha tudna, bizonyára sokat mondana el a templom történetéről az azt körülölelő vastag kőfal is, amelyet annak idején a szentélyt — és saját életüket védendő emeltek a falu lakosai. Elmondaná például, hogy az Árpád-ház kihalása utáni zavaros időkben többek közt a cseh Vencel királyfi is szemet vetett a magyar trónra, mi több, 1301. augusztus 27-én János kalocsai érsek Székesfehérváron királlyá is koronázta őt. Mikor aztán rosszra fordult a sora és ellenfele. Károly Róbert elől menekülnie kellett, az Ipolyon átúsztatva kíséretével egy éjszakára e templom falai közt pihent meg. A legenda szerint vele volt a szent korona is, ennek emlékét hirdeti máig a templom tornyán lévő hiteles mása, amely Nagy József pozsonyi grafikusművész tervei alapján készült a nyolcvanas évek elején.

S ha ide értem, itt már kikerülhetetlenül az emberekről kell beszélnem, a jó balogi emberekről, akik ezt a templomot máig megőrizték önmaguknak, mindanynyiunknak. Akik a nyolcvanas évek elején, áldozatokat nem kímélve restaurálhatják olyanná, amilyen szépségében ma gyönyörködhetünk. Akik közül akkor egy nem akadt, aki a korona hiteles mására kezet emelt volna.

A tornyon ugyanis emberemlékezet óta volt egy korona, de ez nem a magyar korona hiteles mása. csak egy elképzelt formája volt. Amikor már kész volt a torony és egy péntek estére Balogra vándorolt a korona hiteles másolata is, szombat délután felkerült rendeltetési helyére és szombat estéiig hogy, hogy

nem, a torony körüli állás is szőrén-szálán eltűnt. Hétfőre, amikorra az államrendőrség menetrendszerűen megjelent a faluban, csupa szédülős balogival találkozott, akik közül egy sem ment volna fel a toronyba, hogy teljesítse a hivatal utasítását. a korona levételét. így maradt, örömünkre, máig, hirdetve ezzel az emberi kiállást is; mint a bejárati kapu ajtaja is, amelyen a korabeli fafaragó művészember állított csodálatos emléket a maga módján az ország ezeréves fennállásának, a Milleniumnak.

És most már kiemelt helyen, hangsúlyosan hadd szóljak arról, aki a fent leirt tevékenységnek motorja, s a falu lelki és szellemi életének jó gazdája: Montskó Tibor kanonok úrról, aki nyolcvanegy éves kora ellenére fiatalokat megszégyenítő vitalitással gondozza máig is a rá bízott nyájat. Hadd mondjam el. papban én tájainkon még nem találkoztam emberekért ennyire aggódni tudó, közösségének széthullását ennyire mélyen megélő emberrel. Egy három évvel ezelőtti találkozásunk képe él élesen bennem; láttam rajta, hogy nincs minden rendben, kérdezem, mi a baj. Vezekelek, mondja. Miért? Tegnap volt itt X atya a pannonhalmi bencésektől. Ha te azt láttad volna, hogy tudott ő. milyen alázattal leborulni az oltár előtt! Ezt szeretném elérni én is.

Igen, a balogi templom nemcsak csodálatos ékszerdoboz, de a hit vára is. Körben, a falakon Nagy József csodálatos keresztútja vezeti a szemet és a szívet, középen, a szentély fölött a világ Megváltójának szobra áll. Balogot megáldotta tudással arról, hogy a hit megtartja az embert. De Balogot megáldotta hittel is: az emberek kitartottak, hitték, hogy eljön a feltámadás.

S a hívőnek beteljesedik az ő hite.

Kép és szöveg: CSÁKY PÁL

8