A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
Rovatvezető: MACS JÓZSEF Mit akarsz? Beszélgetés Gálán Gézával Megalakult Pozsonyban a Nyílt Fórum előkészítő bizottsága. A kezdeményező. Gálán Géza színművész, a SZABADtéri SZÍNHÁZ Dél-Szlovákiában is jól ismert vezetője. Lehetek rosszmájú. s kérdezhetem tőled a beszélgetés indításaként: mi vezetett a Nyílt Fórum életrehívásához. s dicséretet érdemlő buzgalmadban mennyi az esetleges szereplési vágy? — ...hogy mennyi? ...éppen az én esetemben, aki jócskán kiélhettem a sokunkban — „színház az egész világ"! bujkáló feltűnési viszketegséget ? Például pár hete Amerikában voltam ennyire gyarló. S ott sem dobáltak meg paradicsommal! Inkább egy paradicsomi állapotokhoz némileg közelebb álló társadalom nagyvonalúságával „sértegettek" ... Vagy azért kérdezed, mert enyhén szólva, nem egészen szabályos a pályám? Hogy nem lettem, mint oly sokan, mondjuk Érdemes Művész? (Szerencsére. Talán jobb, ha érdekes művész lesz az ember.) Vagy 1968-ban, amikor úgy döntöttem, hogy a Magyar Ifjúsági Szövetség szürke hivatalnokaként még hasznosabb lehetek a földdarabnak, amelyből vétettem? Talán abban is szereplési vágy volt? Azt hiszem, sokkal inkább leszereplési vakmerőség! Ahogyan azt a „testvéri" tankok fényesen bizonyították. És most is az a felismerés mozdított, hogy 21 év után. egy újabb Ígéret kapujában, megint csak „ugatjuk" a demokráciát. Meggyőződéssel hiszem, hogy ezúttal is a szigorú politikai erkölcsű Petőfi szellemi hagyatékából merítek „használni, s nem ragyogni" akarva. Ezzel a kezdeményezéssel segíthetem mindannyiunkat egy igazságosabb és egészségesebb rajthelyzethez. A minőségi emberség. a minőségi magyarság, a minőségi munka lehetőségéhez. Tehát az vezetett, hogy előmozdítsam a mindenkinek egyformán nyitott, a tisztességes, klikkektől mentes elképzelések, szándékok, kritikák érvényes fórumát. Mellesleg, az eredményesség szemszögéből, teljesen közömbös a személyi, hiúsági vagy egyéb motiváció. Egy tett esetében a mindenkori közhasznú érték a döntő. A pozsonyi Fórum Szállóban általad vezetett Nyílt Fórum meglepő módon nagy érdeklődést keltett, kulturális életünk neves személyiségei is jelen voltak, s figyelemmel hallgatták tartalmas, lényeget mondó. szándékosan vitát provokáló bevezető előadásodat. Sokan úgy kommentálták később a Csemadokot elsősorban érintő helyzetfelmérést. hogy az szövetségünk vezető személyiségei ellen is irányult. Mi a véleményed erről? — A Csemadok élenjáró vezetőiről nem volt szándékom szólni. A szövetségről is csak érintőlegesen. Ellenpéldaként hivatkozva magyarságügyekben a Csemadok monopóliumára. Amennyiben esetleg a nyájas olvasó kiváncsi lenne, nem rejteném véka alá: ha netán Csemadok-tag lennék, nem túlságosan élveznék bizalmamat a minden időjárásban megfelelő divatú köpenyt viselő, s így a viharokat is szárazon megúszó csúcsfunkcionáriusok. Sajnos, személyes tapasztalataim sem intenek más álláspontra. Ezzel a véleménnyel együtt hangsúlyozom, hogy soha semmit nem tettem azért, hogy valakit kítuszkoljak a székéből.. Az ilyen (intrikáló, fúró) aktivitás a porban poroszkáló emberek kenyere. Semmi közöm hozzájuk. Vitaindító előadásodban komoly hangsúlyt kapott meglévő