A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-02 / 9. szám
KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL A CSEMADOK RENDKÍVÜLI ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSE (Mécs József interjúja) Csanaky Eleonóra: BESZÉLGETÉS DOBOS LÁSZLÓVAL Lovász Attila: A CSEMADOK ÉS AZ ISKOLA Nagy József: A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETRŐL Miklósi Péter: A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR SZÍNJÁTSZÁSRÓL Dénes György: A SZÜLŐTÁJ DICSÉRETE Lörincz Katalin: AZ ÁLDOZAT Lapzárta: 1990. II. 7. Címlapunkon Gyökeres György felvételei A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 81 5 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne z. p„ Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 81 5-85 Bratislava. Index: 492 11. Megítélése szerint milyen oktatá. si szellemet és minő iskolahálóza* tot örökölt Szlovákia jelenlegi kormánya, illetve melyek a legsürgetőbb tennivalók? — Az örökség, sajnos, erősen felemás, hiszen a korábbi évtizedek társadalmi és politikai rendszere úgyszólván valamennyi szempontból devalválta nálunk az emberek szellemi alkotóerejének, Így hát az oktatásügynek is az értékét. A feje tetejére állított társadalmi értékrendszer számos vonatkozásban a pedagógusok tekintélyét, megbecsülését is kétségbe vonta. Az ország iskoláiban mindez azt eredményezte, hogy a tanítók körében akaratlanul ugyan, de elszürkültek az egyéniségek; elvégre az számított a jó s megbízható tanítónak, aki a tankönyvekben rögzítetteket pusztán gépiesen tovább adta a diákságnak. Ez a leépülési folyamat lényegében még 1948-ban kezdődött, és azóta — talán 1968/69 kivételével — inkább csak lefelé csúsztunk a lejtőn. Ebben a helyzetben bizony sok-sok ember komoly erőfeszítésére lesz szükség ahhoz, hogy mielőbb visszaállíthassuk a tanítói pálya méltóságát; hogy a hazai oktatásügynek újra rangot és társadalmi tekintélyt szerezzünk. Célunk eközben aligha lehet más, mint hogy tanügyünket — az alapfoktól a felsőfokig — mielőbb európai színvonalra emeljük. Ön célként az európai nívót említi! , Szükséges ehhez, hogy az állampárt után az állam is feladja az iskolaügy irányításának monopóliumát ? És egyáltalában: véleménye szerint miként fessen iskolaügyünk, mondjuk, az ezredfordulón ? — Nagyszerű lenne, ha akkorra már valamennyi tanintézetünk élén szakmailag valóban kifogástalan, erkölcsileg feddhetetlen, tudományos körökben szaktekintélynek számító s egyéb tekintetben is köztiszteletnek örvendő igazgatók és dékánok állnának. Olyan személyiségek, akik az általuk irányított oktatási intézményeknek világosan körvonalazott profilt képesek adni. Remélhetőleg, addigra a tanítók között is a szó legnemesebb értelmében vehető egyéniségek lesznek újra túlsúlyban; a tantestületekben pedig a nézetek pluralizmusa és az érzelmek harmóniája fog uralkodni. Bízom benne, hogy oktatásügyünk hamarosan feledtetni tudja az elmúlt évtizedek röghözkötöttségét. Ami a kérdés első felét illeti: szerintem iskolaügyünk napi gyakorlatában elsősorban az ostobaság és az önzés monopóliumát kell feladni. Államnak és egyénnek, pártoknak és tömegszervezeteknek egyaránt. A pangás évei után itt az ideje tudatosítani, hogy Európában azok az országok prosperálnak, amelyekben nemcsak egy-egy ember vagy csoport érdekei érvényesülnek, hanem az olyan törekvések lendítik előbbre a fejlődést, amelyek a legjobbnak vélt megoldásokként, éppen a nézetek sokrétűségéből adódnak. Miniszterhelyettes úr. a jövő ter, veiből térjünk vissza a mába!Itt és ' most vajon miben tátja a nemzetiségi iskolák sajátos gondjait? — Hadd feleljek inkább az elvek szemszögéből, mert őszintén el kell mondanom, hogy elméletben is, gyakorlatban is csak mostanában van módom igazán mély bepillantást nyerni ebbe a több szempontból is érzékeny problémakörbe. Nem titkolom, hogy eleddig — főként matematikával foglalkozó egyetemi tanárként —, jobbára csak közvetve kerültem kapcsolatba a nemzetiségi oktatás köznapi kérdéseivel. Eddigi tapasztalataim azt jelzik, hogy a múlt szemellenzős, felületes irányítási módszereinek gyümölcseképpen jócskán felhalmozódtak a gondok és a különböző súrlódási felületek. Úgy tűnik, hogy sok tekintetben az a Interjú MILAN HEJNÝ docenssel. az SZSZK oktatási, ifjúsági és testnevelési miniszterének helyettesével bizonyos Divide et imperal — vagyis az Osztozz és uralkodj!, szemlélet érvényesült. A gondok objektiv feltárása, a nézetek öszszevetése és közelítése helyett a látszatterápia dívott, ami a felszín alatt csak ellenségeskedést