A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
Önismeret és hagyomán yőrzés A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elsőrangú célja és feladata a Csehszlovákia területén élő magyarság, illetve az onnan különféle migrációs folyamatok (pl. kivándorlás, kitelepítés, stb.) következtében más országok területére került magyarok népi kultúrája szakszerű feltárásának, valamint a magyar—szlovák etnokulturális kapcsolatok kutatásának a támogatása, szervezésükben és irányításukban való aktív részvétel, az elért tudományos eredmények széleskörű terjesztése, művelőinek, pártolóinak és a néprajz iránt érdeklődőknek a tömörítése. Ha most alakuló Társaságunk programját szeretnénk meghatározni, akkor tudatosítanunk kell, hogy a meglévő tudománypolitikai struktúrákból és az adott társadalmi, kultúrpolitikai helyzetből kell kiindulnunk, bár kétségtelenül figyelembe kell vennünk az esetleges későbbi változások (főleg a tudományos intézményrendszerben kívánatos és — reméljük! — hamarosan bekövetkező változások) kihatásait Társaságunk további működésére, programjának részleges módosulására is. Pillanatnyilag a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, amellett, hogy tömöríti az önkéntes és hivatásos néprajzkutatókat, bizonyos fokú érdekképviseleti szerv is kíván lenni, elsősorban két problémakörön belül kell majd aktív, jól átgondolt, következetes tevékenységet kifejtenie. Az egyiket röviden a tudományos-, a másikat a közművelődési program gyűjtőfogalmakkal jelölhetjük. 1. Tudományos program a) Különösebb indoklást nem igényel az a megállapítás, miszerint eredményes, a tudomány mindenkori nemzetközi színvonalával összhangban álló komoly néprajzi kutatómunka csak a megfelelő tudományos struktúrák, elsősorban az intézményrendszer kiépülése után várható. Amig ez megvalósul, addig Társaságunknak természetesen alapvető kötelessége a tudományszervezési, koordináló feladatok ellátása, ám emellett minden szakmai es társadalmi súlyát latba vetve oda kell hatnia, hogy ez az intézményrendszer a lehető legrövidebb időn belül kiépüljön (csak közbevetöleg jegyzem meg, hogy a Társaság tudományszervezési feladatai persze ezt követően sem szűnnek meg, de akkor már, az új viszonyok figyelembevételével, a megfelelő intézmények munkájával összehangoltan fejti majd ki ezirányú tevékenységét). A tudomány szempontjából két létfontosságú intézmény sürgős kiépítésére van szükség. Az egyik a Magyar Múzeum, a másik pedig egy Magyarságtudományi Kutatóintézet. Mivel az Új Mindenes Gyűjtemény szerkesztőbizottsága, szellemi életünk néhány jeles képviselőjével kiegészítve 1989 tavaszán többek között e két intézmény részletes belső struktúráját, feladatkörét már kidolgozta, a megfelelő állami irányító szervekhez eljuttatta, ennek részletesebb taglalására most nem térek ki. Szempontunkból (és meggyőződésem, hogy ezen intézmények jövője szempontjából is!) elodázhatatlanul fontos Társaságunkon belül egy néhány tagú intézőbizottság kialakítása, amelynek feladata a szóbanforgó institúciók létrehozásának sürgetése, illetve a már létrejött intézményeken belül a néprajztudomány érdekeinek a képviselete. b) Arra már az előzőekben is utaltam, hogy a Társaság fontos tudományszervezési feladatai közé tartozik konkrét kutatási programok kidolgozása, kezdeményezése, megszervezése, illetve támogatása. Ezt a témakört három területen vélem a leginkább megvalósíthatónak. Elsősorban önálló kutatási feladatok kitűzésére és megvalósítására gondolok, amelyeket a Társaság részben az anyagiak oldaláról, de módszertanilag, szervezési szempontból mindenképpen a sajátjának tart. A konkrét