A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
a verseiket, a színész is elvárná, hogy rálegyintés helyett foglalkozzanak vele! — Van-e véleménye arról melyek a csehszlovákiai magyar színjátszás betegségének szimptomái. illetve mik a lábadozásának feltételei? — Felelőtlen dolog lenne tőlem a szimp tómák tételszerü felsorolása, hiszen elkerülésem időpontjától. 1976 óta jobbára csak hírből ismerem a Matesz előadásait. Mindenképpen káros dolognak tartom viszont, hogy mindkét társulat mindig a körülményekhez igazítja az igényeit. Rendező, dramaturgia és szinesz egyaránt az úgynevezett biztonsági színházra törekszik. Szerintem épp ellenkezőleg: a tájolás tényének túlhangsúlyozása helyett, inkább az ebből eredő hasznos konfliktusokat kellene vállalni. A Thália Szinpad hajdani sikerei is azt bizonyítják, hogy nem szabad respektálni a kisszerű bátortalanságokat Némi rosszallással tapasztalom továbbá, hogy teljesen feledésbe merült az állandó edzésben tartás szükségszerűsége. Pedig csak igy lehet egyensúlyban tartani a fizikai és a szellemi kondíciót Sajnálattal látom, hogy a színészeknek megélhetési gondjaik vannak. Alacsonyak a fizetések, ezért sűrűn kerül előtérbe a művészettől eltávolító hakni igénye. Kár, hogy a tévében egyáltalában nincs szereplési lehetőségük; a filmbói pedig jobbára csak akkor keresik meg a Matesz művészeit, ha egy-egy ellenszenves figurát kell játszani. A Thália Szinpad külön gondja, hogy a lábadó zás helyett, még csak az ..operáció" előtt áll. Magyarán: itt a tisztességes munkakörülmények es az üzemviteli feltételek megteremtése nélkül egyszerűen nem is lehet következetesen számonkérni a minőséget. — Melyek a társulatépites legsürgetőbb teendői? — Azonnal növelni kellene a főiskolások számát, pontosabban magyar évfolyamot illenék végre nyitni a pozsonyi szinmüvészetin! A színház feladata lenne viszont, hogy mielőbb stúdiót nyisson, hogy önerőből is gondoskodjon az utánpótlásról. A neveléssel, a tehetséggondozással mindkét társulat nagyon-nagyon adós maradt az utóbbi egy-másfél évtizedben. — Mi a véleménye azokról, akik a Matesz leendő színészéiként indultak, de azutan Magyarországon találtak érvényesülést Az egyeni érdekből átpártoltak ma többen vannak, mint a Thália Szinpad hivatalos szinészallománya I Ha viszont nem hagyjak faképnél a Mateszt. akkor abban szinte szükségszerűen más szellemi közeg, más művészi igények alakultak volna ki! — Ez igaz, bár a színész mindig fókuszba szeret kerülni. Kaszás Attila például a Vígszínház kiemelt tagja, és az a színész vesse rá az első követ, aki nem szeretne a helyében lenni!.. . Azok a színészek, akik helyzetbe kerültek és jó színészei a magyar színházi világnak, azok a cseh szlovákiai magyarság dicsőségét is jelentik. Én csak azokat nem szeretem, akik odaát is csupán tengődnek, statisztálgatnak: avagy megtagadják a származásukat. — Beke Sándor vajon hajlandó-e viszszaterni a csehszlovákiai magyar színházi életbe ? — E kérdést indokolatlannak tartom. A jelenlétem a hajlandóságomat bizonyítja. MIKLÓSI PÉTER Megnyitni a tudás kapuját — Tanár úr! Néhány héttel a megalakulás után milyen feladatokkal foglalkozik az Ügyvivői Testület? — A CSMPSZ belügyminisztériumi bejegyzése után legfontosabb feladatunk első kongresszusunk előkészítése, amely előreláthatólag áprilisban lesz. A tanácskozás fogja eldönteni, milyen struktúrában dolgozunk tovább, milyen szakcsoportokat, bizottságokat hozunk létre és melyek lesznek azok a feladatok, amelyeket szövetségünknek kell megoldania, s melyek azok, amelyek megoldása az iskolaügyi