A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-21 / 30. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA régóta vizsgálják, milyen módon érik el a fekete- és barnamedvék azt, hogy a vérükben a hosszú téli álom alatt nem halmozódik fel a sok mérgező anyag. Nekik és a jegesmedvéknek a veséje elnyújtott formájú, lebenyes, akárcsak a zognak a kopár tundrán és a mély hóban éppúgy, mint a csúszós jégen vagy a jéghideg vízben. Gyakran ülnek vagy fekszenek olyan pozitúrában, mint az ember szokott, s valószínűleg a legnagyobb állatok, amelyek tartósan is Egy tökéletes állat északról Elhízott; sokat eszik, főleg zsíros állati húsokat, kevés rostos élelmet, vizet alig iszik; általában magányos, dé időnként veszekszik a családjával és szomszédaival. Néha alig mozog, máskor ki sem látszik a lázas tevékenységből. Mindezek a jellemzők nem egy túlhajszolt, egészségtelen életformát folytató üzletemberre vonatkoznak, hanem az Arktisz legnagyobb szárazföldi állatára, a jegesmedvére. Az állat étrendje, csekély aktivitása ugyan elborzasztja az emberi dialektika szaktekintélyeit, tény viszont, hogy a jegesmedve ilyen koszt mellett is sokkal hosszabb ideje él az evolúció színpadán mint az ember. A. kutatók becslése szerint ma mintegy 20—40 000 jegesmedve él az Északi-sarkvidék szigetein és szárazföldi partvidékein. E populációnak durván egyharmada a Hudson-öböl környékén található. Amióta — körülbelül három évtizede — rendelkeznek olyan kábítólövedékekkel, amelyek révén pár órára ártalmatlanná tehetők az egyébként gyilkos erejű és veszélyes ragadozók, több ezer medvét jelöltek meg, sőt rádióadóval is felszereltek. Ezáltal akár évekig is követni lehet vándorlásukat, következtetni lehet élettevékenységeikre, amelyek két vizsgálat közt lezajlottak. Ezek alapján tudjuk például azt, hogy a medvék a várandós nőstények kivételével a telet fókavadászattal töltik az óceán jegén, s csupán a rövid nyárra jönnek a partra, amikor a jég összetöredezik. A jegesmedve testtömege akár két-háromszoros nagyságrendű változásokon is keresztülmehet pár hónap alatt, s egy teljesen kifejlett egyed akár fél évig is elél, sőt helyváltoztatásra is képes élelem nélkül. Nem gyors ugyan, de kitartóan fut, úszni is tud, igaz, csak rövid távon, jégtáblától jégtábláig. Idejének csaknem 90 %-át, főként nyáron, pihenéssel tölti. Megfigyelésükhöz és tanulmányozásukhoz különösen jó alkalmat szolgáltat az a máig is kideríthetetlen indítékú tény, hogy egy kisebb csoportjuk évről évre megjelenik a Manitoba állambeli (Kanada) Churchill város határában és eltölt ott néhány hetet. A medvék élettanának tanulmányozása sok segítséget nyújthat az embergyógyászatnak is. Ilyen koszt mellett az emberek nagy része súlyos érrendszeri és vesebetegségekben szenvedne. Az emberi vérben például a hibás veseműködés következtében igen hamar felgyülemlenek azok a mérgező anyagok, amelyek a vizelettel nem tudnak eltávozni. Az ilyen betegségekben szenvedők dialízise igen kényelmetlen és nagyon drága, viszont nincs más mód a vér megtisztítására. Amerikai kutatók delfineké, a bálnáké, de testnagyságukhoz képest nem arányosan nagy méretű a szárazföldi ragadozó emlősökéhez viszonyítva. Valamilyen hatékony mechanizmusnak kell lennie, amely a medvéknél megakadályozza a mérgező anyagok felgyülemlését a szervezetben. Ennek tisztázása közelebb viheti az orvostudományt az emberi vesebetegségek gyógyításában is. A jegesmedvék, bár súlyuk a tízszerese is lehet az emberének, könnyen moképesek két lábon állni vagy járni. Ebben a testhelyzetben harcoínak vagy birkóznak egymással, s mellső lábuk egyetlen hatalmas csapásával végeznek leggyakoribb áldozatukkal, a fókával. Mivel talpuk lehetővé teszi a gyors haladást a csúszós jégen, balesetmegelőzéssel foglalkozó szakemberek keresik a módját, hogyan lehetne bizonyos veszélyes munkahelyeken a medvetalp tulajdonságaival rendelkező lábbelikkel ellátni a dolgozókat. Megint a dinoszauruszok Az óriáshüllők rejtélyes eltűnése a Föld élővilágából nem szűnik meg foglalkoztatni a kutatókat. Amikor egy elmélet már-már megnyugtató magyarázatul szolgál, újabb adatok merülnek fel és újraélesztik a kételyeket. A