A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-14 / 29. szám
HÁZUNK TÁJÁRÓL A liliom nem bírná ki hervadás nélkül azt a hosszú utat, amelyet a Szepsiböl (Moldava nad Bodvou) érkező Fehér Liliomszál gyermektánccsoport tagjainak ki kellett birni, amíg Lévára (Levice), az Országos Népművészeti Fesztivált megelőző verseny helyszínére érkeztek. Ök nem csak hogy el nem hervadtak, hanem olyan üdén robbantak be a színpadra, hogy azt hittem, övék lesz a nagydíj. Hogy nem lett, annak csak az lehet az oka, hogy nincs annyi nagydíj, mint ahány nagydíjra érdemes gyermektánccsoport az idén versenyzett. Nagyné Sarlós Ildikó, az együttes vezetője és koreográfusa ismét sziporkázó ötletekkel teli s korhű táncos játékokat vitt színre. A Falusi iskola anno 1910 című műsorban a gyerekek énekelvenyújtva mondják az egyszeregyet. De a tanító csak nem jön, hát játszani kezdenek. A Tréfás verbunkban katonának visznek sántát, süketet, félnótásat. A tánccsoport az utóbbi évben saját tájegysége játékait és táncait vitte színpadra. A szorgalmasan gyűjtött anyagból jól szerkesztett, a falusi gyermek hamisítatlan világát tükröző gyermekjátékok és szép leánytáncok kerekedtek ki. A szepsi gyerekek minden táncukat jókedvvel, színesen, saját egyéniségüket megőrizve adják elő. FISTER MAGDA (Gyökeres György felvételei) KÖNYV Nietzsche: lm-igyen szála Zarathustra A századvég nagy prófétája, Nietzsche im újra megszólalt magyarul. Hosszú idő elteltével, természetesen. Éveken, évtizedeken keresztül tiltott gyümölcs volt mifelénk a „felsőbbrendű ember" igehirdetője, ám idők múltán csak engedett a Nietzschét körülfogó fagy. Előbb egy válogatott gyűjteménye jelent meg a „Gondolkodók" sorozatban, aztán „A tragédia eredete", legutóbb ifjúkori görög tárgyú írásaiból egy gyűjtemény. Közben pedig a Zarathustra. Ma már alig értjük, miért volt tiltott gyümölcs az antiklerikalizmus évtizedeiben a „meghalt az isten" tanának hirdetője. No, persze, nem akarjuk megjátszani magunkat, ismerjük az érem másik oldalát is. Elvégre maga Lukács György hirdette meg tanulmányának címében a „Nietzsche és a fasizmus" elméletét. Más kérdés, hogy ez mennyire volt korszülte (mármint a második világháború szülte) stratégia és taktika, s mennyire nyugodott valóságos tényeken a vád. „S a ki első akar lenni, vigyázzon, hogy légyen utolsó is. És miben apáitok bűnösök valának, ne akarjátok, hogy abban titeket szenteknek tartsanak!. .. Minél magasabb fajtájú valami, annál ritkábban sikerül. Ti fennsőbbrendű emberek, nem vagytok-e valahányan »nem sikerültek«?" Bánkódjunk-e azon, avagy örvendezzünk, hogy a „Zarathustra" új .magyar kiadása reprint sorozatban jelent meg, Wildner Ödön századeleji, jócskán idejétmúlt magyarításában? A filológiai hűség kedvelői bizonyosan hiányolni fogják a friss fordítást, én magam, fokozott örömmel olvastam az avatag mondatokat, hisz én ezeken a kissé megrozsdásodott mondatokon keresztül tanultam nietzschéül. S mostanra ugyanúgy megpatinásodottnak érzem a Wildner-forditást (noha bizonyos, hogy csalóka érzésről van szó, mint mondjuk egy Szenei Molnár Albert-féle magyarítást. S ki tudja, hányán vagyunk még ilyen gondolaton? Gyönyörű olvasmány Nietzsche Zarathustrája. Még igy, félpatinás fordításban is. Valamit tán megsejtenek belőle azok is, akik nem másodszor, sokadszor, csupán először olvassák. (cselényi) SZÍNHÁZ Hátsó bejárat... ... avagy gyönyörök kedden éjfél után — ez a címe annak a színdarabnak, amellyel Peter Karvas húsz esztendő után visszatért a Szlovák Nemzeti Színház drámai társulatának színpadára. Figyelemre méltó esemény ez, hiszen azt jelzi, hogy a korábban külföldön is sokat játszott jeles szlovák drámaíró müvei mellett mégsem lehet közömbösen elmenni. Még akkor sem, ha a színmüvei vitákat kavarhat) nak, netán huzavonák elöz(het)ik meg azok bemutatóit. Jó értelemben véve polémiára ingerlő a bratislavai Kis Színpadon június elején bemutatott színpadi műve: a Hátsó bejárat, avagy gyönyörök kedden éjfél után is. Már a darab címe is provokálja, kiváncsivá teszi az embert, vajon milyen gondolatvilág, milyen életek húzódnak meg mögötte. Nos, Karvasnak ez az angliai környezetben játszódó, ám a mi hazai viszonyainkra is kitünően ráillő darabja lényegében társalgási szalonkomédia. A szerző az ún. felső tízezerre jellemző helyzetekből, színházi közhelyszámba menő figurákból teremt sajátos atmoszférája gondolatilag jól bejárható, számunkra is ismerős világot úgy, hogy egyszer sem uralkodnak el a sémák. Hősei egyfelől a jólszituált, szakszervezeti és egyéb funkciókból a parlamentbe került, igy a felső körökbe avanzsált urak — oldalukon az elökelösködö nejeikkel, alkalmazkodó személyzetükkel, nőügyeikkel és korrupcióik egész bonyolult szövevényével; másfelöl pedig az örömöket pénzért árusító ifjú hölgyek társasága, akik nemcsak ingerlékenyen csinosak, hanem jogaik, „szakmájuk" és érdekeik védelmében szakszervezetet kívánnak alakítani. Ehhez a támogatást épp e feddhetetlen urak egyikétől, a keddenkénti úszómedencés légyottok szorgalmas látogatójától kérik. A Hátsó bejárat, avagy gyönyörök kedden éjfél után lehetne keserű szatíra, átitathatná a darabot fanyar irónia, a darabbeli groteszk szituációkat modellértékűvé sűríthetné a rendezés — elvégre az efféle történet(ek) a mi égtájainkon is megeshet (nek); és Peter Karvas írói szándéka nem is hagy kétséget efelől. Pavol Haspra rendezése azonban csak alig-alig tesz utalást erre az írói célzatosságra, s inkább arra törekszik, hogy nagyon angolnak adja a játékot. Kár pedig, mert a héttagú szinészgárda (Zdena Studenková, Soha Valentová, Karol Machata, Pavol Mikulík és a többiek? játékstílusa szintén arra utal, hogy a történet lényege távolról sem csak a ködös Albionban, hanem bárhol Közép-Kelet-Európában is játszódhat. Miklósi Péter HANGLEMEZ Az ifjúság sólyommadár A népi hangszeres muzsika évtizedeken át igen sanyarú sorsra volt ítélve mifelénk, a csehszlovákiai magyar tájakon. Erről bizonyára sokat tudnának mesélni a hajdani néptáncosok, akik fellépéseikhez kénytelenek voltak — olykor nem is csekély összegért — valamilyen cigányzenekart felfogadni, de még így sem lehettek biztosak a dolgukban. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján aztán nálunk is elindult egy kedvező folyamat, amelynek eredményeképp mind több ún. parasztzenekar és kisebb hangszeres együttes jött létre — s ezek arra a nagyon szép, de egyáltalán nem könnyű feladatra vállalkoztak, hogy visszaásva a gyökerekig ismét a felszínre hozzák a már egyszer eltemetett magyar népi hangszeres zenélést és új életet leheljenek belé. Nincs helyem rá, hogy ennek az örvendetes megújhodásnak az okait boncolgassam, inkább annak örüljünk, hogy mi sem maradtunk ki belőle. A Szőttes