A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
Mátyás könyvtáráról, a benne található gyönyörű művészi kiállítású corvinákról (melyek a király hollós címerével díszített fedéllapjukról kapták a nevüket — corvus — latinul hollót jelent), már a kortársak is dicsérőleg szóltak. Feltételezés szerint, mivel jegyzék nem maradt róla kb. ezer pazarul festett, iniciálékkal ellátott kódexe volt. Ezenkívül számos kézirat, sőt nyomtatott könyv is akadt a könyvtárban, amely közel háromezer müvet foglalt magába. A kódexekből ma 168 ismeretes, melyek a világ nagyvárosainak köz- és magánkönyvtáraiban találhatók és e könyvtárak féltett kincse. Magyarországon 43 maradt belőlük. Ez évben az Országos Széchényi Könyvtárban egy nagyszabású kiállítás látható az itthonmaradt és kölcsön kapott corvinákból. Mátyást, mint tudománykedvelő uralkodót, már trónra lépése utáni időkben is érdekelték a könyvek, de a királyi hatalom megerősítése, a válságos időszakok, kisebb-nagyobb belháborúk nem tették lehetővé könyvtárának fejlesztését. Erre csak az 1470-es évek közepén második házassága után került sor. Beatrixszel, a szépséges nápolyi királylánnyal együtt nemcsak művészek, tudósok, hanem könyvek is érkeztek Olaszországból Magyarországra. Mátyás a budai királyi palota nagyszabású építkezései során könyvtára számára is megfelelő, külön helyiségeket biztosított. Bonfini a múzsák templomának nevezi. Az udvari kápolnából, ahol Mátyás naponta misét hallgatott, egy oldalajtón és egy keskeny folyosón lehetett ide bejutni. Ezt az ajtót csak Mátyás használta, itt a könyvtárteremben beszélgetett, vitatkozott tudósaival, hallgatta vitáikat. Itt pihente ki az udvari gondok fáradalmait. A könyvtárról, a berendezésről Bonfinín kívül számos korabeli tudós megemlékezett. Két teremből állt, művészi festésű üvegablakok díszítették, a bútorzat kevés volt, görög stílusú háromlábú székek és Mátyásnak egy gyöngyökkel hímzett szőnyeggel borított (leverője volt itt, ahol a király pihent. A falak mentén kemény fából készült művészi faragású könyvállványok sorakoztak. A könyveket lapjukkal fektetve helyezték el rajtuk és egy részüket rézlánccal az állványhoz erősítették. Legalul, külön szekrényben, a nagyobb méretű kódexek voltak, amelyek más helyen nem fértek el. Az állványokat arannyal áttört bíbor-bársony függöny borította, hogy a könyveket a portól megóvja. A könyvtár előcsarnokából gyönyörű kilátás nyílt a Dunára és a környező vidékre. E teremben kapott helyet Mátyás csillagvizsgáló szerkezete, amelyet a kor szellemének megfelelően inkább csillagjóslásokra használtak, mint tudományos vizsgálatokra. A mennyezet freskója az égboltot ábrázolta, mégpedig abban az állapotban, amikor Mátyást cseh királlyá választották. A könyvtár tartalma eléggé változatos volt. A tudomány minden ága megtalálható volt itt a bölcsészettöl, jogtudománytól, a történetírástól, a csillagászok, az építészek, hadtörténeti írók, az egyházatyák műveiig. Ciceró, Tacitus, Livius, Vergilius, Horatius, stb. mellett ott voltak Szent Ambrus, Szent Jeromos, Aquinói Szent Tamás müvei, valamint bibliafordítások, misekönyvek, énekeskönyvek. Ugyanakkor a humanista irodalom minden jelentős képviselőjének könyvei is megvoltak a könyvtárban. Bonfini megjegyzi, hogy a könyvek belsejének ékességét látni kell, mert szóval bajos lenne leírni. Az apró festmények, iniciálék valódi műremekek. A hártyalapok szélein virágkoszorúk, gyümölcsök, madarak, sárkányok, nyiUak, párducok stb. vannak. Az Attavante festette könyvekben pedig arany méhköpü, vedres kút, arany hordócska, homokóra és az égbolt csillagokkal is megtalálható. Vannak azonban olyan kódexek is, amelyben a szöveget magyarázó képek kísérik. Ilyen például Averulius Architecturája, melyben várakat, palotákat és építkezési jeleneteket ábrázoltak a szövegnek megfelelően. Voltaurius könyvében (De re militari) a haditudományról szól és csatajeleneteket, várostromokat, ostromgépeket és fegyvereket ábrázoló képeket közöl. Mátyás mint igazi bibliofil nem rokonszenvezett különösebben Gutenberg találmányával, a könyvnyomtatással, csupán népszerűsítő