A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-08 / 50. szám
SZÓTÁRAK ÉS AZ ANYANYELV Nagy gyakorlattal rendelkező pedagógusok állítják, hogy a tudás nem csupán az ész dolga, az akaraté is. Amit az ember jól, naprakészen tud, az elválaszthatatlan attól, amit tenni akar. Ez a felismerés nemcsak a felnőttekre, hanem már az alsó tagozatos kisgyermekekre is érvényes. Éppen ezért minden tanítványukban egy hatalom nélküli hóditót látnak, aki a kultúra, a tudomány, az élet minden értékét meg akarja szerezni a maga számára, hogy megvalósíthassa céljait. A szellemi értékek megszerzésének leghatékonyabb eszköze az anyanyelv. Ezért is fordítunk olyan nagy gondot az anyanyelvi nevelésre, a módszerek finomítására. A környezeti hatásokat, a természettel és a szociális környezettel kapcsolatos észrevételeket, megfigyeléseket a kisgyermek csak anyanyelve segítségével képes feldolgozni. Az anyanyelv pótolhatatlan szerepet játszik az ismeretek közvetítésében, mivel a tudást az anyanyelv segítségével tudja minden korosztály a legkönnyebben és legtartósabban elsajátítani és szükség esetén mozgósítani, felhasználni. Századunk utolsó évtizedeiben minden civilizált vagy rohamosan civilizálódó ország súlyt helyez állampolgárai anyanyelvi nevelésére. Az anyanyelvtanítás nem elszigetelt oktatási tevékenység, hanem egy széles művelődési keretbe tartozik. Az anyanyelven történő ismereteIsajátitás, az anyanyelvi nevelés preferálását azzal is magyarázhatjuk, hogy az oktatásügy bizonyos fokig a világ minden országában válságban van. Nemcsak azért, mert a tudomány, a technika, az informatika robbanásszerű fejlődése, az elektronika térhódítása elavulttá tette az iskolai tananyag jelentős részét, hanem azért is, mert az ötvenes évek tanai és prognózisai sok esetben nem állták ki a gyakorlat próbáját . Az oktatásügy életre orientált, távlatokban gondolkodni képes irányítói ebből számos országban levonták a megfelelő konzekvenciákat. Ezért került sor nálunk is az új koncepció kidolgozására, amely lényeges szerepet vállalt abban, hogy iskolarendszerünket végérvényesen elszakítsa az évszázados porosz hagyományoktól. Ez elsősorban azon mérhető le, hogy a gyermeki személyiség tisztelete ma már beletartozik értékrendszerünkbe, a személyiség tudatos fejlesztése a tanítási órák kiemelt feladatává vált. A tudatosság az új koncepció egyik kulcsfogalma az anyanyelvi oktatásban is. Az ezredforduló a létfeltételek alapvető megváltoztatásával új értékeket hozott létre, új igényeket támaszt és új távlatokat nyit a felnövekvő generációk előtt. Tanulóinkat már az alsó tagozaton fel kell készíteni az új értékek befogadására, a rájuk váró, sokrétű feladatrendszerek megoldására. Ma úgy ítéljük meg, hogy az anyanyelvi nevelésnek az ezredfordulón kétféle igényrendszert kell kielégítenie. Az egyik a spontaneitás, az érzelmekkel telített, őszinte verbális és írásbeli aktivitás. Ez az elvárás az érzelmi nevelést helyezi előtérbe, a beszédben és az íráshasználatban (főleg a fogalmazásban) pedig az élmények szerepét, s azok tükröződését hangsúlyozza. A másik a tudatos nyelvhasználat, az információk pontosságának igénye. Ez az irányzat a tudatos nyelvhasználatban a pontosságot tekinti elsődleges értéknek. Ez