A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
Beszélgetés SIDÓ ZOLTÁNNAL, a Csemadok KB elnökével — Érnél szorongást újraválasztásoddal kapcsolatban? — Nem az újraválasztásommal kapcsolatban érzek szorongást. A Csemadok 1989. december 6-tól, ahogy azt a KB programnyilatkozatában is rögzítettük, pártoktól, politikai mozgalmaktól független társadalmi szervezet. Ez azt jelenti, hogy a szövetség valamennyi szintjén a tisztségviselők megválasztása teljes mértékben a tagság illetve a küldöttek akaratától' függ. Meggyőződésem, hogy hasonlóképpen, mint a járási konferenciákon, az országos közgyűlésen a tagság által legmegfelelőbbnek tartott vezetőket választanak meg, s ez vonatkozik a KB elnöke, társelnökei, alelnöke személyére is. Tekintettel arra. hogy a Csemadok sorsát szívügyemnek tartom, nem az esetleges újraválasztásommal kapcsolatban érzek szorongást, hanem amiatt, hogy meg tudjuk-e fogalmazni a tagságunk és szövetségünk küldetésének és céljának legmegfelelőbb programot, s azt meg tudjuk-e maradéktalanul valósítani? — Terheli-e a lelkedet a Csemadok-tisztségviselök hatalomhoz való dörgölödzése az elmúlt negyven esztendőben? — Az elmúlt negyven esztendőt értékelve lelkiismeretemet tisztának tartom. Szeretném hangsúlyozni, hogy a most betöltött szolgálatomban csak az elmúlt nyolc évről beszélhetek, és ezt az időszakot még rosszakarattal sem jellemezhetjük a hatalomhoz * dörgölödzés idejének. Az 1982-es országos közgyűlésünket követően a hatalom igyekezete ellenére is sikerült megerősítenünk a belső szervezeti életet, a közművelődési és amatőr művészeti munkát. Kimondatlanul is érdekvédelmi feladatokat valósított meg szövetségünk, amikor 1984-ben ellenállt a kormányzat azon törekvésének, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács törvénye által megszüntesse az anyanyelvű oktatást. A Csemadok Központi Bizottsága egy emberként állt ki az anyanyelvű oktatás melletti Természetesen, ez a magyar kisebbség jogvédő bizottságának levelei, tagságunk és a nemzetiségünkhöz tartozók közreműködése nélkül nem sikerülhetett volna. Hasonlóképpen nem a hatalomhoz való dörgölödzés jellemezte a XIV. országos közgyűlésünk utáni időszakban megfogalmazott beadványainkat, amelyekkel a kormány Nemzetiségi Tanácsához, a Nemzeti Front KB Elnökségéhez, a kormány egyes tagjaihoz és elnökéhez fordultunk. Ezekben rámutattunk a nemzetiségi oktatásügy problémáira, s javaslatokat tettünk az óvodai hálózat bővítésére, a körzetesítés után megszűnt iskolák újra megnyitására és a pedagógusképzésre, a hazai rádió, televízió magyar nyelvű adásainak javítására, a helységnevek magyar nyelvű használatára, valamint a kétnyelvűség betartására! így értékelhető az a levél is. amelyet a Csemadok KB Elnöksége 1988. június 25-én Miloš Jakešhez és Ignác Janókhoz intézett a romániai magyarság és a többi nemzeti kisebbség védelmében. E helyen szeretném hangsúlyozni, hogy szövetségünk a különböző ráhatások és igyekezetek ellenére sem állt be azoknak a sorába, akik a napi sajtóban, rádióban tiltakoztak a Néhány mondat illetve a Panoráma adásai ellen. — Összetartani igyekeztek a tagságot azzal, hogy a Csemadok kulturális szövetség marad. Nem így esik-e majd szét, hiszen a közművelődési és amatőr művészeti mozgalmon innen és túl perspektí/átlanná válik? — Elnökségünk véleménye, hogy a Csemadok, mint érdekvédelmi, politizáló