A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-14 / 29. szám
Szabolcs (fehér sapkában) ezúttal a védő szerepében 9L&r I -'A A vizilabdázás az első világháború utolsó éveiben kezdte meg hódítását Kassán (Koáice). Az addig ismeretlen sportág a Budapesten tanuló kassai diákok révén honosodott meg a városban; ők — a szünidőben otthon járva — művelték először a Budapesten már divatossá vált kedvtelést, egy azóta rég lebontott kis medencében, a Katonai Uszodában. Akkor még senki sem gondolta, hogy a vízilabda lesz a huszadik századi Kassa legeredményesebb sportága! Az itteniek eddig huszonhat aranyérmet szedtek össze az országos bajnokságban; évtizedek óta rájuk épül a csehszlovák válogatott; az innen kikerült edzők — az egykori remek játékosok — lendítették fel Szlovákia-szerte a pólót, s tevékenykednek eredményesen külföldön is. A csehszlovák vízilabda sport az idén két izgalmas kérdésre keresi a választ. Először is, helytáll-e a végre Európa-bajnoki tornára is nevezett nemzeti hetes augusztusban, Bonnban? A másik kérdés: meg tudja-e védeni országos elsőségét az a CH Kosice, melynek megfiatalított csapata van, s amely, ha ismét aranyat nyerne, immár a huszonhetedik! bajnoki címét szerezné meg. Eschwig-Hajts Szabolcs a CH és a válogatott egyik kulcsemberévé nőheti ki magát az idén. A jól megtermett, 187 cm magas, csupa izom pólista családjában már akadt vízilabdázó, Tibor, a bátyja. Szabolcs úszással kezdte, de nagyon gyorsan a vízi játék megszállottja lett. Pályafutása a szülővárosában indult, ám miután sikeresen leérettségizett a Kuzmány utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban — itt tanult annak idején Stoffan Rudolf meg Bottlik László, a két nemzetközi hírű szakember is — főiskolás lett Bratislavában. — Itt töltöttem életem egyik legszebb szakaszát — mondja Eschwig- Hajts Szabolcs. — A Slávia UK csapatában vízilabdáztam, sokat utaztam, elvégeztem a testnevelési főiskola úszó- és vízilabda-szakát. Sokat köszönhetek Stoffan Rudolfnak, akkori edzőmnek, aki mindvégig bízott bennem, s ha tudott, segített. A főiskola befejezése után Szabolcs visszatért Kassára, szülővárosába. — Bár kitünően éreztem magam a fővárosban, az egy pillanatig sem volt kétséges számomra, hogy hol folytassam az életem. Ös kassai vagyok, otthon érzem magam igazán Nórával, a feleségével jól. A CH ezzel a csikócsapattal is bajnok lehet, de megeshet az is, hogy csak a harmadik hely jut számunkra a dobogón. Én persze bizakodom, s megteszek mindent a sikeres szereplés érdekében. (A liga időközben talán be is fejeződött — amikor ez az írás a nyomdába került, a CH csak rosszabb gólaránnyal állt a második helyen a Slávia UK mögött, és Szabolcs volt a kassaiak legeredményesebb játékosa, ő lőtte a legtöbb gólt.) Eschwig-Hajts Szabolcs klubja színeiben az NSZK bajnoka, a Spandau ellen vívta eddigi két legnehezebb mérkőzését. Az ellenfél mindkétszer diadalmaskodott, méghozzá Kassán is. Úgy gondolom, érdemes ehhez a két találkozóhoz visszatérni már csak azért is, mert a BEK mezőnyének egyik játékosa talán már a jövendő edző szemével is elemezhetné az összecsapást: — A Spandau nagyon jó csapat, ami abban nyilvánult meg elsősorban, hogy valamennyi játékosa kiegyensúlyozott, jó teljesítmények nyújtására képes. A hazai mérkőzés előtt bizakodtunk, mert úgy hittük, megszoríthatjuk a neves ellenfelet. Nem így történt: mi gyakran lőttük el félig kidolgozott helyzetekben is a labdát, míg a németek ilyen hibát egyszer sem követtek el, a ziccerig kijátszották a támadást, arról nem is szólva, hogy erővel mindvégig bírták. Mint megtudtam, öt-hat éve játszanak változatlan felállításban, s miután rögtön az elején elhúztak három-nullra, összeroppantunk, mert rádöbbentünk, nincs sok esélyünk. Dehát a Spandau a világ egyik legjobb csapata, van mit ellesni tőlük. — Küszöbön az augusztusi Európa-bajnokság Bonnban, és te is tagja vagy a válogatott csapatnak. Mi várható az NSZK fővárosában ? — A lényeg, hogy végre mi is ott lehetünk egy nagy nemzetközi tornán, annyi ígérgetés és hitegetés után. Lesz hát alkalmunk a bizonyításra annyi fölöslegesen elherdált év után, ezért én magam is kíváncsian utazom Bonnba. Volt már jobb csapatunk is, hiszen néhány nagytudású pólistánk időközben vagy visszavonult, vagy külföldre szerződött, de néhányan vissza akarnak térni a válogatottba. Ha a legerősebb felállításban szállhatunk vízbe, akkor jó szellemű, ütőképes együttes lehetünk, amely nem adja egykönnyen a bőrét. Van egy nem mindennapi ösztönzés is a jó szerepléshez — a bonni siker esetleg megnyithatná az utat a barcelonai olimpiai tornára, ami óriási motiváció mindnyájunk számára. Remélem, lesz egy kis szerencsénk is, és akkor megálljuk a helyünket. Beszélgetésünk Eschwigéknél zajlik. A ház gazdájáról szinte sugárzik a boldogság — megszületett első gyermekük, Tamáska. Miközben a gondosan vezetett családi albumokat lapozgatom, megtudom, hogy Szabolcs egyik kedvtelése a fényképezés. Erre a hobbira az édesapja beszélte rá, és érdemes volt megfogadni a tanácsát, erről tanúskodnak a világ minden táján készített fotók. A háromszoros csehszlovák bajnok és hetvenszeres országos válogatott elmondja, hogy itthon Vidor Borsig, a Slávia UK válogatott védője töri a legtöbb borsot az orra alá, de azért öt is be lehet csapni. Szabolcs arra kér, hogy okvetlen írjam meg, sokat köszönhet a feleségének, aki gyakori távollétei alatt egyedül neveli a gyereket és biztosítja számára a gondtalan vízilabdázást. Aztán elbúcsúzom, jó szereplést kívánva mind a legfelsőbb bajnokságban, mind az idény legnehezebb erőpróbáján, Bonnban. BATTA GYÖRGY NAGY LÁSZLÓ felvételei 12
