A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-24 / 48. szám
Áru lehet a kultúra? (Egy falusi népkönyvtár mindennapjai) A nagycsalomjai (Veftá Calomija) népkönyvtár tenyérnyi fogadóhelyiségének falát elismerő oklevelek ékesítik. A kultúra nemes hajléka kereken tíz esztendeje viselfhetji a Példás Könyvtár megtisztelő címet. — Negyedik éve irányítom falunkban a téka munkáját — mondja Vanda Pétemé aki a községben 1975 óta foglalkozik főállásban az írott szó népszerűsítésével. Eladdig a könyvtár a magyar alapiskola épületében kapott helyet, vezetését — társadalmi munkában — az alma mater egyik ügybuzgó pedagógusa, Cseri Béla vállalta magára. — Éveken át sűrűn váltogatták egymást a könyvtárosok — említi Éva asszony —, egyesek csak ugródeszkának tekintették a munkát, aztán, amikor családot alapítottak, menten hátat fordítottak a könyvtárnak, s a község kulturális életét is irányító nemzeti bizottság vezetője ismét más könyvtárvezető után nézhetett... A tékavezetőt telefonhoz kérik, míg értekezik, a falakon sorakozó, keretbe szorított új és régebbi keltezésű, könyvtárdicsérö sorokat olvasgatom. Az egyik oklevéllel a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma ismerte el a téka sokrétű tevékenységét, a másik elismerés szerint a politikai irodalom népszerűsítéséért meghirdetett járási verseny során értek el kimagasló, járáselső eredményeket... — Tizenegy évig tartó ingázás után vállaltam el a könyvtár vezetését — folytatja rövid szünet után félbehagyott gondolatmenetét a 38 esztendős fiatalasszony —. előző munkahelyemen is jól éreztem magam, de most mégis jobb a helyzetem: állandóan idehaza lehetek, s több idő jut a családi teendőkre is. A könyvet, a betűt apró leányka korom óta szeretem. Bosszant, hogy munkaidőm egy jelentős részét különféle rendű és rangú kimutatások gyártására kell fordítanom. Vanda Pétemé egy vaskos könyvet rak elém az asztalra. — Ez az én házi feladatom — jegyzi meg fanyar mosollyal —, mindennap, akár a kisis kolások, részletes kimutatást, jelentést kell vezetnem a tevékenységemről. De nem csu pán az olvasók számát kell feljegyeznem, mert ezt rendjénvalónak tartanám, sok más egyéb dolgot is rá kell vezetnem az oldalak ra. Fel kell tüntetnem például, hogy milyen témájú könyveket kölcsönöztek ki könyvtá runkból az emberek. És ugyanezeket az ada tokát még a havi, negyedévi, félévi és egész esztendei összegzés kapcsán is újra kell iktatnom. Még szerencse, hogy előző mun kahelyemen, a járási épitővállalatnál, köny vetéssel foglalkoztam ... Az egyes rendezvé nyékről előre és utólag szintén írásban kell tájékoztatni járási feletteseimet, pedig talál nék egyéb, hasznosabb elfoglaltságot is a munkaidőm alatt magamnak. Statisztikus vagyok. A könyvtár jelenleg már 250 olvasóval büszkélkedhet, négy évvel ezelőtt (lám mire jó az imént szapult statisztikai kimutatás!) még mindössze 175 olvasójeggyel rendelkező polgár látogatta a tékát. Az intézmény vagy tíz esztendeje költözött jelenlegi helyére, az új „községháza" árván maradt gondnoki lakásának a szobáiba. — Amikor munkába léptem — emlékezik a könyvtárosnő —, elég szegényesen néztek ki a helyiségek: szőnyeg és függöny se volt. Ma otthonosak, barátságosak, vendégmarasztalók a szobák. A könyvtár hetente három alkalommal: szerdán és csütörtökön egész nap, vasárnap pedig a délutáni órákban tart nyitva. A hét többi napjain a közművelődési központ munkáját segíti a könyvtáros asszony. — Falusi tékáról lévén szó, a legtöbb látogatóm vasárnaponként akad — jelenti ki Vanda Péterné —, köznapokon leginkább csak a kisiskolások nyitják rám