A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-02 / 5. szám

nem tud velünk rögtön foglalkozni, előbb még be kell fejeznie az előadást. Tulajdon­képpen ilyen előzmények után és körülmé­nyek között lettem én a magyar tanszék önjelölt hallgatója. Rákos Péter növendéke. Erről természetesen semmiféle papirom nincs, hiszen a kémiát becsülettel elvégez­tem, nem jelentkeztem át a bölcsészkarra. Egyetlen igazolásom a magyar tanszéken eltöltött órákról Rákos Péter megtisztelő ba­ráti jóindulata személyem iránt. Mondjam-e, hogy ez minden papírnál többet jelent szá­momra? Nem szeretném a kedves olvasót emléke­immel untatni, de talán megbocsátja nekem, ha egy két dolgot felidézek. Rákos Pétertől hallottam először Franz Kafkáról. A hatvanas években esszét is írt róla valamelyik cseh folyóiratba, sőt egy tudományos tanácskozá­son előadásban is foglalkozott vele — ezt később, a nagy konszolidáció idején rossz­néven is vették tőle, s úgy tudom, kellemet­lenségei is származtak belőle. De Rákostól hallottam először a szürrealizmus szót is, s látván érdeklődésemet könyveket is ajánlott, amelyekből további részleteket is megtudha­tok. A magyar tanszék könyvtárában egyéb­ként is szabadon turkálhattunk, ezért nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy ilyen példá­san összeválogatott könyvgyűjteményt azóta sem láttam. A prágai magyar tanszéken ittam életem első presszókávéját is. Úgy rémlik, mintha egy olasz gyártmányú, porcelán falú, virág­mintás kávéfőző szolgált volna ott. amelyből a kávé illata egészen a Moldva-partig elha­tott, de talán még a Kisoldalra is. Azért gondolom ezt, mert másfél évtizeddel ké­­'söbb épp egy ottani kávézóban ittam hason­lóan finom kávét, s ez talán nem lehetett teljesen a véletlen műve. Húsz évvel ezelőtti eseményeket és élmé­nyeket idéztem föl, s meglehet egyik vagy másik dologra már nem pontosan emlék­szem. Ez azonban egyáltalán nem zavar, mert biztosan tudom, hogy Rákos Péter mindent pontosan a fejében tart, s ha valót­lanságokat mondok, helyreigazit. Legutóbb tavaly szeptemberben találkoztunk: semmit sem változott. Szívből kívánom neki, hogy százéves korában is ilyen legyen. LACZA TIHAMÉR nyomort lát, újabb szenvedést; / emberkő­­zösség: pompa-szó — de kerüli mint a kést; / szabadság: ez még csábosabb — de vi­gyázz, ki ne mondd, / mert súlyosabb bilincsbe fogsz botolni majd. bolond!" Szíttál-e lassú mérgeket? — kérdezhet­nénk Babitsosai szólva. Vagy nem ilyen mé­reg munkált az új cenzorokban, megfosztva az olvasókat egy vívódó, viaskodó, emberi költő portréjától? Attól a tanulságtól, hogy szoborrá merevített, korból kiszakított élet­művek nem tükrözik vissza emberi módon és hitelesen a világot. Hisz Babits „oly korban" élt, amikor hitek lobbantak és hunytak ki, s összeomlott értékek romjain kellett új érté­keket teremteni, s egy széthullott országban példát mutatni. Nem lehet megrendülés nélkül olvasni a Jónás imáját, amelyben az utolsó lélegzetvé­telig való küzdelmet állítja elénk például. Annak a tudatában is. hogy talán e küzdelem emberi mércével mérve hiábavaló. Az alá­merülés, a halál árnyékában is vallja: „bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik / és ne fáradjak bele esteiig / vagy mig az égi és ninivei hatalmak / engedik hogy beszéljek s meg ne haljak." BÖRÖNDI LAJOS KINCSÜNK