kulturális intézményeink gyökeres átalakításának igénye. A vitában pedig egyértelműen kifejezésre jutott kulturális életünk autonóm irányításának szükségessége. Elmondanád részletesebben véleményedet a két dologról? — A központi kulturális intézmények, vagyis a közösen megteremtett javakból merítő fórumoknak azokat kell elsősorban szolgálniuk, akik ezekért a javakért megdolgoztak. Üres szólamokban lehet, hogy eddig is így volt, ellenben a valóságban nem a dolgozó népet szolgálták, hanem a diktatúra hűbérurait. Az ötvenes évek óta vegetáló intézményeink a legideálisabb kádercserékkel sem felelhetnek meg igazi küldetésüknek. Sürgősen fel kell mérni a jövö lehetséges kulturális fórumainak hatékonyságát. Tanulmányozni kell a világban — s majd minden bizonnyal nálunk is — érvényesülő tendenciáit a fejlődésnek, az elképesztő ütemű műszaki haladásnak. Mindezek ismeretében kell újrateremtenünk azokat a fórumainkat, amelyek szavatolhatják a demokrácia folytonosságát, hozzásegítenek bennünket elszigeteltségünk felszámolásához, hogy közelebb kerülhessünk az épülő, a prosperáló nemzetekhez, társadalmakhoz, hogy közelebb kerülhessünk a világhoz. Ami az autonóm irányítást illeti: az egy eszköz, ami talán gyorsabban leépítheti a bürokráciát, megszüntetheti a kiszolgáltatottságot, és némileg csökkentheti a hozzánemértö kibicek számát. Ha lehetne, én továbbmennék! Nem csupán nemzetiségi, hanem szuverén önirányítást kívánnék minden egyes intézménynek, fórumnak. Hogy felelősséggel csakis megbízóinak, vagyis a közönségnek tartozzon. Ugyanis a közönséget — mint ez megint csak kiderült — nem lehet leváltani. A társadalom demokratizálásának folyamatában sorra születnek és napvilágot is látnak elképzelések, programnyilatkozatok, s minden okos, jó szándékú kezdeményezésben annyi az üdvös, amennyi megvalósul belőlük. A Nyílt Fórum előkészítő bizottsága megalakulásának „világgá kiáltása " óta hetek teltek el. Mi történt, és még minek kell történnie, hogy a Nyílt Fórum a hivatása szerinti életet élhesse ? — A Nyílt Fórum titkosan választott munkacsoportja január 28-án terjesztette elő azt a javaslatot, amelyik alapvető és konkrét elképzeléseket dolgozott ki potenciális intézményeink demokratikus működéséről. Felvázolta, hogy elképzelései szerint milyen szellemi műhelyek, milyen rendszerben dolgozhatnak a leghatékonyabban. Javaslataival keresi a lehetőségeit annak, hogy a legrátermettebb, legdinamikusabb személyiségek érvényesülhessenek, hogy létrejöjjön egy valós és optimális erőegyensúly. Ezeket az elképzeléseket a fórum eljuttatta azokhoz a szervekhez, amelyek hivatottak megvalósulásukat és működésüket elősegíteni. Nagyon fontos például, hogy a (VPN, OF mintájára) magyar nyelvű kezdeményezések is állandó, külön országos nyilvánossághoz jussanak a televízió adásában. Lényeges, hogy a vélemények, bírálatok, hozzászólások lehetősége necsak a „forradalmi" vályuharcoknál, hanem később is folyamatosan meglegyen. Hogy mindenki őrködhessen a demokrácia fölött. Ahhoz, hogy „a Nyílt Fórum a hivatása szerinti életet élhesse", elsősorban megrögzödéseinket kell elhagynunk, hogy higgyünk esélyeinkben, hogy merjük „rendezni végre közös dolgainkat", (A Dunánál), a „dolgozó nép okos