A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-22 / 52. szám

Hamilton pohártonilgetési szabálya Az a pötty, amelyet belül dörzsölsz, a pohár külsején van. Folyománya: Ha belül van, nem éred el. Főzökaná/törvény A karosszékben elnyújtózó férfi újrater meli az energiáit. A karosszékben elnyújtózó nő elhanyagol­ja a teendőit. Cindy törvénye Az igazán csinos cipőket olyan nőknek tervezik, akiknek csak négy lábujjuk van. A női egészségre vonatkozó férfi­aranyszabály Bármilyen betegségben szenved is egy asszony, a legjobb kúra az, ha összeszedi magát. Az ügyes reklámozás törvénye A tévéreklámban kimosott pulóver azért látszik újnak, mert új. A vasalás törvényei 1. A nők ritkán vétik el a vasaló hőfoká­nak beállítását. Amikor elvétik, épp vadonatúj inget vasalnak. 2. A vasalnivaló egyik székről a másikra történő átpakolása még nem jelenti, hogy végeztél is valamit. 3. Ha visszavetted a törülközőket, a lepe­dőket, az alsónemüt és a pizsamákat, meg akkor is rengeteg a vasalnivaló. A Brown-féle útitörvény Az a gyerek, aki a buszon halálra gyö­törte az édesanyját, közvetlenül a le­szállás előtt mély álomba zuhan. A legfőbb anyai igazság Kétféle gyerek van: a sajátod és a másoké. Andreának az agyafúrt szárítókö­télről alkotott törvénye A megrakott szárítókötél csak akkor szakad el, ha alatta sáros a talaj. Az elfojthatatlan reménység tör­vénye A ruhát kereső nő először azokat a ruhákat próbálja fel, amelyeket tizen­kilenc éves korában szeretett volna hordani, aztán azokat, amelyek a vele egykorú nőknek készülnek, és csak legutoljára azokat, amelyek rá is men­nek. Pam zokszava Ha valaki merő véletlenségből olyan ételt főz, amely az egész családnak ízlik, soha többé nem tudja még egy­szer ugyanolyanra megfőzni. A korosodó amazonok törvénye A férfi annyi idős, amennyinek érzi magát. A nő annyi idős, amennyinek kinéz. RIGMUSOK Kérdés és felelet Tudod-e te nehézfejű Barnabás? A világnak minden-minden barma más. Telefon Akinek nincs telefonja, a világra fele gondja. Macska nyávogás Bádogtetön macska nyávog, derülnek a csacska lányok. Csalódás Mert fölcsípte egy katalán, most már fütyül a Kata rám. Apróhirdetés Lábaim eresek, társat keresek. Állati dolgok A szú, ez a gálád rovar megfúrta az asztal lábát. Hogyha ember lenne, félve becsülnénk a tudományát. A százlábú száz zokniját esténként gon­dosan mossa. El is búsul, mert a zokni oly lyukas más, mint a rosta. A vérszopó szúnyog boldog, mert suttyomban orron csókol. Mielőtt rá­­csaptam volna, elviharzott a pokolba. KINCSÜNK AZ/W/WTELV KARINTHY FRIGYES SZAVAK Én bevallom, hogy én minden szót. ami eszméletembe kerül, mielőtt felhasználnám, előbb megszagolom, feldobom, leejtem, ki­fordítom — játszom vele, mint a macska az egérrel, csak azután kapom be. Az én roko­nom volt, aki az elemi iskolában ezt a csodá­latos dolgot kitalálta, hogy aszongya: „egy telendő, két telendő, tisztelendő". Én beval­lom, nem bánom, legyek csak én hülye, a többieknek joguk van letagadni — hogy mikor a szénkereskedő feljön, és előadást tart nekem, komoly családapának a közelgő télről és a kokszról, hogy én közben ezt ismételgetem magamban görcsösen: „Én kokok, te koksz, ö kok." És mikor egy rezgő szakállú, miniszterrel beszéltem egyszer, és ö azt mondta: „mérvadó", én magamban azt kérdeztem tőle: „mér ne volna vadó", vala­mint