A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-21 / 30. szám

ni elváltozásokat okozhat a szervezetben. Mint az expedíció orvosa, találkoztál ma­gaslati betegségekkel ? — Nem ismerek himalájai hegymá­szót, aki magaslati betegség bizonyos stá­diumába ne esett volna. Ilyen a néha nagyon kegyetlen fejfájás, teljesítmény­csökkenés, kedvetlenség, rosszullét, ét­vágytalanság, a hegymászó elveszíti ké­pességét összehangolni a mozdulatait, kö­zömbös, vagy ellenkezőleg indokolatlanul jókedvű. Ezek a tünetek nagyon gyorsan átmehetnek akiit magaslati betegség álla­potába, amilyen az agy- és tüdőödéma. Ez a stádium veszélyezteti a hegymászó éle­tét. Gyakran csak a beteg gyors leszállítá­sa segít, ha ez egyáltalán lehetséges. A halál minden orvosi segítség ellenére né­hány órán belül beállhat. — Lehet előre felkészülni ezekre a körül­ményekre ? — Bizonyos szintig lehet, kondíciós tréninggel, de valójában ez alkati kérdés, mert van, akinek minden edzés ellenére sincs a szervezetében tartaléka az oxigén­hiányra. Nem kevésbé fontosak az egyén erkölcsi tulajdonságai és akaratának erős­sége. — Odafönn a magasban bizonyára külö­nösen gazdag tápértékű élelemre van szükség.. . — Igen, minél nagyobb kalóriabombát kell juttatni a szervezetbe a lehető legki­sebb térfogatban, mert a magasban ét­vágytalan az ember. Nem egyszerű pótol­ni a vizet. A rendkívül száraz levegő és a megerőltető teljesítmény miatt a hegy­mászó egy nap alatt kilélegzéssel és iz­zadsággal nyolc vagy több liter vizet és ásványi sót veszíthet. Ez végzetes követ­kezménnyel járhat. — Úgy tűnik, mintha ti hegymászók nem félnétek. Vajon milyen formát talál oda­fönn a félelem ? — Talál formát, és gyakran. Félelem a magasságtól, a szélvihartól, a magánytól, ez többnyire az ösztönök dolga, nem lehet elkerülni és nem lehet ellene védekezni. Túl kell lépni rajta, de csak egy bizonyos határig, hiszen végül is a félelem egy védekezési jelzés, amely az embert meg­védheti az olyan helyzettől, amelyikből nincs visszatérés. — Baj esetén miféle segítséget várhat a hegymászó fönn a csúcson? — Semmilyet. Nyolcezer méter fölött mindenki a lehetőségei határán van. Kb. 15kg-os csomagot cipel és a személyes holmiját és minden lépéshez néhány lé­legzetre van szüksége, a járás is szenve­dést okozhat neki. Kizárt, hogy egymást vigyék, erre néhányan sem képesek. Szükség esetén a helikopter is csak 6 000 m magasba tud emelkedni. A csú­cson a kibicsaklott boka is halálos sebe­sülés, aki nem képes egyedül menni, meg­hal, — Fényképeken láttam, hogy buddhista szertartáson is részt vettetek. Hogyan ke­rültetek a láma színe elé? — Nepálban minden expedícióra érvé­nyesek bizonyos íratlan törvények, ame­lyek a buddhizmusból és a hindu vallásból származnak. Számunkra gyakran érthe­tetlen tabuk és korlátozások, amelyeket illik figyelembe venni. Szerencsére a ne­páliak rendkívül türelmesek és tolerán­sak. Nagy segítségünkre volt sirdar, a serpák vezetője, aki udvariasan figyelmez­tetett bennünket a szokásokra. Az ő kéré­sére kerültünk a legmagasabban fekvő nepáli kolostorba, Tjangbocseba, ahol az istenek áldását kaptuk. Sajnos, az istenek segítségét nem biztosította, mert négy társunk tragikus módon nem tudott visz­­szatérni a csúcsról. — Egy hegymászó nagyon sokat kockáz­tat. Mi az, ami hajtja, motiválja, mit akar bebizonyítani? — Akkor is kockáztatok, amikor a hétvégi házamba