A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
Tudósok Mátyásudvarában ••• Hunyadi Mátyás személyét, egyéniségét — közismert dolog ez — évszázadok során gyarapodó legendák övezik, amelyek fényében kissé idealizálva jelenik meg az utókor előtt. Akadnak persze olyanok, akik dohognak emiatt, mondván: Mátyás agresszív külpolitikája szinte közömbösítette azokat az eredményeket, amelyeket a szellem és a kultúra felvirágoztatása terén ragyogó udvara felmutathatott. Nehéz ebben a kérdésben pártatlanul dönteni. Elvégre a török birodalom terjeszkedése, III. Frigyes császár trónigénye és Podébrád György hintapolitikája olyan tényezők, amelyek magyarázzák a mátyási külpolitikát, látni kell ugyanakkor azt is, hogy Hunyadi Mátyást már kis korától fogva a tudományok szeretetére nevelték, s nem kisebb tanítómestere volt, mint Vitéz János humanista műveltségű váradi püspök, aki az ország kormányzásának művészetére is oktatta. Ezért történhetett meg az, hogy alig tizenöt évesen érett államférfiakra emlékeztető határozottsággal vette kezébe az ország irányítását, s alig néhány esztendő alatt sikerült megtörnie az örökké intrikáló és szervezkedő föurak hatalmát és megszilárdítania trónját. Vitéz János kezdetben nevelője, később tanácsadója volt Mátyásnak, de nem ö volt az egyetlen tudós ember a környezetében. Mátyás trónra lépésének esztendejében, tehát 1458-ban tért haza itáliai tanulmányait bevégezvén Csezmicei János, közismertebb nevén: Janus Pannonius (1434—1472), a jeles költő és humanista tudós, aki éveken át magas egyházi méltóságokat betöltve szolgálta az ifjú királyt. Nem kis mértékben az ő személye volt az a mágnes, amely Budára vonzotta a kor jeles szellemi embereit: történetírókat, filozófusokat, költőket, tudósokat, stb. Janus Pannonius kiterjedt levelezést folytatott, s ennek köszönhetően humanista körökben meglehetősen kedvező kép alakult ki Mátyásról mint mecénásról is. Hunyadi Mátyás maga is arra törekedett, hogy jól képzett hivatalnokok irányítsák az ország életét, intézzék az alattvalók ügyes-bajos dolgait, ugyanakkor kedvelte a pompát és az emelkedett társalgást, ezért szívesen látott maga körül müveit embereket, akikkel költészetről, filozófiáról és az uralkodás művészetéről folytatott vitát. Nem véletlen az sem, hogy az európai uralkodók közül akkoriban neki volt az egyik legnagyobb könyvtára. Uralkodásának első évtizedére esik a pozsonyi Academia Istropolitana egyetem alapítása is. Az indokokat aligha kell különösebben részletezni. Mátyás viszonylag nagy ország fölött uralkodott (területe több mint 350 ezer km2 volt), alattvalóinak száma meghaladta a 4 milliót, ami abban az időben jelentős népességnek számított. Ennek ellenére az országban egyetlen felsőfokú iskola sem működött (az 1370-es években alapított pácsi egyetem tiszavirág életűnek bizonyult), a magyarországi diákok kénytelenek voltak Prágában, Bécsben vagy valamelyik itáliai egyetemen tovább tanulni. Az eredetileg Esztergomba képzelt pozsonyi egyetem létrehozásában nagy érdemei voltak Vitéz Jánosnak és Janus Pannoniusnak. Ez utóbbi személyesen terjesztette be II. Pál pápának azt a hivatalos kérelmet, amely az egyetem alapítását szorgalmazta. II. Pál megértést tanúsított és 1465. május 19-én kiadott bullájában engedélyezte az egyetem megalapítását. Az új főiskola rektora Schömberg György lett. aki Vitéz János hathatós támogatásával erélyesen nekilátott az egyetem megszervezésének. Az Academia Istropolitana épülete a felvételen is látható Jirásek utcai épület helyén állt. Az intézmény tanárait Európa különböző országaiból toborozták, közöttük talán a matematikus és csillagász Johannes Regiomontanus (1436—1476) volt a leghíresebb. Regiomontanus (eredetileg: Müller) Königsbergben született. Bécsben ismerkedett meg Hans Dornnal, a jeles csillagásszal és ezermesterrel és talán ez is közrejátszott abban, hogy érdeklődése az asztronómia felé is fordult. Később, padovai egyetemi tanulmányait befejezvén ismét találkozik barátjával, mégpedig a budai udvarban, ahol rajtuk kívül még egy csillagtudós tartózkodik: a lengyelországi származású llkuszi Márton, Mátyás udvari asztrológusa. Márton mesternek adatott meg a dicsőség, hogy elkészítse az új egyetem horoszkópját. Ez kedvező volt, igy az Academia Istropolitana 1467 őszén megnyithatta