A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-08 / 50. szám
azt az alapvető gondot, hogy a Favorit 2 700 alkatrészét és részegységét szállító 220 hazai vállalat maradéktalanul teljesítse szállítási kötelezettségeit. Ez az oka annak, hogy az 1988-ra tervezett 40 ezer kocsi helyett csupán valamicskével több mint 10 ezer kocsi gördülhetett le a szerelőszalagokról. És mert a gondok zöme a mai napig sem oldódott meg igazán, Így már most nyilvánvaló, hogy az idei tervet sem sikerül teljesíteni. Ezért hát vágyálomnak is merész óhaj, hogy a hazai piacon egyhamar újra kínálati helyzet alakuljon ki. Éppen ellenkezőleg, a gyártási és a piaci állapotok olyannyira áldatlanok, hogy manapság már devizáért, azaz a méregdrága Tuzex-hálózatban sem vásárolható Favorit, mert egyszerűen ott sincs! (Aligha mentség, hogy egyéb kocsi is csak elvétve akad!) Nem titok az sem: a szállító vállalatok és a Mladá Boleslav-i gyár között annyira elmérgesedett a helyzet, hogy a boleslaviak ebben az esztendőben már a szövetségi kormányhoz, az árhivatalhoz és a népi ellenőrzés illetékes szerveihez is segítségért fordultak. Ki tudja, talán valóban nem lenne most ekkora mizéria a Mototechna telephelyein illetve a Skoda-cég mintaboltjaiban, ha az 1989 januárjától eltelt hónapok alatt elkészült volna az eredetileg tervezett és a piacon mutatkozó gépkocsihiány enyhítésére szánt 100 ezer Favorit .. . Hogy a valóságban miért nem történt Így, annak okai egyetlen körmondatba süríthetök: hat évvel az 1983-ban készült első funkciós modell; nem egész három esztendővel a félezer darabot számláló első óróbaszéria; illetve másfél évvel a sorozatgyártás megkezdése után — a Favorit gyári előállítása még mindig nincs igazán „sínen"; még mindig nem működik eléggé olajozottan a kül- és belföldi kooperációra épülő gyártási folyamat. Ráadásul a jól bevált farmotoros Skoda 120-asokat is csupán az idei esztendő végéig fogják gyártani! ... Csoda hát, ha vevőből van több és nem a hőn óhajtott Favoritból? Csoda hát, ha az üres telephelyek indokait firtató újságíró a Mototechna illetékeseitől, érdemleges magyarázat helyett, jobbára csak széttárt karokkal elegy fejcsóválást kap válaszként? Mert ahol nincs, ott ugyebár az isten sem teremt... 3. DÖCCENÖKBŐL — KÁTYÚBA Szó ami szó: a korábbi döccenőkből most alapos kátyúba zuhant a hazai autópiac! Kilábalni innen csak úgy fog tudni, ha elrendeződnek a gondok. Ebben a helyzetben aligha meglepő, hogy az utóbbi hónapokban több fórumon és rengeteg tanácskozáson vitatták meg a honi gépkocsikínálat zilált helyzetét. Születtek is nyilván konkrét feladatok, határidők, javaslatok, határozatok. Hadd fűzzem hozzá: az autóhiányon boszszankodók számára — a valós helyzet láttán — mindez kevés biztatást jelent. A gépkocsira várakozók számára marad a jelenleg szinte utópisztikus vízió, hogy elegáns autószalonban, udvarias kiszolgálás mellett, ki-ki kedve szerinti választás szerint vásárol űj kocsit.. . Azt viszont tényleg nehéz megérteni, hogy miért vízió az ilyesmi egy olyan országban, amely még nem is olyan régen éppen a fejlett gépiparáról volt hires világszerte ?!. .. Vagy talán éppen fordítva: nagyon is könnyű rájönni erre a rejtélyre ?! Az autósboltok előtt sorakozva majd ki-ki saját belátása szerint tűnődhet a dolgokon ... MIKLÓSI PÉTER Fotomontázs: Krá/ S. Klára Móricz Zsigmond jutott az eszembe, amikor a minap Rozsnyón (Roznava) a városban élő cigányok életével ismerkedtem. A magyar irodalom klasszikusa a harmincas években drámai hangú riportot irt az érsekújvári (Nővé Zamky) cigányokról. Egyebek között elmondta, hogy a Péró szörnyű hely. Rogyadozó viskók, telezsúfolva emberekkel. Igazi cigánytelep. Semmi kultúra, semmi higiénia ... Móricz Zsigmond egy különös réteg évszázados nyomorúságát tárta fel és mutatta be. Arra a kérdésére, hogy a csendőr mikor járt utoljára a Feróban, a vajda így válaszolt: — Tegnap, kérem, tegnap, mert van itt vagy két csirkefogó gazember legény, akik megkéselték egymást. Bár meg is ölték volna, hogy megszabadulna a cigányság az ilyen língár naplopóktól. Ez rontja a cigányság hírét, az ilyenek, de egy két csavargóról nem lehet az egész cigányságot megítélni. Mind a tudatlanság az oka, kérem, és a rossz nevelés. Iskola kell nekünk, meg munka, és kenyér, és orvosság, egyéb