gyülekezetében". (Hazám). Múltadban sokféle közügyes tevékenység és próbálkozás van. Nem sértelek meg. ha befejezésül én is provokálólag még azt kérdezem: ki vagy te tulajdonképpen, minek tartod magad, és hogyan képzeled el a helyed kulturális közéletünkben ? — Gálán Géza vagyok, a Felvidékről, Európából ... Ennek a tartalmáért talán majd az életem felel. Forradalmárnak, úttörőnek tartom magam, a dolgok mindennapi értelmében. Puszta felsorolásból is bizonyítható lenne ez az állítás 30 évre visszamenőleg is. Most is nagy. és remélem nem csak haszontalan energiák űznek. De tele vagyok keserű átokkal is, mert nagyon sok időmet elvette az összekötött lábú zsákbanfutás, ráadásul oxigénhiányban. Sokszor úgy érzem, hogy csak egy évet éltem (1968-ban), a többi néhány óra, itt-ott elszórva néhány perc. Nem lenne tisztességes, ha elhallgatnám, vagy az oly divatos mellébeszéléssel ütném el a beugrató kérdést: hogyan képzelem el a helyem kulturális közéletünkben? Meg is kérdezte egy úrhölgy a fórum szünetében, kit akarok megfúrni, hová akarok bekerülni? Jellemző kérdés! A fúrást illetően már szóltam .. . Nyilvánosan elfogadott és kötelező nálunk (is) a szerénység, vagy még inkább az álszerénység. A biztató közhelyekből, általánosságokból, elegáns semmitmondásból valóban meg lehet faragni egy remek, álrokonszenves önportrét. Ha valami „nem jön be", nem lehet szaván fogni az embert. Nem sajnálom, hogy nem vagyok ilyen ügyes ... Tehát: a Nyílt Fórumon nem véletlenül beszéltem a legrészletesebben a televízióról. Tizenhat éve végeztem el Prágában a Film- és TV Akadémián a dramaturg-rendező szakot. (Szakdolgozatom címe: Arc a képernyőn). Ez alatt az idő alatt soha senki nem kérdezte meg, miért tanultam, és miért nem csinálok semmit azon a területen. Most kérdezés nélkül is válaszolok. Ebben a műfajban a hazugság nemcsak etikai, hanem szakmai kérdés is. Ezért próbálkoztam öt éve (!) a lehetetlennel, és kiverekedtem ebben az alvó országban a magán videóvá Ha Ikozást. A szlovák televízió (háromszor), a szlovák rádió és több szlovák lap készített velem riportot. Megjegyzem, mindenütt magyarul írták le, illetve mondták a keresztnevemet. Jó magyarjaink viszont cikiztek és megmosolyogtak. Ennyi. Pedig az öt év alatt dokumentáltam (fiókjaimnak) a város, a társadalom és személyiségeink arcát. Azt mondom, ha lesz itt a televíziónak méltó időtartamú magyar adása, s ha oda nem fülbesúgással és vakon-kinevezéssel jutnak szakmailag fontos munkakörökbe, akkor nyilvánosan pályázok egy átfogó elképzeléssel, miként lehet érdekes és hasznos tartalommal megtölteni a műsoridőt. Sürgősen hozzáteszem, e témában sem tapadhat semmilyen szenny a kezemhez. Abban a jó helyzetben vagyok — lassan már két évtizede szabadúszóként —, hogy ez nekem nem létkérdés. Remek lehetőségek kínálkoznak például az Egyesült Államokban, s talán néhányan sejtik, hogy a dollár árfolyama valamivel magasabb, mint a csehszlovák koronáé. Mindenesetre itt-hon lenni nekem jelent valamit. Azt szeretném, hogy olyan érvényes lehetőséggel szolgálhassam vidékünket, hogy az emberek méltó felegyenesedéshez, majd a hatékony munka semmivel fel nem cserélhető boldogságához jussanak el. Köszönöm a beszélgetést! MÁCS JÓZSEF 7
