A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-06 / 14. szám

Húsvét előtt egy héttel van virágvasárnap. Korábban ez a nap talán a legpompásabb, külsőségeiben is a legszebb keresztény ün­nepeink egyike volt. Az életszemlélet s vele az életmód megváltozása — no meg az utóbbi évtizedekben az egyházat és a hitéle­tet korlátozó tilalmak sokasága — azonban ezt a vasárnapi virágzást is elhervasztotta. Talán csak a barkaszentelés szokását őrzi még néhány öregasszony a katolikus gyüle­kezetekben. A körmenetek erről a napról is eltiltattak. Virágvasárnap a keresztény egyház Jézus­nak Jeruzsálembe való diadalmas bevonulá­sára emlékezik. Amint az írás mondja, ezen a napon sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások gallyakat törtek a fákról, s a názáreti elé szórták kiáltozva: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jö az Úrnak nevé­ben! Hozsánna a magasságban! E valamikori bevonulásnak a nyomán ke­rült ünnepeink közé — a források szerint már a 6. századtól — a pálmás, Európa északibb tájain pedig a barkás körmenet. A római liturgia mára 10. században leírja a körmenet és a pálmaszentelés rendjét. Se­bastian Frank tudósítása szerint a hivök ezen a napon telehordták a templomot pálmafákkal és összekötött ágakkal, ezeket megszentelték, s a zivatar, a villámcsapás és a tűz ellen használták. Különféle varázs­láskor alkalmazták azokat a pálmaágakat is, amelyekkel a körmenetben a szamarat do­bálták meg a Jézust megjelenítő ülő alak alatt. Régi leírások szerint nálunk a körmenet­ben a papot veregették meg barkaággal. Jézust vagy az evangéliumos könyv vagy a feszület jelképezte, amelyet zöldellö ágak­kal ékesítettek. De már a zöld ág és a barkagyüjtés cselekménye maga is szertar­tásos jellegű volt. Néhol körmenet indult a barkahordozó gyermekek elé, másutt a bar­kát körmenet vitte be a templomba, ahol a szentelés történt. A virágvasárnap megszentelt barkáról Ahán (Nyitrai járás) még ma is úgy tartják, hogy elhárítja a villámot a ház felől, ha az égiháború alatt keresztbe az ablakba állít­ják. Nagyzellőn (Nagykürtösi járás) a barkát nem vitték be a házba, hanem az eresz alá tették, hogy ne legyen sok légy. Néhol a szentelt barkát orvosságul használták. Az Ipoly-vidéken például azt tartják, hogy a húsvéti morzsa és a tavalyról megmaradt barka füstje fölött fejjel lefelé lóbált gyer­mek kigyógyul a szemverésböl. Mint a legtöbb egyházi eredetű ünnepün­kön a szakrális fogantatásé elemek virágva­sárnap is keverednek a kereszténység előtti pogány vallás maradványaival. A palóc vidéken, Zoboralján virágvasár­nap van a kiszejárás, illetve a villözés. Alsó­­bodokon ezen a délutánon a lányok egy bábut „banyának" öltöztetve végighordtak a falun. A faluvégen tüzet raktak, itt a bábut levetkőztették s elégették. Úgy tartották, ezzel „kivitték a dögöt, a dögviszt" a falu­ból. E szertartásos égetés után a lányok összefogódzva vonultak vissza „haj-villőz­­ni". A „villőnek" való zöld ágat már előbb szombaton elkészítették. Szalagokkal feldí­szítették, mindenki a maga „hajkötöi" közül kötözött rá egyet. Virágvasárnap délutánján ezzel a zöld ággal végigjárták a falut. Min­den ház előtt megálltak, beköszöntek s énekeltek: „Dícsértessék a Jézus Krisztus. Van magoknak virágvasárnapjok?" „Van" — jött erre a szokásos válasz. Rá pedig az ének: Kié, kié ez a ház, a jámbor emberé, benne van egy vetett ágy. Virágvasárnap Ghymesen Szeptember 11 .—20. MUSKÁTLI Ön müveit és nagyon tenniakaró ember. Ez az állandó tenniakarás új munkák elvégzésére ösztönzi. Munkája sok energiát felőröl, de azért saját magáról sem feledkezik meg. Jelleméből biza­lom és biztonság árad. Vigyázzon, ne­hogy becsapják azok az emberek, akik­kel érzelmi kapcsolatban áll. Ideális partner a szegfű, a bazsarózsa és az amarillisz. Kolonyban így énekeltek: az mellett ringó bölcső, haj, vi/lő, falu vígin selem sátor, haj, villő. (Gyűjtötte: Jókai Mária, 1988) Villő, villő, ki házája, ki házája, jámbor asszony háza, falu vígin selem sátor, villő, villő, adjon kétek tyúkmonyat, ha nem tojott a kakas, egye meg a farkas! (Gyűjtötte: Jókai Mária, 1988) Felsőahán ugyanezt a szokást „zöldágolás­nak" mondják, s így énekelnek a rokonok ablaka alatt: Mitől fehér a mező? A szép fehér rózsától. Ott sem vót a fehér rózsa, Csak a szép Szűz Mária. Vígan várjuk Szent Györgyöt, énekszóval pünkösdöt. (Gyűjtötte: Virt István, 1987) Az énekszó után a „villőzők" legtöbbször tojást kaptak a kosarukba. Egyes szakvélemények szerint ez a szokás a pogány téltemetésnek, tavaszvárásnak a színes megnyilatkozása. Mások szerint a középkori Európában a pestis pusztításaitól meggyötört és megfélemlített nép s a vele többé-kevésbé azonos szellemi szinten lévő papság hozta létre a „dög", a „dögvész kivitelének" szokását, amelyet viszont a ko­rabeli egyház erősen tilalmazott.-kocsis­fotó; Hrapka T. Szeptember 1.—10. TAVIRÓZSA Ön olyan ember, aki mindenki bizalmát meg tudja nyerni. Ez alapfeltétele a tartós kapcsolatok megteremtésének. Munkáját ügyesen és céltudatosan vég­zi. Van tehetsége az alkotó munkára. Sikertelenségeit a szerelemben eléggé túldramatizálja. Felejtse el apró csaló­dásait és kezdjen új kapcsolatokat. Ke­resse a cíniát, gyöngyvirágot, ibolyát vagy az orgonát. Szeptember 21.­­GYOPÁR-30. Ön intelligens és eléggé önfejű. Egy kicsit ingadozó természetű, de sajátos bájának köszönhetően elöbb-utóbb megnyeri környezete rokonszenvét. Ezt a tulajdonságát a munkahelyén is ki­használja és Így mindig eléri céljait. A szerelemben partneréül a gyermeklánc­­füvet vagy a nőszirmot válassza. (Folytatjuk) Fotó: Ján Dubeň 17

Next

/
Thumbnails
Contents