a kétféle igényrendszer látszólag ellentmond egymásnak. De csak látszólag, és tapasztalataink szerint mindkettő eredményesen fejleszthető a magyar nyelv és irodalom óráin. Az érzelmekkel telített gyermeki megnyilvánulásra, az őszinte véleménymondásra számtalan alkalmat nyújt az olvasás- és fogalmazásóra. Aki tanított már alsó tagozaton, torokszorítóan szép emlékeket őriz a kisgyermekek esztétikai fogékonyságáról, nyiltszivűségéröl, szeretetéhségéröl. Ha ezekre az alapokra építünk, könnyen hozzáférhetővé — vagyis átélhetövé — válnak számukra a szépirodalmi müvek. A beszédfejlesztéssel, a szóbeli szövegalkotással, a társadalmi érintkezési formák begyakorlásával, vagyis a kommunikációs technika birtokbavételével viszont megalapozhatjuk, hogy örömeiket, fájdalmaikat, véleményüket,.mind szóban, mind írásban kifejezésre tudják juttatni A „nagyvonalú" szállodákról és a „nagymellényű" kifejezésekről Aki már tanult valamilyen idegen nyelvet, az jól tudja, nem elég csak a szavakat megtanulni, azt is meg kell jegyezni, hogyan, milyen szövegkörnyezetben. milyen más szavakhoz kapcsolva használhatók. Bizonyosan jót mosolyognánk, ha például egy némettől vagy egy szlováktól ezt hallanánk: Az én apám már régi, hetvenéves. A magyarban ugyanis a koros embert öregnek, idősnek nevezzük. Az említett nyelvekben az öreg — régi megkülönböztetés azonban nem ismert, ezért nehéz a magyarul tanuló németnek vagy szlováknak e két szó használatát megtanulnia. Ne gondoljuk azonban, hogy az efféle hibák csak idegenek beszédében fordulnak elő! Magyar anyanyelvűek is élményeiket elmondani, illetve leírni. Az életünket átfogó technikai-elektronikai fordulat, a logikánkat átszövő matematikai gondolkodás megköveteli, hogy tanítványaink pontosan, egyértelműen fejezzék ki magukat. Ez az irányzat az érzelmek kizárását, a nyelv egyértelműségét követeli meg gyermekeinktől. Az ezredvég generációi az információelméleten, a programozási elven nevelkednek, az olvasás-, fogalmazásórákon tehát az elvont gondolkodás, a nyelvi tudatosítás kap fontos helyet az anyanyelvi fejlesztésben. A kisiskolás számára az elvont gondolkodás legelső tréningje a nyelvtan. A nyelvi tudatosítás módszertani lehetőségei közül szeretném kiemelni az anyanyelvi szótárak használatát. Tájainkon általában fejletlen az anyanyelv szókultúrája. Messze vagyunk még az anyanyelvi szótárkultúrának attól a fokától. amely Franciaországban Pierre Larousse nyelvész és pedagógiai író munkássága nyomán alakult ki még a múlt században, és új módszerek kidolgozásához vezetett a nyelvtanításban, az anyanyelvoktatásban. A mi pedagógusainknak ma egyetlen olyan — gyermekek számára készült — kiadvány áll rendelkezésére, amelyet az anyanyelvi tudatosítás szolgálatába állíthatnak: az Ablak-Zsiráf. A kézikönyv hol fogalmi meghatározással, hol körülírással, de mindig példákkal értelmezi és magyarázza a gyermeknyelvi szó-Egy tengerparti fürdőhelyről egyik újságírónk például ezt írta: .Ahol a nagyvonalú szállodák vendégei élvezik a vizet, a napfényt." Nagyvonalúnak a nem kicsinyes, a jelentéktelen részletekkel nem törődő embert nevezzük. Ezért esetleg a szálloda személyzetéről, de még inkább az ott nyaraló gazdag vendégekről állíthatnánk azt, hogy nagyvonalúak. Egy