fellépéseit kísérő Varsányi együttes muzsikálását már nemcsak itthon, hanem a magyarországi rádióállomások jóvoltából külföldön is megismerhették a népzene hívei. Milyen kár, hogy eddig nem készült velük idehaza lemezfelvétel. Ilyen szempontból jóval szerencsésebb a másik kitűnő népi hangszeres együttesünk, a Ghymes, amely az Ifjú Szivek táncosainak húzza a talpalávalót. A múlt év végén készült el — az Opus gondozásában — első nagylemezük, amelyen kizárólag csehszlovákiai magyar tájegységek népzenéje szerepel. Nagyképűség lenne a részemről, ha most szakmai értékelésbe fognék és a n 1 HALLOTTUK n I OLVASTUK Lí Lj LÁTTUK lemezfelvétel erényeit vagy a gyengéit elemezgetném. Egy valami azért bizonyos: más együttesek — legyenek azok csehek, szlovákok vagy éppen magyarországiak — lemezei között a Ghymes együttes Az ifjúság sólyommadár c. lemeze megállja a helyét. A helyenként már bravúrosnak tetsző hangszerjáték, a tiszta éneklés — vitathatatlan értékei ennek a felvételnek. Én külön is méltányolom a zenekarnak azt az igyekezetét, hogy autentikus megszólaltatásra törekedik és kerüli azokat az öncélú stilmanirokat, amelyek bizony egyik-másik (főként magyarországi) együttesnél elburjánzottak. Szívem szerint ideírnám az összes közreműködő nevét, de a lista igen hosszú. Kár, hogy ez a lemez nem kapható a boltokban (vajon miért?), s talán ezzel magyarázható, hogy a Csehszlovák Rádió magyar adásának zenei szerkesztői sem figyeltek még fel rá. (A Kossuth Rádió műsorában már többször szerepelt a lemez néhány felvétele.) Remélem a Ghymes együttes újabb nagylemeze nem sokáig várat magára, s ezúttal talán az érdeklődök sokezres táborához is elkerül. Lacza Tihamér Tina Live In Europe Az amerikai popvilág óriási egyénisége, Tina Turner legutóbbi, s egyben legutolsó koncertlemezét adta ki a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, miután az EMI Records hanglemezcégtől megvásárolta az említett hanganyag terjesztési jogát. Tina Turner, aki ma már egyáltalán nem vállal fellépéseket (még a róla készülő filmben sem volt hajlandó szerepelni), fogalommá vált ebben a zenei közegben, s ez egyértelműen kitűnő adottságaira utal. A néger „rockanya"különleges temperamentumával, érdes énekhangjával százezreket nyűgözött le egy-egy stadionbeli koncertjén, hanglemezeit több millióan vásárolták meg. A könnyűzene komolyabbik irányzataira figyelők kedvence lett Tina, s legutóbbi koncertlemezével, mely európai turnéján készült sem csalja meg rajongóit, de az igényes zenét kedvelő ifjabb nemzedéket sem. Mondhatnám, befejezés ez a csaknem ötvenpercnyi zenei hanganyag, egy sikeres és dicséretre méltó pályafutás színpompás vége. S talán ezért is hallhatjuk még ezen a korongon Bryan Adamsot, Robert Crayt, Eric Claptont és David Bowiet, az énekesnő egykori partnereit, akikkel annak idején duettet énekelt. Sztárlemez ez a javából, öt világsztár szólal meg rajta szólóban, kettesben egyaránt. S ami elmaradhatatlan egy koncertlemeztől: a konferálás is spontán, természetes (ezt a szerepkört Tina vállalta), s remek a közönség reakciója is. A kitűnő hangminőség, a gondos vágási technika, na meg a szerkesztés a biztosítéka, hogy aki megszerzi Tina Turner „Tina Live In Europe" című LP-jét, az nemcsak felismeri a popsztár sokrétű egyéniségét, hanem egyenesen a koncert kellős közepén is érezheti magát. Koller Sándor 9