utazok, bármi elüthet. De az igaz, hogy a hegymászó veszíthet is, sokat: energiát, pénzt, időt, személyi kar­riert, végül az életét kockáztatja és fel is áldozza. Úgy látszik, megér ennyit. A mo­tiváció lehet sikerélmény, az a vágy, hogy valamit bebizonyítson magának vagy má­soknak. Számomra valami többet jelent, valami olyat, ami a puszta emberi lényeg­nek természetes. ÉCSI GYÖNGYI < A hegyi hordár 30 kilogrammos teherrel igyek­szik Namcse Bazar felé Sebesült hegy­mászó leszállí­tása a hegyről A szerző felvételei Egy rendhagyó kiállítás Sokan alig várják, hogy elérkezzen a nyári kirándulások ideje, hogy különböző orszá­gok, tájak útjait rójuk és olykor-olykor ta­nácstalanok vagyunk, hogy mit is tekintsünk meg. Pedig különböző vonzó látnivalókkal, érdekességekkel találkozhatunk a környeze­tünkben is. Komárom (Komárno) szomszéd városában a magyarországi Komáromban egy nem mindennapos kiállításra invitálom az olvasókat, a kirándulni vágyókat a Magyar tengerhajózás történetét bemutató tárlatra. Egyre több községben, városban nyitnak kiállítást, melyek a helység helytörténeti tár­gyait, eseményeit örökítik meg és az ipar, gazdaság a képzőművészet remekműveit őr­zik. Egy ilyen kiállítási gyűjtemény várja teljes pompájában az érdeklődőket Komáromban (Magyarországon) a Klapka György Múze­umban. Az érdeklődőket a pazar fény kíséretében a 16. század egész Európát meghódító képei fogadják. Balló Ede liptószentmiklósi (Lipt. Mikulás) születésű festőművésznek, az európai festészet mesterművei egyik legjobb másolójának képei. A festőművész kíváncsi­ságát az olajfejtés technikájának kutatása keltette fel, s ezek tanulmányozásának szen­telte életét. így keletkezett a több mint száz képből álló gyűjteménye, a legkülönbözőbb festmények másolatai. Gyűjteményét, képeit a budapesti Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta és e képekből egy kis csokrot mutat be a városi múzeum. Csodálatos él­ményben lehet része a látogatónak, aki itt a közelben megtekintheti a távoli országok képtárainak híres képeit, melyeknek eredeti­jét a bécsi Kunsthistorisches Museum, a müncheni Pinakotheka, a berlini Staatliches Museum, az amszterdami Rijksmuseum, a madridi Prádó és a drezdai képtárban talál­hatók. Egyhelyütt megtekinthetők a kitűnő olasz, holland és spanyol festők remek alko­tásai, e képek gyönyörködtető és felejthetet­len élményt nyújtanak, ha csak Giorgone A három filozófus; Tintoretto: Velencei föúr; Paulo Veronese: Judit, Van Dyck arcképeit, id. Frans Hals, Rembrandt kilenc képét, Sas­kia Zsuzsanna a fürdőben. Szent család és nem utolsósorban a spanyol Velázquez öt csodálatos képét említsem. Tovább haladva a szerény megjelenésű, de gazdag kiállítás anyagán a következő terem­ben merőben ellentétes anyag tárul elénk: a Magyar tengerhajózás történetének csodás eredeti gyűjteménye, melyet dr. Juba Ferenc orvos, jogász és hajóskapitány ajándékozott a múzeumnak. Dr. Juba Ferenc egyedülálló tengerészeti gyűjteménye a magyar tengerhajózás törté­netét mutatja be kronológiai sorrendben. A színvonalas és értékes kiállítási anyag nem­csak az érdeklődők figyelmét köti le, hanem a történészeknek is felejthetetlen élményt kínál az eddig feltáratlan és ismeretlen anyag. A tengerhajózás rövid történetének bemu­tatását a görög gályáktól kezdi, az ősi ma­gyar hajózástól a Mária Terézia idejéből való emlékeken keresztül a második világháború­ig. Gazdagnak mondható a tengerészeti gyűjtemény leírása is. Itt találhatók azok az emlékek, melyekből megtudjuk, hogy Komá­rom, e nagy múltú város a Nemzeti Szabad­­kikötő és Tengerhajózási RT.