A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-15 / 51. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL — Azzal kezdeném, hogy a nemzetiségi politika jobbításának szándékával megfogalmazott s a kormányhoz eljuttatott beadványunk már csak a pontot tette fel az i-re, hiszen az igények a Csemadok XIV. országos közgyűlésén elhangzottakban öltöttek első alkalommal ilyen formát. Ehhez persze hoznos, ez nem történt meg, de ez év novemberében a kormányban megtárgyalt és a sajtóból is ismert anyag nagyon sokat tartalmaz azokból az igényekből, amelyeket a Csemadok előterjesztett. Most kellene elmondanom, mik voltak ennek a legfontosabb elemei. Mindenekelőtt a szóbeli és Írásbeli AMIRŐL SOK SZÓ ESIK Beszélgetés dr. LUKÁCS TIBORRAL a Csemadok KB vezető titkárával — A Csemadok Központi Bizottságának a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányához eljuttatott nemzetiségi életünk egészének megjavítását szorgalmazó beadványát a legkülönféleképpen magyarázzák Dél-Szlovákiában. Melyek a leglényegesebb elemei a beadványnak, s hol tart a megoldásuk ? zájárult a gorbacsovi politika, s magának Gorbacsovnak a bratislavai látogatása, amely éppen a közgyűlésünk első napjára esett. Központi Bizottságunk Elnöksége öszszegezte a közgyűlés vitáját, s mindazokat a problémákat, amelyeket a Csemadok önmagában nem képes megoldani. Ezek aztán bekerültek a kormány nemzetiségi tanácsának programjába. De mivel ez csupán tanácsadó szerv, a tanácsülés után kevés előrehaladást tapasztaltunk a problémák orvoslását illetően, ezért szükségesnek tartottuk azokat bővítve, még jobban pontosítva, egy komplex anyag keretében a Nemzeti Front Elnökségének előterjeszteni. 1988 novemberében tehát az elnökség elé került az anyag, s akkor már több mint egy év telt el a közgyűléstől. A kormány akkori elnökének, Ivan Knoteknek a kezdeményezésére jött létre egy találkozó a Csemadok KB elnökével és vezető titkárával, valamint a kormány nemzetiségi főosztályának vezetőjével. Megállapodásunk értelmében a szóban kifejtett véleményünket írásban is megküldtük a kormány elnökének. A találkozáson az az igény is felmerült Ivan Knotek elvtárs részéről, hogy társszerzőként felkérik a Csemadok vezető funkcionáriusait egy olyan anyag kidolgozásához, amely komplex módon értékeli a nemzetiségi politika eredményeit, problémáit, s meghatározza távlatait. Sajkétnyelvüség betartása következetlenségének a tényété mutattunk rá a nemzeti bizottságok különböző szintjén. Javasoltuk továbbá a Csehszlovák Televízió tartalmára és terjedelmére vonatkozó elképzelésünket. Azt, hogy a magyar adás programja és müsorpolitikája a nemzetiség életéről szóljon, még akkor is, ha természetesnek tartjuk az érdeklődést egész Szlovákiára kiterjedően. A kétnyelvűség következetes biztosításának keretén belül külön részt képezett a helységnevek kétnyelvű használatának az igénye a tömegtájékoztatásban (sajtó, rádió, televízió) és a magyar nyelvű kiadványokban. Nagyon fontos kérdésnek tartottuk, tartjuk a magyar nemzetiségű főiskolát és egyetemet végzettek arányszámának növelését, valamint a tudományos és kulturális nemzetiségi intézményrendszer hálózatának bővítését s a nemzetiségi műemlékek védelméről és felújításáról való gondoskodást. Rámutattunk ana is, hogy szükséges a magyar irodalmi művek behozatalának és az Új Szó példányszámának növelése, s a tájékoztató anyagok nemzetiségi nyelven történő megjelentetése. Tekintettel arra, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya gyakran tanácskozik a Nemzeti Front tagszervezeteivel, csak sajnálni tudjuk, hogy a helyzetünket jobbító megoldásról az interjú idején (nov. 1 3.) csupán annyi ismeretünk van, amennyi az újságolvasónak. A Csemadok vezetői sem kaptak bővebb tájékoztatást. — Sok szó esik manapság sajtóban, rádióban a magyarországi szlovákok helyzetéről. s ez önkéntelenül eszünkbe juttatja a Csehországban élő magyarokat, azokat is, akik az iparosrtottabb szlovák városokba költöztek, s ott telepedtek le. Van-e akadálya, hogy a Csemadok kulturálisan gondoskodjon a hivatalosan még ma is húszezer csehországi magyarról. s a szlovák vidékekre települt szórvány mag yarokról? — A kérdés első részére úgy tudnék válaszolni, hogy én következetesen tartom magam ahhoz az elvhez, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása az illető ország, állam belügye. Éppen ezért nem olvasom szívesen azokat az értékeléseket, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak, amelyek kívülállóként teszik mérlegre nemzetiségi politikánkat. Engedtessék meg, hogy ezt mi tegyük! Én nem akarok most számokkal és arányokkal foglalkozni, és ez már a kérdés második felét érinti. Nekem, mint a Csemadok KB vezető titkárának tudomásul kell vennem azt