A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
ÉRDEKESSÉGEK A NÖVÉNYVILÁGBÓL A legszebb orchideáink A Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus L) kétségtelenül az a növény, amely még a botanikai ritkaságokat kevésbé becsülöt is megragadja küllemével. Latin nemzetségneve Ciprus szigetével hozható kapcsolatba, amely a görög mitológiában a szerelem és a szépség istennőjének — Afroditénak — a szigete. A fajnév viszont arra utal, hogy élőhelye a mészkövekhez kötődik. A fenti hivatalos magyar elnevezésen kívül a népnyelv ismeri a „rigópohár" vagy a „kisasszony-papucsa" megnevezést is. De nemcsak páratlan szépsége, hanem életmódja is érdekes. Úy mint a többi talajlakó kosborféle, kizárólag a talajban élő gombák segítségével képes csak csírázni, virágot is igen sokára, úgy 8—9 év múlva bont. Sok babona övezi ezt a különös növényt. Néhol azt tartják, hogy csak akkor lelhető meg, ha nem keresik, vagy hogy aki igen szép példányt talál, annak szép felesége lesz. Pompáskosbor [Orchis laxiflora LAMK. subsp. elegáns (HEUFF.) SOÓ] a neve a másik szépséges orchideának. Kivételes nagysága — majdnem méteresre megnőhet — virágzatának színe és feltűnösége ugyancsak indokolja az elnevezést. A fajnév azt jelenti, hogy „ritkásvirágú" és az alfaj „elegáns" szavát azt hiszem nem szükséges magyarázgatni. A mocsári kosbornak ez a ritkább alfaja az egyetlen kosborféle, amely szikes talajon él, és csak a Kárpát-medence sík területeinek keleti részein található. BOGOLY JÁNOS Fotó: a szerző HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Ópusztaszer Pusztaszer, illetve Ópusztaszer, e Csongrád megyei település említése a magyarok történetét ismerőit a magyarság gyökereire emlékezteti. Anonymus, III. Béla király névtelen jegyzője szerint a hét honfoglaló vezér 896- ban itt kötötte meg a vérszerződést, itt tartották meg az első törvényhozó gyűlést .......E helyen — írja Anonymus a Cesta Flungarorum (A magyarok cselekedetei) cimü művében — a vezér és nemesei elrendezték az ország minden szokástörvényét ... Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának." Az emlékhely megítélése és megbecsülése körül egykor számos zavar keletkezett. Ám Pusztaszerre nagyon sokan úgy tekintettek a múltban, és tekintenek ma is, hogy e település elődje a feudális keresztény királyságnak, a török hódoltság kora két, illetőleg három Magyarországának, az újkori rendi államnak, a kapitalista Magyarországnak, az 1918-as Köztársaságnak, az 1919-es Tanácsköztársaságnak, s első elődje a Magyar Népköztársaságnak ... Hozzátehetjük azt is, hogy az 1989 végén kikiáltott Magyar Köztársaságnak is elődje. A milleneum évében, 1 896-ban, azon a feltételezett helyen, ahol ezer évvel előbb „az ország egész dolgának" ügyeit meghatározták, leleplezték a nagyméretű Árpád Emlékművet. Az új honfoglalás jelképeként — 1945 tavaszán — az emlékmű melletti parcellán kezdték meg a földreformot. Később e helyet — kettős történelmi nevezetessége — nemzeti emlékparkká nyilvánították. Ópusztaszeren az Árpád Emlékmű és a földosztás emlékét megörökítő emlékmű mellett ma múzeum és tájjellegű tanya idézi az elmúlt korok emlékeit. Rövidesen külön épületben a honfoglalást megörökítő hires Feszty-körképet is elhelyezik. Az Ópusztaszer című kötetet a budapesti Kossuth Könyvkiadó a közelmúltban jelentette meg. A tanulmánygyűjtemény Ópusztaszer múltját és jelenét eleveníti meg. A történelemtudomány eredményeit hasznosítva tárgyalja a honfoglalás-legendát, tárgyilagosan elemzi a milleneumi