A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 2. szám

Az utolsó jelenetben a fiú sosem látott apját várja a genfi repülőtéren. Ez a fiú néhány óra alatt öreg lett. A filmben nagy szerepet kap a tárgyszim­bolika. A hétköznapokon szinte túlzott gya­korisággal használt olló, mellyel az anya esténként elszántan szabdalja a csirkét, a második összecsapás során mint támadó­eszköz fúródik az ajtó fájába, akárcsak a homlokba fúródó tokmánykulcs, amely jele­net inkább volt hatásvadász, mint célraveze­tő — hacsak nem a hatásvadászat volt a cél. Az operatőr — Kardos Sándor — is kiváló munkát végzett. Érdekes megoldás, hogy olykor a kulcsfontosságú tárgy lesz kamerá­vá. Jól látható ez a kisszék példáján — melyről a „halálraítéltnek" kell leesnie. —. mintha a tárgy is életre kelne, s elszenvedné, hogy a tetthelyre cipelik, miközben figyeli cipelője arcát. Talán kicsit eröltetetten hat ez a hagyományos kameramozgások mellett. Ettől sokkal visszafogottabb és találóbb az a jelenet, ahol a békülni szándékozó anya benyit fia szobájába. Ebben az esetben a nyíló ajtó a kamera, s ennek az „ajtómotí­vumnak" az érdeme, hogy érezzük, itt sokkal több történik egy vizitnél. Az anya, aki magá - ra hagyta fiát, most nem csak a szoba ajtaját nyitja fiára. Önmagát is. A másik ajtó-motívumnál éppen hátrányos ez a kamerakezelés, mivel nem érzékeltet kellőképp, s Így öncélúnak hat, amikor a nyitódó ajtó zenitjéről néz a kamera a belépő fiúra és barátnőjére. S még egy adalék; hogy megértsük, miért kapta a film ezt a cimet. De válaszoljon az illetékes. Tímár Péter: Shakespeare Mac­­bethjéböl való az idézet, nem egészen szó szerint. Macbeth mondja a III. felvonás 3. színében: „Mielőtt befejezi vaksi röptét / A denevér, mielőtt álmosan Elzümmögi He­cate szaruszárnyú / Bogara az éj altató dalát: Iszonyú tett történik" (Szabó Lőrinc fordítása). Várakozást szerettem volna kelteni a néző­ben, mi is történik, mielőtt befejezné röptét a denevér. A denevér, mely egyébként a film fiú főszereplőjére utal, az érzékeny emberek­hez hasonlóan, akik környezetüket ingerük, hogy az így kiváltott reakciók által tájékozód­janak. a maga által keltett hullámok rezonan­ciájára reagál." (Fiala János Péter: A denevér röpte. Filmvilág 1988/12.) MÓROCZ MÁRIA Fotó: Méry Gábor tam, hogy nálunk is szeretnék látni egy ilyen valóban demokratikus, mindenféle ellensé­geskedéstől mentes, ám vitáktól élénk tö­meggyűlést. ahol mindenki félelem nélkül mondhatja el a véleményét, azt a választ kaptam, hogy nekik, oroszoknak, nincs politi­kai kultúrájuk, azért ez a káosz; majd meglá­tom, ha nálunk, Csehszlovákiában is „kitör" a glasznoszty, sokkal kulturáltabban mennek majd a dolgok. Hazaérkezvén megtudtam, hogy a Szlovák nemzeti fellfelés terén valóban rendezetteb­bek a tömeggyülések, bár időhiány miatt nem kaphat szót mindenki. Igaz, december 9-én, mire a térre értem, szót már nem, csak zenét hallottam. Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy visszavágytam Moszkvába, egy pillanatig mégis nosztalgiával gondoltam a „káoszra", a Puskin térre, ahol mindenki mondta — mondhatta — a magáét. Remé­lem, így lesz ez a jövőben is, és nemcsak a Puskin téren ... VARGA ERZSÉBET A Kárpáti Kiadó kalendáriuma honismereti olvasókönyv, amely egy nép magáratalálását hivatott elősegíteni. Ennek az elvárásnak hi­ánytalanul megfelel. Mert mit talál benne az olvasó? Zömmel olyan írásokat, amelyek (hivatalo­san) a Kárpátontúli területen élő magyar nemzetiségüekről szólnak. A szerzők is helyi­ek, s tudatában vannak annak, mi kell „a népnek", hogy az sok évtizednyi megfélemlí­tés, hallgatás és kötelező dicshimnuszzen­gés után magára találjon, saját hangját hal­lassa. ,A politikai nyíltság, a demokratizálás folyamatának még csak az elején tartunk" — állapítja meg Balta László a kötet egyik Írásában Petőfi beregszászi emléktáblája