A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
— Feltéve, ha a testi szükségről beszelünk ... — kajánkodik nemi akasztófahumorral az erkölcsrendészet tisztje, de azután komolyra fordítja a szót: — Valóban előfordul, hogy egyesek azért csináljak, mert gyorsan pénzre van szükségük. Persze, nem ez a jellemző. Már csak azért sem, mert aki akar, ebben az országban onmagat is följelenti: elvégre szinte holtbiztos, hogy a bíróság tanúként majd öt is beidézi. Ugyanilyen aprólékosan, a részletekre is figyelve kell bizonyítanunk a taxi sok. a portások es mások szobaztatását. A rendőrségnek akkor van igazán esélye, ha a prostituált, vagy a stricije egyéb gazemberséget is elkövet. Gondolok itt valutázásra. verekedésre. zsarolásra. Ilyenkor tényleg érdemes bíbelődni az üggyel. Különben viszont könnyen előfordul, hogy a rendőrség sokkal előbb pofára esik, semmint a bájait kínáló hölgy hanyatt. Mármint valakinek az ágyában .. Hazánkban a második világháborút köve tőén egy kormányrendelet — papiroson — felszámolta a prostitúciót. Mindmáig sokan azt mondják, hogy ez az intézkedés - \ helyénvaló volt, / ugyanakkor bőven / akadnak, akik en- / nek ellenkező/' jét állítják. így / vagy úgy, de / tény: e „szak- / ma" ma is él \ Csehszlováki- / \ ában; sőt fel\ \ / lendülőben / \ / van. Tizenhat \ N[ éves „csajok" \ eppen úgy \ űzik, mint \ negyvenvaia- \ \ hány éves, érett l rk hölgyek. Motivá- \ fc -y dóikként többnyi- \ | \ ' re neveltetési hiá-\ J’ \ nyosságok, a köny- \ £■ ' -y nyen szerzett pénz \ j utáni vágy, lelki konj fliktusok észlelhetők. \ i-.’. ' A testüket áruba bocsátó \ . , '''75 lányok-asszonyok „piac-he-\fo^-J^? lyei": nappal a nívósabb presszók es „Drink bár"-ok, éjsza-^^ž ka a „IMight club"-ok és egyéb rangos mulatók; „másodosztályban" a vendéglők, a pályaudvarok, forgalmasabb terek környéke. — „Nálunk pedig szervezett prostitúció nincsen!"; jó tíz évvel ezelőtt meg ezzel a rendreutasitó kijelentéssel ugrott fejest egy, a pénzért vett testi gyönyörökről szóló riportom a szemétkosárba — említem a rendőrség pozsonyi erkölcsrendészeti osztálya általában civilben közlekedő tisztjének. — Hát ha a szervezettség alatt csak a nyilvánosházakat értjük, akkor — egyelőre — valóban nincsen ... — pattintja viszsza a labdát, de utána rögtön legyint is egyet: — De hagyjuk végre az örökös, a minden poszton felismerhető percemberkékre jellemző szemforgatást! Már csak azért is, mert a prostituáltak világa nagyon is egyértelmű es nyílt. Az ő kapcsolataikban nincs mellébeszélés, nem mutatják magukat másnak; kerteles nélkül közük, hogy mit és mennyiért, utána pedig : agyő. — Mennyien vannak’ — Ezt hozzávetőlegesen tudom csak — feleli őszintén a rendőrtiszt. — Amióta decemberben megnyíltak a határok Ausztria felé, azóta nemcsak egyetlen csésze kávé kerül a Fórumban huszonkét koronába, hanem az éjszaka szépei között is számos új arc jelent meg . . . Őket egyelőre meg nemigen ismerjük. Ami a befutottabb profikat illeti, becsléseink alapján Szlovákia fővárosában másfél-kétezer nő árulja magát rendszeresen. Már régen nem számít szenzációnak, hogy vannak közöttük tizenöt-tizenhat éves hölgyikék is. A szépleányok javarésze bárokban, szórakozóhelyen ismerkedik: de vannak, akikhez előzetes egyezség szerint a portások, taxisok szállítják a valutás vendégeket. — Engem e tisztes, ősi mesterség proletárjai érdekelnek, akik esténként a bárpultoknál ücsörögve ott vannak a „kirakatban". Ök vannak többségben, és ők is kockáztatnak többet. Igaz. hogy a szükség kényszeríti őket éjszakázni? egyelőre még tálal munkát, meg ha roszszabbul fizetettet is Bárki elhiheti, ez az örökös ismerkedés, ez az állandó éjszakázás sem gyerekjáték. Különösen, ha valaki a „rend” kedvéért egy alibiallást is vállal. Nemcsak