szállodát talán ilyen jelzőkkel illetnénk. fényűző, pazar, előkelő. drága, stb. Nagy mellénye van —'így nevezzük tréfásan az elbizakodott embert. Kissé furcsa azonban, ha a nagymellényű szót ilyen mondatban olvassuk: „A hangzatos nagymellényű kifejezés körülbelül ezt jelenti." Elbizakodott kifejezés? Ilyen talán csak a mesében fordul elő, ott nem meglepő, ha a tárgyaknak, jelenségeknek emberi tulajdonságaik vannak. A mindennapi nyelvhasználatban azonban ez a két szó nem kapcsolható össze. Hogyan javítsuk ki tehát a mondatot? A nagymellényű LnJKINCSÜNK AZ ANYÁMHV elkövetnek ilyen nyelvbotlást, kivált akkor, ha kevésbé ismert, ritkább szavakról van szó. A cikkünkben idézendő példák a sajtóból származnak. Olyan emberek, az újságírók Írják le őket, akiknek az átlagembernél mélyebben kellene ismerniük anyanyelvűket. kincs legfrekventáltabb részét. Számukra az anyanyelvi tudatosítás egyik megoldási módja az Ablak-Zsiráf állandó használata már a 2—3. osztályban is. Sok pedagógus dolgozik vele. Használatát mindenkinek ajánljuk. A gyermekek könnyen megtanulják, hogyan dolgozzanak vele, ügyesen kikeresik a szócikkeket, élvezettel értelmezik a szavakat, elemzik jelentőségüket. Ismereteikkel összevetik a szócikk jelentését, s ezzel elmélyült tudatosító munkát végeznek. A szókincs korai tudatosítása megalapozza a jelentéselemzési készség kialakulását, pontosságra szoktatja a tanulókat. Negyedik osztályban — elsősorban a fogalmazásórákon — ajánlott a helyesírási szótár használata. Sok pedagógus dolgozik negyedik osztályban eredményesen az Értelmező Kéziszótárrá is, de ez még eléggé ritka jelenség. Remélhető, hogy a didaktikai kultúra elmélyülése és az iskolák javuló eszközellátottsága következményeként egyre többen kapnak kedvet a hozzáférhető szótárak használatához az anyanyelvi órán. A szótárhasználat apropóján nem érdektelen talán megemlíteni, hogy egyik Litkenszhez írott jegyzetében már Lenin is sürgős feladatként jelölte meg a Larousse-típusú orosz anyanyelvi értelmező szótárak kidolgozását és bevezetését az oktatási gyakorlatban. TÖRÖK ZSUZSANNA \ szón kívül a mondat megfogalmazója még a hangzatos jelzőt is használta, vagyis a szóban forgó kifejezés szerinte tetszetős ugyan, de tartalmatlan. Ezért talán a fellengzős szót javasolnánk a nagymellényű helyett, de elegendő volna a hangzatos jelző is. A nagymellényű kapcsán már a „divat" területére jutottunk. Maradjunk továbbra is ott! Egyik újságírónk a riportjában szereplő két fiatalt igy mutatja be olvasóinak: „Egyikük talpig farmerban, a másikon hosszú sötét bőrkabát feszít." Olvasóink bizonyára már észrevették, hogy a feszít szó miatt idéztük ezt a mondatot. A feszit ugyanis bizalmas szóhasználatban azt jelenti, hogy valaki .tetszelegve, hetykén jár, viselkedik’. Mondhatjuk tehát azt, hogy valaki bőrkabátban feszít, rajta azonban a bőrkabát csak feszülhet, ha például túl szűk. Sajnos, példáinkat még folytathatnánk, az ilyen hibák ugyanis — tapasztalataim szerint — bizony meglehetősen gyakoriak. Pedig könnyen megelőzhetők lennének. Csak le kellene venni az értelmező szótárt a polcról, s meg kellene győződni arról, hogy az adott szó, kifejezés valóban azt jelenti-e, amit mi gondoltunk. SZABÓMIHÁLY GIZELLA 11