szervekre vár. — Köztudott, hogy az ország oktatási rendszerében egy sor probléma halmozódott fel. Gondolok itt elsősorban a túlzsúfolt osztályokra, a pedagógushiányra, a megszüntetett kisiskolákra, az anyagiak híján katasztrofális helyzetben lévő kollégiumokra. A felsorolt problémák közül melyek aggasztóak a nemzetiségi iskolaügyekben ? — Ladislav Kováé szlovák oktatási miniszterrel való beszélgetésünkkor világossá vált: az iskolaügyi minisztérium ragaszkodik az eddigi struktúrához, ezt akarja megtölteni új tartalommal. Véleményünk szerint ez eleve probléma. További gond, hogy a tárca nem kapott nagyobb anyagi támogatást ahhoz, hogy megszüntesse a túlzsúfoltságot, az alsó tagozatosok műszakos tanítását és pótolja az oktatási intézmények műszaki lemaradását. Akárhogy vizsgáljuk, a körzetesítésre mégiscsak a nemzetiségi iskolák fizettek rá a legjobban. Az ország kollégiumai elhanyagolt, öreg épületekben működnek s diákjaink a kollégiumokban megtűrt lakók. Ahol lehet, ott szét kell választani a közös igazgatású iskolákat; ott, ahol ez sehogy sem oldható meg, mert kevés a magyar gyermek, de lehetőség van arra, hogy osztályokat nyissanak, a magyar osztályoknak szakmai önállóságot kell biztosítani. Hangsúlyozni szeretném, hogy nemzetiségi iskoláink problémáinak megoldását nem a szlovák iskolák rovására akarjuk elérni. Fontosnak tartom ezt külön kiemelni, mert ilyen hangokat is hallani mostanában. Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy az eddig létező struktúrában csak nehezen, vagy egyáltalán nem oldhatók meg a nemzetiségi iskolaügy specifikus gondjai. Akár az is előfordulhat, hogy a magyar iskolákról újra a „rólunk, nélkülünk" szellemében születhetnek döntések. — Magától adódik a kérdés: rendelkezünk-e olyan szakembergárdával, amely képes új tantervek kidolgozására s amely új programokat tud adni az oktatási intézményeknek ? — Meggyőződésem, hogy igen. Szövetségünk első kongresszusán kéne megalakulnia néhány szakcsoportnak, amelyek a hazai gyakorló pedagógusok közül a legjobb magyar tanítókat fognák össze. Éppen módszertani, tantervi kérdések megoldására. — Mire támaszkodhat majdan egy-egy ilyen szakcsoport ? Létezik a nemzetiségi iskolákról egy tisztességes felmérés, vagy az elmúlt 20—40 év átfogó analízise ? — Sajnos, mai igényeket kielégítő, objektiv felmérés nem készült. Éppen ezért állítjuk azt, hogy nincs szükség egy feladatát nem teljesítő monstrumra, amelynek kutatási eredményeire nem vagy csak nagyon ritkán támaszkodhatunk — gondolok itt például a Pedagógiai Kutatóintézetre. A 1990. január 13-án megalakult a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Az alapító összejövetel küldöttei jóváhagyták a Szövetség programtervezetét valamint az ideiglenes működési szabályzatot. A Szövetség jelenlegi munkájáról és legsürgetőbb feladatairól faggattam Szkladányi Endrét, az Ügyvivői Testület tagját, a pozsonyi Duna utcai Gimnázium igazgatóhelyettesét. Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének egyik szakcsoportja éppen a felmérő munkát lesz hivatott ellátni: elemezni a nemzetiségi iskolaügy jelenlegi helyzetét, átfogó felmérést készíteni arról, hol lehet új osztályokat nyitni, hol kellenek majd a közeljövőben fiatal, képzett pedagógusok, milyen műszaki, didaktikai bázisra van szükség egy-egy oktatási intézmény munkájához. Ezen adatok hiányában nagyon nehéz felelősségteljesen dolgozni. Szövetségünk nem szeretné azt, hogy egyegy elsietett nyilatkozat, vállalt, de nem teljesített feladat miatt netán elforduljanak tőle a pedagógusok. Ahhoz, hogy a magyar