A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-15 / 51. szám
Hindunak néznénk, de japán e szuperszakáll viselője, aki első dijat nyert a legszebb szakállra meghirdetett tokiói versenyen. Takeshi Saito szállodai alkalmazott, 52 éves, és szakádéval nemcsak önmagának, hanem a szállodának is jó reklámot csinál. Svájcban 33 úgynevezett tudatvizsgáló állomás működik, amelyek különféle kísérleteket végeznek önként jelentkező személyekkel. A kísérletek közé tartozik például a félelem leküzdésére irányuló gyakorlat, amely abból áll, hogy egy jókora követ ingatnak a földön fekvő félős személy fölött. Kilenc napig tartó emberfeletti erőfeszítés árán Mark Wellman meghódította a kaliforniai Yosemita Nemzeti Park El Capitan nevű csúcsát. Az utolsó métereket barátja, Mike Corbett hátán tette meg, aki a kötélutat előkészítette számára. Mark ugyanis rokkant, 1982-ben egy hegymászás közben történt baleset következtében mindkét lába megbénult. KÖNYV A. G. Dosztojevszkaja: Emlékeim Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij az orosz- és a világirodalom egyik legvitatottabb, legtitokzatosabb alakja. Életéröl, munkásságáról könyvtárnyi cikket, esszét, regényt, megemlékezést Írtak, mégsem csökkent az iránt való érdeklődés, könyveinek olvasottsága. Ma, száz évvel halála után is sokan találgatják, ki volt Dosztojevszkij? Próféta? Elvetélt forradalmár? Epilepsziában szenvedő szerencsétlen földi halandó. Megrögzött kártyajátékos? Vagy zseniális író? íróként mindenesetre kiemelkedő egyéniség, hiszen könyveit ma is milliók olvassák, kedvelik. Dosztojevszkij titkának megfejtését ott találjuk regényeiben, a Megalázottak és megszomorítottakban, a Bűn és bűnhődésben, A félkegyelműben és más munkáiban. Ettől függetlenül az olvasók mindig kiváncsiak magára az emberre is, sorsára, hétköznapjaira, íróságának műhelytitkaira. Nos, Dosztojevszkij élete sem volt mindennapi, bővelkedett izgalmas fordulatokban, rettenetes élményekben, megjárta a szenvedés és a szenvedély, a szeretet és a gyűlölet minden lépcsőfokát. Életét végigkísérte a nyomasztó gyermekkor, kivette részét a katonáskodásból, összeesküvésbe keveredik és halálra ítélik, az akasztófa alól menti meg a cári kegyelem. Szibériába száműzik, megtámadja az epilepszia, nélkülözik, szenved, szabadulása után még egy ideig katonáskodnia kell. Közben ír, ír, megszállottan, kielégítetlenül. Első házassága rosszul sikerül, a második, amikor nőül veszi Anna Grigorjevna Snyitkinát, saját titkárnőjét, annál jobban. Dosztojevszkij ekkor 46 éves, második felesége húsz. A fiatal nő rajong az íróért, s küzdelmet indít férje testi-lelki nyugalmának megteremtéséért, anyagi ügyeinek rendbehozataláért. Közvetlenül házassága előtt jegyezte naplójába az iró: „El kellett adnom könyveimet, és zálogba tettem ruháimat, hogy élni tudjak .. Tizennégy évig, 1867-től 81-ig, az író haláláig éltek együtt. Második felesége igyekezett meleg otthont teremteni az író számára, megszabadítani hitelezőitől, léha barátaitól, a csinovnyikok zaklatásaitól. Felesége, oltalmazója, titkárnője volt egy személyben, Dosztojevszkij „hűséges fegyverhordozójának" becézte. Dosztojevszkaja élete vége felé 1911 és 16 között Emlékeim címmel megírta az Íróval együtt töltött évek eseményeit. A kötetet 1928-ban F. Bonkáló Sándor fordításában két kötetben adta ki