A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-23 / 8. szám

A csehszlovákiai magyarok fóruma Valamennyiünk gondja A demokratikus társadalom megteremtéséért folytatott nemes küz­delemben mi, magyar nemzetiségű állampolgárok, egyre gyakrabban gondolunk arra, hogy a közeljövő társadalmában milyen legyen a Csemadok felépítése, szerepe, maradjon-e továbbra is a csehszlová­kiai magyar nemzetiségi kultúra fáklyavivője, vagy határozott érdek­­védelmi feladatokat vállalva és teljesítve lépjen a politikai küzdőtérre, esetleg párttá alakulva, megközelítőleg százezer fős tagságát pártba tömörítve. Egyetlen országos kulturális szövetségünk jövője vala­mennyiünk gondja, szerkesztőségünk ezért elengedhetetlenül fontos­nak tartja, hogy lapunkban hangot adjon megfontolt, higgadt elképze­léseknek. Alábbi kérdéseinkre: Szükségesnek tartja-e a jelenlegi helyzetben a Csemadok szerkezeti felépítésének gyökeres megvál­toztatását, s ha igen, hogyan?; s Ha azt tartaná jónak, hogy a Csemadok párttá szerveződjön, mit hirdetne meg tömören a prog­ramjának, s milyen nevet adna a pártnak?; a megkérdezettek azonnal reagáltak, s mi most számról számra közöljük elgondolása­ikat. Névváltozást és megújulást! A Csemadok tagjainak jelentős részét foglal­koztatják ezek a kérdések az utóbbi hetek­ben, és akinek nem közömbös a jövő. közös jövőnk, választ keres rájuk. A Csemadok további létének, jellegének problémája ilyen vagy hasonló megfogalmazásban gyakran merül fel a beszélgetések során. A rendkívüli gyorsasággal sorjázó események azonban nagyon megnehezítik a megfontolt mérlege­lést. Tagadhatatlan, a Csemadok tagsága a múltban nemzetiségi kultúránk ápolása és megőrzése terén rendkívüli jelentőségű munkát végzett. A csehszlovákiai magyarok érdekképviseletét nem vállalhatta fel, tulaj­donképpen mégis felvállalta ... Ezt azonban ezekben a napokban nagyon sokan leírták, elmondták. Hogyan tovább ? Nézetem szerint, nem kell a Csemadok célját, küldetését megváltoztat­ni, maradjon a jövőben is „a csehszlovákiai magyar nemzetiségi kultúra fáklyavivője''. Továbbra is szükség van a tánccsoportokra. az amatőr előadóművészekre, a dal- és tánc­ünnepélyekre, a Jókai Napokra, a Kazinczy Napokra ... Sorolhatnám még hosszan. Ta­gadhatatlan azonban az, hogy a Csemadok szerkezetét, szervezetét meg kell újítani. Véleményem szerint nem szükséges, hogy szövetségünk párttá alakuljon, valószínűnek tartom, hogy a tagok többsége sem értene egyet azzal, ha egyszeresek párttagként ven­nék számba. Legyen meg mindenkinek — a Csemadok-tagoknak is — a lehetősége, hogy pártot választhasson, ha akar, ki-ki olyat, amely az elveinek legjobban megfelel, amelyik érdekeinek képviseletét leginkább felvállalja. Miként lehet és kell a szövetség szerkeze­tét, szervezetét olyanná alakítani, hogy meg­feleljen az új követelményeknek? A legelfo­gadhatóbb modell szerintem az, amit a leg­utóbbi Fábry Napokon ismertetett Tóth Atti­la. Ez képessé tenné a Csemadokot, hogy rugalmasan alkalmazkodhasson az új kor követelményeihez. Talán ellentmondásosnak tűnik, hogy az eddigiek után azt javaslom, változtassuk meg szövetségünk nevét. Igaz, a Csemadok név benne van a köztudatban, szinte márka­névvé vált. Szerintem azonban a névváltoz­tatás nem felesleges, hiszen mindennél nyil­vánvalóbban jelzi: egy korszak lezárult, új kezdődik, amelyben a célok folytonosak, ám a munkamódszerek megújulnak. A döntő szót ebben is a tagoknak kell kimondaniuk. Én a Csehszlovákiai Magyarok Szövetségét esetleg a Fábry Zoltán Szövetség elnevezést javaslom. PÁSZTÓ ANDRÁS Értelmes jövőképét kell kialakítanunk Előrebocsátom, hasonló témáról felkérés nélkül is szerettem volna értekezni a sajtó hasábjain, annál is inkább, mivel az eddig megjelent írások keveset foglalkoznak a Csehszlovákiában élő magyarság jövőjével. Korainak találom azonban az időt, az ember biztosabb támpontokra lelhetne az erővona­lak markánsabb kirajzolódása után. Mivel azonban egyrészt a felkérés most érkezett, másrészt valóban fontosnak tartom egy fó­rum létrehozatalát, ahol a vélemények csi­szolódhatnak, ütközhetnek — a régi struktú­ra többek közt ettől is megfosztott, Így történhetett meg, hogy ma még csak az alapok kirajzolásánál tartunk —, eleget te­szek a kérésnek. Hangsúlyozom azonban, hogy az elképzelés több pontját a viszonyok fejlődésének függvényében kell majd ponto­sítani. Rendkívül fontosnak tartom leszögezni, hogy a Csemadok — de más társadalmi, politikai, kulturális, stb. szervezet, beleértve a független kezdeményezéseket is — sorsá­ról, jövőjéről való elképzeléseket