-nak az ország­ban a tengertől legtávolabbi tengeri kikötője volt. Ugyanis idáig jöttek fel a tengeri hajók. Itt látható Jókai Mór komáromi házának előszobájában függött képe, mely a Nor­mandia hajót ábrázolja. A negyedik helyiségben Ribitsch Gusztáv folyamszabályozási mérnöknek a Kulpa fo­­lyónak a Dunával és az Adriai-tenger össze­kötéséről készült tervei láthatók. A falon két Tengerhajózási Szabadalmi Diploma 1800- ból és 1807-ből. A fiumei kikötő egy része Baross Gábor minisztersége alatt épült ki. A falon található az Attila és az Adria Társaság hajóinak képei. Érdekes az 1872—1874. évi magyar­­osztrák Északi-sark expedíció képanyaga, itt olvasható, hogy az új területnek magyar elnevezései is vannak, mint Simonyi-hegy, Zichy-föld. Az ötödik helyiség a magyar tengerészeti szakoktatásról ad képet. Baross Gábor ideje alatt Fiumében Kir. Tengerészeti Akadémia működött. Mint érdekesség említendő, hogy itt végzett a Kárpátia hajó negyedtisztje Ráth Gusztáv, aki résztvett a Titanic megmentésé­ben, és dr. Lengyel Árpád, a Kárpátia hajó másik magyar tengerésze, aki szintén a Tita­nic hajótöröttéinek megmentésében vett részt. Ezért az angol Tiszti Ezüst Tengerésze­­ti Érmet és az amerikai Arany Titanic-érmet kapták. Az alsó vitrinben Mária Terézia ural­kodása idejéből a hajó egészségügyi-tan­könyvei láthatók. Az utóbbiak egyikét dr. Juba Ferenc írta. E kis tárlat informál a hajóorvoslásról és bemutatja a tengeri tiszt­képzés tankönyveit. Nagyon érdekes az egyik tréfás oklevél, melyet dr. Juba Ferenc hajóorvos kapott, abból az alkalomból, amikor 1964. novem­ber 12-én átkelt először az Északi-sarkkörön hajóval. Régi szokás szerint az egyenlítő és a sarkkör áthajózása alkalmával mókásan megkeresztelték az először áthaladót, a szo­kás szerint hasra fektették és megöntözték hideg vízzel. Itt láthatók még a Királyi Tengerészeti Akadémia tankönyvei, a falon csillagtérké­pek, csillagászati, navigációs számításokhoz szükséges tájolók és hajózási műszerek. Az utolsó teremben a filatelistáknak is igazi csemegét jelentő anyagot, a Magyar Tengeri Postaszolgálat leveleit mutatják be. A Magyar Tengerhajózási Postaszolgálat rit­ka emlékeit dr. Nagy Ferenc — híres filatelis­­ta, szakíró és orvos — ajándékozta a Juba­­féle magyar tengerészeti gyűjteménynek, ez­zel is kiegészítve e témakör történelmi moz­zanatait. Itt kell megemlíteni, hogy a teljes filatelista gyűjteményt a chicagói, torontói és a madridi világkiállításon aranyéremmel tün­tették ki. Kísérőm, Kecskés László, a kiállítás veze­tője a tárlat végén hozzátette, hogy még ma is gyarapodik a gyűjtemény. A közeljövőben a Szent Jupát hajóról kapnak anyagot. Kecs­kés László időt és fáradságot nem kímélve már negyed évszázada gyarapítja és szervezi a Magyarországon egyedülállónak mondha­tó tengerészeti kiállítási anyagot, hogy az emlékek bemutatásával a mai kor emberé­nek már egy elképzelhetetlen feledésbe me­rült történelmi anyagot mutathassanak be. Tehát a látogatónak pazar élményben lehet része, ha délutánját rászánva megtekinti a komáromi Klapka György Múzeum legújabb tárlatát és találkozik a múlttal. SZÉNÁSSY ÁRPÁD

Next

/
Thumbnails
Contents