az ajtót. Az olvasók jelentős része egy ideig zömmel gyermek, meg idősebb felnőtt volt. Ma már azonban 21 SZ1SZ-es fiatal is gyarapítja könyvtárunk olvasótáborát. Közülük sokan csupán a hétvégékre járnak haza, szülőfalujukba, mégis rendszeres könyvtárlátogatókká váltak. Az olvasók zöme alapiskolás leány és fiú, de a 133 tanulón kívül 76 idős ember is váltott tagsági igazolványt. — Az ifjúsági szervezet tagjaival kétnyelvű fejtörőket rendezünk — büszkélkedik Éva asszony —, de nem feledkezem meg a nyugdíjasokról sem. Velük is saját klubjukban szoktam találkozni: külön emlékezetes marad számomra például, hogy a hajlott hátú, munkában megfáradt bácsik és anyókák milyen élvezettel hallgatták a komolyzenei összeállításomat. Smetana-emlékestet tartottunk, s azóta is szívesen beszél mindenki a rendezvényről. S várják a folytatást! Többen közülük azóta a könyvtárunkba is váltottak olvasójegyet. A népkönyvtár 6 500 kötetnyi szépirodalommal, meg tudományos, politikai és ismeretterjesztő kiadvánnyal rendelkezik. A könyveken túl 25 újságra: napilapra és folyóiratra is előfizet az intézmény. — A község lakossága túlnyomó részben magyar nemzetiségű — szögezi le a könyvtárvezető —. ezért nem lehet csodálni, hogy a látogatók, s a helyi iskola tanulói is több-Kar — jelenti ki Vanda Peterne —, hogy már nem mi, könyvtárosok választjuk ki, s vásárolhatjuk meg a könyvtár számára a könyveket nyíre a magyar nyelvű könyveket választják, hisz a népek, nemzetek nagy tanítómestere, Komensky szerint is az anyanyelvén beszél, ír, és olvas, no meg tanul és művelődik legszívesebben az ember. A köteteknek viszont csupán a fele a magyarul írott kiadvány. Éva asszony szlovák nemzetiségű, férje | VICZAY PÁL | 1930—1989 A szövetségünk megalakulását (1949) követő négy évtized amatör művészeti mozgalmának vannak egyéniségei. Olyan személyiségei, akik rendszeres jelenléte egy-egy központi rendezvényünkön megszokottá vált. Sajnos, egyre gyakrabban kell megfogalmazni azt is, hogy amatőr művészeti mozgalmunknak voltak egyéniségei... Voltak, akik észrevétlen távoztak. Szerényen ... Most egy újabb közismert egyéniség távozását kell tudomásul vennünk, Viczay Pálét... Viczay Pál 1930. április 23-án született Bratislavában. Hivatalnokként kezdett dolgozni 1947-ben. 1948—51-ben Zoková- Smútná Mária tanítványa volt ének szakon a bratislavai Konzervatóriumban. 1951/53- ban az Európa hírű, Strelec professzornál tanult, majd 1955-ben államvizsgázott énekből. A népművészettel kötelező katonai szolgálata alatt került szorosabb kapcsolatba, tanulmányai mellett 1951/53-ban a Katonai Népművészeti Együttes szólistája volt. A hivatásos magyar dal- és táncegyüttesben, a Népesben kórustagként és szólistaként járta Dél-Szlovákiát. Az együttes megszűnése után (1955) Kassán, a Csemadok kerületi bizottságán ének-zenei szakelőadóként próbálkozott egy új kelet-szlovákiai együttes magyar, s gyermekeik az ipolybalogi (Balog riad Iplom) jóhírü magyar tanítási nyelvű alapiskolába jártak, járnak, tanultak, tanulnak. A helyi alma materrel lehetne jobb, gyümölcsözőbb, szorosabb is a könyvtár kapcsolata. A csökkent szellemi képességű gyerekek bentlakásos iskolájának a tanulói, valamint az óvodások is lelkes tékalátogatók. — Az ovisokkal meselemezeket hallgatunk s el is játsszuk az apróságokkal a hallott történetek egyes jeleneteit. Vannak modern zenelemezeink is, magyar és szlovák nyelvű kiadványok egyaránt. Az iró-olvasó találkozókra szívesen eljönnek az emberek. A nöszövetséggel és a Csemadok alapszervezetével emlékezetes Ady-estet szerveztünk. A piros betűs állami ünnepeket, évfordulókat műsorcsokorral köszöntjük. A könyvtárban havonta új témával foglalkozó faliújságot állítok össze, a legújabb könyvekből pedig alkalmi tárlatot rendezek. A múlt esztendőben több mint félezer kötettel gyarapodott a könyvtár állománya. Január elsejétől szeptember utolsó napjáig 31 különféle akciót bonyolítottunk le. Kár, hogy az új könyveket megalakításával. 