A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma Valamennyiünk gondja A demokratikus társadalom megteremtéséért folytatott nemes küzdelemben mi, magyar nemzetiségű állampolgárok, egyre gyakrabban gondolunk arra, hogy a közeljövő társadalmában milyen legyen a Csemadok felépítése, szerepe, maradjon-e továbbra is a csehszlovákiai magyar nemzetiségi kultúra fáklyavivője, vagy határozott érdekvédelmi feladatokat vállalva és teljesítve lépjen a politikai küzdőtérre, esetleg párttá alakulva, megközelítőleg százezer fős tagságát pártba tömörítve. Egyetlen országos kulturális szövetségünk jövője valamennyiünk gondja, szerkesztőségünk ezért elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy lapunkban hangot adjon megfontolt, higgadt elképzeléseknek. Alábbi kérdéseinkre: Szükségesnek tartja-e a jelenlegi helyzetben a Csemadok szerkezeti felépítésének gyökeres megváltoztatását. s ha igen. hogyan?; s Ha azt tartaná jónak, hogy a Csemadok párttá szerveződjön, mit hirdetne meg tömören a programjának. s milyen nevet adna a pártnak?; a megkérdezettek azönnal reagáltak, s mi most számról számra közöljük elgondolásaikat. Hosszú évtizedekig a Csemadok csehszlovákiai magyarságunk egyetlen engedélyezett tömörülése volt, amelyre ránehezedett a kommunista párt önkénye, diktatúrája — ugyanúgy mint egész társadalmunkra. Alapszabályzatát keresztül-kasul átszövi a „sztálini" ideológia. Igaz, másképp nem létezhetett volna! Ettől függetlenül mé-' gis kialakult széles tömegbázisa. Az elmúlt néhány hónap alatt, felszabadult társadalmunkban vezéreszmévé vált a demokratizálás fogalma. Belevágtunk valamibe, amit még nem érzékelhetünk kellőképpen, hiányzik a megfelelő társadalmi és gazdasági fejlettségünk, bázisunk. Tehát óvakodjunk az elhamarkodott tettektől! Ne romboljuk szét azt a pozitívumot, amit már létrehoztunk! Igen, elsősorban a Csemadok alapszabályzatát és programját kell gyökeresen átformálni, apparátusának személyzetét kicserélni, felfrissíteni. Szerkezeti felépítésének átalakítása másodrendű kérdés, ennek becsontosodott centralizmusát az új tartalommal kell feloldani. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy habár mi is részesei vagyunk az össztársadalmi megújulásnak, nemzetiségi létünket, problémáinkat mindig egy másodlagos vetületben kell értelmeznünk. Hogy milyen szintre jut az ország demokratikus megújulása, attól függ a kisebbségek jogegyenlősége is. Igaz, nem lehet egy ország demokráciájáról beszélni addig, amig a kisebbségek nem élveznek kielégítő létjogokat. Ezt elérni csak-Gyorsan kell cselekednünk! is racionális érvelésekkel teli küzdelem árán lehet. Ehhez viszont egységre, széles, rendíthetetlen tömegbázisra van szükségünk. Ne forgácsoljuk szét erőinket, szellemi kapacitásunkat, s ne feledjük, hogy elsősorban dolgozó magyar népünkért, létünkért kell küzdenünk. A Csemadok akciós területét kell kibővíteni (nemcsak a népművelésnél és a kultúránál maradni), széles érdekvédelmi, társadalmi, politikai szövetséggé alakítani, amely már határos egy párt elképzeléseivel. A Csemadok váljon magyarságunk minden érdekét védelmező és átültető szövetséggé. A kultúrán kívül elsősorban az oktatással és az állami szervekben való képviselet kérdéseivel foglalkozzon. Ily módon a szükséges pillanatban, ha pl. a Nemzeti