A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-15 / 51. szám
akadályt, csak fel kellene mérnünk a szlovák nyelvi közösségekben élő magyar nemzetiségű dolgozók ilyen igényét. Erre gyakorlati példa is van. A Nagymihályi járás szlovák és ukrán nyelvközösségében él a ráskai alapszervezetünk, amely szervezetileg a szomszédos töketerebesi járási bizottságunkhoz tartozik. Bevallom, hogy a szlovák nyelvi környezetben élő magyar nemzetiségű dolgozókkal való kulturális törődésre eddig nem gondoltunk, s tőlük sem kaptunk ilyen jelzést. — Változatlanul azt halljuk, hogy az anyanyelvű iskola nem tanítja meg jól gyermekeinket szlovákul. A tapasztalatok viszont ennek az ellenkezőjét bizonyítják, hiszen a magyar iskolák fennállásuk óta rengeteg főiskolát és egyetemet végzett tanítványukkal büszkélkedhetnek. Összefüggésbe hozható-e ez a nem .megalapozott híresztelés azzal, amit nemrégen a sajtóban is olvashattunk. hogy több mint 28 ezerre növekedett a nem anyanyelvű alap- és középiskolába járó magyar nemzetiségű tanulók száma ? — Arra, amit ez a kérdés sugall, nem tudok ingerültség nélkül válaszolni. Nem azért, hogy mint volt pedagógus a mundér becsületét védjem. A kérdés ilyetén való felvetését mindig rosszindulatúnak tartottam. Állítom, és az állításom mögött hosszú évtizedes pedagógiai és iskolairányítói tapasztalatom áll, hogy a magyar tanítási nyelvű iskoláknak eredményességüket tekintve nem kell szégyenkezniük ai elvégzett munkájukért. Az ilyen általánosítás mindig rossz, mivel benne vannak a valóban gyengébb eredményeket elért iskolák, osztályok, tanulók, tekintet nélkül az iskola nyelvére. És azok is, akik a kiváló eredményeik ellenére sem tudnak az arányuknak megfelelő helyet elfoglalni a keresettebb szakközépiskolákban, főiskolákon és egyetemeken. Bedig a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak a szociális összetémeghatározást jelöl majd, hanem mindazon képzőművészek összefoglaló jelzöjeként lesz mindig használatos, akik nem tagjai, vagy nem tagjelöltjei a képzőművészek szövetségének.) Úgyszintén még ebben az első szakaszban, az 1990-es évtől kezdődően a galéria megkezdi — minden évben a Csemadok már patinás, Komáromban megvalósított országos rendezvényéhez, a Jókai Napokhoz kötve — a Dél-Szlovákiában működő képzőművészeti körök, kollektívák bemutatását — tagsági kiállítások keretében a Csemadok Galériában. A galéria jövő évi tervében történetesen az érsekújváriak Képzőművészetet Kedvelők Klubjának bemutatkozása szerepel. S úgy néz ki a helyzet, hogy már talán a jövő évtől kezdődően sikerül majd évente megrendezni az amatőr képzőművészek központi nyári alkotótáborait is. Mindez a tevékenység — a személyi feltételek kedvező alakulása esetén — már a tevékenység második szakaszában — tovább bővül majd azzal, hogy a Csemadok Galéria, illetve a Csemadok Központi Bizottsága két vagy hároméves periódusokban meghirdeti majd a csehszlovákiai magyar amatör képzőművészek (esetleg versenyszerű) országos kiállításait, ezek technikai kivitelezésébe bevonva minden ilyen jellegű komáromi intézményt. A tevékenység harmadik szakaszában, amikor már mind az anyagi, személyi és technikai feltételek teljes egészében megteremtődnek, a Csemadok Galéria a járási titkárságról teljesen leválasztódna majd, s a Csemadok KB önálló intézményeként működne. A galéria ebben a szakaszban az előzőekben már felsorolt ténykedés! területeiére még mindig a munkás és paraszt réteg a jellemző! Ez még akkor is igaz, ha az utóbbi öt-tíz évben egyre növekszik azoknak az értelmiségieknek a száma, akik bizalmat szavaznak a magyar tanítási nyelvű iskoláknak. Abban, hogy növekvő tendenciát lehet kimutatni a nem anyanyelvű iskolába járó tanulók számarányában, mi, a Csemadok is ludasok vagyunk. Véleményem szerint a többségi nemzet érdeke is azt kívánja, hogy visszafordítsuk az áramlás irányát. Mi pedig eleget akarunk tenni annak az