A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-30 / 13. szám

Rovatvezető: MACS JÓZSEF

kétszázkilenc (!) éwel ezelőtt a másvallásúak kollektiv jogainak elismerése. Ennek szellemi továbbvivőjekérrt mondhatta két emberöltővel ezelőtt Julius Fučik a Sarló pozsonyi kongresszusán:

.. Önök (a szlovákiai magyar munkások és parasztok) nem szabadok. Mi sem. S nem szónoki fogás, ha azt mondom, hogy az önök felszabadulásának napja jelenti számunkra is a szabadság napját..." Az emberi nagyság, politikai éleslátás és a nemzeti érettség harmóniájáról tanúskodnak ezek a gondolatok: egyszerre utalnak arra, hogy a kisebbség sosem veszélyeztetheti a többséget, a nemzetiség kollektiv jogainak biztosítása nem jogsértő a nemzet jogaira nézve — éppenséggel kiteljesíti azokat —, és azt, hogy bilincsbe van verve még a legszabadabb nemzet is, ha a nála gyengébbeket képtelen maga mellé ültetni a „jog asztalához". Ha ma még Fučik élne, együtt várhatnánk, hogy felvirradjon országunk népeire a szabadság napja. Mindezt nem a jelenlegi forradalmi helyzetre való tekintettel kell hangsúlyozni, hanem amiatt, hogy mégcsak reményünk sem lehet az Európai Közösségbe való bejutásra, amíg vissza nem tudunk térni (vagy el nem tudunk érni) Európába: gazdaságilag, politikailag és szellemileg. Amíg nem ültetjük át a gyakorlatba a jogegyenlőséget és a toleranciát: a nemzeti kisebbségek anyanyelvének használatát a hivatali és társadalmi életben az általuk többségben lakott területeken, az anyanyelvi művelődéshez, valamennyi szintű iskolához és az általuk megtermelt értékek felett való rendelkezés jogát.

Minden hasonló építményhez hasonlóan az Európai Házban is többfajta helyiség van. Valamennyien jobban éreznénk magunkat egy napos lakásban, mint a mosókonyhában vagy esetleg a második álagsorban. Rajtunk, a hazai magyarokon, németeken, lengyeleken, ukránokon, romákon, de mindenekelőtt a két nemzet fiain: cseheken és szlovákokon múlik, hogy végül melyik lakást foglalhatjuk el.

OZOGÁNY ERNŐ

A Csemadok utódja, bárhogyan is hívják majd — biztos, hogy egy magasabb színvonalú kultúra mellett kötelezi el magát, csakhogy ez nem fog máról holnapra megvalósulni. Minden forradalmat, legyen az bármilyen gyöngéd is a változás, a megújulás vágya, a mást és jobbat akarás jellemez, de vigyáznunk kell, hogy ne ragadjunk le e ténymegállapításnál.

A megújulást akkor érjük el, ha nemcsak passzív szemlélői, hanem részesei is leszünk ennek a folyamatnak, okulva a múlt hibájából, minden erőnket és képességünket összeszedve próbálunk a jövő színvonalas kultúrájának szóvivői és művelői lenni.

BELÁ ETELKA.

a Csemadok Losonci Járási Választmányának dolgozója

Duka Zólyomi Árpád

— A Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának az elnökévé választottak. Mindjárt hozzáteszem, hogy 1968- ban pedig te voltál a megalakult Magyar Ifjúsági Szövetség elnöke. Mi történt veled azóta, beszélj egy kicsit magadról.

— Pozsonyban születtem, de a háború befejezése után vidékre kellett költöznünk, Taksonyba, Galánta mellé. Az elmúlt negyven év kegyetlenségét nemegyszer a saját bőrömön tapasztaltam. Nem voltam jó „káder", ezért érettségi bizonyítvánnyal a zsebemben két évig munkás voltam. Négyéves késéssel jutottam be a Cseh Műegyetem Magfizikai Karára. Tanulmányaim befejezése óta adjunktusként dolgozom a Komenský Tudományegyetem Matematika-Fizika Karának Magfizikai Tanszékén, amelynek a Dubnái Egyesített Atommagkutató Intézettel való együttműködés alapján tudományos főmunkatársként 1976-ban a Szovjetunióba küldtek, ahol tizenhárom évet töltöttem.

— Mióta foglalkozol magyar kisebbségi problémákkal ?

