A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-30 / 13. szám

FÉNYKÉP ÉS VALÓSÁG 1969. a felvétel, illetve a képes levelezőlap elkészülte óta könyvespolcomon van a he­lye. Az öreg Pozsonyból az Ó- és Új Város­háza valamint a Prímáspalota által határolt teret ábrázolja. A fényképész valahonnét a Kalapos utca tájékáról készíthette felvételét. Ilyenkor áprilisban még szomorúbb tekin­tettel néz vissza rám. Április a fák hónapja (is). És ezen a felvételen, itt, az említett épületek által körülhatárolt térség közepén — négy zömök oszlopra erősített lánccal védve — ott áll egy FA. A pozsonyi városvé­dők által kinyomtatott plakáton is ott a fa. Hogy mikor vágták ki. sajnos nem tudom. Kiszáradt-e vagy többi sorstársához hason­lóan egyszerűen útjában volt valakinek? Nem illett a városképbe? Félek, ma már megválaszolhatatlan a kérdés. Mindeneset­re a burkolólapok cseréje után nem maradt négy négyzetméternyi hely egy új fának. S eltűntek a felvételen még látható kandelá­berek is (Ráday Mihály valószínűleg nem sajnált volna rájuk néhány méternyi filmsza­­lagot). Nem vagyok pozsonyi, de szeretem a Belvárost. A Primáspalota előtti tér nekem a régi formájában, a fával volt az igazi. Gyak­ran megfigyelem a járókelőket: sietős lép­tekkel vágnak át a téren. Ilyenkor mindig odaképzelem a fát. Alatta paddal, melyen gyerekek hancúroznak vagy nyugdíjasok 42 zjfprílts-j azaz Szent György hava. „Zöld füvét a csikó ropogva harapja." (Tóth Árpád) Jó időt hoz, jó hónap lesz április ? Február a mércét meglehetősem magasra tette. Ünnepelnek majd a Gyulák és a Györgyök (hogy csak az ismertebb névnapokat említsük). A külsőleg és belsőleg tisztító víz kap majd szerepet (tudjuk: a tüzes víz is) a pogány és egyházi hagyományokat ötvöző húsvéti szokásokban. És sokasodnak a teendők a kis és nagy gazdaságokban egyaránt. (De ne csak előre, a rrtúltba is tekintsünk. A Magyar Hírmondó 1782. évi áprilisi számában arról olvashattak, hogy Alamoron, Fejér vármegyében száznégy éves embert temettek. Megjegyzik, hogy azok között a vénemberek között, kiknek a katolikus egyházi szokások szerint a püspökök nagycsütörtökön a lábaikat megmosták, szintén találtatott Pozsonyban egy száznégy esztendős. A lábmosás arra emlékeztetett, hogy Krisztus az utolsó vacsorán megmosta a 12 apostol lábát.) etetik a galambokat. Mert a kő, a tégla mégoly példás rendbe rakva is — még nem élet. Kell hozzá a madár, a fa, az ember. Akkor válnak élövé a kövek. Ilyenkor áprilisban másik felvétel is eszembe jut. Jócsik Lajos „Egy ország a csillagon" című könyvében láttam. A felvé­tel cime: Üdvözlet az útépítőknek. Azt ábrá­zolja, hogy az út sávja — elérve egy fát jobbról-balról megkerülve, körülvéve azt, folytatódik, fut tovább. Igen, a fák sorsa sem egyforma. Az pedig biztos, hogy a pozsonyi tér tervezője (építő­je) és az említett utat építő mérnök (munkás nem ugyanaz a személy. (görföl) GYULA A régi kalendáriumokban hiába keressük Gyulát. Április 12-ike a Júliuszok névnapja volt. I. Júliusz pápa 352-ben fejezte be az ariánus eretnekség leküzdésének szentelt hitvalló életét, az ö emlékének ünnepe volt április 12-ike. Magyar névnappá akkor lett, amikor nap­táraink Széchenyi István korában a Júliuszt Gyulával kezdték helyettesíteni. Ősrégi magyar név szerzett ezzel helyet a naptárban. Hogy a honfoglalás korabeli ma­gyar államrendben mi volt e név szerepe, azt egykorú feljegyzésekből tudjuk. ,A ma­gyarok harc és védelem dolgában, de egye­bekben is valamennyien arra hallgatnak, amit gyulának nevezett főnökük parancsol nekik." A 900 körül élt Ibn Rustah írja A becses drágaságok könyve című földrajzi munkájában. A Szent István teremtette államrendbe a fejedelmek korának ez a főrangú méltósága nem került át — a nádori tisztség váltotta fel. A XVI. századtól a név teljesen eltűnik a használatból. A XVIII. század végén megin­duló mozgalom, mely a magyar személyne­vek feltámasztását szorgalmazta hozza is­mét divatba. Széchenyi István a Hitelben örömmel állapítja meg, hogy ma már sok „szép régi magyar név jelöli hazánk serdülő fiait", s amikor felsorolja a neveket a Gyulát is említi. (Kallós