alapszabályzatunkba foglalt igénynek, hogy erősítenünk kell az egészséges nemzeti tudat érzését. Azok a szülők, akik a „jobb érvényesülés érdekében" döntöttek másképp, akkor döbbennek majd rá tévedésükre, amikor ezen már csak nehezen vagy egyáltalán nem lehet változtatni. Amikor majd ők maguk is felismerik, hogy hasonló nehézségeik lesznek gyermekük továbbtanulási szándékának biztosításában. Nem értek egyet azzal az állítással sem, hogy a magyar tanulók száma azért kevesebb a szakközépiskolákban, főiskolákon, egyetemeken, mert nem ismerik megfelelő szinten a többség nyelvét. Ha ennek a színvonalnak a kritériuma abszolutizált, vagyis a szlovák anyanyelvűek nyelvi szintjéhez hasonlitódik, akkor ez általában igaz és véleményem szerint természetes is. A többség nyelve elsajátításának értékelésekor figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy a magyar nemzetiségű tanulók döntő többségükben olyan közösségekben élnek, amelyeknek kommunikációs nyelve a magyar. Én elsődleges kérdésnek a tanulók tárgyi tudását tartom, és természetesnek tekintem a nyelvi különbségeket, éppen ezért szerepel a javaslataink között, hogy az oktatásügyi kormányzat tegye lehetővé úgy, ahogy ezt a középiskolákra való jelentkezés esetében már megtette (vagyis: az az alapiskolát végzett tanuló, aki tanítási nyelvet változtat, az alapiskola tanítási nyelvén tehet felvételi vizsgát, anyanyelvén felvételizik aktéin túl tudományos igényű munkát is végezhet majd, s alapjául szolgálhat egy csehszlovákiai magyar képtárnak is. A Csemadok Galéria az amatőr képzőművészet felkarolásán túl a lehető legszorosabb együttműködésben kíván dolgozni a csehszlovákiai magyar hivatásos (képzőművészeti szövetségi tagsággal bíró) képzőművészekkel is, hisz több esetben ezek a képzőművészek szervesen és tevékenyen kapcsolódnak be az egyes képzőművészeti körök munkájába, s néhányuk segítségével mindenképpen számolunk majd a képzőművészeti szakbizottság munkájában is. Emellett a Csemadok Galéria kapcsolatban kíván lenni az egyetemes magyar képzőművészettel, s a csehszlovákiai képzőművészeti élettel is. A galériának már jelenleg is jól működő, együttműködési szerződésen alapuló kapcsolata van a képzőművészeti szövetséggel, s ez a kapcsolat a jövőben akár tovább is bővülhet, mindig a szükségleteknek megfelelően. Nem kíván a Csemadok Galéria direktív irányító szerepet bevinni a képzőművészeti mozgalomba. Elsődleges feladatának, mint azt már az előzőekben jeleztem is, a mozgalom összefogását, a mozgalommal közösséget vállalók kölcsönös megismerését, tájékoztatást. s természetesen a mozgalom értékeinek mind szélesebb körű és hatékony prezentálását tartja. Járási szinteken a Csemadok járási bizottságok hatáskörébe tartozik majd a képzőművészeti mozgalommal kapcsolatos feladatok ellátása is. Mindenütt, ahol erre adottak a lehetőségek, a Csemadok járási bizottságai ki kell hogy vegyék részüket a járásban élő és alkotó képzőművészek kiállításainak, a kor is, ha szlovák tanítási nyelvű iskolába jelentkezik), hogy az egyetemekre és főiskolákra jelentkező tanuló is az anyanyelvén, a középiskola tanítási nyelvén tehessen felvételi vizsgát! Ez tenné lehetővé számára az egyenlő esélyt, tárgyi tudásának az érvényesülését. Természetesnek kell venni azt, hogy egy anyanyelvi közegből jött tanuló csak kivételes esetekben lehet partnere nyelvi szempontból a többség nyelvén beszélőknek. Ugyanakkor a megfelelő felkészültség és tárgyi tudás következtében a szülői házból hozott hátrányt többségi nyelvi környezetben igen rövid idő alatt be tudja hozni. Erre bizonyítéknak hozhatom fel az 1976- ban végzett felmérés eredményét, amely a Szlovákia egyetemein és főiskoláin tanulók eredményességét vizsgálta. Nos, a felmérés görbéje egyértelműen azt mutatja, hogy a magyar nemzetiségű tanulók számára csak az első két szemeszterben okoz gondot a nyelvi különbség, ami abban nyilvánul meg, hogy majdnem