kutatómunka minél zökkenömentesebb lebonyolításán túlmenően gondoskodik a tudományos eredmények megfelelő szakmai színvonalon történő közzétételéről is. Másodsorban más intézményekkel (pl. az egyes vidéki múzeumokkal) együttműködve veszi ki aktívan részét bizonyos tudományos feladatok megoldásában. Harmadsorban, ha anyagi helyzete lehetővé teszi, illetve olyan, megfelelő fajsúlyú tudományos problémáról, kutatási programról van szó, akkor egyének egyszeri feltárómunkáját is támogathatja anyagilag. Ezzel kapcsolatban megfontolás tárgyává kell tenni egy ösztöndíjalap létrehozását. Az ide — kizárólag adományokból — befolyt pénzösszeget egy arra a célra megválasztott és megbízott kuratórium oszthatná szét az arra érdemes kutatók között bizonyos kutatási részfeladatok megoldására. c) Egy tudományos diszciplína folyamatos működése, bekapcsolódása az egyetemes tudományosság vérkeringésébe elképzelhetetlen az eredmények szakmai szempontból megbízható, rugalmas közzététele nélkül. Ezt a célt a Társaság periodikája szolgálja, amely feladatkört a részben átalakítandó Néprajzi Közlések tölthet majd be. Amikor e kiadványsorozat átalakításáról beszélek, akkor a szakmai igényesség növelésére és bizonyos szerkesztéspolitikai, szerkezeti változtatásokra is gondolok. Ez utóbbi alatt azt kell érteni, hogy a Néprajzi Közlésekben megjelenő tudományos (elsősorban leíró jellegű) közleményeken kívül e rendszeresen megjelenő kiadvány a Társasággal (és általában a hazai magyar néprajzi tudományossággal) kapcsolatos időszerű eseményekről is hírt adjon. Ezen kívül üdvös lenne, ha a bennünket érintő néprajzi kiadványok színvonalas szakmai bírálatának, ismertetésének is fóruma lehetne; rendszeresen közölhetné az előző esztendő hazai magyar néprajzi irodalmának a bibliográfiáját is. Arra is törekedni kell, hogy elöbbutóbb legalább félévenként megjelenő periodikává alakuljon át. Fontos feladat, hogy igényesebb nyomdai kivitelezéssel a Néprajzi Közlések idővel árusíthatóvá is váljék. A szóbanforgó időszaki kiadványon kívül, távlatilag számolni kell egy, elsősorban forrásközlésekre vállalkozó, terjedelmesebb néprajzi leírásokat közzétevő kiadványsorozat beindításával is. Mindez természetesen néprajzkutatóink szorgalmának, munkabírásának és íráskészségének is függvénye. d) Az eredményeknek nyomtatásban való közzétételén kívül bizonyos tudományos problémák szakmai jellegű megvitatására is szükség van. Ennek érdekében a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság rendszeresen tartson felolvasó üléseket, illetve rendezzen tudományos konferenciákat. Először a szlovákai magyarság néprajzi kutatásának időszerű kérdéseiről kellene belátható időn belül egy tudományos tanácskozást összehívni, amelynek feladata az 1980-ban Dunaszerdahelyen zajlott konferencia óta eltelt időszak értékelése és a konkrét feladatok kijelölése lenn^. e) A tudományos utánpótlás folyamatos biztosítása nélkül nincs értelme messzebbre néző terveket kovácsolni. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak ezért állandóan napirenden kell tartania ezt a kérdést és odafigyelnie, hogy a megfelelő központi intézményekben (Magyar Múzeum, Magyarságkutató Intézet stb.), illetve a dél-szlovákiai múzeumokban (esetleg a megfelelő központi szlovák intézményekben) jól képzett, lehetőleg, legalább részképzés formájában, magyarországi egyetemen végzett, magyar nemzetiségű néprajzkutatók megfelelő arányban képviselve végezhessék munkájukat. Végeredményben szintén a tudományos utánpótlás kérdésköréhez tartozik az önkéntes gyűjtőmozgalom kiszélesítése; továbbképző tanfolyamok szervezésével, pályázatok kiírásával való megerősítése. E kérdéskörre vonatkozólag a Társaság választmányának rövid időn belül részletes munka tervet, programot kell kidolgoznia. 