A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
HOGYAN Ne legyünk kishitűek Dunaszerdahelyen február harmadikén jöttek össze a Csemadok járási konferencia küldöttei. Azon a napon, amikor élőlánccal tiltakoztak Dél-Szlovákia lakosai a bösi vizierőmü építése ellen. A konferencia egy küldöttséget javasolt a délutáni csölösztői tiltakozó nagygyűlésre, melynek vezetőjéül dr. Bauer Győző akadémikust választották meg, aki a konferencián elfogadott tiltakozó levelet felolvasta. Varga László járási titkár a megnyitó után röviden beszámolt az elvégzett munkáról, megemlítette, hogy ma sorsfordító, történelmi időket élünk. A Csemadok léte egy kibontakozási lehetőség volt számunkra. Nemegyszer kifejeztük: hogy a Csemadok érdekvédelmi szervezet legyen, de ezt a lehetőséget a pártállam kisajátította magának. Varga László megemlítette, hogy a Csemadok csak alulról jövő kezdeményezéssel újulhat meg igazán. Maradjon kulturális, érdekvédelmi szervezet, és a múltját vállalni kell, hibáival és eredményeivel együtt, ezt akarja a járásban élő több mint 15 ezres létszámú tagság is. Molnár József, a járási ellenőrző- és revíziós bizottság elnöke beszámolója végén azzal egészítette ki, hogy merjük vállalni azt, ami a miénk. Ne legyünk kishitűek. Új elnevezést is javasolt: a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége. A tagság nagy tapssal fogadta, azzal a kikötéssel, hogy a rövidített név maradjon a Csemadok, mert ez él a csehszlovákiai magyarok tudatában. Dr. Fóthy János, a Csemadok Somorjai Alapszervezete nevében (több mint 1 200 tagja van) kért szót, nem beszámolót mondott. tényeket és kérdéseket sorolt fel. Tudjuk. hogy volt „diktatórikus andalítás," a csehszlovákiai magyar értelmiség szerepe önvizsgálatra szorul, nem mertek kiállni a magyarság érdekei mellett. De voltak kivételek az ún. harminchármak, akiknek a beadványát eddig még nem publikálták. Az iskolaügyről szólva megemlítette, hogy 248 magyar iskolát szüntettek meg illetve integráltak. Minden harmadik magyar gyermek szlovák iskolába jár. J. Mistrik, a szlovák kulturális élet jeles képviselőjére hivatkozott: Az ember anyanyelv nélkül nem ember, csak annak hasonmása (atrapa). A nemzeti kisebbség kérdését csakis demokratikus úton lehet megoldani. Együttműködve, egymást segítve lehet élni. Felszólalásának a végén leszögezte, hogy a csehszlovákiai magyarságnak igen nagy szüksége van a Csemadokra, olyan Csemadokra, melynek feladata nemzetiségi kultúrájának ápolása és a demokratikus alapelvekre épülő érdekvédelem. Ragaszkodjunk eredeti nevéhez, mert ez negyvenéves tradíció. Nagy Anikó Bősről hangsúlyozta, hogy elkerülhetetlen a múlt hibáival való szembenézés. De ne aprózzuk fel erőinket, inkább fogjunk össze. Ne legyünk másodrendű állampolgárok, segítsünk az iskoláknak, hogy anyanyelven tanulhassanak gyermekeink. Bodnár Gyula, a nagymegyeri alapszervezet küldötte, az Új Szó kulturális rovatának vezetője először a három év előtti konferenciára emlékeztetett, ahol számos kérdést felvetettek, de csak kioktatást kaptak. Kulturális szervezetünk segít összetartani az itt élő magyarságot, s erre mindig szükség lesz. Kell lenni egy biztos szilárd pontnak, s ezt a Csemadokban látja. Viszont elég volt a dilettantizmusból, elsősorban a demokratikus kultúra kialakulását kell hogy segítse. Oda kell hatni, hogy egyetlen fórumon se döntsenek rólunk — nélkülünk. Dr. Fonod Zoltán, a Csemadok KB küldöttségének a tagja feltette a kérdést: Van-e hitünk és nem csupán