húsz százalékkal kevesebb végezte el akkor az első két szemesztert, mint az országos átlag, ezzel szemben az utolsó két szemeszter eredményességében körülbelül tizenöt százalékkal voltak jobbak az országos átlagnál! Ez, véleményem szerint az első esetben a nyelvi különbségekből adódik, éppen ezért ez az időszak nagyobb toleranciát kíván az egyetemi tanároktól. Az utolsó két szemeszter eredményességét viszont azzal lehet magyarázni, hogy a magyar nemzetiségű tanulók tárgyi tudásban nem rosszabbak az országos átlagnál, és ezt a megváltozott nyelvi közegben is igazolni tudják. — A Csemadok a Nemzeti Front egyik tagszervezete. Milyen a súlya a járásokban. és főleg azzal összefüggésben, hogy az anyanyeNű művelődés és oktatás a nemzetiségi élet két legérzékenyebb területe? — Egy társadalmi szervezet életében kéthárom év nem nagy idő. A Nemzeti Front képzőművész alkotó közösségek időszakonkénti járási szintű tagsági bemutatkozásainak és más képzőművészeti megmozdulásoknak a szervezéséből, együttműködve természetesen a Csemadok Galériával. Az előzőekben már szó volt a mozgalom most folyó feltérképezéséről. Véleményem szerint van azonban a dél-szlovákiai régiókban sok olyan amatőr képzőművész is, aki nem tartozik egyik alkotó közösséghez sem, s Így kiesnek az egyes Csemadok járási bizottságok látószögéből is. Szeretném éppen ez oknál fogva a mostani lehetőséget arra is felhasználni, hogy felhívjam mindezen, legtöbbször elszigetelten tevékenykedő képzőművészek figyelmét, hogy amennyiben 1988-as ülésén hagyta jóvá azt a fontos dokumentumot, amely a hozzá tartozó szervezetek aktivizálását szorgalmazza. A Csemadok munkájában nem maradt nyomtalanul az a majd húsz év, amelyet a kulturális tárca irányítása alatt élt meg. Ennek az időszaknak megvannak a maga pozitívumai is. Például szervezetünk tagsága az utóbbi hét-nyolc esztendőben több mint tízezer fővel gyarapodott. Ez meggyőzően igazolja, hogy Csehszlovákia magyarságának döntő része bizalommal viseltetik szervezetünk iránt. S ezt eddig mindenekelőtt a nemzetiségi kultúrában kifejtett tevékenységével érte el a közművelődési és az amatőr művészeti munkában. A Nemzeti Frontba való visszakerülésünk új távlatokat nyit meg szövetségünk előtt. Egyenrangú tagszervezetként részt kell vennünk a Nemzeti Front választási programjának teljesítésében, a Nemzeti Front és a társadalom politikájának kimunkálásában és ellenőrzésében. Ez a körülmény a Csemadok-munka újrafogalmazását. újratanulását igényli tőlünk a KB, a járási bizottságok és az alapszervezetek szintjén egyaránt. Legközelebbi feladatunk felkészíteni tagságunkat, hogy súlyának megfelelő arányban vegye ki részét az új alkotmány tervezetének véleményezéséből az 1991. évi választásokra való felkészülésben, s azoknak a problémáknak a megoldásából, amelyekről már szóltunk. Mindazokat a feladatokat, amelyek előttünk állnak, elképzeléseink szerint csak a Nemzeti Front nagy családjába tartozó szervezetekkel szorosan együttműködve és tagjaink körében az otthontudat érzésének elmélyítésével végezhetjük el. Ha ezeken a területeken a lehető legjobbat nyújtjuk, akkor a kérdésekben érintett legérzékenyebb területek problémáit sikerül megnyugtatóan megoldanunk nemzetiségünk örömére és egész társadalmunk javára. MÁCS JÓZSEF szívesen vállalnának közösséget e most induló képzőművészeti mozgalommal, a legalapvetőbb életrajzi adataikkal és a képzőművészeti munkájukra vonatkozó rövid tájékoztatással jelentkezzenek írásban (vagy akár személyesen is) a Csemadok Galériánál (945 40 Komárom, Május 1. tér 3. tel: 41-57), hogy a Galéria felvehesse velük a kapcsolatot. És szívesen fogad a Csemadok Galéria mindennemű tájékoztatást is (kiállításmeghivók, tervek, stb.) az egyes alkotó közösségektől és képzőművészektől. NÉMETH GYULA, a Csemadok Galéria vezetője A szerző (1) és archívumi felvétel Kocsis Ernu kiállításunk megnyitója a Csemadok Galériában 7
