A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
TOVÁBB? nyelvünk, a kultúránk és ugyanannak a nemzetnek a tagjai vagyunk. A járási konferencián elfogadott programnyilatkozat számos konkrét feladatot is kitűzött. Javasolja egyebek között, hogy a helyi közigazgatásban is biztosítsanak a kisebbségben levőknek arányos képviseletet és ha kell. akár kétkamarás képviseletet is. Követeli a leépített magyar alapiskolák újbóli megnyitását mindenfajta korlátozás nélkül. Sürgeti, hogy lényegesen bővítsék a járásban a magyar nyelvű szakmunkásképzést, és engedélyezzék a Szenei Magyar Gimnáziumnak, hogy két párhuzamos osztályt nyithasson. A járási konferencián titkos szavazással megválasztották a 29 tagú választmányt, a 13 tagú vezetőséget, valamint a Csemadok járási vezetőségének tisztségviselőit. A Csemadok járási elnöke Vojtek László, társelnöke Varsányi Borbála, alelnöke Görföl Jenő lett. LACZA TIHAMÉR Leküzdeni a beidegződéseket... A változás, változtatás mindig többletenergiába kerül. Érezzük ezt mindannyian, akik felismertük: 1989. november 17-vel más időszámítás kezdődött, s nem szabad elszalasztani a történelmi lehetőséget, hogy sorsunknak necsak megélői, hanem irányítói is legyünk. Nem egyszerű feladat ez, s különösen nem egy olyan óriásszervezet esetében, mint a Csemadok. Itt 40 év munkamódszerét, a „felső" elvárásoknak megfelelni akarás beidegződését kell leküzdeni, megváltoztatni, hogy a szövetség 97 ezres tagsága végre érezze: identitástudatának megőrzése, érdekvédelme, társadalompolitikai képviselete — amiről a múltban csak titokban, mint áhított szükségességről beszélt — a jövőben megvalósítható lehet. Persze, csak abban az esetben, ha a Csemadok élén állók, az alapszervezeti szinttől a Központi Bizottságig, gyors döntésekre képesek, konkrét terveik, céljaik vannak. A kivárás politikájával csak elpusztulni lehet. Csendes megfigyelője voltam február 3-án a Csemadok XXVII. Komáromi Járási Konferenciájának, ahol különböző formákban a fent leirt gondolatok is elhangzottak. E kifejezetten munkajellege tanácskozás menete még a megcsontosodott, régi sémákat őrizte, a vita azonban már a szabad véleménynyilvánítás jegyében zajlott. A felszólalók egyike sem vitatta az elvégzett munkát, hiszen nem csupán sikertelenségek és negatívumok garmadát rakta egymásra ez a szövetség, ugyanakkor azt is elismerték, hogy a megkötöttség, korlátozás szintén jellemzője volt az elmúlt éveknek. Tény, hogy a Komáromi járás Csemadok-alapszervezetei — az ország többi alapszervezetéhez hasonlóan — kulturális téren sokat tettek. Ezt hangsúlyozta Gáspár Tibor, a Komáromi Magyar Gimnázium tanára is, mondván, hogy számára a Csemadokot nem a tisztségviselők helyezkedése jelentette, hanem a táncoló, daloló, színjátszó ezrek. Mondta ezt annak ellenére, hogy Gáspár Tibort Kiss Mihállyal és Lancz Józseffel együtt a 70-es években a járási pártbizottság utasítására (konkrétan Benyó Máté, Varga János és Kiss Gyula javaslatára) kizárták a Csemadok járási bizottságából. A XXVII. járási konferencián mindhármukat rehabilitálták. Soóky László, aki a független mozgalmak képviseletében vett részt a tanácskozáson, a Csemadokot neosztálinista szervezetnek bélyegző kijelentésre reagált, mondván, hogy évtizedekig voltunk (s vagyunk, hisz a Kassai Kormányprogram továbbra is érvényben van) a kollektiv bűnösség részesei, ne gyártsunk magunknak önostorzóan újabb bűntudatot. Napjaink, energiáink mentek rá arra, hogy a nemzetiségi dolgokat helyes mederben tartsuk, s ebből azért részt vállalt a Csemadok is. Akik vitatják a Csemadok létjogosultságát, Európa legnagyobb kisebbségi tömegszervezetének létjogosultságát vitatják. Kiss Mihály a 70-es évek visszásságairól szólt, s arról, hogy a járási bizottság archívumából eltűntek az ezeket az éveket dokumentáló jegyzőkönyvek, hivatalos anyagok. Böszörményi János a féligazságok veszélyességére hivta fel a figyelmet, s meghallgathattuk okos eszmefuttatását arról „Lesz-e végre