krétakorban, 105—130 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok több faja lakta Ausztrália délkeleti partjait, amint azt egy kutatócsoport megállapította. A leletek arról tanúskodnak, hogy az akkori elég barátságtalan klimatikus viszonyok ellenére az alatt az égöv alatt gazdag flóra tenyészett: tobozosok, ginkgok, algák, májmohák és hasonlók. Gazdag volt a fauna is: halak, pteroszauruszok, plezioszauruszok, madarak, tengeri teknősök, puhatestűek, héjasok, rovarok és meglepő mennyiségben sarki dinoszauruszok. Az északi féltekén is felbukkantak e korból való hasonló leletek még a 70. szélességi körön túl is, Alaszkában és Kanada északi tájain. A hőmérséklet abban az időben a sarkkörökön túl, amint erre a kalcit-ásványok oxigén-izotóp tartalmából következtetni lehet, +5 °C és —6 °C közé eshetett. Egyes fajok, például az a/loszaurusz jelenléte olyan időkben, amikor a Föld más vidékein ez a faj már kihalt, arra mutat, hogy a déli területeknek az élővilágát a földrajzi és limatikus korlátok teljesen elszigetelték az északitól. Tehát ez a zord körülmények között meghonosodott élővilág igen jó alkalmazkodóképességről tett bizonyságot. Ha igaz az óriáshüllők eltűnésének az az elmélete, amely szerint a kréta- és a harmadkor határán egy kozmikus katasztrófa, meteorbecsapódás teremtett a túlélésre nagyon kedvezőtlen körülményeket, nehezen hihető, hogy ezek az igazán nem elkényeztetett fajták azt ne bírták volna ki. Hacsak nem tartott túl sokáig, vagy mégis közrejátszottak egyéb körülmények is. A jegesmedvék egészen rendkívüli hőmérsékleti szélsőségek közepette is aktívak: 25°C-tól 50-ig. Az eszkimók már régóta ismerik a jegesmedvebunda áldásos hatásait, a tudományos kutatás azonban csak nemrégiben derítette ki, mi a kiváló hőszigetelés titka. A külső, egyenes, meredeken álló szőrszálak ugyanis üregesek, s nem a pigmenthiány miatt fehérek, hanem azért, mert a ráeső fény a szőrszálakban szóródik. A Nap látható és infravörös sugárzásának nagy része áthatol a szőrzeten, s az állat fekete bőre elnyeli azt. A meleg kisugárzását viszont már megakadályozza a vastag szőrzet, s ez a meleg a legmostohább időjárási körülmények közt is megóvja az állatot a kihűléstől. Az is kiderült, hogy a jegesmedvéket ibolyántúli sugárzásra érzékeny filmre véve az állatok a fehér hóban határozottan feketének tűntek. Korábban úgy gondolták, az állat teste azáltal melegszik fel, hogy szőrzetük továbbítja a hófelületről visszaverődött ibolyántúli sugárzást a bőrnek, ám kiderült, hogy az ilyen rövidhullámú sugárzás igen kevés hőt fejleszt ahhoz, hogy a testet erősen felmelegítse. Míg a barnamedvék jól meghatározható területen élik le egész életüket, a jegesmedvék hatalmas távolságokra is elkóborolnak. Elmennek bárhova, ahol elegendő fókát találnak, és a jégviszonyok alkalmasak a vadászatra. Ez alapvetően meghatározza társas kapcsolataikat, szaporodásukat is. A hímek és a nőstények ritkán találkoznak, a párosodás tavasszal megy végbe. Ha a hím társtalan nőstényre bukkan, megpróbálja elválasztani a csapatától. A hímek gyakran meg is verekszenek egymással; két lábra állva hatalmas állkapcsukat csattogtatva küzdenek, de súlyos sérüléseket általában nem okoznak egymásnak. Nem ritka a kannibalizmus sem. A nagy hímek gyakran támadnak meg családokat és megölnek egy-egy bocsot. Feltételezhetően azért vonulnak vissza a vemhes nőstények a partra, hogy a vadászó hímek elől távol tartsák a kicsiket. A kifejlett hím gyakran 2—3-szor akkora, mint a nőstény, amelynek súlya szintén nagyon változó. A vemhesség időszakában például normális testsúlyuk duplájára is felhíznak. Ilyenkor nagy területeket is bejárnak, hogy a legmegfelelőbb helyet, rendszerint egy hóbarlangot keressenek a szüléshez. Általában két, ritkábban három bocsot hoznak a világra. A kölykök születésükkor vakok, csak egy jókora patkány nagyságát érik el, viszont rendkívül gyorsan növekednek. Az anya erősen zsíros tején kb. egy év alatt embernagyságot érnek el. Egy nőstény élete folyamán általában egy tucatnyi bocsot hoz a világra. A jegesmedvék átlagéletkora körülbelül húsz év, bár állatkertben akadt már olyan is, amely a negyvenedik évét is megérte. 16