kapuit. Sajnos, a tanárok jegyzéke hiányos és ellentmondásos. Némelyek szerint Marzio Galeotto (1427 — 1497?) is tanított itt. Galeotto diáktársa volt Janus Pannoniusnak, 1461 -ben épp az ö meghívására jött Budára. Meglehetősen nyughatatlan természetű férfiú volt, örökösen kereste magának a bajt. Nem véletlen, hogy a Mátyás elleni összeesküvésbe is belekeveredett, ezért 1472-ben menekülnie kellett Magyarországról. Mátyás azonban nagyvonalú volt, 1478-ban közbenjárt Galeotto érdekében, akit az inkvizíció börtönbe záratott. Galeotto ismét Magyarországra jött, de 1480-ban összeverekedett egy tekintélyes szerzetessel, ezért jobbnak látta, ha sürgősen eltávozik. 1485-ben ismét a budai udvarban találjuk. Ekkor írta nevezetes könyvét, amelynek címe mindent elmond : Mátyás király kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről, fiához, a nemes János herceghez. A nemes herceg Corvin János, Mátyás törvénytelen fia: neki szánta okulásul ezt az olvasmányos, a túlzásoktól sem mentes művet a szerző. Hogy mit hasznosított belőle a jobb sorsra érdemes hercegfi, nem tudjuk. Az utókor számára mindenesetre kedves olvasmány. Galeottóról szólva megemlítettem az 1472-es összeesküvést, amelynek a Mátyás külpolitikájával elégedetlenkedő Vitéz János és Janus Pannonius volt a két fő szervezője. Vitéz János kegyvesztett lett, Janus Pannonius menekülés közben meghalt. Valószínűleg az összeesküvés is közrejátszott abban, hogy az oly vehemenciával beindult egyetemi oktatás a pozsonyi Academián néhány év alatt elsorvadt és az 1470-es évek elején megszűnt. (Némelyek az egyetem tényleges megszűnését Mátyás halálának esztendejére, 1490-re teszik.) Nyilván ez a baljós fejlemény vezetett oda, hogy a Karai László prépost támogatásával alapított budai nyomda, amelynek Hess András volt a tulajdonosa csupán két müvet tudott kinyomtatni. 1473. június 5-én, pünkösd ünnepén jelent meg az első nyomtatott könyv Magyarországon, a Chronica Hungarorum. (A második könyvet illetően még bizonytalanság van, valószínűleg Magni Basilii de Legendis Poeticis c. müve volt az. (A Magyarok Krónikája a magyarok történetét tárgyalja egészen Mátyás trónralépéséig. Érdekes módon Hess András nem a királynak, hanem Karai László alkancellárnak ajánlja a müvet. Ez részben jelzi Karai elévülhetetlen érdemeit, másrészt viszont kimondatlanul utal arra, hogy a király nem különösebben rajongott a könyvnyomtatásért. Ezért nem is rendelt semmiféle munkát Hess nyomdájában, más föuraknak meg többnyire eszükbe sem jutott az ilyesmi, hiszen csak a fegyverforgatáshoz értettek, írni-olvasni meg sem tanultak. Nem kizárt, ha Hess András tiz esztendővel később érkezik Budára, talán szerencsésebben alakulhatott volna a sorsa. 1476-ban ugyanis Hunyadi Mátyás másodszor is megházasodott, s az itáliai humanista kultúrán nevelkedett Beatrix királynéval ismét beköltözött a művészet és a filozófia a budai udvarba. Itáliai költők és filozófusok, szellemes udvaroncok serege lepte el a király budai és visegrádi palotáját. A remek étkezések közben szellemes csevegések és élénk filozófiai viták folytak az asztaloknál, vagy éppenséggel kint a gyönyörűen kialakított parkban. Akárki nem tehette be ide a lábát, tán még szegény Thuróczy János (1435- 1490) sem, aki pedig azzal írta be nevét az irodalomtörténetbe, hogy megírta a Magyarok Krónikáját (Chronica Hungarorum), s amelyet 1488-ban Augsburgban adtak ki először nyomtatásban. Thuróczy munkájának V. könyvét Mátyás királynak szentelte, minden későbbi munka ebből meritgetett. Néhány évvel Mátyás bécsi halála előtt érkezett a budai udvarba Antonio Bonfini (1434—1503), a kor egyik legragyogóbb történetírója, akit Mátyás azzal bízott meg. hogy egy modern szellemű történelmi művet Írjon a magyarokról. Ez az alapos, magyarul csak részben olvasható munka már a megbízó halála után, II. Ulászló uralkodásának idején készült el. A névsorolvasást még hosszan folytathatnánk. Mátyás tudományszeretetét azonban talán a fentiek is kellőképpen bizonyítják. Sajnos, a király halála után ez a szellemi ragyogás, ez az emelkedett légkör egyszeriben szertefoszlott. A jeles tudósok és toliforgatók összepakolták könyveiket és útrakeltek, hogy egy másik magas rangú pártfogót találjanak maguknak. Magyarországra pedig ráborult a sötétség. LACZA TIHAMÉR Fotó: Gyökeres György 16
