A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 2. szám
KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Mécs József: RENDHAGYÓ INTERJÚ KARDOS ISTVÁNNAL Miklósi Péter: JÖNNEK A CSEHSZLOVÁKOK! Lacza Tihamér: ÉRSEKÚJVÁRI VÁLTOZÁSOK Szabó G. László: SZABADON Fodor Ervin: A VÁLTOZÉKONY INFLUENZAVÍRUS Szép Ernő: MÁTYÁS KOVÁCS (mese) Címlapunkon Václav Havel Fotó: archívum A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szefkesztöség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne z. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 81 5-85 Bratislava. Index: 492 11. M lesz holnap ? Alighanem évez• redek óta tűnődnek ezen az emberek. de csak néhány évtizede, hogy egzakt módon próbálják tanulmányozni majdani lehetőségeiket. Jellemző. hogy a szocialista országokban a jövőtudomány csupán a hetvenes években nőtt ki a gyerekcipőből; bár hazánkban alig pár hónapja is voltak még olyan hangadó központi vezetők, akik a tényéktől elrugaszkodott huhogásnak tartották a futurológiát. Nos. a témánál maradva, ám a dolog komolyságát egyelőre kissé lazábbra fogva, miben különbözik a modern jövőkutatás — mondjuk — a kávézaccból való jóslástól? — A jósnö célja, hogy biztonságérzettel kecsegtesse páciensét. A jövőt kutató tudós viszont aláveti magát a tudományos megismerés szabályainak, és csak arról beszél, amiről az adatok megengedik, hogy beszélhessen. Ami túl van az adatokon, az már feltevés; igaz, annak szintén lehet reális valóságtartalma. Hadd kérdezzem hát meg. hogy ; huzamosabb ideje tartó vizsgálódásai szerint milyen társadalomlélektani összetevői vannak a csehszlovákiai válsághelyzetnek? — A hosszú esztendők során felgyülemlett társadalmi feszültségekből eredő gondokat kell most megoldanunk. Az emberek évekig azt tapasztalták nálunk, hogy a nyilvánosságnak egyszerűen nincs köze a politikához. Ezzel párhuzamosan a lakosság zömében olyan érzés hatalmasodott el, hogy szociálisan igazságtalan társadalomban él. ahol az elvégzett munka mennyiségének és minőségének szinte semmi köze sincs a jövedelemhez. Milliók tapasztalták a saját bőrükön, hogy nálunk a kiváltságok és a számottevő anyagi javak sohasem érdem, hanem a diktatórikus pártállam sajátos törvényei szerint vannak elosztva. Az embereknek évek hoszszú során, napról napra látniuk kellett a csapnivaló munkaszervezést, a gazdaságtalanságot, az égbekiáltó törökgazdálkodást, ugyanakkor a problémákat elkendőző és a retusált eredményeket is szajkózva dicsőítő hazugságokat is hallották. A hatalmon lévők közül úgyszólván senki nem volt kíváncsi a közvélemény hangjára és valós hangulatára. A különböző szintű vezetők és a helyi kiskirályok közül szinte senki még a kisujját sem mozdította annak érdekében, hogy őszintén, a nyilvánosság előtt adjon számot tevékenységéről. Az egyszerű halandókba évtizedeken át egyszerűen beleszorult a szó. November derekán viszont megnyíltak a korábbi feszültségeket levezető szelepek, így most szinte történelmi esély előtt állunk: pár hónap alatt túlnyomó többségükben megoldhatjuk azokat a gondokat, amelyeknek évtizedekre visszamenőleg csupán halogatás meg elhallgatás volt a sorsuk ... Hogy miért, azt ne csak egy jövőkutatótól, hanem napjainkban inkább egy politológustól, a jövőben pedig a történészektől kell majd megkérdezni. Rendhagyó módon most mégis I arra kérem, hogy pillantsunk viszsza a közelmúltba! Tény ugyanis, hogy a negyvenes-ötvenes évek fordulóján. majd a hatvanas évek derekán is biztató volt a társadalmi mobilitás. Ez azonban mindig lefékeződött. . . Vajon miért? — Mert eddig, valahányszor esély mutatkozott nálunk a változásra, a reformellenes sztálinista erők kerekedtek felül. Számukra a gazdasági és a társadalmi problémák gyakorlati megoldásánál sokkal fontosabbnak tűnt a központi tervezés, a tervutasításos termelés és a szocialista társadalmi tulajdon üdvözítő fontosságának hangoztatása; illetve a kommunista párt egyeduralmi szerepé-INTERJÚ FEDOR GÁL JÖVŐKUTATÓVAL nek biztosítása. E hangzatos frázisok dömpirtgjének hallatán, az utca emberében ugyanakkor joggal merültek fel kételyek, elvégre még a gyerekeknek is látniuk kellett, hogy például a társadalmi tulajdon nem egyéb, mint egyszerű közpréda! Mindez könnyelműséget, ignoranciát, rendetlenséget, féktelen korrupciót szült. Sajnos ahelyett, hogy egészen a gyökerekig ható reformokat valósítottunk volna meg. Ahol ugyanis a különböző szinteken, igy kicsiben vagy nagyban, de mindenképpen csak egy szűk hatalmi klikk uralkodik, ott nem születhet más, mint az