A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 2. szám
viselője. Az 1987-es évben találtam rá egy ritka, szintén sztyeppi eredetű, dél-európai növényfajra — a pusztai meténgre (Vinca herbacea). A karsztvidékről mindössze 2 lelőhelye volt ismeretes, még 1948-ból és 1960-ból. Azóta nem volt ismeretes előfordulása. Szlovákiában is kevesebb mint 10 lelöhelyérőKtudunk, ezek mind az európai elterjedésük északi határát képezik, úgyhogy növényföldrajzilag figyelemre méltó fajról van szó. Termőhelye egy sűrű bozótosban, nehezen hozzáférhető helyen található, ahol egyelőre biztonságban van. A Tornai várdomb florisztikai szempontból a karsztvidék nevezetesebb részei közé sorolható. Különös fekvésének köszönhetően a növényzet fajgazdagsága is sokrétű, változatos képet mutat. A Várdomb növényvilágát mindig befolyásolta emberi tevékenység: maga a vár építése, ösvények, köböl kirakott jtak létesítése, legeltetés, szőlőkertek, pincék építése, mind hatottak a táj növényvilágának minőségére és mennyiségére. Az utóbbi évek legnagyobb veszélyét az intenzív turistaforgalom és a tornai cementgyár porszennyezése jelenti. A szőlőkertek, gyümöl-A sziklás karrfelszín kemény életfeltételeihez jó! alkalmazkodott a szibériai harangvirág esősök jelenleg nincsenek terjeszkedőben, viszont a meglévőkben alkalmazott vegyszerek használatakor bizonyos mennyiség a szét által a rezerváció területére is bekerül. Ennek esetleges negatív hatását csak a későbbiekben fogjuk tudni érzékelni. Az ide látogatóknak tudatosítaniuk kéne, hogy egy európai hírű tájegységről és ennek növényvilágáról van szó, amely megkülönböztetett figyelmet és védelmet igényel mindnyájunk részéről. Dr. GORDON LÁSZLÓ n HALLOTTUK OIA/ASTUK U U LÁTTUK _________________________________________i KÖNYV Galgóczi Erzsébet: Kettősünnep „Galgóczi Erzsébet állandó harcban áll. A butaság, az elmaradottság, a képmutatás, a tunyaság, a basáskodás ellen hadakozik, de olyan hévvel, a rossz elleni szenvedélyek oly izzó indulatával, hogy az már szinte önnön ellentétévé fordul: nem csupán meggyőződése és természetéből fakadó indulatos hitvallása, hogy támadni kell azt, ami rossz, de már valami furcsa és ijesztő fekete gyűlölettel tépi-marcangolja kedvenc modelljeit: a butákat, a képmutatókat, a tunyákat, a kiskirályokat" — Írja róla Gáli István 1972-ben. De nemcsak azokat: a kiskirályok habzó szájú kutyáit és kutyaságait is, a meglapuló bűnöket és bűnösöket és az őket motiváló társadalmi hátteret is. Mindezt olyan szenvedéllyel, ami egyedi helyet biztosit irodalmunkban ennek a különös, magányos alkotónak. A Kettösünnep c. kötet, amely válogatott novelláit tartalmazza, sajnos posztumusz kötetként jelent meg; tavaly májusban Galgóczi Erzsébet szívroham következtében váratlanul elhunyt. Ötvenkilenc éves volt. Ötvenkilenc év — sok ez vagy kevés? Ha a novellákat olvassuk, amelyek úgy vannak válogatva, hogy szinte valamiféle képletes életrajzzá formálódnak egymásutániságukban, úgy érezhetjük: ebből a sorsból a lehető legtöbb, ami még (ki)birható, (el)viselhető. Vajon mit írt volna, hogyan irt volna, meddig élhetett volna egy kevésbé terhes korban ? A novellákat olvasva kirajzolódik életszemlélete, hitvallása — a maga komorságában, figyelmeztetően, példáértéküen. Mondatai súlyosak, gondolatai kemények, mentesek minden megalkuvási szándéktól. Galgóczit olvasni nem