AZ ANYANYELV A politikai sajtó nyelve Közzétételének évfordulóján Írnak a lapok az Atlanti Chartáról. Ez a fasizmus leverésére vak) szövetkezésről 1941. augusztus 14-én közzétett angol—amerikai közös nyilatkozat volt. Ausztroafrika és Benelux: kéz szóössze­tétel, Ausztrália és Afrika, illetve Belgium. Hollandia (Nederland) és Luxemburg össze­foglaló elnevezése. Nem autokrácia, hanem autonómia jellemzi ezeket az országokat (au­tokrácia olyan kormányzati rendszert jelent, melyben a hatalom egy személy kezében van, az autonómia viszont önkormányzatot jelent). Harcoló felek közül valamelyik gyak­ran blokád alatt tartja az ellenfél egy-egy városát. Ez körülzárást, bekerítést, ostromzá­rat jelent. A politikai és gazdasági harc egyik formája a bojkott. Többféle jelentése van: 1. a kapcsolatok teljes vagy részbeni megszün­tetése valamely személlyel, szervezettel, ál­lammal, 2. kiközösítés. 3. bizonyos áruk vásárlásától való tartózkodás. Háború esetén az elsüllyesztett hajók űrtartalmát bruttóre­­giszlertonnában fejezik ki. Ez nem más, mint a hajók befogadóképességének űrmértékben kifejezett egysége. Londonból érkező jelen­tésekben gyakran szerepel a Buckingham­­palota. Az angol királyi palotát jelenti. Alig akad ember, aki kedveli a bürokráciát. Mi is az? Az ügyintézésben tanúsított merev, az előírásokat mindenben megtartó, de kicsi­nyes, szűk látókörű hivatali magatartás. A „nyeformálnije" (nem-formalisok) kifejezés napjainkban lépten-nyomon hallható és ol­vasható — nemcsak melléknévként, hanem főnévként is — a Szovjetunióban, de főleg a nagyvárosokban, Moszkvában és Leningrad - ban. Mik azok a nem-formális csoportok, kik azok a nem-formálisok? j Azokról a csoportokról (és tagjaikról) van szó, amelyeket hivatalosan ugyan nem is­mernek el, tehát tulajdonképpen illegálisan működnek, még akkor is, ha senki sem üldözi őket, s lényegében mindenki tudja, hogy léteznek, sőt tömeggyüléseket szervez­nek, sajtótermékeket vagy röplapokat jelen­tetnek meg, s a fiatalok között már eddig is komoly tömegbázisra tettek szert. Moszkvá­­an egy névtelen felmérés során például kide­rült, hogy a fiatal munkások hatvanöt (!) százaléka tagja valamely nem-formális cso­portosulásnak, a tanulóifjúság körében pedig még ennél is magasabb a nem-formálisok százalékaránya. Olyan társadalmi jelenségről van tehát szó. amelyre lehetetlen nem odafi­gyelni. Különféle szociológiai dolgozatok szerzői már osztályozni is próbálják a szó­­banforgó csoportosulásokat. Az egyik osztá­lyozás szerint például fejoszthatók proszoci­­álisakra. aszociálisakra és antiszociálisakra, egy másik osztályozás kulturális-szabadidős, szociális-politikai csoportokat, az alternativ életmód csoportjait, illetve a szociális kezde­ményezés csoportjait különbözteti meg egy­mástól. Véleményem szerint azonban a leg­megfelelőbb osztályozás, ha agresszív és nem-agressziv csoportokról beszélünk; nemcsak ezért, mert ez a legegyszerűbb felosztás, hanem azért is. mert a nem-formá­lis csoportok ideológiája (amennyiben ese­temét két betűszó: CDU és CIA. Az első (Christliche Demokratische Union) a Német Szövetségi Köztársaság egyik legnagyobb jobboldali politikai pártja, a Keresztényde­mokrata Unió német nevének rövidítése. A Central Inteligence Agency, azaz CIA (ejtsd: szi-áj-é) az amerikai hadsereg és légierő