Front megszűnik és a parlamenti struktúrában csupán az egyes pártok küzdhetnek a képviseletért, szövetségünk készen áll párttá nyilvánítani magát. Igaz, alakulhatna egy önálló magyar kisebbségi párt is a Csemadok mellett, de ennek megalapozása, tömegbázisának kiépítése és „ideológiájának", tartalmának kialakítása hosszú folyamat. Nincs sok időnk, gyorsan kell cselekedni, hogy forrongó társadalmunkban ne szoruljunk háttérbe, mert e küzdelem nem akadálytalan, az egészségtelen nacionalizmus nem tűnt és nem tűnhetett el néhány hét alatt. Milyen legyen egy ilyen új magyar szövetség — Csehszlovákiai Magyarok Szövetsége - eszméje, ideológiája ? Vessük el a belénk vert elképzeléseket: marxista-leninista; szocialista; vallásos, stb. fogalmakat. A lényeg nem a „szocializmus" hirdetése, hanem szemünk előtt szigorúan az életszínvonal emelése, a jólét, az egyenlő jogok elérése legyen, egy racionálisan gondolkozó társadalom, egy jogi állam kiépítése. Nekünk, magyaroknak, szövetségünknek vagy pártunknak pedig népünk jövője, létünk és hovatartozásunk büszke vallása legyen az irányító eszménk. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD „Sem veled, sem nélküled így jellemezte egy barátom a Csemadokhoz való viszonyulásomat Rimaszombatban, a városi alapszervezet évzáró gyűlésén. Elgondolkodtatott a megjegyzés. Később beláttam, hogy igaza van. Ugyanis nem vagyok a Csemadok tagja, mégis elmentem mint „vendég" vagy „megfigyelő” a gyűlésre, tudván tudva, hogy „nagy dolgok voltak készülőben". Nem is bántam meg. hogy elmentem, de most nem erről akarok írni. Hanem arról, hogy belépek a Csemadokba, ha ... Gyurovszky Laci a Szabad Kapacitás harmadik számában megállapította: ,A Csemadok formája a sztálini-gottwaldí társadalomellenőrzés legabszurdabb képződménye, amelynek még a formálisan önálló önmeghatározás lehetősége sem adatott meg. Nemcsak tevékenységével, hanem mindjárt megalakulásával végzetesen kompromittálta önmagát." Csak elfogadni tudom Gyurovszky megállapítását, Csemadok-tag nem lévén, ilyen megállapításokat nem tehetek. Viszont magam is inkább temetek, mint dicsérek. Temetem az eddig — kívülállóként — megismert Csemadokot, amely, mint szervezet, sokszor az önmaga által deklarált eszmének és küldetésnek sem tudott megfelelni. Ilyenkor azt mondtuk: gittegylet. De dicsérem azt a Csemadokot, amely felvállalt olyan szerepeket, amelyeket eleve más küldetésű szervezetnek kellett volna betölteniük. Gondoljunk a „hontalanság éveire". A háború után az állampolgároknak el nem ismert csehszlovákiai magyarok nem bízva még a — bár a magyarságot már akkor tömöríteni akaró — kommunista pártban, a Csemadokban leltek szervezeti keretre. És a Csemadok ekkor nemcsak „népnevelő és kulturális tömegmozgalmi tevékenységre" szorítkozott. Igaz, ezeket az éveket mi — harmincasok — csak hallomásból ismerjük. Abszurd kor volt. De már emlékszünk a hetvenes évek végére, az iskolák erőszakos elszlovákositásának émelyítő kísérletére: a cél az lett volna, hogy a pedagógusok csak az alapiskolák első négy osztályában tanítsanak magyarul, az 5.