jó hitvesemnek, aki csititott, hogy ne mérgelődjek, annyit feleltem bensőmben: „mér ne gelődjek?" Én tudom például, hogy „naplemente", ez szép magyar szó. De nekem olaszosan ejtve is tetszik, hangsúllyal az utolsó előtti szóta­gon. Így „naple — mentei", vagy franciásan: „néplöment”. Nekem ez a szó, hogy „taníta­ni", mindig négerül fog hangzani, és az a szó „hajlam", mindig zsidóul, így: „chajlam". Én, ha egy angol regényben tizenegy borostyán fésűről van szó, pillr latig se felejtem el, hogy ezt magyarul kell olvasni, Így: „eleven embercomb". És „harisnya", ez a szó mindig feltételes marad nekem. Ha risnya — de nem ris. Mert nekem a szó, azonkívül amit jelent, érzéki gyönyörűség is, külön, önálló életű zengése nyelvnek, szájnak, fognak, torok­nak ... Részlet A tnőoétai élm£nu Uesbdlis. ekuib'brisatitQ , *49 höUTfősrő/ A most megnyílt Nemtudomholi kiállítás anyaga újabb bizonyítéka annak a szinte már közhelynek számító ténynek, hogy a mi tája­inkon a zsenik feltartóztathatatlanul soka­sodnak. Punch Ignác akadnémitus festőművész tárlata újabb szerénytelen hozzájárulás nem­zetiségi kultúránk prezentálásához. Punch Ig­nácról az őstehetségröl, két dolgot tudunk biztosan. Az intézmények iránt már csecse­mőkorában erős averziója volt. Talán, mert anyját többszöri próbálkozás ellenére sem vették fel a kórházba, így kénytelen volt otthon születni. Ezekután már abban a tény­ben sem lelünk semmi különöset, hogy mű­vészi tanulmányait is odahaza a konyhaasz­talon végezte. A most megnyílt tárlaton Punch életművé­vel ismerkedhetünk meg. Az ott szerzett vizuális empíria többet nyújt számunkra, mint sui generis impressziv kvalitásokat. A realitás ikonoklasztikus megközelítését fo­kozza a művészi látás lerakódásának kolori­­kus szubsztitúciója. A koloritnak és az apli­­kált formai torzulásoknak megvan a maguk expressziv, sőt neopresszív jelentéstartalma. Minden egyes artefaktum önálló emocionális struktúrával rendelkezik. A dolgokat az auto­didakta zseni az empirikus rend merev rend­szerét átlépve — és olykor sutba dobva — a vizuális összefüggések értelmes jeleit artisz­­tikusan kódolva jeleníti meg. Az ötvenedik születésnapját (de lehet hogy csak a negyve­nediket) ünneplő östehetség megkísérli az absztraktot konkrét formákban kreálni. Mü­vei átmenetet képeznek a káosz amorf státu­sából a logikus összevisszaságba. Alkotásai a szociális sémákat provokálva akadnémitus művészi — sőt amatőr művészi küldetést teljesítenek. A képek approximative apretál­­ják az izolált dolgok imaginációjában fogva tartott gondolkodást. Felszabadítják a vizu­ális képnyelv dinamikus erejét és mélabú­zásra motiválnak. A művész altruizmusa, ski­­zoid ambivalenciába csúcsosodva markol a szuperegonokba, hogy az id leplezetlen ten­denciáit humanizálva tárja elénk. A tárlat összehatására az emocionális és racionális hezitáció karizmatikusán feloldódik, hogy az eredően egyensúlyboritó és az egyensúlyt fokozó valörök leplezetlenül érvényesülhes­senek. Hallgassunk bele a képek szavába és per­­cipiálni fogjuk a szavak képeit. Ilyen esztéti­kus élményben nem participálhatunk bármi­kor. Ezért nem tudok mást proponálni — mint, hogy el ne szalasszuk ezt az egyedülál­ló és kivételes alkalmat, melynek jelentősé­gét még az is fokozza, hogy én fedeztem fel. SEMI. L 11

Next

/
Thumbnails
Contents