A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
Kitekintés és példa NEMZETI KISEBBSÉGI JOGOK A FINN-SVÉD TÖRTÉNELMI KÜZDELMEK TÜKRÉBEN Matti Waskilampi (finn grafikus) könyvborító terve A finnek politikai történelmét csak a XII. századtól tudjuk rendszerezni. Skandináviához viszonyítva anyagi és szellemi kultúrájuk szerényebb volt. így a törzsek itt nem tudtak a svédekkel egyidöben néppé egyesülni. A délkeleti kalandozások megszűnte és a novgorodi fejedelemség kialakulása után a svédek figyelme a finn szállásterületek felé fordult. Elsősorban a Finn-öböl északi partvidékét akarták birtokba venni, mert erejükből ekkor még nem futotta az összes finn terület megszerzésére. A XIII. század közepén aztán tovább igyekeztek terjeszkedni, és 1249-ben erős hadsereget küldtek Közép-Finnország végleges meghódítására. I. Magnus svéd uralkodó 1284-ben öccsét, Bengtet Finnország hercege címmel ruházta fel és rábízta az újonnan hódított területek kormányzását. Ezt követően a Finn-öböl északi partvidékére megindult a svédek betelepülése, és Finnországban kiépült a szilárd svéd uralom. Ez magával hozta a finn nép végső etnikai összeforrását is. A felvilágosodás századának első évtizedeiben erősödött a finn nemzeti öntudat kialakulásának folyamata. A nemzeti elkülönülés első politikai jele a gazdaságilag fejlett Turkuban tűnt fel. Az 1720-as évek közepén lezajlott választásokon külön csoportot alkottak a város svéd, illetve finn polgárai. Néhány óv múlva már a vidék is megmozdult, és a finn parasztság kérelemmel fordult az országgyűléshez és a kormányhoz, hogy a hivatalnokok nem értik a nép nyelvét, ezért finn nyelven tudókat küldjenek hozzájuk. A svéd országgyűlés és a Horn-kormány gyanakvóan fogadta ezeket a kéréseket, és a szerzőket szeparatistáknak kiáltotta ki. akiknek célja Finnország elszakitása Svédországtól. A kérésnek mégis lett valami jó következménye is, mert 1734-ben Johan Mathesiust Stockholmban rendelték és királyi finn fordítóvá nevezték ki, s kötelességévé tették. hogy a finneket érintő svéd rendelkezéseket ültesse át finn nyelvre. A nyelvi sérelmek azonban továbbra is napirenden tartották a svéd—finn ellentétet. Az 1738—39-ben lezajlott országgyűlésen Turku város képviselője felszólalásában — a svéd országgyűlésen először — megkülönböztette a svéd és finn nemzetet. Vele szemben a turkui bíróság elnöke a svéd birodalom érdekegységét hangoztatta. A Titkos Tanács is megvitatta a kérdést és határozatban tiltotta el. hogy a finneket nemzetnek nevezzék. Rövidesen azonban a svéd kormány is belátta, hogy megkezdődött a finnek nemzeti öntudatosodása. Most már nem tiltotta a 421 000 finn alattvalójának nyelvük szabad használatát. A szeparatista mozgalom igyekezett kihasználni az adott történelmi lehetőséget és 1788-ban összehívta a finnek rendi gyűlését, amelyen kimondták Finnország elszakadását Svédországtól. Erre a svéd uralkodó terrorral válaszolt; tömegesen letartóztatta a szeparatistákat. 87 tisztet pedig halálra ítélt. A nemzeti létért folyó küzdelem áthelyeződött a turkui egyetem falai közé. A tudományos élet kibontakozása segítette a függetlenségi mozgalmat, amely előkészítette a nemzeti állam megvalósítását. A világtörténelmi fordulat a XIX. század elején lehetővé tette, hogy Finnország kiszakadjon a svéd birodalomból. Svédország 1805-ben feladta semlegességi politikáját és a franciák elleni koalícióhoz csatlakozott akkor, amikor megkezdődött Napóleon nagy közép-európai sikersorozata, amely már 1807-ben elvezetett a francia—orosz barátsági szerződéshez. IV. Gusztáv ekkor Napóleon és Sándor cár harapófogójába került. Oroszország rá akarta kényszeríteni Svédországot a kontinentális zárlat betartására. IV. Gusztáv azonban ezt elutasította, ezért I. Sándor cár 1808. február 21 -én hadat üzent a svédeknek. Az orosz katonai sikerek után 1808 márciusában Finnország már az orosz birodalom része. Már az orosz fennhatóság kezdetén a turkui egyetem tanárai heves küzdelmet folytattak a finn nyelv elismeréséért. Nyelvprogramjuk csaknem egy évszázadig szolgált alapul a finn nemzeti mozgalomnak. Amíg az egyetemen virágzásnak indultak a tudományok, addig az alsóbb fokú oktatás alig haladt előre. A tanítási nyelv ekkor még mindig svéd volt, de 1826-tól a turkui egyetemnek engedélyezték, hogy lektor adja elő a