időszakot, a földosztás eseményeit, megismertet a Nemzeti Történeti Emlékpark fontosabb látnivalóival, képet ad a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet természeti értékeiről és azok védelméről, bemutatja, hogy miként alakultak ki és mi a tartalmuk az Ópusztaszerhez, mint jelképhez és emlékhelyhez kapcsolódó ünnepségeknek. A szép és kifejező, színes képekkel gazdagon illusztrált kötetet Koncz János és Sz. Simon István állította össze. A gyűjtemény kitűnő segédanyag a torzulásoktól mentes nemzeti és történelmi tudat kialakításához. Balázs Béla Küzdés az élet (Madách Imre válogatott művei) Nemcsak minden könyvnek, minden alkotónak megvan a maga sorsa. Életében is. halálában is. Ha azt mondjuk: Madách — a Tragédia ötlik azonnal, parancsoló érvénynyel az ember eszébe. A Tragédia, amelynek révén Madách Imre, az alsósztregovai zseni, egykönyves íróként él az irodalomtörténet számára. Pedig Madách Imre több is, kevesebb is a Tragédiánál. Kevesebb, mert azt a szintet, az érettségnek azt a fokát, melyet Az ember tragédiájában elért, más műveiben nem éri el; ám ugyanakkor több is, mert egyéb drámái, versei, értekezései, levelei sokoldalúbb alkotóként mutatják öt be, mint ahogy az a köztudatban él. Csúcsteljesítménye ugyan a Tragédia, a hozzá vezető út azonban olyan értékekkel teljes, amelyek ugyancsak méltók az olvasók figyelmére. Erről győzi meg az érdeklődőket a Rónay László utószavával megjelent Küzdés az élet... c. válogatás, amely a Tragédián kívül közöl egy tucat költeményt, néhány értekezést és Madách-levelet is, s amelyet a Móra Kiadó adott ki 1989-ben. A versekre itt-ott ráférne az az átigazítás, melyet Arany János a Tragédiának adott (főként a rímelésük pongyola); egészében véve azonban értékes alkotások, filozofikus szemléletük, iróniájuk sajátos helyet biztosít számukra a korabeli (főként érzelmi hátterű, romantikus) magyar poézisben. Az értekezések közül az A felirat vagy határozat kérdésében a 48-as reformeszméknek elkötelezett politikai gondolkodót. Az esztétika és a társadalom viszonyos befolyása pedig az esztétikus természetén töprengő alkotót mutatja be. A vegyes feljegyzések az aforizmateremtő Madách arcélét villantja fel; néhány levele pedig a magánember, illetve az alkotó portréjára rak eleven vonásokat. Érdeme a kötetnek, hogy kis terjedelemben, a nagyközönség számára teremti meg előttünk a „többkönyves" Madách igazabb arcát.-Zalabai-Konrád György: A cinkos „Ez a könyv nem önéletrajz, hanem a képzelet műve. Tiszteletadás idősebb barátaimnak, akiknek keményebben kellett megtapasztalniuk a történelmet, mint az én nemzedékemnek. Ez a távlat az ő múltjához tette lehetővé számomra, hogy megírjam az ő történetüket. Fogadják köszönetemet mindazok, akik egy-egy epizódban ráismernek arra, amit elmeséltek nekem." Konrád György harmadik regénye több, mint egy évtizeddel keletkezése után jelent meg a legális magyar könyvpiacon. Ma már aligha kell nyomoznunk, hogy miért. Aligha véletlen, hogy minap, már köztársasági elnökként, Václav Havel egy prágai kocsmában éppen a lengyel Adam Michnikkel és a magyar Konrád Györggyel váltott eszmét. De kicsoda Konrád György? Szociológusként kezdte, az emigrációba 'kényszerített Szelényi Ivánnal közösen irt tanulmánya Az értelmiség útjáról ugyancsak mostanában látott napvilágot, évtizednyi földalatti lét után. Ám kutatásainak szépirodalmi lecsapódása, „A látogató" még megjelenhetett 1969-ben, a (különben is gazdag termésű) hatvanas évek egyik legjobb magyar regényeként. A második