ellenvéleményt nem tűrő parancsuralmi irányítás, a szövevényesebbnél is szövevényesebb bürokrácia és a hatalmi masinéria kíméletlen diktatúrája. Szomorúan szemléletes példája ennek a tavalyi, november 17-ei prágai békés diáktüntetés véres szétverése ... És ha már a múltban kalandozunk, lenne még egy érdekes észrevételem! Nevezetesen az, hogy hazánkban eleddig egy árva szó sem esett a szovjet közgazdászoknak azon csoportjáról, akik már a huszas években figyelmeztettek arra, hogy a létező szocializmusnak jónéhány alapvető, már akkoriban is javíthatatlannak látszó hibája volt. Mi most hetven esztendővel később nézünk kénytelen-kelletlen farkasszemet a már általuk felvetett problémákkal. Nemcsak tanulságos, de ijesztő is, nem?! Az egyre romló gazdasági háttér ; mennyiben befolyásolta hazánkban az utóbbi esztendők közhangulatát? — Tény és való, hogy a csehszlovák nemzetgazdaság lényegében sohasem állt roszszabbul, mint például a bolgár, a lengyel, vagy akár a magyar. Azokban az országokban is, nálunk is a piacgazdasági elvek érvényesülése helyett a hiánygazdálkodás T-ft&ct&e. arról, hogy jövősokk — avagy sok jövő vár-e bennünket gyakorlata érvényesült. Akaratlanul is tudatosítanunk kellett viszont azt a különbséget, ami a csehszlovákiai életnívó és — mondjuk — az osztrákok vagy a nyugatnémetek életstílusa között van. Tulajdonképpen nem is csoda, ha ebben a helyzetben mindenki úgy igyekezett segíteni magán, ahogy tudott... Tovább rontotta a közhangulatot, hogy a hivatalos vezetés struccpolitikát folytatott. Már-már az unalomig ismételgette, hogy néhány apróbb gondtól eltekintve, nálunk minden a legnagyobb rendben van és jó irányban, határozott léptekkel, tántorithatatlanul haladunk a boldog jövö felé. A reális helyzetet vizsgáló és a tényleges gondokat felmutató jövőkutatók ellen boszorkányüldözés indult. A gondok többségét tabuként kezelte a vezetés. Ez megint kettős helyzetet teremtett. A közvélemény túlnyomó többsége nem hitt ugyan a rózsaszín szemüveggel fényesre lakkozott hivatalos információknak; ugyanakkor arról sem szerezhetett tudomást, hogy légköri viszonyait tekintve Csehszlovákia egész Európa talán legszennyezettebb országa; hogy hazánk állampolgárának átlagosan 4—7 évvel rövidebb az élete, mint az Ausztriában, az NSZK-ban, vagy akár távol-keleti Japánban élő embereknek; hogy hazánkban ijesztően magas a csecsemőhalandóság; hogy helytelenül táplálkozunk, ráadásul káros hatású, vegyszerezett ételeket fogyasztunk. Az efféle információk mindeddig egyszerűen el voltak zárva a nyilvánosság elöl. Miként látja a futurológus, szük: ség van-e a tervezésre ? — Az a tézis, hogy a szocializmus biztos előnyeinek egyike a központi tervgazdálkodás, bebizonyította életképtelenségét. A központ ugyanis az üzemek, a vállalatok, az intézmények minden egyes lépését megszabta, s ez szöges ellentétben áll a szabad versengés és a gazdasági egységek önállóságának természetes elvével. Igaz, a piacgazdaságban is van szerepe a tervezésnek, az irányításnak, de egészen más alapokon. Például terv szabja meg azon nyersanyagok felhasználhatóságának mértékét, amelyekből szűkén van az ország. És az önálló gazdasági egységek versengésében megnyilvánuló „párbeszédet" szintén a központ hozza összhangba. Befolyásolja-e a prognosztika a ; gazdasági helyzet alakulását ? — Igen, hiszen a helyesen felállított prognózis a fejlődés esélyeit vázolva, a tartalékokra, a veszélyekre, a fennálló hibák kiküszöbölésének lehetőségeire figyelmeztet. Mindezt nyíltan, a közvélemény bevonásával teszi. Magyarán: a jelenből indul ki, és ebben nincs semmi meglepő. A jövötanulmányozás alapvető célja ugyanis éppen az, hogy miként lehet a jelent a jövő követelményeinek megfelelően át- és megszervezni. Tudományunk akkor segít igazán, akkor szünteti meg a kiszámíthatatlan tényezők okozta jövösokkot, ha felhívjuk a figyelmet a jól megkülönböztethető, vagy éppen ellentétes alternatívákra. Most egy új évtized küszöbén tár• salgunk. Tíz év múlva, egy új évezred hajnalán miről beszélgetne szívesen ? — Maradjunk a jelenben, de a jövőbe pillantva ... Az ezredfordulón ugyanis látni fogjuk, hogy élni tudtunk-e a most kínálkozó eséllyel. Amennyiben igen, akkorra jó életnívót biztosító, civilizált és főképpen demokratikus társadalomban élhetünk. Ha viszont nem élünk a kínálkozó alkalommal, akkor vigasztalanul a világ fejletlen országai közé süllyedünk. Ez a vagy-vagy napjaink legaktuálisabb kérdése. A válasz nem kávézaccban, hanem bennünk rejlik. |\/||KLÓSI PÉTER Fotó: Juraj Bartoš 2