finn nyelvet. A nemzeti öntudat ápolója volt még a Finn Irodalmi Társaság is, amelynek első titkára, Elias Lönnrot népköltészeti gyűjtésével és a Kalevala összeállításával vált világhírűvé, lönnrot áldásos tevékenysége nyomán a nemzeti eszmélés szélesebb körre sugárzódott ki. Most már a finn követeléseket a cári fökormányzó nem utasíthatta vissza. Az 1841-ben kiadott középiskolai szabályzat lehetővé tette, hogy a finn nyelv is helyet kapjon a rendes tantárgyak sorában, 1851 -ben pedig a helsinki egyetemen a finn nyelvet és irodalmat egyenjogú tantárggyá nyilvánították. A nemzeti mozgalom évtizedes erőfeszítéseit 1863-ban végre siker koronázta, ugyanis ekkor jelent meg II. Sándor cár híres nyelvrendelete, amely engedélyezte, hogy a közigazgatási szervek és a bíróságok az ügyfelekkel finn nyelven is érintkezhetnek. Ezt követően felhatalmazták a városi és falusi hatóságokat, hogy egyházi iskolákkal párhuzamosan állami népiskolákat is alapíthatnak. A XIX. század utolsó évtizedében a svéd nyelv monopóliuma végleg megtört. A két évszázados nyelvharc győzelme után a cárizmus fokozódó soviniszta politikája veszélyeztette a finn nemzeti mozgalmat. Ekkor a finnországi svéd párt is már az összefogást hirdette a „Két nyelv — egy elv" jelszó alatt. A finn értelmiség képviselői felkeresték Tolsztojt is, aki azt a tanácsot adta nekik, hogy ne mondjanak le jogaikról, szüntelenül tiltakozzanak a cári önkény ellen. A cári elnyomás zsákba varrt világából az 1917-es februári demokratikus forradalom szabadította ki Finnországot. A finn függetlenség kikiáltása után a svédek és a finnek évszázados harca rövid időre újra fellángolt. Férfikorban NEGYVENÉVES A SZINAI ROZMARING Szinát, mint falut nem ismerem, ezért hallgattam meg a tapasztaltabb kolléga tanácsát : ha egy falut nem ismersz, menj be a templomba és a kocsmába. A templomot zárva találtam, de a kellemetlen februári hidegben jólesett a kocsmában elfogyasztott forró kávé, amely mellé alkalmi ismerősöktől kaptam a következő információkat: Szína határmenti falu, a legutóbbi népszámláláskor a lakosságnak alig 10 százaléka vallotta magát magyarnak. A gyerekek nagy része az alapiskola szlovák osztályaiba jár. Ezzel szemben otthon a lakosok nagy része még magyarul beszél. Nemrég alakult meg a falu Kereszténydemokrata Klubja, működik a Nyilvánosság az Erőszak Ellen helyi csoportja és a járás egyik legaktívabb Csemadok-szervezete éppen a szinai. Kiváncsi voltam, mi az az erő. amelynek köszönhetően éppen ebben a községben működik az ország legrégebbi nemzetiségi táncegyüttese. A művelődési otthonban végignéztem a fellépés előtti térpróbát. Sok kamaszkorú kislány beszélt a próbán szlovákul — mégis magyar együttesben táncolnak. Ebben a csoportban találtak barátokra, lelték meg azt a közösséget, amelyben olyan élményeket szerezhetnek, melyekre máshol nem lett volna lehetőségük. Az arcokon és a jubileumi műsor hangulatán láttam azt, hogy Szinán becsületbeli ügy nemcsak támogatni a Rozmaring munkáját, hanem abban aktiv szereplőként is részt venni. Két évvel ezelőtt országos versenyünket boncolgatva még elmarasztaló szavakat Írtam az együttes műsoráról. A csoport színpadi produkciójában azok a stilizációs elemek érvényesültek, amelyeknek — néprajztudományunk és a tánckutatás legújabb eredményei szerint — semmi keresnivalójuk színpadi néptáncos műsorokban. Hozzátettem azt is. hogy bízom a fiatal, lelkes szereplőgárdában. Ez a gárda volt a záloga annak, hogy az együttes újra önmagára találjon, hogy fiatal, tehetséges alkotókat híva segítőtársul, ütőképes produkciókat hozzon létre. Távol álljon tőlem a szándék, hogy e gyönyörű jubileumi estet kritikusi tollal boncolgassam. Nem hagyhatom azonban szó nélkül, hogy a csoport képes volt újra magáratalálni és tudott számomra is — évek után — újat hozni. Eröss Pálné, Mitró László. Csurilla Erzsébet nevét hallottam, amikor negyven év munkájának keresztmetszetét mutatta be a színpadon négy generáció táncosa, énekese. Legnagyobb meglepetés számomra mégis Mitró Csaba alkotói bemutatkozása volt. Csabával minden valamit érő táncos találkozhatott országos rendezvényeinken, táncos továbbképzéseken, táncháztáborokban. Az itt tanult anyag magában az alkotóban is megérett annyira, hogy ezt együtte10 si Rozmaring Gombaszögön —- baloldalt Mitró Csaba