1956-ban ismét Bratislavában volt, a Bratislavai Népművelési Intézet elődjének, a Szlovákiai Népművészeti Alkotók Házának (Slovensky dóm ludovej umeleckej tvorivosti) referense lett. Ebben az állásában 1962-ig dolgozott. Tevékenységét számtalan népdal- és kórusgyüjtemény kiadása tette értékessé és elválaszthatatlanná a csehszlovákiai magyar amatör művészeti mozgalomtól. 1962-ben választották az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes igazgatójává. Kapcsolata ebben a funkcióban sem szűnt meg az ének-zenei mozgalommal és szövetségünkkel. Ennek bizonyítéka, hogy nyolc év után, 1970-ben a Csemadok Központi Bizottságának dolgozója lett. 1974-töl a művészeti osztály vezetője és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara szervező titkára volt. Gazdag élet- és szakmai tapasztalatának köszönhetően javult és állandósult a CSMTKÉ és a csehszlovákiai magyar énekkari mozgalom színvonala. Egyre több kórus alakult, a meglévők tevékenysége pedig minőségileg új szakaszba lépett. 1980-ban szerződött külföldre, a nyugatnémet Pforheim város operatársulatához. Ezt megelőzően 1967/68-ban töltött egy színházi évadot külföldön. Nyugat-Németországból 1987-ben tért haza és lett szövetségünk művészeti osztályának ének-zenei szakelőadója. Ebben a megbízatásban érte a betegség, melynek következményeként 42 év aktív munka után, orvosi javaslatra rokkantnyugdíjazták. Az amatőr művészeti mozgalomban kifejtett négy évtizedes munkájáért szövetségünk Központi Bizottságának elnöksége a Csemadok-érem arany fokozatával jutalmazta. A rövid életrajzi adatok is bizonyítják, Viczay Pál távozásával egy nagyon képzett szakemberrel és egy tapasztalt szervezővel lettünk szegényebbek. Neve elsősorban a Csemadokhoz és a tanítók énekkarához kötődött. Akik ismerték a tanítók énekkarában végzett munkáját, ma is a legjobb szervező titkárként emlegetik. Rangja és tekintélye volt a tagság körében. Sajnos, az énekkar jubileumi ünnepségét és hangversenyét már nem élhette meg. 1989. október 24-én úgy hunyta le szemét, hogy számára nem jött el a reggel. Súlyos betegsége következtében, csendben távozott körünkből. Emlékét valamennyi ismerője tisztelettel megőrzi. DEBRÖDI D. GÉZA már nem a könyvtárosok vásárolhatják, ugyanis mi tudjuk a legjobban, hogy milyen kiadványokat, köteteket látnának olvasóink a polcokon a legszívesebben. A történelmi témájú, múltidéző írások a legnépszerűbbek az idén. — A gyerekekkel szívesen elbeszélgetek olvasmányélményeikről — mondja még búcsúzóul az ífiasszony —, s gyakorta megkérem őket, rajzolják le a könyv legizgalmasabb jelenetét, s munkájukat kiállítom a helyiségben ... Erre az évre, a járási felügyelő szervtől kapott elképzelések szerint, 245 olvasót kell toboroznom. Áru lenne a kultúra? Egy könyvtár akkor végez eredményes munkát, ha kimutatások tömkelegével bombázza az irányító testületet és teljesíti az előírt olvasói keretszámot? A Vanda család minden tagja a könyv barátja. Éva asszony a regényeket kedveli, Péter, a férje, inkább a történelmi írásokat lapozgatja. A leánygyermekeket a „pöttyös", „csíkos" és egyéb sorozatok mellett a bűnügyi kötetek is érdeklik. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvétele 7
