A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-23 / 8. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma Valamennyiünk gondja A demokratikus társadalom megteremtéséért folytatott nemes küzdelemben mi, magyar nemzetiségű állampolgárok, egyre gyakrabban gondolunk arra, hogy a közeljövő társadalmában milyen legyen a Csemadok felépítése, szerepe, maradjon-e továbbra is a csehszlovákiai magyar nemzetiségi kultúra fáklyavivője, vagy határozott érdekvédelmi feladatokat vállalva és teljesítve lépjen a politikai küzdőtérre, esetleg párttá alakulva, megközelítőleg százezer fős tagságát pártba tömörítve. Egyetlen országos kulturális szövetségünk jövője valamennyiünk gondja, szerkesztőségünk ezért elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy lapunkban hangot adjon megfontolt, higgadt elképzeléseknek. Alábbi kérdéseinkre: Szükségesnek tartja-e a jelenlegi helyzetben a Csemadok szerkezeti felépítésének gyökeres megváltoztatását, s ha igen, hogyan?; s Ha azt tartaná jónak, hogy a Csemadok párttá szerveződjön, mit hirdetne meg tömören a programjának, s milyen nevet adna a pártnak?; a megkérdezettek azonnal reagáltak, s mi most számról számra közöljük elgondolásaikat. Névváltozást és megújulást! A Csemadok tagjainak jelentős részét foglalkoztatják ezek a kérdések az utóbbi hetekben, és akinek nem közömbös a jövő. közös jövőnk, választ keres rájuk. A Csemadok további létének, jellegének problémája ilyen vagy hasonló megfogalmazásban gyakran merül fel a beszélgetések során. A rendkívüli gyorsasággal sorjázó események azonban nagyon megnehezítik a megfontolt mérlegelést. Tagadhatatlan, a Csemadok tagsága a múltban nemzetiségi kultúránk ápolása és megőrzése terén rendkívüli jelentőségű munkát végzett. A csehszlovákiai magyarok érdekképviseletét nem vállalhatta fel, tulajdonképpen mégis felvállalta ... Ezt azonban ezekben a napokban nagyon sokan leírták, elmondták. Hogyan tovább ? Nézetem szerint, nem kell a Csemadok célját, küldetését megváltoztatni, maradjon a jövőben is „a csehszlovákiai magyar nemzetiségi kultúra fáklyavivője''. Továbbra is szükség van a tánccsoportokra. az amatőr előadóművészekre, a dal- és táncünnepélyekre, a Jókai Napokra, a Kazinczy Napokra ... Sorolhatnám még hosszan. Tagadhatatlan azonban az, hogy a Csemadok szerkezetét, szervezetét meg kell újítani. Véleményem szerint nem szükséges, hogy szövetségünk párttá alakuljon, valószínűnek tartom, hogy a tagok többsége sem értene egyet azzal, ha egyszeresek párttagként vennék számba. Legyen meg mindenkinek — a Csemadok-tagoknak is — a lehetősége, hogy pártot választhasson, ha akar, ki-ki olyat, amely az elveinek legjobban megfelel, amelyik érdekeinek képviseletét leginkább felvállalja. Miként lehet és kell a szövetség szerkezetét, szervezetét olyanná alakítani, hogy megfeleljen az új követelményeknek? A legelfogadhatóbb modell szerintem az, amit a legutóbbi Fábry Napokon ismertetett Tóth Attila. Ez képessé tenné a Csemadokot, hogy rugalmasan alkalmazkodhasson az új kor követelményeihez. Talán ellentmondásosnak tűnik, hogy az eddigiek után azt javaslom, változtassuk meg szövetségünk nevét. Igaz, a Csemadok név benne van a köztudatban, szinte márkanévvé vált. Szerintem azonban a névváltoztatás nem felesleges, hiszen mindennél nyilvánvalóbban jelzi: egy korszak lezárult, új kezdődik, amelyben a célok folytonosak, ám a munkamódszerek megújulnak. A döntő szót ebben is a tagoknak kell kimondaniuk. Én a Csehszlovákiai Magyarok Szövetségét esetleg a Fábry Zoltán Szövetség elnevezést javaslom. PÁSZTÓ ANDRÁS Értelmes jövőképét kell kialakítanunk Előrebocsátom, hasonló témáról felkérés nélkül is szerettem volna értekezni a sajtó hasábjain, annál is inkább, mivel az eddig megjelent írások keveset foglalkoznak a Csehszlovákiában élő magyarság jövőjével. Korainak találom azonban az időt, az ember biztosabb támpontokra lelhetne az erővonalak markánsabb kirajzolódása után. Mivel azonban egyrészt a felkérés most érkezett, másrészt valóban fontosnak tartom egy fórum létrehozatalát, ahol a vélemények csiszolódhatnak, ütközhetnek — a régi struktúra többek közt ettől is megfosztott, Így történhetett meg, hogy ma még csak az alapok kirajzolásánál tartunk —, eleget teszek a kérésnek. Hangsúlyozom azonban, hogy az elképzelés több pontját a viszonyok fejlődésének függvényében kell majd pontosítani. Rendkívül fontosnak tartom leszögezni, hogy a Csemadok — de más társadalmi, politikai, kulturális, stb. szervezet, beleértve a független kezdeményezéseket is — sorsáról, jövőjéről való elképzeléseket csakis a Csehszlovákiában élő magyar nemzeti kisebbség általános érdekeinek függvényében, annak alárendelve látom tárgyalhatónak. A leghatározottabban elutasítok minden olyan megközelítést, amely az öncélú frakciózás vagy más csoportérdek preferálásán alapul. Elképzelésem lényege a következő: látni kell, hogy a kezdeti eufóriás állapot után a közélet differenciáltabbá, a politikai gyakorlat nemcsak tiszta eszközeit is felhasználó küzdelmek szinterévé fog válni. Térségünk különben sém a politikai kulturáltság fellegvára, időbe telik majd, amíg a demokratikus játékszabályok általános érvényűvé válnak. Ebben a helyzetben elengedhetetlen, hogy a csehszlovákiai magyarság érdekeit egy vagy több, a játékszabályokat ismerő és alkalmazni tudó párt képviselje, csakúgy, mint az sok valóban demokratikus berendezkedésű országban ma is gyakorlat. Két, maximum három pártra gondolok, többet a mi mikrotársadalmunk nem bírna el; közülük legalább egynek, a tömegpártnak feltétlenül nemzeti alapon szerveződőnek kell lennie. Ugyanakkor a másik oldalon az is nyilvánvaló, hogy léteznie kell egy tisztán kulturális szövetségnek, amely kultúránk védelme, továbbvitele és fejlesztése szempontjából bírna a magyarlakta vidékeken pótolhatatlan szereppel. A tagság a pártokban ill. a kulturális szövetségben nem zárná ki egymást: ugyanakkor nem tartanám szerencsésnek erőltetni azt a tipikusan nemzetiségi gyakorlatot, amely a két funkciót — a politikait, érdekvédelmit, illetve a tisztán kulturálisát — megpróbálná összemosni, erőltetetten egy szervezet feladataivá tenni. A kulturális szövetségnek a megformált, újonnan kialakítandó általános kulturális struktúrában kellene megtalálnia a helyét. Milyen szerepet tölthet be ebben a képben a Csemadok? Az, gondolom, mindenki számára világos, hogy a Csemadok jelenlegi felállásban -képtelen megfelelni bármiféle új elvárásnak. Itt ugyanis még vígan vegetálgatnak az „ejtőernyősök", érvényesüket a kommunista párt vezető (?) szerepe, stb. A Csemadoknak, saját és főleg a nemzeti kisebbség érdekében, határozott lépésre kell elszánnia magát, amely lépésnek ugyanakkor megfontoltnak is kell lennie, s a lépés egyes elemeit időben az általános politikai mozgásokkal összhangban kell megtenni. Elsősorban tehát egy alapos nagytakarításra van szükség a szervezetben, amely a járási konferenciákon lesz elvégzendő, a Csemadok általános akciókészségének emelése érdekében. Ez ebben az első fázisban együtt járna a szervezet politizálódásával és kisebbségi érdekvédelem fokozott érvényesítésével. Itt elképzelhetőnek tartok közeledést ill. bizonyos fokú összefonódást is az újonnan megalakult formációkkal. A következő lépésben —■ mindenképpen a választási törvény nyilvánosságra hozatala után — elképzelésem szerint a Csemadok osztódással szaporodhatna a föntebb már körvonalazott néppártra ill. kulturális szövetségre úgy, hogy az első, szabadnak még valószínűleg csak címkézett választásokon a Csehszlovákiában élő magyarság képviseletét — az új választási törvény függvényében — a maximális mértékben ellássa. Itt nem állhatom meg, hogy fel ne hívjam a figyelmet kétféle veszélyre. Az első az lenne, ha valamiféle központi vezetés puccsszerűen kijelentené, hogy a Csemadok holnaptól kezdve párttá alakul; ezt a közel százezres tagság valószínűleg felemásan fogadná. Ugyanakkor határozottan elutasítok bármilyen olyan elképzelést, amely a Csemadok — akár jelenlegi felemás szerkezetének — széttörésére irányulna, bármely antisztalinista, de végsösoron mégis mindent egy kalapba dobó megközelítés alapján. A Csemadok jelenlegi közel százezres tagságával politikai téren sem elhanyagolandó erő, ugyanakkor, főleg a falvakon — amely, akárhogy is vesszük, bármiféle politizálás tömegbázisa kell, hogy legyen — neve és hagyománya van, minden bigottsága, rugalmatlansága és száz más baja ellenére; újrafelépitése a jelenlegi méretekre, szerintem, egy esetleges megszüntetés után lehetetlen lenne. Mit tenni tehát, nem enged a kérdés. Úgy érzem, a jelen feladata kettős: első helyen az alapos és mély műhelymunka, variációk kidolgozása a jövőt illetően, a második helyen pedig a felkészülés a járási és később az össz-szövetségi konferenciára. És megpróbálni lépéseinket a társadalom nagy lépéseihez igazítani. Itt most be kell fejeznem, tekintettel arra, hogy az engedélyezett terjedelmet már így is túlléptem. Remélem, azonban, a jövőben még alkalmam nyílik elképzelésem némely részletének pontosítására. CSÁKY PÁL e
