A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 2. szám

í

' -Dr. ÄLLAMI (sz

... Az első, amit megtudok dr. IVAN HUDEC korábbi igazgatóhelyettestől, hogy a pozsonyi Krammer-dülö (Bratislava-Kramáre) emeletes lakóházai, illetve a lankás hegyoldal lábánál fekvő és a vidéki páciensek által is jól ismert közkórház fölötti dombon magasodó, mindmáig újnak mondható, impozáns épületben létesített klinikát hivatalosan sohasem hívták pártszanatóriumnak — bár a neve mindmáig így forog közszájon.

— A dolgok között nyilván többirányú összefüggés van — mondja Hudec doktor, aki egyébként nemcsak igazgatóhelyettese, hanem belgyógyásza is volt ennek az 1989. november 29-e óta már jogilag sem létező, korábban viszont zárt kórháznak, amelynek sorompóval meg kerítéssel védett kertjében Tatra 613- asok közlekedtek; és ahová a nem pártlapnál dolgozó újságírónak is csak igazolással, szigorú ellenőrzés mellett lehetett bejutnia. — E kiemelt fontosságú és sokaknak valóban szemet szúró egészségügyi intézményt még a Szlovák Nemzeti Tanács Egészségügyi Megbízotti Hivatala létesítette. Később innen került

az egészségügyi minisztérium igazgatása alá. Valaha Állami Szanatóriumnak hívták, majd az Állami Egészségügyi Intézet nevet kapta. Régen Pozsony belvárosában, a Fraňo Kráľ utcában működött; az intézmény újabb, sokkal tágasabb pavilonjai a hatvanas-hetvenes évek fordulóján épültek. Megjegyzendő azonban, hogy ez már abban az időszakban volt, amikor egyre jobban kellett takarékoskodni a beruházási költségekkel, így az ÁEI mai épületének műszaki nívója már vadonatúj korában sem közelítette meg a hasonló

tisztségviselőit. Mi kezeltük a Szlovák Nemzeti Tanács és a Szövetségi Gyűlés képviselőit, a nemzeti művészeket, a szocialista munka hőseit, az akadémikusokat, a második világháború veteránjait és másokat, beleértve esetleg azok családtagjait is. Mintegy négyezer ember egészségügyi ellátásáról gondoskodtunk.

— Némi iróniával akár úgy is mondhatnám: a felső néhány ezerről, a tágabb hatalmi elitről. . . Ki állította össze ezt a sajátos nomenklatúrát ?

rendeltetésű külföldi intézmények színvonalát. Tudni kell ugyanis, hogy tőlünk keletre vagy nyugatra, szinte minden országnak van ilyen kórháza.

— Igen ám, csakhogy azokban a páciensek jóval szőkébb• köréről gondoskodnak! Épp úgy köztudomású ugyanis, hogy Nyugaton jobbára csak az államfőnek, a miniszterelnöknek, a kormány tagjainak, nomeg az ott akkreditált külföldi diplomatáknak van joguk kiváltságos egészségügyi ellátásra. Ezért lenne érdekes tudni, hogy a népiesen pártszanatóriumnak „ becézett" kramárei klinikán vajon kik gyógykezeltették magukat?

— A különböző beosztású párt- és állami funkcionáriusok, beleértve a Nemzeti Frontba tömörülő tömegszervezetek és szövetségek vezető

— Tudomásom szerint ez a pozsonyi pártközpont és az egészségügyi minisztérium egyeztetésén alapult. Klinikánk kiemelt jellegét elsősorban az jelezte, hogy nem a területileg illetékes nemzeti bizottsághoz, hanem közvetlenül a minisztériumhoz tartoztunk.

— Voltak vidéki betegeik is ?

— A jogosultak listáján szerepeltek mind a kerületi, mind a járási párt- és állami szervek legfelsőbb szintű képviselői. Hozzátartozik viszont az igazsághoz, hogy ők, nyilván kényelmi okokból, nemigen vállalták az utazgatást, így ritkábban is kerestek föl bennünket.

—■ És akik jöttek, azoknak ide állandó belépőjük volt ? Mondjuk olyasmi, mint az egyszerű halandó számára a buszbérlet?