A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
„Meghalt Mátyás király,oda az igazság!" Meghalt. De hol. mikor és hogyan? A krónikák szerint, Mátyás király sokat betegeskedett élete utolsó szaka szában. Mozgalmas, izgalmakban teli élete korán fölemésztették testi-lelki.erejét. Hadba szállásai következményeként gyakran ki volt téve a természet viszontagságainak, nem csoda hát, hogy súlyos reumatikus fájdalmakkal bajlódott. Marco Antonio Bonfini olasz történetíró, aki 1486-tól Mátyás, majd II. Ulászló udvarában élt, s aki megírta a Hunyadi-ház és Magyarország történetét, följegyezte, hogy koronként szinte tűrhetetlen köszvényes fájdalom kínozta a királyt. E fájdalmak már jelezték a későbbi következményeket. Megemlíti, hogy az 1489. év tavaszán különösen elhatalmasodott rajta betegsége. A Mátyás udvarában tartózkodó ferrarai ügyvivő is szót ejtett a király nyomorúságáról, amely 1489 őszén letaglózta a királyt. Megjegyzi, hogy március óta, midőn Bécsből Budára hajózik, nem tud lábra állni, és hordszéken viteti magát szolgáival. ,A baj elfajulását előmozdította az is — írja Berzeviczy Albert Beatrix királyné c. könyvében —, hogy megszokott s kipróbált jeles háziorvosa (...) Julius Aemilíus — állítólag a királynétól szított bizalmatlanság következtében — egy más olasz orvos közreműködésének volt kénytelen helyet adni, s ezáltal elkedvetlenedvén és elvesztvén felelőssége érzetét, elhanyagolta ura kezelését". 1489 tavaszától Mátyás állandóan betegeskedett, bár időnként megkönnyebbült teste, lelke. Akkor is könnyebben érezte magát, amikor 1490. január 8-án hajón Budáról Bécsbe indult, hogy Miksa császárral mihamarabb megkösse azt a szerződést, amelyben természetes fiának, Corvin János hercegnek kívánta biztosítani Magyarország trónját, s királyi birtokait. A király az útbaeső városokban megpihenvén megtekintette az általa elrendelt építkezéseket. Útjának első állomása Visegrád volt, innen Esztergomba látogatott el a királyi pár és udvara, majd Komárom, Tata és Pozsony érintésével február végén érkeztek Bécsbe. Március folyamán sok tárgyalást folytatott, a Miksával való egyezkedések sem maradtak eredménytelenek. Megelégedésére sikerült az ausztriai várakat Beccsel együtt fia örökébe helyeznie. E diplomáciai siker állapotában időleges javulást eredményezett. Április 4-én, virágvasárnap azonban megint gyöngének érezte magát a király. Ez okból nem kívánt a távoli Szent István-templomba vonulni kíséretével, hanem fejedelmi várkastélyának udvarán fából kápolnát építtetett. A szertartás és a velejáró mozzanatok sokáig slhúzódtak. Mátyás fáradtan tért vissza szálláshelyére. Bár éhes volt, az ebédre várakoznia <ellett, mert a királyné Becs templomait látogatta és még nem tért vissza. Éhségében fügét lozatott magának, de amikor megkóstolta rossznak találta és haragjában kiköpte, időközben megjött Beatrix, s látta, hogy férjura nagyon rosszul vafl, szemei elhomályosulnak. Gyorsan bevitték királyi hálóhelyére, s lefektették. Heltai Gáspár a Krónika az magyaroknak dolgairól c. művében festi meg ezeket a perceket: „És mikoron bevitette volna magát a házba, kénlódni kezte vagy három óráig, annak utána ebédet akara önni, mikoron királyné asszony megtért volna a zarándokjárásából. Királyné asszony külemb-külembféle sok eledeleket hoza elejbe. és kinálé az urát azokkal, de nem övék benne. Monda, hogy igen kerengene a feje, és hogy a szöme féne elveszne: meghagyó az okáért, hogy bevinnék őtet at ágyasházba. És mihelyt bevitték volna, megüté ötét a guta .. Bonfini emlékezése kiegészíti az előbbieket: .A felség iránti nagy tiszteletből még ekkora életveszedelemben sem merte senki megérinteni, hozzá szólni, vagy étekkel segítségére lenni. Csak a királyné: összeszorított száját erővel felnyitja, és valami éltető orvosságot önt bele. Most fülét, ujját, haját húzogatja, hogy magához térjen. Majd elkötözi karját, kezét, lábát, ahogy szokták ily veszedelemben. Majd fülébe kiáltoz, felnyitja kifordult szemét. Fáradhatatlanul mindent megtesz, amire a szeretet kötelez. Tanácsot kér az orvosoktól, kérleli őket, akik a súlyos betegség láttán megrettentek. A király pedig mindinkább növekvő fájdalmában nyög, ordít, mint az oroszlán; magával a halállal küzd." Hajnalra kissé nyugodtabban feküdt, talán azért, mert már alig volt benne élet. Bódulatából néha felnyitotta szemét s úgy tetszett felismeri a körülötte állókat, fiát, Jánost, s a királynét. De hiába szóltak hozzá, nem válaszolt. Csüggedt várakozásban telt el a nap. Mátyás állapota nem fordult már jobbra. „A harmadik napon — jegyzi föl Bonfini — április 6-án reggel hét és nyolc óra között hányás közben végre kilehelte lelkét. Haláltusájakor gyomrában hirtelen diónyí gömb támad, emelkedik, s csuklást okozva torka irányába tart. Midőn nyeldeklöjéhez