A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-21 / 30. szám

Milan M. Skladany a Mount Everest alja ban

nyesebb utat és mászási módot válaszszón. A Nemzetközi Hegymászó Szövetség meghatározta ennek a hegymászási módnak a pontos feltételeit. Ezért a mi esetünkben nem is volt szó tiszta alpesi stílusról, mert a kockázatra való tekintettel mi nem távolítottuk el a depót az utolsó táborhelyről. Ezért a mászásunkat „light style"-nek, könnyű stílusnak neveztük el. Talán sokaknak jelentéktelennek tűnnek ezek az apró szabályosságok, de a hegymászásban nagyobb érvényűek az erkölcsi és technikai tisztaság törvényei, mint a többi sportágban.

— Eltart egy bizonyos ideig, amíg a szervezet alkalmazkodik a magaslati körülményekhez. Hogyan vészeltétek át ezt az időt ?

— A Himalájában ez körülbelül egy hónapig tart. A mi stilusunk kizárta, hogy az Everesten akklimatizálódjunk, ezért első útnak a szomszédos Lhocet választottuk. Ezt az utat még expedíciósan másztuk, három hét pihenő után már expedíciósan haladtunk.

— Milyenek az ideális körülmények, mikor tanácsos nekivágni az útnak ?

— Az Everestnek az év két időszakában, a tavaszi monszun előtti és az őszi monszun utáni időszakban, ilyenkor viszonylag állandó az időjárás. Nem jó sem a túl hideg, sem a túl meleg idő, sem a köd, szél, hóesés, de mind váratlanul érheti a hegymászót. Elég tudomásul venni, hogy a mi Tátránkban, ahol viszonylag pontos a meteorológiai szolgálat, évente mennyien halnak meg hirtelen időjárásváltozás miatt. Nem szólva a lavinaveszélyről. Támaszpontunk a Khumbu jégkatlan szélén helyezkedett el, itt a lavinák olyan gyakoriak, hogy egy idő után már nem is vettük őket figyelembe. Négy évvel ezelőtt egy kutató vette a fáradságot és megszámolta őket: egy nap alatt 286 kisebb-nagyobb lavinát számlált össze. A lavinánál is veszélyesebb a jégesés megmozdulása. Ilyenkor emeletes ház nagyságú jéghegyek indulnak el, tíz, néha száz méter mély szakadékok nyílnak meg, amelyeket gyakran alattomosan csak vékony hóréteg takar. Ez olyan veszély, amit alig lehet elkerülni. Nincs semmiféle törvényszerűsége annak, hogy a jégtömegek mikor indulnak el vagy mikor nyílik meg a szakadék. A hegymászó kénytelen magát a szerencsére és a hatodik érzékére bízni.

— A szokatlan magasság, az oxigéngyér levegő bizonyára különös fizikai és lélekta— Bizonyára nem kis gond eljutni a szállítmánnyal Nepálba...

— Igen, autóval az út egyre nehezebb az iráni, pakisztáni, pandzsábi háborús helyzet miatt és repülővel a szállítás nagyon drága számunkra. Végül nagy késéssel, hajóval és repülővel érkezett meg a szállítmány. Káthmánduban hordárokat fogadtunk, akik a támaszpontig, az úgynevezett „Base camp"-ig segítettek vinni a közel három és fél tonnás rakományt. A százhúsz hordáron kívül később hatvan bivalyt béreltünk még a teher elszállítására. A hegyi hordárokat nem túl pontos kifejezéssel serpáknak hívják. A serpák tulajdonképpen egy etnikai csoport tagjai, akik évszázadokkal ezelőtt a 3—4 000 m magas hegyek közé menekültek, így a szervezetük rendkívüli módon alkalmazkodott ehhez a magassághoz.

— Négy évvel ezelőtt a déli pilléren közelítettétek meg a csúcsot, most pedig a délnyugati fal mellett döntöttetek. Ez az útirány könnyebb vagy nehezebb volt számotokra ?

— Ez a lehető legnehezebb út, amilyenen eddig az Everestet Nepálból megközelítették. Csak egy angol és egy szovjet csapat ment eddig ezen a falon, mindkettő expedíciósan. Mi úgy döntöttünk, hogy alpesi módon .vágunk neki az útnak.

— Mit jelent alpesi módon hegyet mászik csehszlovák hegymászók 1984-ben érték el először a „harmadik féltekét", a világ legmagasabb csúcsát, a 8 848 m magas Mount Everestet, tibetiül Csomolungmát, nepáli nyelven Sagarmathát. A magyarul is beszélő Milan M. Skladany a múlt év őszén másodszor volt tagja a csehszlovák expedíciónak, mint orvos és tolmács. Ö mesélte el élményeit és avatott be — legalább részben — a hegymászás titkaiba.

— Hogyan alakul egy expedíciós csapat ?

— Nagyon fontos, hogy összeszokott társaság legyen, hogy megbízzanak egymásban, tudják, kitől milyen teljesítmény várható. A mi csapatunk 1986-ban, az alaszkai expedíción kovácsolódott össze. Egy Everestre induló expedícióban nemcsak hogy a legjobb teljesítményű hegymászókra van szükség, más képességek is számítanak, mert például a nór Fjordokban más minőségű hegymászó kell, mint a Himalájában. Jó, ha a tagok máshoz is értenek: teherautó-vezetéshez, főzéshez, idegen nyelvet beszélnek, mivel anyagi okok miatt minél kevesebb emberre van szükség. Minden expedíciónak feltétlenül szüksége van orvosra.

— A tavalyi himalájai expedícióra mennyi

időbe teltek az előkészületek ?

— Négy évvel ezelőtt kezdtünk el készülődni, kapcsolatokat létesítettünk Nepálban és engedélyt kértünk. Azután kijelöltük az utat, következtek az adminisztrációs elintéznivalók, a csapattagok kiválasztása, pénz- és anyagbeszerzés. Az utolsó évben intenzív kondíciós tréning, a kellékek és az élelmiszer beszerzése és elszállítása.

— Egyszerűen elmondva annyit jelent, hogy a hegymászó megáll a fal aljában, azzal a teherrel, amit el bír vinni és ebből a helyből, ha szerencséje van, a csúcsig mászik. A Himalájában eleinte csak expedíciósan merészkedtek mászni, tekintettel a rendkívüli magasság és az időjárásváltozás veszélyeire Tehát a támaszponttól a csúcsig fokozatosan táborhelyeket építettek, ezek közt fix köteleket húztak ki, amelyeken viszonylag biztonságosan lehetett mászni és ereszkedni. A rakományt táborból táborba szállították. A hegymászás fejlődésével a hegymászó erkölcsi kötelességévé vált, hogy minél igé-