gyomor kell hozzá, hanem kon dicio is Igaz. lehet közben Marlborót szívni és márkás konyakot inni. — Ne vegye zokon, ha egy két éjszakai „terepszemle" után rákérdezek: az örömlányokból van túlságosan sok, avagy a rendőrség dolgozik rosszul ? — Nézze, legföljebb viccnek jó, amit kerdez . Ahhoz, hogy valakit — hivatalos szóhasználattal elve — üzletszerű kéjelgesert lefüleljünk, ahhoz többször kell bizonyíthatóan tetten érnünk az illetőt, aki éppen úgy lehet egyetemet végzett dáma, mint kivakaródzott cigánylány. A partnerének ráadásul tanúsítania kell, hogy a szolgáltatásért pénzt adott a hölgynek. Mondja, látott már maga olyan vadszamarat, aki ily módon lényegében Annyit saját tapasztalataimból is leszögezhetek, hogy az utóbbi tizvalahány esztendőben az örömlányok Pozsonyban is közlékenyebbek lettek. Hogy ez mennyi ben jó vagy rossz, azon pillanatnyilag nem kívánok meditálgatni; tény viszont, hogy az újságíró számára mindig előny, ha a riportalany oldottabb nyelvű. Mint például az apró termetű, festék nélkül jellegtelen arcú Helena G„ aki egyszer éjjel, másszor nappal, jó néhányszor pedig éjjel-nappal a szomszédokra bízta nem egészen kétéves kisfiát. — Hogy anyaszabadság helyett mentem volna dolgozni, amikor ott a gyerek?! — mondja indulatosan, visszafojtott dühvei, amikor arra próbálom figyelmeztetni, hogy a kisfiú megszületése óta még meg sem próbálkozott visszaállni a munkába. — Mondja, miből tartottam volna el a gyereket és saját magamat’ Abból a nyomorult havi ezerháromszáz koronából, amit gépírónőként keresek’ A tripláját Összehozom egyetlen éjjel! A tripláját érti ’! — Mit tudott magáról az élettársa ’ Helena önérzetesen fölcsattan. — Nem az elettársam, hanem a férjem volt! Persze, mire mentem vele, hogy eljött az anyakönyvvezetőhöz . . .? — Amikor összeházasodtak, a vőlegénye tudott arról, hogy maga . . . pénzért . . . akárkivel . . . ? — Nem akárkivel! De hagyjuk . . Most már mindegy. — Gondolom, maga is fogadkozni szokott, hogy egyszer majd jó útra tér . .. Keserűen fölnevet. — Jó útra térek e’ Ilyet csak a tolvajok meg a betörök szoktak Ígérgetni. Nekem viszont nem szokásom a fogadkozás. Amúgy is bántanak elegen, amikor az életvitelem felöl érdeklődnek. Vagy talán legyek szomorú azért, hogy tetszem a férfiaknak’! Különben is igazságtalannak tartom, hogy rendőr vagy újságíró, de mindig bennünket, nőket faggatnak az ilyen ügyekben . . Mintha az a férfi, aki fölcipel magához a hotelszobába vagy napközben föijön hozzam, az kényszermunkát vállalna! Kész róhej! Erőszakkal én még senki pénzét el nem vettem. — Ne haragudjon, de magát sem kell különösebben megerőszakolni . .. — Nem! Mégis igazságtalannak tartom, hogy a nőket ugyanazért felelősségre vonhatják, amiért a férfiak hősködve a markukba röhöghetnek. Bea F. már a szakma „veteránjai" közé számit. Harminckilenc éves, es húsz éve férfiakból él, esetenként férfiakat tart el. Mint mondja: ahhoz, hogy ne legyen kitéve minden jöttment kenye-kedvének, ahhoz férfivédelemre van szüksége — amit viszont meg kell fizetni. (Ez az az 14 ••• ••••• •••••« ••• ••• ••••• ••• ••• ••• ••••••• ••••••• ••• »»« •••••♦• ••• ••• ••••«•• •••»»•• ••• ••• ••• ••• • •• ••• ••• • •• tM ••• ••• ••• ••••••• :•••• ••• •••••• • ••• 444 444 444444« «4« •«•••«• »M 444 44444 «4« fM «4« ••• • ««««44« «44 44« 444 M* i«» ••• ••• ••»••• «44«««« ••• ««« ••• *«•••** «4« «44 44444« ••• ••• ••• M* ••••♦•• ••• «««««« «4« ••• «4« «4« 4444« ••• ••• «4 • * *• ::::::: ::::::: ::: ::::::: ::: ::: :;s:ss. 222*222 #2222* 2222222 222 222 *222222 *2222* ••• ••• •••••♦• ••• ••• •••••• •«» ##* • •• ••• ••#•••• ••••••• ••••4M 444144# 444 444 144 444 444 444 «••••## *** *** *** *** ••• ••• ••••••• ••••444 44444 444444 ••••••• ••• 44* 444 444 444 444 •••••• 444 444 2##