regény (A városalapitó) azonban már csak többéves késéssel s kiherélve került a könyvespolcokra, a többi meg, beleértve A cinkost is, évtizedes bujdosás után láthatott napvilágot. „Mert vétkesek közt cinkos, aki néma". Nos, Konrád György „hőse" egy ilyen „cinkos", aki végül is az idegszanatóriumban vél menedéket találni múltja elől. Sajnos, az évtizednyi elfekvés, mintha kissé kikezdte volna a regényt. Egyrészt: ezt a témát már (hasonlatosan A városalapitóhoz) mintha már jóval előbb megírták volna, nevezetesen a hatvanas évek nagy felfutása idején a csehek, különösképpen Kundera és Škvorecký. Másrészt pedig a mai magyar próza nagy felfutása idején, nevezetesen Esterházy Péter és Nádas Péter monumentális próza-freskói után A cinkos ugyancsak kissé szürkének tetszik. Amiből is nem az következik, hogy jelentéktelen. Tudjuk az évek mindent a helyükre ráznak. Nyilván a Konrád György regényeinek is kijelölik a helyét és a hierarchiáját. S ebből majd kitetszik, hogy „A cinkos" a hetvenes évek egyik jelentős magyar regénye. De a nagy Konrád-regény „A látogató". Hacsak az újabb Konrád-müvek rá nem dupláznak amaz első nagy opuszra, s túl nem szárnyalják az „Emlékiratok Könyvét" meg a „Bevezetés a szépirodalomba" című remeklést. » (cselényi) SZÍNHÁZ Ördögök Fordították már Ördöngösöknek, Megmételyezetteknek. Megszállottaknak, Démonoknak is annak az 1871-ben írt Dosztojevsz- A//-regénynek a címét, amelynek Pavol Haspra által irt s rendezett színpadi változatát január dereka óta tartja műsorán a pozsonyi Hviezdoslav Színház. E címváltozásokat csak azért is érdemes megemlíteni, mert közelebb visznek ennek a regénymonstrumnak a tartalmi megértéséhez, mint a plakátokon vagy a színlapon szereplő, ám kevésbé megszemélyesítő cím; az Ördögök. Lényegében a rombolás megszállottjainak haláltánca ez a szövevényes, sokszálú, félelmetes mű, amelynek dramatizált változata az anarchizmusról, a nihilizmusról és a napjainktól sem idegen terrorizmusról fest diabolikus tablót. A több mint háromórás előadás a két legördögibb alakra, Nyikolaj Sztavroginra és Pjotr Verhovenszkijre összpontosít. A Hviezdoslav Színházban megtekinthető színpadi átirat annyit merít a regény cselekményéből, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy e két figura „ördögi" vonzását és taszítását, magyarán a hatókörüket érzékeltesse. Nomeg annyit, hogy a filmszerűen szerkesztett történetből bizonyos társadalmi modell kristályosodjon ki. Az előadást figyelve nyilvánvalóvá válik, hogy a Szlovák Nemzeti Színház prózai társulatának dramaturgiája ezt a müvet még a forradalmi változások előtt szemelte ki, s ez mára több helyütt is múlt időbe helyezi az előadás időszerűségét. Napjainkban is érvényes figyelmeztetése viszont a produkciónak, hogy a hamis illúziókeltés egyéni és közösségi csődhöz, sőt, a diktatórikus praktikák kliséinek átörökléséhez vezethet. Az Ördögök valóban sok szereplőt igénylő, lényegében egységes alapstilusú előadás. Tény, hogy időbe telik, amig ráhangolódunk az elvontabb gondolati szférára; a második felvonásban pedig kifejezetten egyensúlyzavart okoz, hogy a mozaikszerüen építkező cselekményben szétesettség, az előadás tempóját tekintve pedig némi unalom érződik. Pavol Haspráról köztudott, hogy olykor bemutató után is továbbgondolja színpadi munkáit. Most az Ördögök kitűnő alapra emelt, de csak részben sikerült építményét még megerősítheti. Érdemes lenne, mert a szóban forgó Dosztojevszkij-mü a Hviezdoslav Színház különösen merész vállalkozása. Miklósi Péter 8