iskolák tanítói, tanárai, nevelői sorainkba álljanak, korrekt munkára van szükség; az adatok, a felmérések eredményei pedig attól is függenek majd, milyen szakcsoport végzi ezt a munkát a közeljövőben. — A készülő főiskolai törvény szerint a felsőoktatási intézményekben megszűnne a felvételi vizsga. A középiskoláknak oly módon kell felkészíteniük diákjait, hogy azok az egyetemen, a főiskolán állják meg a helyüket! — Az iskolák önállóságának követelménye itt jelentkezik a legjobban. Amennyiben egy-egy középiskola nem központi, előírt, netán parancsolt tantervek szerint tanít, hanem tanárai legjobb szakmai tudása szerint határozza meg követelményszintjét és tantervét, illetve az egyes tantárgyakban az óraszámot, kialakulhat egy egészséges versenyszellem a középiskolák között. A felsőoktatási intézményekben pedig nem a „keresztapaság" vagy egy felülről jövő nyomás fog érvényesülni, hanem valóban a tárgyi tudás, felkészültség, rátermettség. — A CSMPSZ távlatilag számot azzal, hogy az iskolák állami irányítása, támogatása megmaradjon? — Jelen gazdasági helyzetünk mellett nehéz elképzelni, hogy magánszemélyek, szövetkezetek, társadalmi és gazdasági szervezetek tartsanak el oktatási intézményeket. Jelenleg az iskolaügyi tárca az, amely minisztériumi és területi szinten rendelkezik anyagi bázissal, didaktikai segédeszközökkel, épületekkel ahhoz, hogy fenntartója legyen az iskolai hálózatnak. Ma még nehéz megjósolni, hogy ez a helyzet meddig időszerű, de jelenleg szükséges, hogy az iskola, mint olyan, állami intézmény legyen. Viszont az iskolák tanterve, órarendje, oktatási, nevelési programja ne legyen fölülről adott, mert előfordulhat az, hogy az egységes iskola címszó alatt újra az uniformizált iskola lesz a gyakorlat. — Köztudomású, hogy a monolitikus, sztálini rendszerben a Csemadok. mint ' egyetlen legális magyar szervezet gyakran emelte föl hangját iskolaügyi kérdésekben is, bár ez nem volt feladata. Szervezetünk is megújulni készül. Mit gondol, milyen lesz a CSMPSZ kapcsolata a Csemadokkal. esetleg más nemzetiségi szervezetekkel ? — Az oktatás nem szakítható el a művelődéstől és a kultúrától. Szervezetek, szövetségek. társulások olyan munkát végezhetnek, amelyre az iskolában nincs lehetőség, de a művelt, az életre felkészült ember neveléséhez nélkülözhetetlen. Minden olyan területen, amely az oktatással, neveléssel összefügg, a lehető legjobb viszonyt szándékozunk elérni nemzetiségi szervezetekkel. A Csemadokkal való viszony — és itt gondolok például az oktatási intézmények és a Csemadok viszonyára — eddig is jó volt. Azt hiszem, a Csemadok továbbra is rendelkezni fog olyan szakembergárdával, amely iskoláink segítségére lehet. Nemzeti öntudatunk neveléséről van szó. s ebben az iskola nélkülözhetetlen. Legyen, szó magáról a nyelvről, történelemről, de egyedül nem vagyunk képesek teljes embert nevelni. így tehát a megújuló Csemadokkal is jó viszonyra fogunk törekedni. Eddig is hálásak vagyunk azért a segítségért, melyet a Csemadok alakuló Szövetségünknek nyújtott. Tudjuk, hogy pedagógust termelni nem lehet. Legjobb tanáraink azok, akik nemcsak az iskolában, hanem a művelődés, a kultúra területén is aktivak. Hatványozottan érvényes ez a tanárjelöltekre. Képesekké kell válniuk arra. hogy necsak átvegyék az anyagot, hanem meg is mutassák diákjaiknak azt az utat, amely a felkészültséghez, a tudáshoz vezet. Meg kell tanulniuk megszerettetni tantárgyukat, kialakítani a gyerekeknél az állandó művelődés igényét, valóban megnyitni ellőttük a tudás kapuját... LOVÁSZ ATTILA Fotó: Gyökeres György 15
