A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-13 / 15. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma Társadalmi viszonyaink kutatói szinte egybehangzóan fogalmazzák meg ma azt az igényt, hogy a társadalomra, a gazdaságra és a politikai intézményrendszerre kiterjedő megújulási folyamatban érvényesüljenek a társadalom, az állam és a politikai intézményrendszer kölcsönös egyensúlyozásának és kapcsolatainak korszerű eszközei és formái. Ezt a folyamatot természetszerűen elő kell segítenie az alkotmányjogi szabályozásnak, főleg azzal, hogy meghatározza a kiegyensúlyozott társadalmi élet kereteit, a társadalom alapvető rétegeinek és közösségeinek politikai és jogi helyzetét, ezek érdekképviseleti jogosítványait, a velük szemben támasztott elvárásokat, valamint az egymáshoz, a politikai szervezetekhez és az államhoz fűződő kapcsolataik kereteit és főbb megnyilvánulási formáit. E folyamat szerves része a nemzetiségek, vagy ahogyan a nemzetközi jogban használatos, nemzeti kisebbségek jogállásának alkotmányi és törvényi szabályozása, ill. újraszabályozása. Az emberi jogokat érintő nemzetközi jogi dokumentumokban — habár nincs a nemzeti kisebbségekre, ill. a nemzetiségekre, mint közösségekre vonatkozó átfogó és egységes egyezmény — számos olyan jogosultságot vagy tilalmat találunk, amelyek a nemzeti szempontú hátrányos megkülönböztetést tiltják, s egyben előirányozzák az egyenjogúság elvének érvényesítését. Ezek egyidejűleg tartalmazzák az aláíró államok kötelezettségeit is bizonyos tilalmak elrendelésére, s ezek megszegőinek megbüntetésére. Tartalmazzák a sajátos kisebbségi jogokat is. A nemzetiségi, ill. kisebbségi lakosság az egyes országokban egyrészt a nemzetközi szabályozás következményeként, másrészt az egyes államok politikai és alkotmányos koncepciójának megfelelően részesül belső állami jogi rendezésben. A belső, főleg államjogi szabályozásból kitűnik, hogy az adott állam, mely etnikumokat tekint nemzetiségnek vagy nemzeti kisebbségnek, milyen jogi elbánásban részesíti ezeket. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság többnemzet iség ü állam. A cseh és a szlovák nemzettel együtt más — magyar, német lengyel és ukrán-ruszin nemzetiségű — állampolgárok is, kollektív jogokkal felruházva élnek. (A statisztikai kimutatás szerint 1988-ban az SZSZK lakosságának a létszáma elérte az 5 264 220 lakost. Ebből 576 455 (11 %) magyar, és 38 496 (0,7 %) ukrán nemzetiségű volt). Hazánk nemzetiségi politikája hoszszú, s torzulásoktól sem mentes fejlődés eredménye, míg a kényszerasszimilációs tendenciáktól a nemzetiségi sajátosságok megőrzéséhez és fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtését helyeslő és szorgalmazó törekvésekig eljutott. Míg pl. az 1948 májusi alkotmány nem tesz említést a nemzetiségekről, az 1960-ban elfogadott alkotmány már szól a magyar, a lengyel és az ukrán nemzetiségű lakosság művelődési és kulturális fejlődéséhez szükséges feltételeinek megteremtéséről. Az ezt az alkotmányt kiegészítő és módosító, 1968-ban elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény viszont már a nemzetiségek számára sajátos kollektiv jogokat is deklarál. Az eddigi alkotmányjogi szabályozás azt is igazolja, hogy a nemzetiségi kérdés intézését nagy mértékben befolyásolják azok a politikai és más törekvések és körülmények, amelyek között ezek a jogi szabályozások megszülettek. Most, erőteljesebben kifejezésre jut a társadalmi közösségi akarat, valamint a politikai elhatározások társadalmi befolyásolásának és ellenőrzésének igénylése, természetesen, ezt a folyamatot is törvényi, de főleg alkotmánytörvényi szabályozásnak kell követnie. Elő kell segítenie, ill. olyan irányba terelnie a társadalmi folyamatokat, hogy létrejöjjenek az alkotó társadalmi élet keretei, s ezen belül a nemzetek és nemzetiségek együttélésének olyan jogi eszközrendszere, amely lehetővé teszi és ösztönöz az egyenjogúság szellemében való élet feltételeinek megteremtésére. Mindezt úgy, hogy összhangban legyen mindazokkal a nemzetközileg elfogadott elvekkel, amelyek tiltják az emberek nemzetiség szerinti hátrányos megkülönböztetését, és megszabják a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága elvének érvényesítését. Most, az új alkotmány előkészitése folyamán szükséges újra átgondolni a nemzetiségek alkotmányos jogait, s azt a garanciális rendszert, amely