ér, a király nyomban kiadja lelkét." Mátyás király halálának oka máig homályos. Az orvosi vélemények keresztezik egymást. Némelyek agyvérzésre gondolnak, mások mérgezésre gyanakodnak. Annyi bizonyos, hogy Mátyás halála után egyre szélesebb hullámokban terjedt el a gyanú, hogy a királyt felesége, Beatrix mérgezte meg. Annak ellenére, hogy Mátyás súlyos adókkal préselte ki népéből a pénzt, mert hadjáratai sokba kerültek, népe mégis megőrizte emlékét: nagy, bölcs és igazságos királyként emlegeti ma is, aki megbüntette a gazdagot és megsegítette a szegény embert. DÉNES GYÖRGY KINCSÜNK AZ ANYANYELV Sléhány szó az utcák, erek nevének íaszná tatáról zt hiszem, ideje már egyszer az utcák, terek evének használatáról is beszélnünk. Városink, falvaink útjait, utcáit, tereit hivatalom, tehát amikor levelet címezünk, megadk a pontos címünket stb.. úgy nevezzük ieg, ahogyan az utcajegyzékben fel vannak ntetve, illetőleg ahogyan az utcatáblákon vannak ínra. Vagyis például: Mlynské nivy, ihradntka, Zochcrva, stb. Amikor azonban agyarul beszélünk, vagy nem hivatalos jel- 3Ű magyar szöveget írunk, ne mondjunk és i írjunk ilyesmiket: a Štúrován lakom, a mnészettudományi kar a Mlynská dolinában n, az autóbusz a Šafárikovo námestiéröl fül és így tovább. Akkor hát hogyan használjuk az utcák, ík. terek nevét magyarul a beszélt nyelvn vagy a nem hivatalos írott szövegekben? indjárt látni fogjuk, hogy ez a kérdés nem is olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra látszik. A személyekről, emlékezetes napokról, eseményekről elnevezett utcákkal nincs különösebb nehézség. Tehát: Štúr utca, Fadrusz utca, Dosztojevszkij sor, Svoboda révpart, illetve Április 4. tér, a Szlovák nemzeti felkelés tere (Sznf tér). Október tér, stb. A régi foglalkozásokra vagy a város régi részeire utaló elnevezések sem okoznak gondot: Nyerges utca. Lakatos utca. Kertész utca, Bástya utca, Vár út. Templom utca. Halászkapu utca. Prímás tér. Malomligeti út. Malomvölgy. stb. Nehezebb a dolgunk például az új lakónegyedek utcáival, amelyek — egyebek közt — virágokról, más növényekről, űrkutatási, csillagászati fogalmakról vannak elnevezve. El kell ismernünk, hogy zavart okozna, ha a Potudniková utcát Délkör utcaként, a Sputníkovát Műhold utcaként, az Astrovát Őszirózsa utcaként emlegetnénk. A Radarová helyett persze nyugodtan mondhatunk Radar utcát, a Kozmonautická helyett pedig Kozmonauta utcát. De nehéz volna bármit is kezdeni a Krajná, Stredná, Na lánoch. Na úvrati. Pri zvonici és hasonló típusú utcanevekkel. Ezek új utcák, szlovák nevükön ismertük meg őket, úgyhogy a magyar szövegben is megtartjuk eredeti elnevezésüket, hozzátéve az utca vagy tér megjelölést. Természetesen más a helyzet az olyan községben vagy városban, ahol kétnyelvű utcatáblák vannak, ott minden utcanévnek meg kell találni, meg kell alkotni a helyes magyar megfelelőjét. Ami a helységnevekről elnevezett utcákat, utakat illeti, ezek egy részének megvan a hagyománya, elsősorban azokénak, amelyek a városból a felé a hely felé vezetnek, amelyről elnevezték őket. így tehát a Viedenská cestát Bécsi útnak, a Pražská cestát Faágai útnak, a Lamačská cestát Lamacsi útnak, a Šamorinskát Somorjai útnak nevezzük stb. Nehezebb dönteni az olyan városok, helységek nevét viselő utcák, utak esetében, amelyek nem vezetnek a szóban forgó helységbe. Ilyen utcanevek fővárosunkban nagy számban vannak, nemcsak az új városrészekben, hanem a belváros területén is. Ilyenek például a Leningradská. Moskovská, Duklianska és igy tovább. Áz a kérdés, hogy ezekben az esetekben a helynév főnévi vagy -i képzős melléknévi alakját használjuk-e utcanévként. A szlovák nyelvben mindig a melléknévi forma használatos. Ha belenézünk például a budapesti utcajegyzékbe, e tekintetben teljes következetlenséget találunk, akár idegen, akár hazai helynévről van szó. íme néhány példa: Szófiai utca, Bukarest utca, Argentína utca, de Athéni utca. Brüsszeli utca, Amerikai út, Mexikói út; avagy Szentgotthárd utca, Alag utca, Bábolna utca, de Jászberényi utca. Dombóvári utca, stb. Olyan eset is előfordul, hogy az egyik kerületben Csurgó utca van. a másikban Csurgói utca. Azt hiszem, helyesebb, ha megtartjuk a város vagy más földrajzi név eredeti — főnévi — formáját, tehát például: Leningrád, Moszkva, Volgográd, Dukla utcát mondunk, nem pedig Leningrádi utcát és így tovább. Pozsony óvárosának van olyan utcája, illetve átjárója, amelynek szlovák neve csak megközelítően azonos a hagyományos elnevezéssel. Ez a Zelená ulica és az úgynevezett Podjazd, mely utóbbi a Jirásek utcát köti össze a Klarissza utcával. Ne nevezzük a Zelená ulicát gépiesen Zöld utcának, mert az magyarul helyesen Zöldszoba utca. és ne fordítsuk Aluljárónak a Podjazdot, annak a helyes magyar neve: Boltív. MAYER JUDIT