könnyű. Kögörgeteg, vállalás, felelősség — élmény. Novellái, az Ott is csak hó van, a Kettősünnep, az Emberék macskája, az Éjszaka két katonával és a többi, könyvei, a Félúton, a Fiú a kastélyból, a Kinek a törvénye? a Pókháló, a Közös bűn ... — irodalmunk klasszikusai közé emelik Galgóczit. Nem tudom, elég volt-e elismerésnek, „fájdalomdíjnak" a háromszoros József Attiladij és az 1978-ban odaítélt Kossuth-díj. Hiszen már maga az élete is TETT volt. (Madách kiadó, 1989) Haraszti Mária Végh Antal : Akkor is, ha egyedül maradok Végh Antal módfelett szókimondó ember, azt hiszem, ezt senki nem vitatja. Újabb könyve, az Akkor is, ha egyedül maradok lényegében egy hatalmas beszélgetésfolyam, amely azonban a riporter, Sátrán István előszava szerint nem pályatükör, és Végh Antal munkásságának a méltatására sem vállalkozik, inkább csak „afféle útjelző karók, cölöpök kihelyezésére szorítkozik." A könyv, tematikus fejezeteiben végigkíséri az iró életútját, s egy-egy periódus végén a tárgyalt időszakhoz kapcsolódó műveiből kínál Ízelítőt. Majd egy teljes esztendőbe telt, mig a maratoni, éjszakába nyúló riportsorozatot sajtó alá rendezte a szerző. A Népszava Kiadó gondozásában napvilágot látott, 10 fejezetre tagolt, közel félezer oldalas vaskos kötet rendkívül érdemes, érdekes olvasmány. Végh Antal paraszti környezetbe ágyazódott félértelmiségi család sarja. A jánkmajtisi parasztgyerek huszonévesen már jónevű költők és írók kenyerespajtása. A tisztesség kíméletlen tollú publicistája. A riportfüzér közé ékelt novellák, elbeszélések az író szavait támasztják alá. A néphadsereg lapjában az akkor Tüske Bálint álnéven publikáló Árkus Józseffel, a Ludas Matyi jelenlegi főszerkesztőjével együtt jelentek meg írásai. Volt úttörőcsapat-vezető, párttitkár, katonai tudósító, tanító, meg futballcsapat edző, de népi együttest is alakított. Futballozott (?), tanított, közben a főiskola padjait koptatta, s emellett még gazdálkodott is. Egyszer Nyíregyházáról Írói ösztöndíjjal Pestre utazott, és azóta soha többé nem volt állásban. „Csak" írt, és ir azóta is: szép, léleképítö, mélyenszántó gondolatokat tartalmazó, meg sokakat megbotránkoztató könyveket egyaránt... Végh Antalnak ez ideig negyven valahány kötete látott napvilágot. Sáfrán István ügyesen megfogalmazott kérdéseire az iró őszintén válaszol. Mindenről, mindig kendőzetlenül kimondja a véleményét. Pályakezdőként mindennap megirt egy novellát. Számomra legemlékezetesebb alkotása a balassagyarmati túszdrámát szabadon feldolgozó Könyörtelenül címen kiadott könyve. „Végh Antal nevéhez — olvasható a kötet hátsó oldalán — sikerkönyvek és sikeres könyvek, botrányok és botrányos ügyek, perek és perpatvarok egyaránt fűződnek." Végh Antal, s ezt legádázabb ellenlábasai sem tagadhatják, népszerű tollforgató. Zolczer László Az óriástök Némi kajánsággal azt is mondhatnánk, könnyű dolga van Rákosy Gergelynek, a könyv szerzőjének: kis jóváírás a vezetéknévben, s máris ott vagyunk a hírhedt ötvenes években. Komolyra fordítva a szót el kell ismernünk, ennél jóval többről van szó. Rákosy Gergely ugyanis tud valamit, valami mélyet, fontosat, eredetit, félelmetesét az emberi lélek torzulásairól, torzithatóságáról, s képes azt nekünk csodálatos bájjal, jó stílusérzékkel, mértéktartó bölcsességgel elmondani. A regény meséje egyszerű, átgondolt. Az egyik mezőgazdasági kutatóintézetben a gumipitypang