szervezet, párttagságra való tekintet nélkül tömörítse soraiba mindazokat, akik egyetértenek alapszabályzatunkkal és belépnek valamelyik alapszervezetünkbe. Minden más megoldás nemzetiségünk megosztásához vezetne. A nemzeti kisebbségek politikai képviseletét a pártoknak és politikai mozgalmaknak kell biztosítaniuk, figyelembe véve azt a tapasztalatot, hogy a legtöbb politikai párt csupán potenciális választókat lát a nemzetiségi kisebbségekben. Elnökségünk támogatásáról biztosította az Együttélés politikai mozgalmat, amely Helsinki szellemében az emberi és polgári jogok alapján kívánja biztosítani a nemzeti kisebbségek: a magyar, a rutén, az ukrán, a lengyel, a német, valamint a szintén kisebbségben élő cseh és szlovák nemzetiségű állampolgárok részvételét a törvényhozó szervekben. Egyes újságcikkekben kifogásolták, hogy a Csemadok politizáló társadalmi szervezetként akar működni. A demokrácia többek között azt is jelenti, hogy minden szervezet saját maga szabja meg tevékenységét. Úgy érzem, édes anyanyelvűnk ápolása és védelme, népi hagyományaink megőrzése nem más, mint a megmaradásunk politikája. Ilyen értelemben akar a Csemadok politizáló társadalmi szervezetté válni. Úgy érzem, hogy az Így megfogalmazott és megvalósított közművelődési tevékenység és az amatőr művészeti mozgalom nem anakronizmus, hanem mozgósító erő. — Miért nincs most a Csemadoknak olyan világos, tömör, ösztönző, az erőket összefogó programja, mint amilyen a hatvannyolcas állásfoglalás volt? — A december 6-án megfogalmazott programnyilatkozat tulajdonképpen március 9-ig érvényes. A további időszak tennivalóiról az országos közgyűlés hivatott dönteni. Az említett programnyilatkozat nem az utasításos rendszerre épül, hanem a központi bizottságot programalkotó, egyeztető szervként értelmezi. Ez lehetőséget ad tagságunknak és szervezeteinknek a helyi igények és lehetőségek maximális kihasználására, ezért sem minősíthető gyengébbnek, rosszabbnak ez a rövid távú programnyilatkozat a hatvannyolcasnál! — A Csemadok KB elnöke és a Szövetségi Gyűlés képviselője vagy. Előnyösen vagy hátrányosan jön össze személyedben e két tisztség ? És mi volt az oka az Új Szóban közzétett helyreigazításodnak a magyar tanítási nyelvű egyetemmel kapcsolatban ? — A két szolgálat kiegészíti egymást. A továbbiakban is fontosnak tartanám, hogy a nemzetiségi kulturális szövetségek vezetői részt vegyenek a törvényhozó szervek munkájában. Észrevételeikkel, javaslataikkal, felszólalásaikkal tolmácsolhatják tagságunk jogos igényeit. És ezt a többletmunkát alázattal kell viselni! Az Új Szóban megjelent írásomban arra a tényre akartam felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a Jókai Mór Egyetem megalapítását szorgalmazó törvényjavaslat tulajdonképpen egy jogos igény fogalmazott meg, hiszen amig Szlovákia lakosságának 3,8 százaléka végzett egyetemet illetve főiskolát, addig ez az arány a magyar nemzetiség esetében csupán 1,6 százalék, alacsonyabb jó néhány fejlődő országénál! Abszolút számban ez körülbelül 20 ezer egyetemi, főiskolai végzettségű személy hiányát jelenti. Ezt az óriási hátrányt a felsőoktatási intézmények jelenlegi struktúrája nem képes ledolgozni. Minden nemzetiség megmaradásának elengedhetetlen feltétele az iskola, a mi esetünkben a magyar tanítási nyelvű oktatás. A Nyitrai Tanárképző Főiskola majdnem teljesen megszüntette a magyar pedagógusképzést. 