egyben a deklarált jogok megvalósíthatóságának biztosítékát is jelenti. Mivel a kollektiv jogok többsége a belőlük eredő egyéni jogok gyakorlása révén valósul meg, szükséges, hogy az új alkotmányban megfelelő megfogalmazást nyerjenek nemcsak a kollektív jogok, hanem az ezek érvényesülését előmozdító egyéni nemzetiségi jogok is. Alapvetően fontos az is, hogy az alkotmányban egyöntetűen nyerjen megfogalmazást egy szilárd alapokra épülő nemzetiségi politika jogi kerete, valamint a nemzetiségek kettős döntésének ténye. Ugyancsak világosan ki kell fejezni a nemzetiségi jogok érvényesülésének előmozdítását célzó társadalmi, állami és egyéni kötelességeket, a kapcsolódó tilalmakat és szankciókat. Fontos szerepet tölt be a nemzetiségek életében a saját nyelvhasználat kérdésköre is. Ez annál inkább is lényeges kérdés, mivel ez a nemzetiségi jogok közül kollektiv és egyéni vonatkozásban a múltban sok problémával terhelt, s mert használata szinte mindegyik nemzetiségi joggal szoros öszszefüggésben van. Ezért az alkotmányban világosan ki kell mondani a jog terjedelmét és feltételeit is. S mivelhogy a tapasztalatok szerint az általánosan megfogalmazott alkotmányos jogokkal az érintettek nem tudtak teljes mértékben élni, a jövőben az eddiginél részletesebben kellene deklarálni a nemzetiségeket megillető sajátos egyéni és kollektív jogokat. Tudatosítanunk kell, hogy a nemzetiségi jogok, a nemzetiségi egyenjogúság, a nemzetiségi igényekés szükségletek mind tökéletesebb kielégítésének biztosítása fokozza a nemzetiségi lakosság ama belső pozitív meggyőződését, hogy a haza, amelynek polgárai, nem csupán deklarálja a jogokat, hanem biztosítékot is nyújt ezek mindennapi megvalósításához. S egyben élteti a nemzetiségi lakosság körében az egyenlőség, az egyenjogúság és a hazafias érzést, s egyengeti az utat az óhajtott Közös Európai Házba! Dr. GYÖRGY ISTVÁN kandidátus Első profi népizenekarunk: A Csámborgó Nem mindennapos eseményre került sor vasárnap, március 4-én Pozsonyban, az Orsolya-rend templomában. Zilizi Tihamérnak, a kereszténydemokrata klub vezetőjének szervezésében a Csámborgó zenekar Szvorák Kati népdalénekes közreműködésével Jeles napok cimü műsorát mutatta be, melyet az egyházi vonatkozású népiénekek és szokásdalok kimeríthetetlen tárházából állítottak össze. A műsorban elhangzottak gregorián dalok, 18. századi Mária-énekek, karácsonyi és újévi köszöntök, Jézust kereső dalok, szent énekek, pünkösdi és húsvéti népiénekek. Szent István királyról szóló dalok, virrasztóénekek és palóc dudanóták. Tévedés nélkül állíthatom, hogy egyedülálló esemény volt, mert eddig egyetlen népzenét játszó zenekarunk sem választotta koncertjének helyszínéül a templomot. — Mi mindehová elmegyünk, ahová hívnak — mondja Kováts Marcell, az együttes vezetője. Igaz, ez volt az első alkalom, hogy templomban léptünk fel, kicsit izgultunk is, hogy milyen lesz a hangzás, milyen hangulatot sikerül teremtenünk. egy ilyen környezetben hogy is szólnak majd ezek a dalok. Úgy érezzük, a közönségnek tetszett. — Fáradtak vagytok? — Igen. Kassaiak vagyunk, és figyelembe véve az utakat és az autónkat, az út nyolc órát tart, és ma még egy újabb előadás vár ránk Pozsonypüspokiben. Ott a Hajnalvárók című 75 pierces műsorunkat mutatjuk be, eddig közel 40 előadást megélt, autentikus népidalkincset bemutató összeállítás, melyben gyimesi keserveseket, marosszéki és gömöri népdalokat, huszita dalokat, szilicei rabéneket, dudanótákat és jókai verbunkot hallgathat a közönség. Elmondanám röviden, hogy milyen előadással tudunk még szolgálni. Az említett Hajnalvárók c. műsornak van egy kibővített változata is, melyet az Új Nemzedék kamaratánccsoportjával közösen mutatunk be. Rendhagyó énekóra a negyedik műsorunk, amit általános iskolás gyerekeknek készítettünk, mert Kodály szavait magunkénak valljuk, hogy az évszázadok alatt letisztult, eredeti magyar népxial érzékenyebbé és gazdagabbá teheti a gyermek lelkét. — Plakátjaitokon, szórólapjaitokon az Ifjú Népművészet Mestere címmel kitüntetett zenekarként mutatkoztok be, mondanál erről valamit? — Tavaly májusban olvastunk egy pályázatot a Magyar Nemzetben, jelentkeztünk, nevezésünket regisztrálták, és júliusban egy meghallgatáson vettünk részt, ahol 10 pierces műsort kellett bemutatnunk, aztán útiköltséget se térítve mehettünk haza; nagy csend NEMZETISÉGI JOGOK ÉS GARANCIÁK 6