után újabb zseniális növényt kísérleteznek ki, az óriástököt. Teszik ezt persze a korra jellemző óvatossággal és éberséggel: a kísérleti melegházat az esetleges ellenséges felderítő repülőgépek elöl átláthatatlan ponyvával takarják be, ahová nemhogy belátni nem lehet, de ahová egy picurka napsugár sem tud befurakodni. Az átláthatatlan üvegház tetejét csak éjjel nyitják ki, s a kísérleti óriástököt holdfénynél nevelik. S láss csodát huszadik század, a tök így is megnő, majdnem akkorára, mint egy átlagtök, és a kutatók tudományosan bizonygatják, hogy a valódi napfénynél nevelt tök a nap és a hold átmérökülönbségének arányában lesz majd nagyobb. A csodás találmányt az egyik termelőszövetkezetben ki is próbálják. Hosszas bonyodalmak után az ötven elvetett tökmagból egyetlen tököt sikerül beérlelni, s az valóban óriásira nő. Csodájára jár az ország, már látják is a ' brossúrákban megjósoltakat: egyetlen tökkel egy egész istállónyi állatot lehet majd jóllakatni, a magjából egy tartálykocsira való olajat sajtolni. Az ünnepélyes lékelésre persze lejön a minisztérium is, eljön mindenki, aki él és mozog. Gyönyörű a végkifejlet, szimbolikusan is értelmezhető. A tököt hosszú beszédek és avatás után meglékelik és az belülről — üres. Rákosy könyve telitalálat. Fontos könyv, arányaiban is jellemző szatíra. A népszerű Rakéta Regénytár sorozatban megjelentetett kötet könyvesboltjainkban megvásárolható. Csáky Pál HANGLEMEZ Szaga van Újra a nyíltság, a nyers szókimondás jellemző az Edda legújabb hanganyagára, amely az elmúlt esztendő legújabb, legszínvonalasabb rockzenei albumai közé tartozik. Mi tagadás, Pataky Attila csapata most sem hazudtolta meg önmagát, úgy szól itt a parádés eddás rock, mint a kezdet kezdetén, amikor a lehetőségek még jóval kisebbek voltak, mint manapság. Azóta eltelt jópár év, s ez a sorrendben nyolcadik nagylemez jó színvonalúra sikeredett. A politikai töltetű dalok igen jól tükrözik a mai Magyarország belső helyzetét, palástolás nélkül kerül pellengérre az egyori megbízhatatlan főnök, aki hatalmát kihasználva uralta beosztottjait. A korok viszont változnak, a napjainkat behálózó reformintézkedések válságot jelentenek a múlt kiskirályainak. „Térdre a Nép előtt!" kiáltja Pataky, így parancsolva, és igy nagy N-nel jelölve a népet. Képletes strófa ez, a demokrácia óhaja, az igazságos és biztonságot nyújtó jövö követelése. Talán egy kicsit kiút a bizonytalanságból, talán egy kis láng a sötétben^ „Mi vagyunk a Rock, mi vagyunk az élet" — szól egy másik dal, mely ez ideig a korong legsikeresebb szerzeménye. Újra megjelenik a nyomaték, a rock nagy kezdőbetűje az én felértékelését jelenti, az énét, mely tágabb értelemben akár tömeget is jelenthet. A törvény korlátokat szab, jogi normákat diktál, s most értem meg csak igazán a lemeztasak képének jelentését: míg a hátsó oldalon zárt konzervek címkéiről mosolyognak az Edda-tagok. a másik oldalról egy felnyitott konzerv előtt korántsem vág derűs képet egy öregúr. Úgy látszik ennek szaga van, a „Magyarország konzerv"-nek lejárt a szavatossági ideje. Kemény társadalomkritika ez a javából, a politizálás az Edda gondolatvilágát is teljesen átszőtte. Miért is maradtak volna ki a sorból, ha ök érezték meg, tényleg szaga van egy konzerválódott, ki tudja hányszor megdunsztolt, önmagába fullasztott, mára fogyaszthatatlanná vált terméknek ... Koller Sándor 9