központi hírszerző ügynöksége angol nevé­nek rövidítése. Gyakori fogalom a politikai sajtóban a decentralizáció is, melynek jelentése: a ki­sebb jelentőségű ügyek intézésének széles hatáskörrel felruházott helyi szervekre való átvitele. A deklaráció magyarul ünnepélyes elvi nyilatkozatot, a demagógia pedig röviden népámitást jelent, tágabb értelemben nagy­hangú, hazug ígérgetést és az érzelmek, szenvedélyek felelőtlen felszitását jelenti. Két rokonszenves, latin eredetű idegen szó a demilitarizáció és a demobilizáció. Az előbbi a katonai jellegű intézmények megszüntetését, tehát leszerelését, lefegyverzést jelent, az utóbbi pedig a fegyveres erők létszámának a békés állapotnak megfelelő csökkentését je­lenti. A görög eredetű demokrácia szó nálunk ugyan jól ismert fogalom, hiszen demokrati­kus államban élünk, mégis ideiktatom a magyar jelentését: az az uralmi rendszer, melyben a hatalom a népé. E szóból képzett kifejezése a demokratizá­lás, amely nem más, mint a demokratikus alapelvek meghonosítása, valamely állam, társadalom demokratikus alapokon való új­jászervezése. A nemzetközi gazdasági kap­csolatokról szóló hírekben gyakran emlege­tett szó a deviza. Jelentése: a nemzetközi elszámolásokban használt fizetési eszköz. Amikor azt halljuk, hogy valamely államban a politikai pártok közt dialógus kezdődött, arról van szó, hogy a különféle érdekeket képvise­lő pártok valamely közérdekű politikai prob­tükben ideológiáról beszélhetünk) sokszor fedi egymást, törekvéseik gyakran nem telje­sen világosak, s olykor nem is külön csopor­tosulásról van szó, hanem különböző vezér­­egyéniségek személyes rivalizálásáról, mint például a nálunk is jól ismert Pamjaty eseté­ben, amelynek Moszkvában állítólag már hat csoportja is van, a vezetők ugyanis mind a hatan kizárólagos vezetők óhajtanak marad­ni; persze, könnyen meglehet, hogy mindez csak a „rossz nyelvek" kitalációja. A Demok­ratikus Szövetségről, amelyről a Puskin téri tüntetések kapcsán nálunk is gyakran szó esik, ezúttal nem szólok, inkább a kevésbé ismert csoportosulásokról beszélek, ame­lyeknek létezéséről olvasóink nem tudnak. A nem-agressziv csoportok tagjai általá­ban nemcsak polgártársaikkal szemben tü­relmesek, sőt segítőkészek, hanem kormány­­ellenes megmozdulásokban sem igen vesz­nek részt. Közülük az ökologistákat (termé­szetvédőket), a kultúra ökologistáit, az opti­mistákat, a nosztalgikusokat (a 30—40-es évek divatja szerint öltöznek) és a „Miloszér­­gyije" (könyörület, irgalom) csoport tagjait említeném, de ide sorolhatók a hippik is, akik már a művészeti életben te kezdenek szere­pet vállalni: két képzőművészeti irányzatot is létrehoztak, s a moszkvai Ifjúsági Palotában hamarosan kiállítás nyílik a műveikből. Az agresszív csoportok közül a legveszé­lyesebbek talán a „luberek", akik proletár környezetből származnak, száz-kétszázas csoportokban járnak, kulturizmussal. súlye­meléssel s egyéb „kemény" sportokkal fog­lalkoznak; a közelmúltban Moszkvában ép­­pen az ártalmatlan hippik ellen intéztek tá­madást : elvették tőlük jelvényeiket, lenyírták lémáról párbeszédet folytatnak azzal a céllal, hogy közös nevezőre, azaz megoldásra jus­sanak. Vannak azonban negativ előjelű di­alógusok is, melyeknek nem a megoldás a céljuk, hanem a vitás kérdések felnagyítása. Ha diktátorról, diktatúráról