csak lelkesedésünk? Dolgunk elsősorban az emberi tisztességgel van, mert megszaporodtak azok a loholok, akik a saját érdekeiket helyezik előtérbe. Hol volna ma a csehszlovákiai magyar kultúra a Csemadok nélkül? Ha a Csemadok nem hadakozott volna eddig is az iskolákért, az anyanyelvi jog használatáért, a helységnevekért ? Végzetes hiba volna, ha bárki is képes volna megosztani az itt élő magyarságot — figyelmeztetett a veszélyre Fónod Zoltán. Dobos László, a Csemadok tiszteletbeli elnöke elmondta, hogy Csehszlovákiában ma komoly átrendezés, átértékelés van folyamatban, a rostán rajta van a Csemadok is. Többször felteszik a kérdést: Milyen a Csemadok és milyen legyen? Kulturális szervezetként alakult és 1989. december közepéig ezt várta el tőle a hatalom. A gond mindig akkor kezdődött, keletkezett, ha az adott keretből kilépett, ha érdekvédelmet képviselt és politizált. Amíg táncolt vagy énekelt, addig jó volt. Mérlegre kell tennünk mai szerepét. A kívülről jövő hangok bántóak, lehangolóak és keserű ellentmondásokra utalnak. Mig eddig a hatalom mindent elkövetett, hogy a Csemadok ne politizáljon, most egy másik magyar szervezet mondja, hogy a Csemadok ne politizáljon, hanem inkább táncoljon, énekeljen. Szerintünk azok a hiteles bírák, akik benne éltek a mozgalomban. Új társadalmi és politikai struktúra alakult, de a Csemadoknak igenis tudnia kell szembenéznie magával. A közösség kohéziója tartja fenn. A pártpolitika a maga képére akarta alakítani, és éppen ezt kell kritikusan értékelni, ezt az eltorzítást kiküszöbölni. Amit a Csemadok felvállal, az az érdekvédelmi, társadalmi, kulturális életünk alapelve. Ezt a december eleji központi bizottsági ülés is leszögezte. Szólt arról is, hogy az új magyar szervezetek, kezdeményezések miként viszonyulnak egymáshoz. Nincs kizárólagossági elv, a kölcsönös tisztelet és az egymás véleményének egyeztetése a fontos. Színeződik a csehszlovákiai magyar lét. de a polarizálódás megosztja az erőket is. A gondolatok szövetségét tartom elsődlegesnek, kizárólagossággal nem lehet szövetkezni. Dobos László bejelentette, hogy a magyar sajtóban megjelenik egy magyar pártalapitási szándéknyilatkozat ; a leendő párt az Együttélés nevet viseli majd. A szerveződés alapgondolatai az alapvető emberi jogokban gyökereznek, melyet Helsinkiben fogadtak el az ott jelenlevő országok. Szó esett a Csemadok és a Nemzeti Front költségvetési kötődéséről is. Dobos László kijelentette, hogy a Csemadok független politikát folytat. A szervezetet a programja teszi élővé. Feltette a kérdést: Mitől lesz más a Csemadok, ha kilép a Nemzeti Frontból? Kevés vitázó volt, de azok, akik felszólaltak, a lényeges dolgokat érintették. Sok idő elment a választás lefolyásának kérdéseivel. Úgy látszik, még tanulni kell a demokratikus választások menetrendjét. A konferencia dr. Fóthy Jánost választotta elnöknek, dr. Kvarda Józsefet társelnöknek és Varga Lászlót alelnöknek. A határozati javaslatot Kovács László olvasta fel. melyet kisebb módosításokkal jóváhagytak. OZSVALD ÁRPÁD Amíg a nyelv él, mindig megtelik __ nemzettel___ A Pozsony-vidéki járásban kb. 11 ezer magyar él, többnyire nemzetiségileg vegyes lakosságú településeken. Az itt működő 10 Csemadok-alapszervezetnek összesen 2 600 tagja van, tehát a szervezettség közel 23 %-os. A taglétszámot tekintve a féli és a szenei 1. számú alapszervezet a legnagyobb, de örvendetesen gyarapodik a tagok száma a többi alapszervezetben is, és ezzel párhuzamosan fellendülőben