avatása kapcsán. Ennek a gondolatnak következetes folyta­tásaként Balogh Géza az anyanyelv és nem­zetiségi hovatartozás összefüggéséről írja: „Rémélhetö, hogy ez az új, változásokkal teli korszak reformra törekvő és váró iskolaprog­ramjával megtalálja a lehetőséget, hogy gyermekeink anyanyelvi bölcsődékben, óvo­dákban, iskolákban saját nyelvük és nemzeti kulturális kincseik mélységes elsajátításának alapján állva megtanulják és értékeljék a bennünket körülvevő nemzetiségek anya­nyelvét is a benne rejlő értékekkel egyetem­ben". Eszmefuttatását így fejezi be:.......ne feledjük, hogy az lehet igazán hasznos tagja a szovjet, de bármely más társadalomnak, aki magyar, román, ukrán stb. létére önma­gát nem megtagadva, egyéniségében meg-Egy-két helytelen kifejezésmód Halálra, temetésre vonatkozó szókapcsola­taink, kifejezéseink, mint tudjuk, szép szám­ban vannak. Sajnos, elég sokszor előfordul, hogy ezeket a kifejezéseket nem egészen helyesen használjuk, nemcsak a beszélt nyelvben, hanem hivatalos híranyagban, vagyis Írott szövegekben is. Azt hiszem, azt már említettem egy másik írásomban, hogy a meghal igét -ban, -ben rágós határozóval akkor használjuk helyesen, amikor valaki valamilyen betegségben pusz­tul el, tehát például rákban, tüdőgyulladás­ban, kolerában stb. hal meg. A balesetben, repülőszerencsétlenségben meghal szókap­csolatot nem tarthatjuk helyesnek. Azért foglalkozom most ezzel újra, mert ez a helytelen kifejezésmód az utóbbi időben fel­tűnően terjed; még ilyen mondatot is hallot­tam: A robbantásban két bányász meghalt. Pedig ezt helyesen Így kellett volna mondani: A robbantás következtében két bányász meg­halt, vagy: A robbantásnak két bányász esett áldozatul. A következőkben néhány más helytelen vagy legalábbis szokatlan kifejezésmódra szeretném felhívni a figyelmet. Azt, hogy maradva felül tud kerekedni önmaga kicsi­nyességein, és az adott viszonyok között odaadóan alkot." Még e témánál maradva Marton Erzsébet írását tartom érdemesnek említésre, aki az anyanyelvi közoktatás jelenlegi kárpátaljai helyzetét taglalja. Dolgozatából megtudjuk, hogy Kárpátalján 50 iskolában folyik a taní­tás magyar nyelven és 35 olyan iskola is van, amelyben két nyelvű — tehát magyar és ukrán, magyar és orosz, illetve magyar­­orosz—ukrán nyelven is — folyik az oktatás. Következtetése szerint:..... a felemás nyel­vi közegben helyét nehezen találó serdülő a két kultúra határvonalán reked meg: az anyanyelvihez meglehetősen kevés és felüle­tes szálakkal kapcsolódik, s lényegében a másik nyelv is idegen marad számára." Hogy a magyar nyelvű iskolák leendő tanulóinak útja törésektől, lelki sérülésektől mentes le­gyen — állapítja meg a szerző —, a jelenlegi­nél (52) több magyar óvodára van szükség. E cél elérését szolgálja az ukrán kommunista párt nemrég hozott határozata, melynek ér­telmében anyanyelven oktató és nevelő isko­lákat, óvodákat és bölcsődéket kell nyitni. Mint az elején már utaltam rá, a Kalendári­umban bőven talál az olvasó helytörténettel, néprajzzal, önismerettel foglalkozó Írásokat. Dupka György Rákóczi nyomára bukkant a nép emlékezetében, Radvánci Mihály a mun­kácsi városháza toronyórájáról ir. Ugyancsak Munkácsra kalauzol Sz/ivka József, aki a levéltár régi anyagáról készített leltárt,Veres lom, végső nyugatom. Lehet valakit átadni az örök nyugalomnak, örök nyugalomra helyez­ni, végső nyugalomra kísérni. És térhet vagy mehet valaki örök nyugalomra. Van a nyugszik igének egy másik szárma­zéka, a nyugovó melléknév és főnév. Főnév­ként a nyugovó szót általában csak ebben a ragozott formában használjuk: nyugovóra. Tehát: a nap már nyugovóra hajlik, nyugovó­ra tér, azaz a nap lemenőben van, lemegy. Személyről is mondhatjuk, hogy nyugovóra tér, nyugovóra hajtja fejét, vagyis lefekszik éjszakai pihenésre. Értelmező szótárunk az örök nyugovóra tér — azaz