2010-ig — még abban az esetben is, ha változatlan marad a nemzetiségi iskolák hálózata — körülbelül háromezer pedagógusra lesz szükségünk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy falvaink mindhiába igénylik saját lelkipásztoraikat, ezért támogatja a Csemadok nemzetiségeink ez irányú jogos elvárását, ezért fogadtuk örömmel Komárom járási és városi szerveinek javaslatát, hogy jöjjön létre az ő városukban egy magyar oktatási nyelvű egyetem. A szövetségi gyűlés elnökéhez, Alexander Dubčekhez február 9-én eljuttatott törvényjavaslatot személyemen kívül dr. Duray Miklós és dr. Popély Gyula képviselőtársaim írták alá. A Független Magyar Kezdeményezés és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikai mozgalmak kitűnő közös nyilatkozata alapján feltételeztem, hogy az önrendelkezési jogunkból fakadó törvényjavaslatot e mozgalmak szlovák és magyar nemzetiségű képviselői közül többen aláírják. Sajnos, nem így történt, és ennek az okát abban látom, hogy az említett mozgalmak elvben nem értenek egyet a törvényjavaslattal. Feltételezem, az ok abban is keresendő, hogy a nemzetiségi létről kiadott közös nyilatkozat a szlovákság bizonyos részében ellenszenvet váltott ki, érzékenyen érinthette a mozgalom tömegbázisának alakulását. Választások előtt állunk, e mozgalmak nyilván ezért döntöttek így! — Nemrégen Čič miniszterelnöknél, Schusternál, az SZNT elnökénél és Kováč oktatásügyi miniszternél jártatok. Nemzetiségünket érintő ügyeket tárgyaltatok. Ilyenkor vagytok politizáló kulturális szövetség ? — Ilyenkor is. Meggyőződésem, hogy tagságunk jogos érdekeit képviseltük e tárgyalásokon, amikor az egyes intézményrendszer jobbítására, a hazai magyar sajtó megtartásának lehetőségére tettünk konkrét javaslatot. De nemcsak ez jelenti a politizálást! A közelmúltban találkoztunk a különböző politikai pártok vezetőivel, a lengyel és a ruszin-ukrán társadalmi szervezetek tisztségviselőivel, a Matica slovenská új elnökével, a Magyarok Világszövetségének főtitkárával, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkárával és más személyiségekkel, és nem csupán a Csemadok-igények kielégítése érdekében. Úgy érzem, hogy tagságunk ezt a kapcsolatot joggal elvárja tisztségviselőitől. — Mit vársz a rendkívüli országos közgyűléstől? Hogyan képzeled el a lefolyását? — Biztos vagyok abban, hogy a demokratikus módon megválasztott küldöttek egy demokratikus országos közgyűlés részesei lesznek. Úgy gondolom, hogy e munkajellegű tanácskozás alkotó módon elsősorban a jövőt célozza meg. Okulásunkra azonban számot adunk arról is, ami az elmúlt időszakban hátrányosan érintette szövetségünk tagságát, szervezeteit és szerveit. Jó tapasztalatokat szereztem járási konferenciáinkon. Tagságunk túlnyomó többsége józanul és megfontoltan értékelte az „amit lehet, akivel lehet" időszakot, s ugyanígy fogalmazta meg elképzeléseit a jövőt illetően. Világosan látják, hogy Csehszlovákia csak akkor válhat századvégi Európánk jogállamainak egyikévé, ha a közös hazában élő nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok megtalálják az esetleges ellentétek megoldásának módját. Demokráciánk egyik próbaköve a nemzetiségi viszonyok minősége. Egy új viszonyrendszert kell közösen létrehoznunk, mindannyiunk érdekében. Szerintem ehhez járul hozzá a Csemadok rendkívüli országos közgyűlése. MÁCS JÓZSEF