a tényt, hogy szövetségünk hatásköre a Szlovák Szocialista Köztársaság területére korlátozódik, ahogy ezt az alapszabályzatunkban is megfogalmaztuk. Éppen ezért sajnálom, hogy még következetesebb igénytámasztással nem sikerült átmenteni a valamikori gyakorlatot, amikor a Csemadoknak lehetősége volt arra, hogy a Csehországban élő magyar nemzetiségű dolgozókat alapszervezetekben tömörítse. Ennek következtében nincs módunkban befolyásolni az ott élő magyarok kulturális, irodalmi, nyelvi igényét, s ezzel hozzájárulni nemzeti tudatuk megőrzéséhez. Bizonyos problémát okoz számunkra a Cseh Köztársaságban tanuló főiskolásaink klubjainak a segítése és érdekképviselete. Konkrétan a prágai Ady Klubra és a brnói Kazinczy Ferenc Diákklubra gondolok. Ami a kérdés szlovákiai vonatkozását illeti, nem látok Biztató kezdetek A galéria épülete A csehszlovákiai magyar amatör képzőművészeti tevékenység, annak ellenére, hogy Dél-Szlovákia egyes járásaiban vagy városaiban jó ideje már számottevő eredményeket is maga mögött tudhat, mégsem alkot mind ez ideig a szövetségen belül egy olyan szerves, kompakt egységet, mint a művészeti tevékenység bármely más ágazata, s lényegében országos viszonylatokban nem is kötődik szorosabban a szövetség tevékenységéhez. Ezen állapot abszurditására, más egyebek mellett magam is felhívtam a figyelmet a mostanában napvilágot látott Csemadok-évkönyvben, egy, a csehszlovákiai magyar képzőművészeti élet különböző vonatkozásait érintő írásomban. (Az lényegében a véletlen, és a nyomdai csúszások műve, hogy e két írás nagyjából egyazon időpontban jelenik meg.) Egy ilyen jellegű vitafelszólalás alapján foglalkozott érdemben először a Csemadok Központi Bizottsága e kérdéskörrel az 1988-as őszi. Kassán megtartott ülésén, s az itt, e kérdéskénéi kapcsolatban hozott központi bizottsági határozat indította el azt a folyamatot, melynek jóvoltából e mostani írásomban az amatőr képzőművészeti mozgalomnak a Csemadok általi felkarolásának biztató és perspektivikus kezdeteiről ejthetek szót. Az említett központi bizottsági ülés után a Csemadok Központi Bizottságának Titkársága úgy ítélte meg, hogy jelen időszakban a Komáromi járásban folyik a legintenzívebb és legszámottevőbb ilyen jellegű tevékenység, s hogy éppen ezen tevékenységre épülhetne rá fokozatosan az országos szintre kiterjedő mozgalom is. E meggondolásból eredően a Csemadok Komáromi Járási Titkárságát bízta meg egy, a képzőművészetet a Csemadok-tevékenységben a többi művészeti ágazat rangjára emelő javaslat kidolgozásával. Nos, az ene vonatkozó javaslat az idei év tavaszán elkészült, s a Csemadok Központi Bizottságának Elnöksége júniusi ülésén ezt a javaslatot megtárgyalta, s teljes egészében el is fogadta. Az anyaggal kapcsolatban hozott határozatával központi rangra emelte az addig járási szintű komáromi Csemadok Galériát, s a jóváhagyott dokumentum értelmében ez a központi rangú Csemadok Galéria lesz ana hívatott, hogy az elkövetkezőkben összefogja és szervezze a Csemadok részéről a csehszlovákiai magyar amatőr képzőművészeti mozgalmat, egy — tanácsadó szervként létrehozandó — központi képzőművészeti szakbizottság segítségével. Az alapvető szervezői feladatok végzéséhez szükséges feltételek megteremtése érdekében a KB Elnöksége a képzőművészeti tevékenységet illetően a központi szakreferencia szintjére emelte a Csemadok Komáromi Járási Titkárságának hatáskörét, s a központi képzőművészeti szakreferens és a Csemadok Galéria vezetői tisztével bizta meg a járási bizottság titkárát. A KB Elnöksége által elfogadott dokumentum három szakaszban képzeli el a képzőművészeti tevékenységnek a Csemadokon belüli egyenjogúsítását. Csak megjegyzésként ; a három szakasz nem is annyira időhöz kötött, hanem inkább a ténykedés anyagi, személyi, technikai biztosításának lehetőségeitől függő, mely feltételeket a Csemadok lehetőségeihez mérten fokozatosan teremti majd meg. A ténykedés első szakaszában — amely egyelőre teljes egészében a komáromi járási titkárság apparátusára épül — a Csemadok Galéria felmérést és összegzést készít a Dél-Szlovákiában működő, a Csemadokhoz bármilyen formában kapcsolódó képzőművészeti körökről, illetve sok helyütt az ilyen ____ „„ességek híján elszórtan, önállóan ténykedő képzőművészekről, vagyis feltérképezi a mozgalom jelenlegi helyzetét és állapotát. Ez a felmérő tevékenység már folyik, egyelőre a Csemadok járási bizottságainak közreműködésével. Továbbra is kiállítanak a galériában, amely most már hatósugarát mindinkább kiszélesíti az egész dél-szlovákiai amatőr magyar képzőművészetre. (Az egységes megközelítés és közérthetőség kedvéért itt jegyzem meg, hogy a gáléria ténykedésével kapcsolatos terminológiában az amatőr megjelölés sohasem minőségi 6