-8. évfolyamokban a tanítás nyelve szlovák lett volna, kivéve a magyar nyelvtant és irodalmat, a történelmet meg a földrajzot. A Szlovák Oktatásügyi Minisztérium és Szlovákia Kommunista Pártja ideológiai titkárának javaslata ellen a Csemadok — igaz a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának riadójára — tiltakozott. Nem is szólva a Csemadok 1968. márciusi tevékenységéről, amikor követelte, hogy hozzanak létre nemzetiségi bizottságot a szlovák törvényhozó és végrehajtó szervekben. Tehát temetek, nem dicsérek. Pedig volt idő, amikor reménykedtem is. Reménykedtem a többivel, akkor, amikor a Csemadok ismét bekerült a Nemzeti Frontba. Ezzel óhatatlanul a Csemadok Janus-arcának — abszurd voltának — érdekvédelmi reflexét ébresztgettük. Csemadok-tag lenni még akkor sem akartam. De — véleményem szerint — a totalitárius rendszer megszűnésével, a többpártrendszer létrejöttével a tömegszervezeteket tömörítő Nemzeti Front szerepe megszűnik, s a Csemadok kénytelen lesz a saját lábára állni. Tömegpárt lesz, az érdekvédelmi reflex testet ölt, az integráló-koordináló-népnevelö funkció elhal. A kulturális tömegmunka a helyi önkormányzatok kialakulásával a helyi közművelődési intézetek feladata lesz, ahol a magyarság a paritásnak — a lakosság megfelelő arányának — szellemében képviselve lesz. Belépek a Csemadokba, ha párttá alakul, bár most az FMK rimaszombati csoportjának vagyok tagja. Igaz, a liberális gondolatkör nem zárja ki, hogy más szervezetnek is tagja legyek. Nemzeti pátosz nélkül próbálom a magyarság érdekeit képviselni, míg államalkotó — egyenlő — polgárok leszünk. Cs. Szabó László szavaival próbálom azt a kettősséget érzékeltetni: „Legyen a lelkünk maximalista, mint Kossuthé, de az értelmünk, ha politikáról van szó, működjék úgy mint Eötvös Józsefé és Deák Ferencé". A leendő párt programja az érdekvédelem mellett a közigazgatás bizonyos fokú átrendezése, a térség mezőgazdasági jellegét szem előtt tartva a piac újjáélesztése lehetne KOVÁCS TIBOR Tömören a véleményem 1. A Csemadoknak szövetségnek kell maradnia, de nem csupán kulturális szövetségnek. A tagság, az alapszervezetek vezetőségei, a járási plénumok ma felbecsülhetetlen erőt képviselnek. A szerkezeti felépítésen változtatni kell. A Csemadoknak a csehszlovákiai magyarok szövetségévé kell válnia. Olyan szervezetek, társaságok, csoportok, társulások szövetségévé, amely összefogja országunk magyarságát, a már létező és alakuló érdekközösségeket, a kultúrát pártolók szervezetétől kezdve a tudományos dolgozók szövetségéig. A központ szerepe az érdekegyeztetés, a működési feltételek megteremtése, a rendezvények lebonyolítása, az adminisztráció és gazdálkodás, a kapcsolattartás és bizonyos szintű érdekképviselet lenne. 2. Egy nemzetiségi párt létrehozására szükség van. illetve szükség lesz, mert a hatalmi harc a politikai pártok szintjén bonyolódik majd, és ezt csak egy felkészült, egyértelmű, világos programmal fellépő. kikristályosodott élcsapat tudja csak eséllyel megvívni. A párt alapjául szolgáljon a Csemadok, illetve utódja, de se most, se a későbbiekben ne sajátítsa ki a párt ezt a tömörülést, mert ezzel leszűkítené annak szerepét, tagságát és kizárná más pártok támogatását. Fontos célnak tartom, a nem szervezett magyarság aktivizálását. A párt programja ölelje fel a hazai magyarság politikai, társadalmi érdekeit, fogalmazza meg a kis népek egymásrautaltságát, a magyar nép egységét. A párt már nevében is legyen vonzó és nyitott minden réteg számára. SZABÓ FRIGYES 6