van a tevékenység. A sajátos helyi viszonyok ismerete nélkül felelőtlenség volna véleményt mondani a Csemadok egyes alapszervezeteinek a munkájáról. Tudatosítani kell, hogy azok a — zömmel kis lélekszámú — falvak, ahol a magyarok többsége él, a szlovák főváros tőszomszédságában találhatók. Közigazgatásilag, gazdaságilag és kulturális szempontból is lényegében Pozsony vazallusai; az emberek legnagyobb része a fővárosban dolgozik, naponta ingázik a lakóhelye és Pozsony között, s a csekély szabadidejét kerti munkával, fóliás zöldségtermesztéssel tölti. Az itt élő emberek művelődésére és kultúrájára az állam nem sok pénzt költött az elmúlt években. Az illetékesek alighanem úgy gondolták, hogy aki kultúrára szomjazik, az menjen Pozsonyba, ott meglelheti, amit keres. A magyarokkal még kevesebbet törődtek, mondván: majd a Csemadok gondoskodik róluk. Hogy ehhez pénz is kellene, az eszükbe sem jutott. A Csemadok valóban felkarolta a magyarok kulturális igényeit, s lehetőségeihez mérten támogatta az alulról jövö kezdeményezéseket. Olykor még a helyi hatalmasságokkal szembeszállva is. Sokat lehetne mesélni a szenei „városatyák" akadékoskodásairól, a Szenei Molnár Albert Napok körüli huzavonákról és belügyes zaklatásokról; a magyar iskolák ellen irányuló bürokratikus döntésekről, a magyarokat sújtó atrocitásokról, stb. Sajnos, ezeknek az akcióknak magyar nemzetiségű emberek is aktiv közreműködői és végrehajtói voltak — talán félelemből, talán a jobb pozíció vagy beosztás reményében, egyre megy. Nem a lap feladata, hogy ítélkezzen felettük — ezt a környezetükben élő polgártársaiknak kell megtenniük. Az 1990. február 3-án Félben megtartott Csemadok járási konferencia küldöttei között egy sem akadt e janicsárok közül, már csak azért sem, hiszen az alapszervezetek maguk választották ki őket, titkos szavazással, mint ahogy a járási választmányba is ők javasolták azt a 18 személyt, aki az érdekeiket képviseli és a véleményüket tolmácsolja ebben a testületben. A járási konferencián 11 további személyt választottak be a választmányba. A 13 tagú vezetőségből 10 személyt eleve az alapszervezetek választottak meg, a fennmaradó 3 helyről a járási konferencia küldöttei döntöttek. Mindezt azért ecsetelem ilyen részletesen, hogy bárki láthassa; milyen gondosan ügyel a Csemadok a demokratikus választás végrehajtására. Görföl Jenőnek, a járási bizottság titkárának beszámolója leírva nem volt még 5 gépelt oldal sem. a lényeg mégis benne volt. Nem kábította hallgatóit adatokkal, számokkal — pedig némelyek az egykori Csemadok-vezetők közül hogy- szerettek zsonglőrködni velük! —, inkább arra koncentrált: hogyan tovább az új helyzetben. A Csemadok nem kíván politikai párttá átalakulni — ezt szűrtem le a vitában felszólaltak mondandójából. De elidegeníthetetlen jogának tartja, hogy véleményt nyilváníthasson a magyarokkal kapcsolatos gazdasági, közigazgatási, oktatásügyi és egyéb kérdésekről, s követeli, hogy az alkotmány garantálja a nemzeti kisebbségeket megillető összes jogot, s legyen felelősségre vonható az, aki ezeket a jogokat megsérti. A Csemadok támogatni fog minden olyan politikai pártot és mozgalmat, amely a Csehszlovákiában élő nemzeti kisebbségek jogaiért száll síkra, ugyanakkor a közös hazában élő nemzetek és nemzeti kisebbségek békés együttélését kívánja elősegíteni. A Csemadok ápolni fogja a csehszlovákiai magyarok és a Magyarországon, illetve más országokban élő magyarok közötti kapcsolatokat is, hiszen közös a f 10
