A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-30 / 13. szám
E Ľ E E (J ß ß] EEC /. V o ft egyszer egy mezőváros... A Nagy-Duna és a Kis-Duna által körülölelt sziget, a Csallóköz legnyugatibb csücskében, valahol az északi szélesség 48° 5' és a keleti hosszúság 17° 6' metszete táján kialakult egyszer egy település. E település neve az eddig fellelt legrégibb okiratok tanúsága szerint már 1221 -ben is Püspöki volt (Pispuky, Pispuki, Pwspyky, stb. formában őrizték meg írásos emlékeink) — egészen 1919-ig. Ekkor a régi mellé új nevet is kapott a városka: Biskupice pri Dunaji, illetve Pozsony-Püspöki lett. 1950-ben ismét keresztelő következett, s egyetlen hivatalos megnevezésként Szlovákia e második legrégebbi települése (Nyitra után) a Podunajské Biskupice nevet kapta. A XV. század közepéig Püspökit faluként jegyzik. Hunyadi János azonban felismerte politikai és gazdasági jelentőségét, s 1450. szeptember 25-e és október 6-a között mezővárosi rangra emelte. A mezővárosi ranggal járó gazdasági kiváltságok elősegítették a helység fejlődését. S miután I. Ferdinánd királytól ehhez még szabad vásártartási jog is járult, megteremtődtek a feltételek a céhek és egy megizmosodott iparosréteg kialakulásához. Ennek köszönhetően erőteljes fellendülési időszak következett be a polgáriasodó városka életében, mely fénykorát a XVI. század közepétől 1983-ig érte el. Természetesen ez idő alatt sem volt teljesen zavartalan a munkás hétköznapok menete, de ez után a periódus után egyre nagyobb próbatételek sora várt a városra. Feldúlta a török, pusztult a kuruc-labanc harcok idején. néhányszor porig égett, 1 714/15-ben óriási pestisjárvány tizedelte meg lakosságát. A XIX. században a jobbágyfelszabadításért folytatott küzdelem, illetve egy huszonöt évig tartó úrbérrendezési per szívták el az erejét. N. L: — Fiatalok voltunk, sportolni akartunk. Felépítettük társadalmi munkában a sportpályát az öltözőkkel. Erre föl mi derül ki a hetvenes évek elején — nem tudom pontosan melyik évben volt —, hát hogy a sportpálya nem a mienk többé, hanem a Spoje- Bratislaváé. Mi építettük fel, Pozsony rendelkezik vele! N. L: — Abbahagytok a sportot, megnősültünk, gyerekeink születtek. Itt ha a magyar szülő azt akarta, hogy a gyereke magyar óvodába járjon, mH kellett csinálnia 7 Felépítenie társadalmi munkában a magyar óvodát. A szlovák szülő az állam által létesHett óvodába írathatta be a gyerekét, úgy, hogy soha egy kapavágást nem kellett csinálnia (...) Három gyerekem van. Az óvoda után az iskola következett. Se a szlovák, se a magyar iskolának nem volt tornaterme. Ugye mi történt 7 A szlovák iskolában a főváros által kiutalt vagy hatmilliós köHségvetésből hivatalosan felépítették a tornatermet, sőt, ha jól tudom még plusz osztályokat is! Mi pedig? Minden magyar szülő kivett egy hét szabadságot és ment, hogy a gyerekei számára felépH- se társadalmi munkában a tornatermet ... Elerőtlenedve, jelentőségét veszítve nézett a XX. század elébe. Nem sejthette a városka, hogy számára ez a század sem a békés fejlődés, hanem a rettenet ideje lesz. Az I. világháborúban 99 polgára vesztette életét; a háború után elcsatolták Magyarországtól. A megmaradás ösztöne azonban munkára biztatta e dologhoz szokott népet. A II. világháború ismét megszedte közülük a maga áldozatait, de a háborúban elesett katonák vére nem volt elég váltságdíj, hogy megmentse Püspökit a háborút követő évek lidércnyomásától. 1946—48 között a magyar őslakosság egy részét kitelepítették. A helyi krónika tanúsága szerint „a cseh föld gazdasági fellendítése érdekében" 140 családot Csehországba deportáltak, s további 160 családot Magyarországra telepítettek át. A 40—50-es évek létbizonytalansága, illetve a kitelepített 300 és a betelepített 175 szlovák család közötti számbeli különbség hatása érezhető ez időben a népszaporulat alakulásán is. A 60-as években — úgy tűnik — kezd magához térni a város. Területe megnagyobbodik (hozzácsatolják Szunyogdit), lakosainak száma megnövekedik. A részben önkéntes, nagyobb részt erőszakolt szövetkezetesítés után kialakulnak az erővonalak. 1958-ra már jól prosperáló szövetkezete van a városnak. A helyi vezetés szive is hazahúz: egyre nagyobb gondot fordítanak a szolgáltatások hálózatának kiépítésére, a városka népe pedig kevés helyen tapasztalható aktivitással fog neki, hogy felépítse a számára szükséges épületeket: 1966-ban adják át rendeltetésének a társadalmi munkában felépített sportstadiont, 1967-ben a játszóteret, az iskolákat és az óvodákat. Ekkorra kb. 7 000 lakosa van a városnak. Az otthonteremtés igyekezete erősen működik a lassan ismét magára találó, a hoszszabb időre stabilitást, biztonságot remélő népben... .. . Mígnem 1971 -ben a lakosok megkér-M. M.: — VoH Püspökin egy szép kastély. Gyönyörű, U-alakú, két oldalszárnnyal. Valamikor az ötvenes években cigányokat köKöztettek bele. aztán meg kezdték szétlopkodni a bútorát, sőt a falaK is. Pedig gyönyörű voK, és meg lehetett volna még javítani. Ehelyett lebontották és csak az istállóját hagyták meg. Az volt Püspöki kuHúrháza vagy tavalyelőttig ... M. A.: — Itt van a Linzbóth-kastély. Az egyetlen megmaradt úrilak. Azt odaadták a REMPO-nak, hogy püspöki ember már be se teheti oda a lábát, pedig azelőtt klub voH és sokkal jobban éreztük ott magunkat, mint itt a Vesnában... M. M.: — Azt mondják a szlovákok, hogy mi magyarok nyomjuk el őket, mert hogy több a magyar mise, mint a szlovák. Hisz sem a pap, sem a káplán nem tudnak tisztességesen magyarul. A káplán szlovákul prédikál, a mi misénk abban különbözik az övéktől, hogy magyarul énekelhetünk és imádkozhatunk) A piactér. Háttérben: építik a két új tantermet Az istállóból művelődési ház lett — mára már felújításra szorult A régi Ormosdy-kastély helyén épüK fel a szlovák iskola A hajdani érseki palota helyén épüH fel a kórház A háttérben látható torony az itt működött apácarend kápolnájának a tornya Í4
