A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-15 / 51. szám
MOCSÁRY LAJOS SZÜLŐFÖLDJÉN A történelmi Nógrád egyik közigazgatási területének, a hajdani Füleki járás északkeleti szögletének községeibe invitálom honismereti túrára a kedves olvasót. Mocsáry Lajos neves politikus szűkebb szülőföldjének egyik faluja Buzitka (Buzitá). Ragyolctól (Radzovce) a Szuha-patak völgyén át vezető országúton jutunk el ide. A falu helyén már a neolit korban település volt. A régészek hamvasztásos sírokat is feltártak itt. Az avarkorból gazdag ékszerek kerültek elő, de fennmaradtak népvándorláskori emlékek is. A középkorban még önálló község a XVIII. század végére elnéptelenedett. Később újra települt, s jelenleg mintegy 580 lakója van. A szomszédos Persén (Práa) mindössze 246-an élnek. Nagy létszámcsökkenés volt itt, hisz századunk elején még 503 lakost számláltak a Szuha-patak mentén fekvő magyar kisközségben". 1682. szeptember 16-án a füleki (Fifakovo) várból Thököly Imre „A lovára felültetvén, <ezeit s lábait lekötöztetve" ide vezettette gróf Koháry Istvánt. Harmadnap fegyveres népének egy csapatával Regéc várába, majd Munkácsra hurcoltatta a kapitányt. 1857. szeptember 5-én Regu/y Antal, a nalócok jeles kutatója érkezett a faluba. A Szabó és a Völgyi nevezetű gazdáknál véglett feljegyzéseket életmódjukról s gazdasálukról. A jegyzetekből tudjuk, hogy a XIX. zázad közepén Szabó Jánoséknál Persén iát házaspár lakott egy fedél alatt. A legörelebb, János volt a főgazda, annak felesége iedig a fögazdaasszony. A lakószoba, méret agyaggal tapasztottak ki benne kemenével és tüzpaddal, 2.5 öl hosszú és 4 öl zéles volt. A faluban újabban a Csemadok helyi szeräzete gyűjti a régi emlékeket, amelyeket gy létesítendő tájházban szeretnék elheezni. A faluban élt és alkotott Bácskái Béla. a fiatalon elhunyt csehszlovákiai magyar festőművész. Számos képén a csodálatos nógrádi tájat jelenítette meg; munkáit áthatja a természet és a természetközeiben élő ember iránt érzett szeretet. A művész sírhelye a falubeli temetőben van. Fejszobrát egykori barátja, Kubicka Jaroslav készítette. A Szuha-patak bal partján, közel a gömöri határhoz települt Füleksávoly (Sávot). Ez a falu is szerepelt már a pápai tizedszedők 1332—37. évi feljegyzéseiben. 1435-ben Fülek várához tartozott, a XVII. században pedig a Balassák birtokolták. 1593-ban Tiefenbach Kristóf a község határában győzelmet aratott a törökök fölött. Római katolikus temploma 1717-ben épült. Ma 623 lakosa van Sávolynak. A Gortva -patak mentén fekszik a 620 lakosú Korláti (Kurádovce). A helység mór a XIII. század második felében is fennállott. 1341-ben Coradfalwa alakban szerepelt az oklevelekben. A község közelében emelkedik az 51 5 m magas Nagybucson-hegy. A XIX. században a falu határában volt az ország egyik legnagyobb bazaltbányája, ahol 800 munkás dolgozott. Az első világháború alatt Korláti a munkásmozgalom egyik központja lett. 1922-ben már megalakult itt a CSKP helyi szervezete, 1925-ben pedig kitört a kőbánya dolgozóinak nagy sztrájkja. A közeli Cövekfalva puszta a középkorban még önálló község volt, s csak a XVII. században néptelenedett el. Az itteni klaszszicista kastély a XIX. században épült. Bolgárom (Bulhary) szintén a gömöri határ közelében fekszik, a Cseres északi részén, a Szuha-patak forrásvidékén. Belitzky János történész szerint a falu nevéből a bolgár-török lakosság egykori jelenlétére