nem kell. Adjanak jó lakást, hogy abba élni lehessen, akkor más lesz ez is ... Az érsekűjvári cigányokról írt riport időpontjától máig eltelt évek alatt nagyot változott a világ. A legtöbb helyen felszámolták a Férőt, eltűntek a putrik. A cigányok helyzete ennek ellenére továbbra is sok gondot okoz szinte mindenütt. Ma Móricz Zsigmond is másképpen írná meg riportját, mint ahogy megírta a múltban, de sok minden nyilván ismét szemet szúrna neki. Bizonyára szóvá tenné, hogy bár a társadalom sokrétűen gondoskodik a cigányokról, a cigányok életformája ma is nagyon sok kívánnivalót hagy maga után ... Az indiai eredetű cigányság a korai középkor óta él kontinensünkön. A világban állítólag 14 millióan, Európában több mint 4 millióan vannak. Cigányok Európa szinte valamennyi országában találhatók. A legtöbben a Balkánon és Kelet-Európábán. Csehszlovákiában a cigányok száma közel 400 ezer. Ebből az 1988-as év végi kimutatás szerint Szlovákiában 247 ezer cigány él, a lakosság 4,7 százaléka. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya legutóbb ez‘év november 1-jén tartott ülésén foglalkozott az ország cigányságának az életével. Egyebek között megállapította, hogy a nemzeti bizottságok s a gazdasági és a társadalmi szervezetek nagy erőfeszítéseket tesznek a cigányok felemelkedése érdekében, ennek ellenére nem sikerült korlátozni a cigányok által elkövetett bűneseteket, és nem sikerült megoldani egészségügyi, lakás, és munkavállalási problémáikat. A kormány a negativ jelenségek leküzdése érdekében részletes munkatervet dolgozott ki és hagyott jóvá. A cigányok életmódjuk és a társadalmi beilleszkedésük szerint általában három csoportba oszthatók. A beilleszkedett cigányok elérték a többi lakos átlagos gazdasági és kulturális színvonalát, felhagytak a cigány életformával, job bára szétszórtan élnek. A beilleszkedésben levő cigányok még külön telepeken, a falu vagy a város határában Bárón, putrikban tengetik életüket, többnyire csak alkalmi munkát végeznek: kulturális színvonaluk alacsony, magatartásuk a nem cigány lakosság körében gyakran elégedetlenséget vált ki. A be nem illeszkedett, félig letelepedett és vándor cigányok jelentős többsége nincs munkaviszonyban, máról holnapra él, nélkülözi a kulturált viselkedést, ez a rétég követi el a legtöbb bűnesetet, a nem cigány lakosság magatartásukat kritikusan nézi és elítéli. A beilleszkedés kezdeti szakaszában levő vagy a még be nem illeszkedett cigányokat általában az jellemzi, hogy jogaikat hangoztatják, de állampolgári kötelezettségeikről nem vesznek tudomást. Különösen anyagi természetű tartozásaik (lakásépitkezési hitel törlesztésének elmulasztása, lakbér- és kereseti-adótartozás, stb.) és különböző, elég nagy mértékben előforduló kisebb-nagyobb szabálysértések jelzik, hogy állampolgári kötelezettségüket gyakran egyáltalán nem, vagy csak nagyon hiányosan teljesítik. Az illetékes szervek és szervezetek — a felvilágosítás számos eszközét is felhasználva — arra törekszenek, hogy a cigányok a kötelességteljesítésben, az anyagi javak élvezetében, s a jogok gyakorlásában egyaránt a nem cigány lakossággal azonos értékű állampolgárokká váljanak. A társadalom messzemenő támogatást nyújt nekik, ugyanakkor követelményeket támaszt velük szemben. Egyre többjüket munkavállalásra és kulturált életre készteti. Sajnos, a sokrétű gondoskodást még ma is csak részeredmények követik. A cigányfiatalok nagy száma például az alapiskolának mostanában is csak 4—5 osztályát végzik el, csupán 1 5—20 százaléka fejezi be az általános iskolát, csak 5—6 százaléka szerez középiskolai s mindössze 1 százaléka főiskolai, illetve egyetemi végzettséget. Az óvodáskorú cigánygyerekeknek azonban ma már mintegy háromnegyede jár óvodába, ami viszonylag kedvező jelenség, legalábbis a régebbi évekhez viszonyítva. Az, hogy a cigánygyerekek a legfogékonyabb korukban elsajátítják a higiéniai és viselkedési szabályokat, minden bizonnyal kedvezően befolyásolja majd továbbtanulási hajlandóságukat és a munkához való viszonyukat. S mindez egyben azt is jelent(het)i, hogy a későbbi cigányok közül egyre többen vállalják majd a beilleszkedést, a normális társadalmi életet. A cigányok problémái jelenleg egyszerre kisebbségi és'társadalompolitikai jellegűek. Folytatás a 19. oldalon 13