a Révai Kiadó. Most Harsányi Éva átdolgozásában és kiegészítésében egy kötetben jelentette meg az Európa és a Madách. A könyvben az utószót és a jegyzeteket Bakcsi György irta. (Dénes) Luzsicza Lajos: Ifjúságom, Érsekújvár! Az érsekújvári (Nővé Zámky) származású, Budapesten élő és alkotó. Munkácsy-dijas festőművész, Luzsicza Lajos önéletírását adta ki a Magvető Könyvkiadó Budapesten. A kiadó a Madách Könyvkiadó részére 850 példányt nyomtatott ki, viszonylag olcsón (23 — Kcs). A memoárirodalomban újabban a katonák visszaemlékezései jöttek divatba, annál ritkábban kerülnek ki ilyen müvek egy képzőművész tollából. A több mint 400 oldalas kötet öt részre tagolódik: a gyermekkor, a parasztsors. a család, kiröppenés a családi fészekből és a katonaság. Mind az öt részen azonban végighúzódik, mint egy szimfónián az alapmotívum: a gyermekkor. A gyermekkori emlékek, barátok újra és újra megjelennek, majdnem az utolsó oldalig. Az írásmü irodalmi értékén, „beskatulyázásán" a kritikusok, a szakmabeliek valószínűleg vitatkozni fognak, de hogy a könyv olvasmányos, érdekes, azt senki sem tagadhatja. A szerző megörökíti, szinte föltérképezi és leltározza Érsekújvár, a valamikori mezőgazdasági jellegű kisváros szinte minden utcáját és utcácskáját; temetőjét, kocsmáját, jellegzetesebb épületét. De bejárja viszszaemlékezéseiben a város közelebbi és távolabbi környékét is: az izgalmasan hangzó „Zúgót"; a festői Nyitra-partot, a vidám majálisokat idéző Bereket. A tárgyi emlékek miatt azonban nem felejtkezik meg a szerző az emberi tényezőről sem. A családján és rokonságán kívül megismerkedhet az olvasó Újvár gazdacsaládjaival éppen úgy, mint nevesebb kisiparosaival, üzleteseivel és vállalkozóival, vagy éppen a város jellegzetes figuráival; gyermek- és ifjúkori barátaival. Az olvasó — különösen ha még újvári is, vagy járt ott valaha, vagy hallott róla — örömmel teszi le elolvasás után a könyvet. Örül, hogy akadt valaki, aki még az előtt, hogy teljesen feledésbe merülnének a város régi — lebombázott vagy újabban lebontott — utcái, megemlékezik róluk, lejegyzi a jövendő számára. Hiszen azokat a — hogy mást ne említsünk — korzói, templom előtti hangulatokat semmilyen régi várostérkép nem tudja visszaidézni, csak az, aki ezeket átélte — és fiatalon élte át — és művészi meglátással rögzítette. Akadnak a könyvben szervetlenül beépült részek is, amelyeket a szerző maga is úgy jellemez, hogy azok „... minden összefüggés nélkül... hirtelen előbukkannak a múltból". Kár, hogy csak ilyen kis példányszámban került könyvesboltjainkba, mert magában Újvárban is több elfogyna. (Csúszi Cs. F.) KIÁLLÍTÁS Kőtojások és gyümölcsök Fekete mozsárban egy hatalmas fa, vörös vonallal pontosan kettévágva, az ágai túlnőnek a képen, sehol egy levél, a csontvázszerü test mögött zöldesszürke fü és a távolban kék hegyek. A kép címe: Távolból. Ctirad Stehlik cseh festőművész alkotása, akinek műveiből Szlovákia fővárosában, a Praha galéria mutatott be érdekes válogatást. A festőművész és grafikus fő témája a természet, a csendélet, de nem a megszokottság, a mozdulatlanság értelmében. Nagyon szereti a gyümölcsöket, festeni és rajzolni, például az egyik vásznán szilvák tömege látható, a másikon almák végtelenje, mintha a vászonra zsákból öntötték volna rá, szinte kifolyik a keretből. Ezt nevezzük ma „sült" realizmusnak, de Stehlik a mindennapok poétikáját is kedveli és néha meglepő dolgokat teremt. Például tojás alakú kavicsokból virágokat vagy folyópartot. A tekergő piros paprikával magrakott tálat különös virágokkal díszíti, mellétesz egy stilizált sakkfigurát meg egy teniszlabdát. Mindez meglepő ugyan, de a kép mégis tökéletes harmóniát alkot. Stehlik sokat tanult a japán és kínai festőktől, grafikusoktól, különösen a könnyedséget és a színek kultúráját. A dekon n HALLOTTUK OLVASTUK Lí U LÁTTUK ratív ecsetkezelést pedig az iparművészeti középiskola kerámia szakán sajátította el. A fény és az árnyék játékos összefüggései is érdeklik, néha a régi hires holland mesterek képeinek hangulatát idézi fel vele, de a mai ember szemével néz a világra, a valóság költészetét teremti meg. Az agyontechnizált világunk elé állít groteszk tükröt. Kőtojásai, kömozsarai, köerdei. geometriai formákban mozgó gyümölcsei a természet elemberietlenségére figyelmeztetnek. Pedig ez a festőművész gyerekkora óta a természet egyszerű és mégis mindig változó, életteli világa után vágyakozik. (ozsvald) TELEVÍZIÓ Míg tart a bor és friss a rózsa Többször hallhattunk már olyan negállapítást, hogy ha egyéb körülmények nem is veszélyeztetnék társadalmunk egyensúlyát, az alkohol egymaga is képes lenne lerombolni a jelenlegi emberi kultúrát! Gondolkodjunk csak el ama tényen, hogy sorra véve alkoholizáló ismerőseinket egyetlen kiegyensúlyozott, boldog, problémamentes családi életet élő embert sem találunk közöttük! Pályafutásuk, ügyes-bajos dolgaik intézése számukra elképzelhetetlen alkohol nélkül. Ezek az egyedek a józan közösségre mindig károsak, mert szövődményes ténykedésük közepette, maffiázó módszerekkel menekítik ki egymást a slamasztikából... Ezek a gondolatok a Míg tart a bor és friss a rózsa, 1962-ben készült amerikai film nézése közben ötlöttek fel bennem: A történet két szép ember (férfi és nő) élvezetessé egyensúlyozott életével indul. Igazi, meggyőzödéses, kölcsönösen viszonzott szerelem, majd örömteli családi élet, bájos lánygyermek, stabil állás — ígéretei a tartósnak képzelt boldogságuknak... Aztán az történik, hogy a férjnek — aki üzletkötésben jeleskedik — olyan érzése támad, hogy az ügyintézés sokkal simábban megy, ha a kapcsolatokat alkohollal öntözgetik. Az utat többnyire ismerjük. Ismerjük azt az illúziót is, hogy az alkoholos mámor meghatványozza az önbizalmat és a boldogságérzetet. S mert az alkoholizmus az egyik legragályosabb betegség, természetesen a feleségre is átterjed. Sőt, ö még a férjénél is elveszettebbé nyomorodik! Végül elveszíti női erényét és anyai méltóságát! Szinte megszemélyesíti az alkoholt „AKI" nélkül — mint állítja — teljesen magányosnak érzi magát. Drámai epizódok érzékeltetik, mint szorítja ki lelkiéletéből (is!) bájos kislányát ez a „valaki" ... A férjben végül is győz az akaraterő és gyógyító kezelésnek veti alá magát. De, mert neje erre képtelen, nem engedi öt kislányuk közelébe! Olyan ez, mint a légyfogóra esett legyek története. Aki elsőnek csapódott az enyves szalagra, az megmenekül, aki őt lesegítette, az ott marad örökre! Igaz a züllöttség rosszat erjesztő hatása ez esetben csak közvetetten érinti a társadalom nyugalmát, mégis nyugtalanító, mert tudjuk, hogy amilyen a mindenkori család, olyan a társadalom! Kovács József 9