következtethetünk. Hosszú időn át Fülek várának tartozéka ez a falu is. A XVI. században Bebek Ferenc a helység földesura, ezt követően pedig a Balassák uralták Bolgáromét. A község tengerszint feletti magassága 197 és 514 méter közt ingadozik. Olyan magas hegyek találhatók a környéken, mint a 303 méteres Pál-hegy vagy az 514 méteres Nagybucson. A hegyek főleg termékkövet és bazaltot rejtenek. Bolgárom határában így már a múlt században is működött bazaltbánya. Bolgáromnak ma 345 lakosa van. Legtöbbjük a füleki üzemekben dolgozik. A község műemlék jellegű római katolikus kápolnája 1849-ben épült klasszicista stílusban. Barokk berendezése XVIII. századi. Régi településből fejlődött ki Ipolynyitra (Nitra nad Iplom) község. A XIV. században már fennállott Fülekvár egyik tartozékaként. Barokk templomát 1823-ban emelték. Lakóinak száma ma 353, százzal kevesebb mint száz éve. Az Ipoly folyó teraszain, a Losonci-katlan délkeleti részében találjuk Ipolygalsát (Holisa). Már 1246-ban szerepelt az okiratokban, 1332-ben pedig egyházashely volt. A XV. században említést tettek váráról is, ennek azonban ma már nyomait is hiába keresnénk. Ipolygalsa katolikus templomát 1770- ben építették, 1901-ben pedig restaurálták. A faluhoz tartozik Lipótszálláspuszta. Ezzel együtt 620 lakosa van a településnek, melynek helyén már a pilinyi kultúra népei is megtelepedtek. Az Ipoly völgyében települt Fülekkelecsényt (Fifakovské Klacany) a XV. században a Kanizsai család birtokolta. 1506-ban Werböczi István országbíró volt a helység ura. A múlt század elején mindössze 157 lakosa volt ennek a „magyar kisközségnek". Ma közigazgatásilag a szomszédos Fülekkovácsihoz tartozik. A XIX. században három úrilak is épült itt. Az elsőt Beniczky Károly emeltette az 1800-as évek elején. 1 840-ben épült a Csillom Ferencé, 1870-ben pedig a Ruttkay Györgyé. Fülekkovácsi (Fifakovské Kováce) a XIII. században települt. 1295-ben Koachy-nak írták a falu nevét. Az Ipoly völgyi község hosszú időn át a Petényiek birtokában volt. 1548-ban az elpusztult helységek közt szerepelt, de rövidesen újratelepült. 1840-ben Mocsáry Lajos emelt itt úrilakot. A barokk kápolnát a XVIII. században, a katolikus templomot pedig 1899-ben építették. A falunak a hozzá tartozó kisebb településekkel együtt ma 936 lakója van. Közigazgaill KINCSÜNK AZ AMANYEIY MEGTALÁLT SZÓ r a mondás azt tartja; a szó elszáll, az Írás :gmarad, nekem van egy történetem, rely az ellenkezőjét bizonyítja. X Hétnek egykoron, amikor idekerültem, a 5mlékezetü Tarjáni Andor volt az olvasó rkesztöje. Határtalan munkabírású ember t. Mindent meglektorált, amit az asztalára ek. A legrosszabbul megfogalmazott tuítást is közölhetővé tudta tenni, s a rossz Ivek szerint egyszer még Mikszáth Káln egyik írását is átírta. Mert soha sem te meg előre, ki a cikk szerzője. Számára zöveg nyelvi tisztasága volt az igazán os. la már én is vallom, hogy a tájszónak :s helye a sajtóban, de akkor még bíztam /ételekben. Mivel olyan vidékről szárma- I. ahol viszonylag kevés a tájszó, otthoníozott szavaimat bátran beépítettem az szövegbe. S egyszer leírtam azt, hogy an alacsony volt a szobabejárat, hogy ; megbakva lehetett a küszöböt átlépni." mit kaptam én a „megbakva" szóért! Nemcsak a szó létjogosultságát vitatta, és tiltotta használatát, hanem még nevetve azt is hozzátette, hogy: betűcserével esetleg érthető lenne ez a szó, de így érthetetlen. Lázasan lapoztam a helyesírási