Ede nyomán) GYÓGYERŐ A TERMÉSZETBEN Medvehagyma Még itt a tavasz, tehát még időszerű a vértisztitó, illetve salaktalanitó gyógymód egy másik formája. Általában kevesen isme­rik a medvehagymát (Allium ursium). amely magában alkalmazva is kitűnő vértisztitó szer, nagyon hatásos gyógynövény. Április­májusban humuszban gazdag, nedves erdő­ben, réteken, árnyas helyen található. Először a levelek jelennek meg, a virágok csak május közepétől júniusig virítanak. Levelei nagyon hasonlítanak a gyöngyvirág valamint az őszi kikerics leveleihez. Itt kell megjegyezni, hogy a gyöngyvirág levél és az őszi kikerics mérgező. Vigyázzunk, hogy össze ne tévesz­­szük őket'! Biztos megkülönböztető jel, hogy a medvehagyma levele erősen fokhagyma illatú, már messziről, anélkül, hogy látnánk érezhető. Kétféleképpen, frissen — vajas kenyérre hintve, körözöttbe, salátának elké­szítve —, vagy szeszes kivonatot készítve fogyasztjuk. (A leveleket megmossuk és ap­róra vágva egy literes üveget a nyakáig lazán megtöltünk vele utána gyümölcspálinkával vagy vodkával felöntjük és naponta felrázva két hétig meleg helyen tartjuk. Két hét után leszűrjük.) Frissen két hétig fogyasztjuk, a szeszes kivonatból naponta háromszor ti­zenöt cseppet kevés vízben feloldva veszünk be. Ez a kúra szintén két hétig tart. Kis szünet után megismételhető. Az ilyen kúrák a vér tisztításán kívül a véredény elmeszese­­dést, a krónikus hasmenést, ekcémát gyó­gyítják. Javítja a medvehagyma az emléke­zőtehetséget, csökkenti a vérnyomást, elűzi a bélférget, megszünteti a gázképződést. A szívkoszorúér betegségeinél, a tüdő és viz­­kórnál és más betegségeknél is használható. Éljünk a természet ezen ajándékával! MJ A LISZTHARMATRÓL Ilyenkor télutón, különösen ha ilyen korán köszönt ránk a meleg tavaszi idő, igencsak kikivánkozom a kertbe. Ellenőrzőm a fák metszését — mindig akad javítani való. A szomszéd kertekben is csattog a metszőolló és munka közben a beszéd is elindul. Hason­ló a munka, hasonlóak a gondok is. Oko­zott -e kárt a tél, volt-e elég csapadék? Mit, mivel és mikor permetezzünk? Felénk a gyü­mölcsök közül a téli alma a leginkább elter­jedt, ezért az almakártevökröl esik a legtöbb szó. A Jonathán nem csak küllemre, de ízre és zamatra is egyik legkiválóbb fajtánk, ennek a kórokozóinak szenteljük a legtöbb figyelmet. Egyik fő ellensége felénk a lisztharmat. Hal­lottam olyan szélsőséges véleményt is, hogy a Jonathánnak, illetve a lisztharmatnak a legbiztosabb gyógyszere a fűrész és a csá­kány. Jómagam nem osztom ezt a véleményt, mert eddig — habár már jó harminc éve kertészkedem — még mindig sikerült szép és egészséges Jonathán almát termeszte­nem. És a lisztharmaton is úrrá lettem. Az egyéb kártevőkről nem is szólva. Az alma­moly és a gyürűspille meg az amerikai szö­vőlepke eredményesen pusztítható az ágak­ra aggatott ecetes üvegekkel, amelyekbe almalevet öntök. A fénycsapdát is sikere^ sen használom. Évek óta nincs is — legalább­is számottevő mértékben — kukacos alma a kertben. A lisztharmat ellen a már említett fűrész és más durva szerek helyett a metsző­­ollót és a permetet használom. Az utóbbit természetesen mértékkel. A lisztharmat fő­leg az egyéves vesszők és nyársak rügyein telel át, mivel azok már a szüret előtti utolsó permetezés után fejlődnek ki. Ezek a rügyek be sem záródnak rendesen, ezért könnyen megkülönböztethetők. Az első éves vessző­ket visszavágva — esetleg ritkítva is — a fertőzés 90 %-át orvosoltuk is. Legfeljebb a termőnyársakon és csapokon marad valami, amit elnéztünk, vagy sajnáltuk levágni. Mindez pedig nem jelent semmi többlet­­munkát, mert a visszametszést a liszthar­­mat-veszély nélkül is el kell végezni. Ezek után következik a védekezés második szaka­sza — a permetezés. Itt egy fontos dolgot tudatosítok, hogy a lisztharmat nem gyógyít­ható, csak megelőzhető! A permetezési nap­lóm szerint én a következő időpontokban védekezem: egérfüles majd pirosbimbó álla­potban, majd kb. a 75 %-os elvirágzás után, végül kb. tizenkét naponként — az időjárás és a fertőzés előre jelzése szerint — úgy július közepéig. Hollik Gyula 23

Next

/
Thumbnails
Contents