A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-08 / 50. szám
1. VAN, DE MEG SINCS A fenti hírt egy nappal annak hatályba lépte előtt, tehát november 14-én olvastam a napisajtóban. Ennyicske is elegendő volt ahhoz, hogy akarva-akaratlanul rádöbbenjek: ez a néhány sor mindennél ékesebben bizonyítja a csehszlovákiai autópiac jelenlegi (pontosabban: kereken egy esztendeje kialakult) helyzetét. Mármint hogy van autó — ám még sincs! Van, mert a Romániából importált Oltcitok és Daciák iránt nem mutatkozik kellő kereslet, egyéb márkájú személygépkocsi pedig egyszerűen nem kapható. Sem a valaha népautónak szánt Skot da, sem az új Moszkvics; sem r i az ennél is elegánsabb Lada- Samara, sem a belvárosi forgalomban különösen előnyös Polski Fiat. Ezektől különb autótípusok pedig még csak nem is szerepelnek a Mototechna telepein kifüggesztett árjegyzékeken, úgyhogy álmodozni is kár — mondjuk — egy négyütemű Wartburgról, a gyors Péuget-ról, avagy az ugyancsak ügyeske Pandáról. Igaz, a teljesség kedvéért okvetlen megemlítendő A Cseh Állami Takarékpénztár közleménye szerint 1989. november 15- étől módosulnak a személygépkocsikra nyújtandó kölcsönök feltételei. Az 1989-es évjáratú Oltcit-Standard vásárlásához a vételár 80 százalékáig, az Oltcit-Lux és a Dacia típusú gépkocsikra a vételár 50 százalékáig vehető fel takarékpénztári kölcsön. még a kisebb mennyiségben hozzánk is importált dél-koreai Opel Daewoo Racer! Ennek szerényke ára kis híján 200 ezer korona, de kapni még Így sem lehet, mert — mint ez a példa is mutatja — hazánkban is élnek valóban jól szituált újgazdagok ... Nos, ebben a faramuci helyzetben vajon minő kocsit vegyen az egyszerű halandó, ha újabbra akarja cserélni rozsdamarta és agyonjavitgatott autóját; netán hasonló előzmények nélkül az új kocsitulajdonosok táborába kíván lépni? Csupán rendhagyó javaslattal élhetek: vásároljon egy hálózsákot (feltéve ha kap, mert ez is hiánycikk!), vegyen továbbá hőtároló palackot és jónéhány izletesebbnek ígérkező konzervet is. Mindennek — sajnos — annyi köze van az autóvásárláshoz, hogy vészesen közeledik az igénylők 1990-re szóló listájának összeállítási időpontja. És aki már megélte ezt a „kalandot" az idén februárban, nyilván tudja, hogy fölkerülni az ilyen előjegyzési lajstromra, az bizony távolról sem egy szilveszteri villámtréfa. Elsősorban idegek, kitartás, jó könyök kell hozzá; s az sem baj, ha a leendő autótulajdonos egyben időmilliomos is ... Ez utóbbiaknak az a magyarázata, hogy a hőn óhajtott Favoritokat és Ladákat csak elvileg árusítják szabadon. A valóságban, önkormányzati alapon, már hetekkel korábban lista készül a vásárolni szándékozókról. Amennyiben erre valaki fel kiván kerülni, akkor a vevői önkormányzat feltételeit elfogadva naponta olykor kétszer is meg kell jelennie a létszámellenőrzésen, esetleg listavezetői szolgálatot is ajánlatos vállalnia. Ebben a csúfondáros kényszerhelyzetben kerülnek elő a hálózsákok, a sátrak, a valamivel kényelmesebb lakókocsik, nomeg a forró teával vagy levessel teli termoszok. Esetleg egy ráérősebb nyugdíjas is megbízható a sortartással, persze, az efféle „luxusnak" borsos ára van. S mindez azért történik, hogy az illető elöbb-utóbb a 85 ezer koronás Favorit boldog tulajdonosa lehessen, ami a 2 500 koronás átlagfizetések mellett 34 havi jövedelmet jelent. Lehet, hogy egyesek szemében eretnekségnek tűnik, de számomra talán nem is ez az igazán felháborító, hanem sokkal inkább az, hogy mindez olyan időszakban történik, amikor az iparilag fejlett államok autógyárai egymást túllicitálva versengenek a vásárlókért. Ráadásul egy olyan drszágban gond az autóvétel, amelynek a Skoda-márka valaha rangot és világhírt hozott; ahol gyerekkoromban még két korona volt a benzin és valóban csak az nem vett Sedant. Spartakot vagy Octáviát, aki nem akart. Sőt! Kis Renault, Fiat, vagy akár Moszkvics minden különösebb hajcíhő nélkül beszerezhető volt. Okkal és joggal adódik hát a kérdés: a Mototechna telephelyeiről vajon hová tűntek a megvásárolható gépkocsik? 2. A FAVORIT-BONYODALOM Tavaly decemberben maga Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnök nevezte elrettentő példának a Fav&rit gyártása körül kerekedett keserű tanulságokat. A lényeg: ötmilliárd helyett közel nyolcmilliárd koronába került a legújabb Skoda sorozatgyártásának előkészítése; de még így sem sikerült megoldani,