igazi hazánk?", majd együttgondolkodásra szólított föl a Csemadok jövőjét illetően. Keszegh Veronika a magyar nyelvű szaktanintézetek hiányáról szólt, s ehhez a témakörhöz társult Peller István, aki minden bajok forrását a magyar értelmiség hiányában látja, Így természetszerűleg az iskolarendszer megreformálását tartja a legfontosabb teendőnek, s természetesen azt, hogy semmilyen jogi akadálya ne legyen annak, hogy aki akar, legfelsőbb szinten Magyarországon végezhesse tanulmányait. Szó volt továbbá a teológusképzésröl, illetve annak hiányosságairól. A tartalmas hozzászólások után a gyakorlati feladatok megoldására került sor. A járás 10 799 Csemadok-tagjának képviseletében a 155 meghívott küldött közül 130-an jelentek meg. Ők választották meg a Komáromi Csemadok Járási Választmányának új elnökét dr. Bajnok István személyében; az eddigi elnököt, Kurucz Lujza nyugalmazott pedagógust pedig a járási választmány tiszteletbeli elnökévé választották. A két társelnök Kmeczkó Mihály és Dékány György lett, mig az alelnöki posztra Németh Gyula nyerte meg a szavazók bizalmát. Ezután az országos közgyűlés küldötteinek személyében egyeztek meg a résztvevők. CSANAKY ELEONÓRA Tenni kell! A Csemadok érsekújvári járási konferenciáján Őszi Irma (jb-titkár) beszámolója festett átfogó képet az elmúlt három esztendő társadalmi és kulturális eseményeiről. A küldöttek érdeklődéssel hallgatták meg, mi történt járásukban falvakként, városonként a kultúra frontján, melyek voltak az örvendetesnek mondható eredmények, s melyek az aggodalomra okot adó és figyelmeztető hiányosságok. Megragadt mind a küldöttek, mind a vendégek emlékezetében, hogy a járási bizottság 37 alapszervezete közül 32-ben folyik rendszeres tevékenység, s csupán öt olyan alapszervezetről történt említés, ahol tenni kell! Az összkép tehát jó, a három év kulturális mérlege kedvező, a taglétszám viszont a magyar lakosság számarányát tekintetbe véve magasabb lenne, még mindig nem éri el a tízezret. Mind a dicsérő, mind az elmarasztaló szó jelen volt a konferencián elhangzott beszámolóban, s valamennyi jól dolgozó alapszervezet érdeme, hogy végül is a derekasan elvégzett munka javára billent a mérleg nyelve. A küldöttek hallottak a rendszeres tevékenységet folytató színjátszó csoportokról Besenyőn, Érsekújvárott, Muzslán, Szimön, Szög yenben és Párkányban, s jóleső érzéssel vehették tudomásul, hogy a színjátszó csoportok az elmúlt három év mindegyikében képviselték a járást a Jókai Napokon, a vers- és prózamondók is esztendőről esztendőre eljutottak oda, s nem kis érdem, hogy a gyermekszínjátszó és bábcsoportok közül a párkányi alapiskola Nevenincs és Csángállók csoportját már országszerte ismerik. Ugyanilyen hírnévre tett szert a gyermektánccsoportok legjobbja, a szintén párkányi Kisbojtár, amely a Kéméndi lagzi című tánckompozícióval tavaly Zselizen elnyerte az Országos Népművészeti Fesztivál fő díját. A kórusok és az éneklő csoportok is figyelmet érdemlő munkát végeztek, a néprajzi szakcsoport is évente megrendezte Kicsinden, Kéménden és Leléden a Járási Néprajzi Tábort. Rangosakká váltak a Czuczor Gergelyről és Balassi Bálintról elnevezett Járási Irodalmi és Kulturális Napok, s ismertek lettek a könyvkiállítások, az iró-olvasó találkozókkal egybekötött könyveladások stb. Szó szerint idézem a beszámolóból a Hétre vonatkozó részt: „Az utóbbi időben szirtesebbé vált a lap. Örülünk azoknak az írásoknak, amelyek a kulturális élet területén viták, felmérések formájában jelentek meg. Szeretnénk, ha a lap a jövőben rugalmasabban reagálna a kül- és belpolitikai eseményekre, és még több helyet szentelne nemzetiségi életünket érintő kérdéseknek, valamint az alapszervezetek tevékenységének." Ami határozottan rokonszenves volt a konferencián elhangzott beszámolóban, hogy az alapszervezetekben folyó munkára irányította a figyelmet, s a vita is egyértelműen gondolatgazdag volt. Többen felvetették a mának és a jövőnek szóló kérdést : politizáljon-e a Csemadok? És abban majdnem teljesen megegyeztek a vélemények, hogy nagyon fontos szövetségünk számára az érdekvédelmi feladatok felvállalása, még akkor is, ha magyar politikai párt lép a küzdőtérre! Mind központi, mind járási szinten létre kell hozni érdekvédelmi csoportokat. Az is foglalkoztatta a küldötteket, hogy milyen legyen a Csemadok? S nyomatékot az kapott, hogy ne legyen politikai szervezet. de politizáljon! Törekedjen művelődési és oktatáspolitikai kérdésekben az autonóm jogkörű irányítás elérésére. A Csemadok új nevére is elhangzott javaslat: Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a választásokon csak politikai párt állíthat jelöltet, s ezen érdemes elgondolkozni. Az az óhaj is kifejezésre jutott a vitában, hogy a Csemadok és a Független Magyar Kezdeményezés munkája legyen még összehangoltabb! Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke szintén központi kérdéssé tette: politizáljon-e a Csemadok? S tolmácsolta a küldötteknek az elnökség álláspontját, amely szerint a szövetség nem válik politikai párttá, s ez az elhatározása a rendkívüli országos közgyűlésig érvényes. Szükségét érzi azonban olyan mozgalom életre hívásának, amely szavatolni tudja egy jól működő politikai intézményrendszer létrejöttét. Az élénk és minden fontos kérdést érintő vitában a járási bizottság programnyilatkozatában fdglaltakról is sok szó esett. Én most csak két lényeges mozzanatot ragadok ki: 1. „Járásunk nemzetiségi iskolahálózatát (óvodák, alapiskolák, gimnáziumok, szakközépiskolák, szaktanintézetek) a magyar lakosság arányának és igényének megfelelően kell bővíteni." 2. .A 144/68-as alkotmánytörvény értelmében a megvalósulásig követeljük a kétnyelvűség következetes érvényesítését a járás magyar és vegyes lakosságú helységeiben (helységnevek, utcanevek, feliratok, hirdetések stb.), valamint az irányitó szervekben és intézményekben." A járási konferencia a választmány s a tizenhárom tagú vezetőség, valamint a rendkívüli országos közgyűlés küldötteinek a megválasztásával zárult. Elnök: Gémesi Károly mérnök. Társelnökök: Sütő Imre és Könözsi László. Alelnök: Száraz Dénes. Sidó Zoltán megható szavakkal mondott köszönetét a nyugdíjba vonuló Őszi Irmának, a járási bizottság titkárának sokéves, érdemdús munkájáért. MÁCS JÓZSEF Végvári ____jelentés_____ Megtartották Nyitrán a Csemadok VII. járási konferenciát. Sándor János (leköszönő) titkár beszámolója után Révész Bertalan ismertette a járási választmány programnyilatkozatának tervezetét. Szóltak a magyar óvodák, alapiskolák és a tanárképzés jelenlegi helyzetéről, és nehezményezték, hogy Nyitrán nincs magyar gimnázium. Szó esett továbbá a tagtoborzásról, a romániai segélyakciókról és a Csemadok jövőjéről. A vélemények zömében megegyeztek abban, hogy a Csemadok maradjon továbbra is kulturális szervezet, de feltétlenül szükséges egy politikai párt létrehozása, amely a nemzeti kisebbségeket. s azok érdekeit képviseli. Addig azonban a Csemadok érdekvédelmi szervezetként tartsa pozícióját. Az elhangzott felszólalásokat a javasló bizottság a programtervezet kidolgozásánál figyelembe vette. Végül a konferencia elfogadta a jelölő és javasló bizottság jelentését, valamint titkos szavazással megválasztották a járási választmányt, s annak elnökségét, úgyszintén az országos közgyűlésre javasolt tagokat is. A Nyitrai járási választmány elnöke Motesíky Árpád pedagógus, alelnöke Maga Ferenc mérnök. Társelnökök Balkó Ferenc és Hajdú Mária. Az új választmány elnöke köszönetét mondott a leköszönő választmány tagjainak; Sándor János titkárnak és dr. Veres János elnöknek helytálló munkájukért. A Csemadok járási konferenciája a végeken mindvégig komoly és felelősségteljes hangulatban, demokratikus szellemben és nyílt hozzáállással zajlott le. Munkájukról a jövőben biztosan hallunk még, és nemes terveik, elhatározásaik érvényre jutnak majd. Č. JÓKAY MÁRIA FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY 11