szótárt, az értelmező szótárt, de bizony hiába kerestem. Ez a szó sehol sem fordul elő. Vagyis nincs. — Jelentése: lehajtott fővel, görnyedten vagy görnyedt háttal, nehézkesen lépegetve halad előre — magyarázta Tarjáni barátunk, és én hiába vitáztam, beírta a „lehajtott fővel" kifejezést a cikkembe. Nagyon fájt a csere. Édes anyanyelvem, szülőföldem egy darabkáját véltem elveszíteni... írott formában tehát tilos volt e szónak tovább élnie. De szívós fajta lehet, mert a minap otthon jártam, s egykori pajtásom szájából újra hallottam: ,A kastély és a ház közötti földalatti folyosó még megvan, de csak megbakva lehet rajta átjutni." Szebb és kedvesebb ajándékot nem kaphattam volna földijeimtől. Visszakaptam gyermekkorom egy darabját s az egykor elvágott gyökér összeforrott. Egy szó megerősítést nyert: a szájhagyomány őrzi. Ma már nem bánom, hogy az irodalmi nyelvben nincs létjogosultsága, mert tudom, hogy azért még megmarad. S mi, akik ott élünk, használjuk, és ismerjük jelentését. Húsz évvel ezelőtt még azt hittem, hogy amit nem írunk le, az elszáll, elhal. Lám, a mindennapok hagyománya erősebb minden írásnál. FISTER MAGDA tásilag ide tartozik Kurtány puszta is. Itt több oknál fogva is hosszabban kell időznünk. A település feletti dombon áll az egykori Mocsáry-kúria. Ebben született 1826. október 26-án Mocsáry Lajos (+1916) író és publicista, a dualizmus korának legkitűnőbb nemzetiségi politikusa. Kiemelkedő egyénisége volt ö a XIX. századi függetlenségi politikának, aki nemcsak a magyar nemzet önállóságáért, hanem az országban élő nemzetiségek jogaiért is harcolt. Bírálta például a magyarosító kormánypolitikát; a kisebbségek számára közigazgatási, kulturális és nyelvi engedményeket követelt. Mocsáry jó barátja volt Wesselényi Miklós reformellenzéki politikusnak és Reguly Antal tudós kutatónak is. Reguly 1857. szeptember másodikén érkezett a kurtányi kastélyba, ahonnan gyakran utazgatott a környékbeli falvakba, hogy megfigyelje az ottani palóc - ság életmódját és szokásait. 1860-ban jelent meg Mocsáry úttörő munkája, a Nemzetiség. Ezt 1987-ben hasonmás kiadásban is megjelentették. A szerzőnek jó kapcsolata volt kora szlovák kulturális életének néhány vezetőjével is. Sajnos, az internacionalista gondolkodású politikust szlovák és magyar részről egyaránt érték alaptalan támadások. Ö azonban a legkritikusabb helyzetben sem adta fel a harcot. Amikor például a kormány betiltotta a Matica slovenskát, Mocsáry a Szlovák Múzeumi Egyesület megalakítása érdekében tett lépéseket a közoktatásügyi miniszternél. Mocsáry jelentősebb munkái közé tartozik a Ftogram a nemzetiségek tárgyában című könyve (Ffest, 1860). Müvében a „nem magyar ajkú" hazafiaknak többek közt ilyen jogokat állít fel: „Megyegyűléseken minden megyében divatozó nyelv egyaránt használható." Továbbá: „A kormányzás és a közigazgatás nyelve valamennyi hazában élő nyelv". Követeli ezenkívül, hogy legyenek „külön iskolák minden nemzetiség számára". A kiváló politikus méltatlanul maradt hosszú időn át érdeklődésünk körein kívül. Emléke azonban ma ismét él szülőföldjén. Születésének 160. évfordulóján a Csemadok losonci, füleki és fülekkovácsi alapszervezete a hajdani kúria közelében emlékművet állított fel. A bazalttömbön elhelyezett emléktábla szövege így hangzik: „Itt született Mocsáry Lajos politikus és iró, a nemzetek és nemzetiségek barátságának és egyenjogúságának szószólója". CSÁKY KÁROLY 11