hallunk, napjaink­ban elsősorban Chile jut eszünkbe. A diktátor korlátlan hatalommal rendelkező államfő, te­hát parancsuralmat gyakorló személy. Ennek megfelelően a diktatúra parancsuralmat, erőszakra támaszkodó korlátlan hatalmat je­lent. A parancsuralmi rendszerekben ka­tasztrófát jelentene, ha az ilyen rendszer egy egész dinasztia minden tagjára kiterjedne. A dinasztia ugyanis uralkodóházat jelent, azaz egy uralkodócsalád több nemzedéken át egymást követő tagjainak összességét. Az egyes országok kölcsönös viszonyának kialakításában nagy szerepe van a diplomáci­ának. Ez nem más, mint külügyi szolgálat, a külügyek intézésével kapcsolatos tevékeny­ség. Némely országokban egyes fajokkal, nemzetiségekkel szemben diszkriminációt, azaz hátrányos különbségtételt alkalmaznak. Az ilyen országokból számos disszidens távo­zik el. Kik a disszidensek? Külföldre szökő, hazájukat törvénytelenül elhagyó személyek. Nem szabad összetévesztenünk őket a dkrer­­zánsokkal, akik alattomos felforgató, kártevő tevékenységet folytató személyek. Többnyire egymással ellenséges viszonyban álló orszá­gok küldik ki őket az ellenfél országába. A diverzánsok aztán diverziót, azaz titkos fel­forgató tevékenységet fejtenek ki. Mára elég is lesz. A politikai sajtóban előforduló idegen szavak birodalmában ba­rangolásunkat legközelebb egy londoni utcá­ban, pontosabban utcával, a Downing Stre­et-tel folytatjuk. Ezzel kezdődik ugyanis cikk­sorozatunk következő része. (Folytatjuk) SÁGI TÓTH TIBOR a hajukat s egyébként is alaposan helyben­hagyták őket. A nácikról egyelőre keveset lehet tudni, annyi biztos, hogy Hitler szüle­tésnapján kivonultak a Puskin térre. A „rog­­gerek” — akiket turistáink hajlamosak „rok­­kereknek" nevezni, holott ez utóbbiak csu­pán egy zenei irányzat hívei — általában motorkerékpárral, csoportosan járnak s a gyanútlan járókelőt (rendszerint a késő esti vagy éjszakai órákban, amikor néptelenek az utcák) nemcsak összeverik és kirabolják, ha­nem le is vetköztetik, ami a kemény moszk­vai télben akár a károsult halálával is vég­ződhet. Beszélhetnék még hosszasan: a metallis­­tákról, a punkokról, a „szisztémásokról", a hipszikröl, az „utcagyerekekröl" (ezek főleg narkósok), a „mazsorokról", a pacifistákról s mindazokról, akiknek az elnevezését sem sikerült megjegyeznem, de véleményem sze­rint az eddig elmondottak is megfelelőkép­pen érzékeltetik a moszkvai „nem-formális" élet hangulatát. A szovjet fővárosba készü­lőknek mindenesetre azt ajánlom, hogy éj­szaka ne nagyon mászkáljanak az utcákon. Az itt közölt információkat magam te fényes nappal szereztem, méghozzá Moszkva egyik legforgalmasabb utcáján, az Arbaton, ahol az utcai szónokoktól kezdve a koldusokon keresztül az utcalányokig mindenki ott van, akitől — persze, tapintatosan — hasonló információk szerezhetők. Szerencsés eset­ben persze megtörténhet, hogy a kíváncsis­kodó éppen valamelyik nem-formális szerve­zet propagandistájával akad össze, mert bár­mennyire is hihetetlen, így igaz: a „nem-for­málisok" napjainkban egyre inkább bürokra­­tizálódnak, átveszik a formális struktúrák tapasztalatait, nekik is vannak propagandis­táik, ideológusaik, alapszabályaik, program­jaik, apparátusaik, stb. Mondjon bárki bár­mit. nincs új a nap alatt. VARGA ERZSÉBET A „NEM-FORMÁLISOK"^

Next

/
Thumbnails
Contents