2. Közművelődési program A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak tudományos célkitűzéseivel szoros összhangban, annak mintegy függvényeként céltudatos közművelődési tevékenységet is ki kell fejtenie. Ezt lényegében a népi kultúra értékeinek a terjesztésével, a különféle fórumokon való „népszerűsítésével" érheti el. a) Elsősorban azt kell elérni, hogy a népi TUDOMÁNY TECHNIKA kultúra maradandónak tartott értékei bekerüljenek az iskolai tananyagba, mégpedig az oktatás minden szintjén. Itt nem a néprajznak mint (kötelezően?) választható tantárgynak a bevezetésére gondolok elsősorban, hanem inkább az egyes tantárgyakon belül a megfelelő néprajzi ismeretek beépítésére. Természetesen középfokon, illetve a felsőfokú magyar pedagógusképzésben meg kell találni azokat a formákat, amelyek lehetővé teszik a néprajz oktatásának fakultatív módon történő önállósítását is. E problémakör gyors megoldása érdekében szintén javaslom egy bizottság azonnali létrehozását, amely felvehetné a kapcsolatot a megfelelő iskolaügyi szervekkel, és szakmailag is vállalná a felelősséget a kidolgozandó új tantervek, tankönyvek kivitelezése fölött. Az iskolai oktatáson kívül Társaságunknak természetesen az ismeretterjesztés minden formáját (előadások tartása, a különféle audiovizuális eszközök messzemenő kihasználása, rádió, televízió, stb.) ki kell használnia, illetve igyekeznie kell e tevékenységi formák szakmai felügyeletére. Elképzelhetőnek tartom, hogy a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság a Népművelési Intézettel karöltve tudományos ismeretterjesztő előadás-sorozatokat is tartson. b) Ha nem is közvetlen formában, azért erkölcsileg mégiscsak kötelessége kell, hogy legyen a Társaságnak a különféle népművészeti rendezvények (a folklorizmus és a neofolklorizmus körébe tartozó fesztiválok) szakmai felügyelete. Azonkívül, hogy egyes szakosztályainknak (pl. a népzenei és a néptánc szakosztálynak) konkrét feladatkörébe is tartozik az ilyen feladatok ellátása, a Társaság minden tagjának egyéni erkölcsi kötelessége ilyen esetekben, ha van rá igény erejének és szakmai felkészültségének megfelelő konkrét módszertani segítséget nyújtani. Javaslom, hogy tegyük megfontolás tárgyává, nem kellene-e egy külön népművészeti szakosztályt létrehozni, amelynek feladata a különféle iparművészeti-népművészeti tevékenységi formák szakmai hitelességének az ellenőrzése, felügyelete lenne. Ehhez, megfelelő vállalkozási kedv esetén, bizonyos fokú üzleti tevékenység is kapcsolódhatna, amely gyarapithatná a Társaság anyagi forrásait. Bizonyos népművészeti termékek (pl. martosi textíliák, gömöri fazekasztermékek stb.), valamint hazai témájú, saját kiadású, népművészeti tárgyú képeslapok, képes albumok árusításáról is szó lehetne. Az eddigiekben csak nagy vonalakban igyekeztem felvázolni azokat a tevékenységi formákat, programszerű célkitűzéseket, amelyek a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság jövőbeni működését — véleményem szerint — feltétlenül kell, hogy jellemezzék. Ez persze nem jelenti azt, hogy az elmondottakkal minden lehetőséget kimerítettem. E program évek múltán is alakulhat, változhat, hiszen majd a gyakorlat mutatja meg, hogy mire vagyunk képesek, illetve milyenek lesznek a konkrét lehetőségek munkánk minél hatékonyabb és eredményesebb végzéséhez. LISZKA JÓZSEF Fotó: Könözsi Elhangzott a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság első közgyűlésén. 1990. január 27-én. Pozsonyban 16