csakis a Csehszlovákiában élő magyar nemzeti ki­sebbség általános érdekeinek függvényében, annak alárendelve látom tárgyalhatónak. A leghatározottabban elutasítok minden olyan megközelítést, amely az öncélú frakciózás vagy más csoportérdek preferálásán alapul. Elképzelésem lényege a következő: látni kell, hogy a kezdeti eufóriás állapot után a közélet differenciáltabbá, a politikai gyakor­lat nemcsak tiszta eszközeit is felhasználó küzdelmek szinterévé fog válni. Térségünk különben sém a politikai kulturáltság felleg­vára, időbe telik majd, amíg a demokratikus játékszabályok általános érvényűvé válnak. Ebben a helyzetben elengedhetetlen, hogy a csehszlovákiai magyarság érdekeit egy vagy több, a játékszabályokat ismerő és alkalmaz­ni tudó párt képviselje, csakúgy, mint az sok valóban demokratikus berendezkedésű or­szágban ma is gyakorlat. Két, maximum három pártra gondolok, többet a mi mikro­­társadalmunk nem bírna el; közülük lega­lább egynek, a tömegpártnak feltétlenül nemzeti alapon szerveződőnek kell lennie. Ugyanakkor a másik oldalon az is nyilvánva­ló, hogy léteznie kell egy tisztán kulturális szövetségnek, amely kultúránk védelme, to­vábbvitele és fejlesztése szempontjából bír­na a magyarlakta vidékeken pótolhatatlan szereppel. A tagság a pártokban ill. a kultu­rális szövetségben nem zárná ki egymást: ugyanakkor nem tartanám szerencsésnek erőltetni azt a tipikusan nemzetiségi gyakor­latot, amely a két funkciót — a politikait, érdekvédelmit, illetve a tisztán kulturálisát — megpróbálná összemosni, erőltetetten egy szervezet feladataivá tenni. A kulturális szö­vetségnek a megformált, újonnan kialakítan­dó általános kulturális struktúrában kellene megtalálnia a helyét. Milyen szerepet tölthet be ebben a kép­ben a Csemadok? Az, gondolom, mindenki számára világos, hogy a Csemadok jelenlegi felállásban -képtelen megfelelni bármiféle új elvárásnak. Itt ugyanis még vígan vegetálgat­­nak az „ejtőernyősök", érvényesüket a kom­munista párt vezető (?) szerepe, stb. A Cse­­madoknak, saját és főleg a nemzeti kisebb­ség érdekében, határozott lépésre kell el­szánnia magát, amely lépésnek ugyanakkor megfontoltnak is kell lennie, s a lépés egyes elemeit időben az általános politikai mozgá­sokkal összhangban kell megtenni. Elsősor­ban tehát egy alapos nagytakarításra van szükség a szervezetben, amely a járási kon­ferenciákon lesz elvégzendő, a Csemadok általános akciókészségének emelése érdeké­ben. Ez ebben az első fázisban együtt járna a szervezet politizálódásával és kisebbségi ér­dekvédelem fokozott érvényesítésével. Itt el­képzelhetőnek tartok közeledést ill. bizonyos fokú összefonódást is az újonnan megalakult formációkkal. A következő lépésben —■ min­denképpen a választási törvény nyilvános­ságra hozatala után — elképzelésem szerint a Csemadok osztódással szaporodhatna a föntebb már körvonalazott néppártra ill. kul­turális szövetségre úgy, hogy az első, sza­badnak még valószínűleg csak címkézett választásokon a Csehszlovákiában élő ma­gyarság képviseletét — az új választási tör­vény függvényében — a maximális mérték­ben ellássa. Itt nem állhatom meg, hogy fel ne hívjam a figyelmet kétféle veszélyre. Az első az lenne, ha valamiféle központi vezetés puccsszerűen kijelentené, hogy a Csemadok holnaptól kezdve párttá alakul; ezt a közel százezres tagság valószínűleg felemásan fo­gadná. Ugyanakkor határozottan elutasítok bármilyen olyan elképzelést, amely a Csema­dok — akár jelenlegi felemás szerkezetének — széttörésére irányulna, bármely antisztali­­nista, de végsösoron mégis mindent egy kalapba dobó megközelítés alapján. A Cse­madok jelenlegi közel százezres tagságával politikai téren sem elhanyagolandó erő, ugyanakkor, főleg a falvakon — amely, akár­hogy is vesszük, bármiféle politizálás tömeg­bázisa kell, hogy legyen — neve és hagyo­mánya van, minden bigottsága, rugalmatlan­sága és száz más baja ellenére; újrafelépité­­se a jelenlegi méretekre, szerintem, egy esetleges megszüntetés után lehetetlen len­ne. Mit tenni tehát, nem enged a kérdés. Úgy érzem, a jelen feladata kettős: első helyen az alapos és mély műhelymunka, variációk kidolgozása a jövőt illetően, a második helyen pedig a felkészülés a járási és ké­sőbb az össz-szövetségi konferenciára. És megpróbálni lépéseinket a társadalom nagy lépéseihez igazítani. Itt most be kell fejeznem, tekintettel arra, hogy az engedélyezett terjedelmet már így is túlléptem. Remélem, azonban, a jövőben még alkalmam nyílik elképzelésem némely részletének pontosítására. CSÁKY PÁL e

Next

/
Thumbnails
Contents