erejét méltányolta. Mindössze két ősnyomtatvány került elő, amelyekről biztosan megállapítható, hogy a könyvtárából valók. Mátyás király sok pénzt áldozott könyvgyűjtö szenvedélyére. Heltai Gáspár szerint ez meghaladta az évi 33 ezer aranyat is. Ez persze túlzás, mert a zsoldos hadsereget is el kellett tartania és az udvartartás is óriási összegekbe került, nem beszélve a háborús kiadásokról. Tény azonban, hogy a firenzei és hazai könyvmásolók és könyvfestők erősen igénybe vették kincstárát. Attavente a kor leghíresebb könyvillusztrátora sokáig csak Mátyás királynak dolgozott. Egy-egy címlapért és egy egész belső lapot betöltő jelenetért 25 aranyat, egy alakos fejlécért háromnegyed aranyat is kapott. Gulyás Pál könyvtörténész szerint Mátyás egy misekönyvért kétszáz aranyat is kifizetett. Sőt a király halála után a Medičiek a Mátyás által rendelt háromkötetes bibliáért 1 400 aranyat követeltek, de II. Ulászló ezt természetesen nem fizette ki, mint ahogy az útnak indított kódexekkel megrakott szekerek is visszafordultak Olaszországba, mert az új királynak másra se volt pénze. Már II. Ulászló alatt elkezdődött a könyvtár lassú pusztulása, miután a régi könyvtárnok Felix Ragusinus meghalt és utódjáról nem gondoskodtak. Az udvarban megforduló tudósok, követek bizony meg-megdézsmálták az állományt, kölcsönkértek egy-egy kötetet, de „elfelejtették" visszaad - ni és a gyenge királyt hízelgéseikkel rávették, hogy ajándékozgasson belőle a szomszédos fejedelmeknek. Egyre több könyv került ki az országból és amint Gulyás Pál írja II. Lajos alatt az ifjú király nevelője György brandenburgi örgróf járt elöl a Corvina kifosztásában. így esett meg, hogy Massario velencei követ 1510-ben Budán járva, arról tájékoztat, hogy egyetlen becses könyvet sem látott már a könyvtárban, mivel minden értékes darabot eltulajdonítottak. Talán a sors iróniája rendezte így, mert a széthurcolt könyvek jó része megmaradt, ha nem is Magyarországon. Mohács után a török Budát elfoglalva a könyvtárat is feldúlta és nagy részét a könyveknek és kéziratoknak Konstantinápolyba vitette. A Budán maradt könyvekről is sok legenda járta, amelyeket a pasa parancsára egy öreg török őrzött, és később a vár pincéjébe kerültek. Pázmány Péter, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György is lépéseket tett megszerzésükre, de a lehetetlen követeléseken megfeneklett az ügy. Gulyás szerint ugyancsak rossz üzletet kötöttek volna, mert Buda visszafoglalása után Lambeck a bécsi udvari könyvtár vezetője I. Lipót parancsára átkutatta a vár pincéjében levő könyveket és három kéziraton kívül, amelyeket magával vitt, csupa értéktelen nyomtatványt talált. A Konstantinápolyba került Corvin-kódexek, kéziratok java részét a szultánok, az ott megforduló európai követeknek diplomáciai segítségükért elajándékozták. Így például 1533-ban Niccolo Zeno állítólag 100 kötetet vitt Velencébe. De a német és francia követeknek is jutott egy-kettő. Aztán századokra feledésbe merült a konstantinápolyi corvinák sorsa. Csak a XIX. század második felében fordult feléjük újra a figyelem, amikor a Magyar Tudományos Akadémia három kiváló tagja: Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold és Kubinyi Ferenc Konstantinápolyba utazott, hogy a szultán jóváhagyásával megtekinthesse a régi bizánci könyvtárak maradék gyűjteményét, ahol még valódi Corvin-kódexekre bukkantak. 1 868-ban Abdul Aziz szultán 4 értékes kódexet Ferenc Józsefnek küldött ajándékba, aki ezeket a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. A még ottmaradt tíz Corvin-kódexet több más értékes kézirattal együtt Abdul Hamid szultán 1877-ben a törökök mellett tüntető magyar egyetemi ifjúságnak küldte el megbecsülése jeléül. Kár, hogy előtte leszedette a könyvekről az eléggé megviselt, de eredeti selyem- és bőrkötést és új köntösbe öltöztette őket. Ki tudja mennyi Corvina lappanghat még és mennyit pusztított el a tűzvész, a háború, a tékozlás? Mindenesetre a megmaradt corvinák is átfogó képet adnak Mátyás udvarának humanista műveltségéről és a király könyvgyüjtő szenvedélyéről. OZSVALD ÁRPÁD 8