— A hatvanas évektől, amikor a

magyar ifjúság klubmozgalma izmosodott. 1964-től 1967-ig a prágai ' Ady Endre Diákkör elnöke voltam. Innen vezetett az utam a Magyar Ifjúsági Szövetség megszervezéséhez és kikiáltásához. 1968-tól 1970-ig, a SZISZ megalakulásáig, a Magyar Ifjúsági Szövetség Központi Tanácsának az elnökeként dolgoztam. 1969-től 1976-ig a Csemadok Pozsony-óvárosi alapszervezetének az elnöki teendőit is elláttam. 1989 novemberének első felében tértem vissza a Szovjetunióból. Nem sokkal ezután szinte álomszerűén éltem át a nagy fordulatot.

— A városi konferencián felolvasott és jóváhagyott programnyilatkozat általános tetszést aratott, annyira tartalmas, minden lényeges dologra kiterjedő volt. Megismertetnéd néhány fontos részét, s elmondanád azt is. milyen munkát ró a testületre?

— Országunk demokratizálódása, a kialakuló pluralista rendszer szövetségünket nehéz, váratlan, és egészen új feladatok elé állította. Meg kell őriznünk az értékeket, a Csemadok tömegbázisát és a magyarság egységét! A kiindulópont új és reményteljes. Úgy döntöttünk, hogy világosan és egyértelműen kell megfogalmaznunk magatartásunkat, nézeteinket. Ezt tettük a városi szervezet programnyilatkozatában. Részletesen rögzítettük eszmei célkitűzéseinket, amelyek, úgy gondoljuk, a magyar nemzeti kisebbség részére is érvényesek is irányadóak.

— Hallhatjuk néhány fontos elemét?

— Először akkor arról, hogy a nyilatkozatban foglaltak szerint a demokrácia alapfeltétele, milyen mértékben sikerül leküzdeni az évtizedek óta burjánzó nacionalizmust. El kell jutnunk a nemzetek és nemzeti kisebbségek egyenrangú, kölcsönös tiszteleten alapuló társadalmába. Síkra száll az emberi jogok sérthetetlenségéért, az egyéni és kollektív jogok szavatolásáért. Annak elérésére törekszik, hogy az alkotmányban rögzíteni kell a nyelvi, kulturális és vallási identitáshoz való jogunkat. Alapszervezeteink jogi személlyé válásához elengedhetetlenül szükséges az együttműködés a város területén működő pártokkal, politikai és polgári mozgalmakkal, a körzeti és városi szervekkel. Küzdeni fogunk magyarságunk részarányos képviseletéért az államigazgatás minden területén. Az oktatási és kulturális politikában az önigazgatás szükségességét hangsúlyozzuk, és szorgalmazzuk a Jókai Mór Egyetem megalakítását Komáromban.

— Pozsony oktatásügyében is sok a tennivaló ?

— Bizony, nem kevés. Okvetlenül szükséges magyar megbízottak kinevezése a nemzeti bizottság körzeti és városi szerveibe. Igen fontos a világtörténelem, s elsősorban saját történelmünk őszinte, reális megismerése. Ehhez szorosan kapcsolódik Pozsony valós történetének a megismerése. Új tankönyveket kell szerkeszteni. Számos konkrét problémát is érint, történetesen a könyvtárak és könyvesboltok rossz ellátottságát, a helyiségproblémát, a klubok munkáját (újak létrehozását is), és egy nyugatszlovákiai magyar lap indításának a gondolatát is tartalmazza. Érdekességként említem meg, hogy tervezzük egy Pluralista Klub (különböző nézetek vitafóruma) és egy Szlovák-Magyar Klub (magyar kisebbségi életünk és nemzeti történelmünk megismertetésére) megalakítását.

— A programnyilatkozat elhangzása után a vita következett.. .

— Igen. A heves, az okos és a nyílt vita. Végső soron ez alakította ki a konferencia határozatát, amelynek az érdekesebb pontjai: követeli a Csemadok integráló helyzetének alkotmányos rögzítését (reakcióként a Matica-törvényre). felhív a csehszlovákiai magyar lapok megmentésére, stb. Programunk nem egy évre szól. Fokozatosan akarunk egy-egy témakört kidolgozni és megvalósítani. Bízom a választmány és az elnökség tagjainak támogatásában.

MACS JÓZSEF

Fotó: Nagy László