meghal — szó­­kapcsolatot is közli. Mégis szokatlanul hang­zik az igy megszövegezett hír: Az elhunytat szülőfalujában helyezik örök nyugovóra. Ugyanígy szokatlannak és nem egészen he­lyesnek kell tartanunk ezt a kifejezésmódot: örök nyugovóra vagy végső nyugovóra kísérik az elhunytat. Egy balesetről szóló beszámolóból idézem a következő mondatot: Egy embert a magas­feszültségű áram csapott agyon. Azt most csak mellékesen jegyzem meg, hogy helye­sebb nagyfeszültségű áramról beszélni, mint magasfeszültségű áramról. Az idézett mon­datban az igei állítmány hat igazán zavaróan. Miért ? Mert az agyoncsap ige első jelentése ugyan valóban ez: megöl, leüt valakit, vala­Jenő pedig a terület orvosellátásáról érteke­zik a 17—18. században, megállapítván: „ .az elmaradott egészségügyi viszonyok is alaposan hozzájárultak ahhoz, hogy vidé­künket »terra incognita«-nak, ismeretlen földnek nevezték a múltban idevetődött uta­zók és írók." Fóri Sándor egyszervolt falvak után nyomoz, Szőllősi Tibor a Huszt helység­név eredetét kutatja (érdekességként: Hosz­­szúmező, Visk, Sziget, Técsö kezdőbetűiből ered Huszt neve), Budovics Judit Oroszi népszokásait veszi számba. Évfordulók kap­csán olvashatunk Györy Dezsőről. Kölcsey­­ről, Sáfáry Lászlóról, stb. azzal a közös vo­nással, hogy mindegyik Írás az alkotónak Kárpátaijához kötődő emlékeiből táplálkozik. A kötet végén Dupka György a József Attila Alkotóközösség anyagaiból ed közre válogatást (Balia D. Károly, Horváth Sándor, Füzesi Magda, Finta Éva, Ferenczi Tihamér, Nagy Zoltán Mihály, Tárczy Andor, stbj, de az előző oldalakon is olvashatunk szépiro­dalmat. A kötet képanyagával szintén elégedettek lehetünk, jó kiegészítői, illusztrációi a szöve­geknek, sőt önálló mondanivalóval kapcso­lódnak az ungi, beregi tájhoz, múlthoz és emberekhez. Tóth Lajos, Kádas Katalin, Pá/fy István és mások grafikái az izmosodó kárpát­aljai magyar képzőművészetről adnak ízelí­tőt. A kötet összeállítói — Zákány Éva és Réthy Rozália — méltók elismerésünkre. szövegezésben ez a mondat is helyes: Ennek a részeges alaknak csak az lehetett a vége. hogy egy kocsmai verekedésben agyoncsap­ják. Azt hiszem, mindebből világossá vált, miért ne mondjuk a szerencsétlenség áldo­zatáról, hogy agyoncsapta az áram. Ilyen esetben azt kell mondanunk: a nagyfeszült­ségű áram agyonsújtotta, illetve halálra sújtot­ta, esetleg: megölte. A villám sem agyon­csapja az embert, hanem agyonsújtja. Ami pedig a részvétet illeti, a nyelvművelők többször is felhívták rá a figyelmet, hogy részvétet nem kívánunk. Ennek ellenére ez a hiba újra meg újra felbukkan. Ezért szeret­ném itt most még egyszer hangsúlyozni, hogy részvét szavunk jelentése: más fájdal­mának átérzése, a szenvedő emberrel való együttérzés, az iránta tanúsított szánalom. Ebből következik, hogy részvétünket csak kifejezhetjük, nyilváníthatjuk. A megszokott formula, ahogyan ezt a gyászolónak tudtára adjuk, ez: fogadd — vagy fogadja — részvéte­met, esetleg: őszinte részvétemet, nem pedig ez: részvétet kívánok. A vigasztalást kívánok szókapcsolat természetesen helyes, csak­hogy ez a szép kifejezés a mai köznyelvben nemigen használatos, legföljebb egyes vidé­keken a falusi nyelvhasználatban él még. MAYER JUDIT URBAN ALADAR LÍU KINCSÜNK AZ/VWWEV valakit valahol eltemetnek, így is mondhatjuk például: ebben vagy abban a városban, köz­ségben, temetőben, esetleg sírboltban helye­zik örök nyugalomra A nyugalom főnév ugyanis — rendszerint minősítő jelzővel el­látva — a halál utáni állapotot, pihenést is jelenti. Van tehát örök nyugalom, siri nyuga­mit, csakhogy ennek az igének van egy kis komolytalan, lebecsülő, túlzó, néha tréfás, néha durva hangulati velejárója. Lássunk né­hány példát! Agyoncsapja a legyet. Vagy: tréfás fenyegetésként: Fogd be a szád, mert menten agyoncsaplak! Vagy: egy kissé durva

Next

/
Thumbnails
Contents