szított. Ráadásul többnyire az ártatlanok között, mig a felelősök megbújtak a pap írfial mázok, a pecséthegyek és a telefonok sűrűje mögött. Szerintem az ilyen-olyan nézeteltérések, a nyílt kérdések zöme elöbb-utóbb megoldható, feltéve, ha a felek is úgy kívánják. Vonatkozik ez a nemzetiségi oktatásügy minden részterületére is. Ezért jó kezdeményezésnek tartom, hogy minisztériumunkban a nemzeti kisebbségek iskoláinak kérdéseit az eddigi szakosztály helyett, a jövőben főosztály fogja kezelni. Hasonlóképpen nem udvariaskodásnak szánom, ha mindehhez hozzáfűzöm : számomra több szempontból is tanulságos volt, hogy jelen lehettem a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Nyitrán tartott alakuló összejövetelén. Avatott szavú indoklással itt hallottam például először a közös igazgatású iskolák pedagógiai és üzemviteli panaszairól. Igyekszem hát erről mielőbb valóban objektiv és világos képet kapni, és mihamarabb intézkedni is. És megjegyeztem ott például annak a méltán indulatos tanítónőnek a felszólalását is, aki a féli alapiskola körüli bonyodalmakat ecsetelte. Bizony, pedagógusként is, szülőként is azonosulni tudtam a téliek kálváriájával. A jövőben tényleg meg kell tennünk arról, megszünik-e a hazai oktatás röghözkötöttsége és van-e remény a nemzetiségi iskolaügy kiteljesedésére mindent annak érdekében, hogy az efféle becstelenségek már ne fordulhassanak elöl Ön személyesen indokoltnak . tartja, támogatja a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének létrejöttét? — Természetesen! Elvégre egy olyan demokratikus elveken alapuló, önálló, független szervezetről van szó, amelynek szakmai és érdekvédelmi szinten kell majd képviselnie a csehszlovákiai magyarság sajátos oktatásügyi érdekeit. E szövetség nyilván szemmel fogja tartani a magyar nemzeti kisebbség oktatási intézményei hálózatának fejlesztését, az anyanyelvi oktatás feltételeinek szorgalmazását, a pedagógusképzéssel kapcsolatos igényeket, a módszertani továbbképzés kereteinek biztosítását, az oktatás tartalmi kérdéseinek tárgykörét és egyebeket is a régebben vajúdó, vagy a menet közben adódó teendők közül. Bárminő töprengés nélkül annyi már most is világos: körültekintően és mindenki érdekeit szem előtt tartva fog kelleni együttműködnünk úgy, hogy az anyanyelvi oktatás elveit szavatolva senki érdekeit ne csorbítsuk. A közeljövőben mit tesz az . SZSZK Oktatási. Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma az irányítás stílusváltásának, a tartalmi megújulásnak érdekében? — Felsorolni is nehéz a teendők sokaságát. Teljesen új alapokra szeretnénk helyezni például a kutatómunkát, a szakmai véleményezések kidolgozásának gyakorlatát, a tankönyvkiadást, az egész iskolarendszer szellemiségét. Jó lenne, ha a jövőben a közvéleménynek is nagyobb hozzászólási joga lenne a tanügy gyakorlati irányításának kérdéseihez. Egyébként nem is sorolom tovább, mert az elképzelések komolyságát sosem szavakban, hanem szándékok megvalósulásában lehet csupán objektiven lemérni. Különösen most, amikor sok helyütt még élnek a régi struktúrák maradványai. Januárban Pozsonyban járt Glatz . Ferenc, a Magyar Köztársaság művelődési minisztere. Önök személyesen is tárgyaltak egymással — vajon milyen eredménnyel? — Számos érdekes és hasznos témát tekintettünk át. A felvetődött kérdések zömében széles körű egyetértés alakult ki közöttünk. Lényegében hozzákezdtünk a korábbi szerződések átértékeléséhez és újrafogalmazásához. Szó esett például a tanár- és diákcserékről, továbbá ösztöndíjakról, a tankönyvkiadásról; de legfőképpen arról, hogy mindkét ország nyitott akar lenni Európa felé. Ez a felzárkózás nem jelent felsorakozást az egyformaságban, hanem egy olyan hajlékony európai rendszer megteremtését. amely megóvja és megmenti a sajátosságokat is. A műveltség és az alkotókészség elsősorban az anyanyelven és a sajátosságokon keresztül bontakozhat ki. Az elmúlt évtizedekben nemegy. szer előtérbe került a szlovákiai ' magyar iskolák tanítási nyelve megváltoztatásának szándéka ... A jövőben is számítani kell ilyen törekvésekre ? — Az imént említett európaiság egyik mércéje a tolerancia, illetve a közösségek legmélyéről fakadó identitás érvényesülésének biztosítása. Aki tehát az emberiesség, a tudományosság, a humánum, a kereszténység elvét valló européer, az egyenesen arra szólítja-buzdítja a másikat, hogy vállalja a másságát, nem pedig gátolni igyekszik őt abban. Erre a kérdésre mást nem tudok, nem is kívánok válaszolni. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 2
