A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-24 / 48. szám

KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Készéii Ferenc: RAJZOLJ MESÉT... Németh Gyula: A PRÁGAI MAGYAR KULTÚRA Gál Sándor: HÁROM ÚJ ISKOLA Gordon László: A FENNSÍKOK VIRÁGAI Nagy Lajos: FOGÁSZAT AZ ŐSERDŐBEN (mese) L. Szalai: A HOFFMAN-FÉLE REPLIKÁTOR (fantasztikus történet) Címlapunkon a CSMTKÉ fellépés közben Fotó: Gyökeres György A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: Sí 5 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béta Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Flirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne z. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Bevezetőben nyitván a közvéle­• mény fogalmának meghatározá­sára kellene kísérletet tennünk! És talán megválaszolni azt is, hogy a közvélemény mennyiben lehet fokmérője a demokráciának? — Az alapigazság, hogy a közvéleménynek többféle társadalomelméleti, politológiai és szociológiai meghatározása van. A minden­napi életben manapság már nálunk is egyre komolyabb társadalmi szerepet kapnak a köz véleményét tükröző közlések és elemzé­sek. Egyre inkább erősödő társadalmi és politikai igény, hogy tudjuk, sőt egyre ponto­sabban tudjuk: miről, miként ítél a közvéle­mény? Mindebből szinte természetszerűleg következik, hogy minél demokratikusabb a politikai rendszer, a közvélemény annál in­kább tudja betölteni ellenőrző szerepét. Fon­tosnak érzem még hozzáfűzni, hogy a köz véleményének fogalma mögött nem a több­ség és nem az úgynevezett „átlag" áll, ha­nem a vélemények megoszlása. Bátran le­szögezhető hát, hogy a közvélemény-kutatá­sok — ha szakmailag megfelelő színvonalúak — éppen a felszínre kerülő nézetek sokszí­nűségével rekonstruálják a közvéleményt. Mindennek logikus következménye, hogy mind a politikai, mind a társadalmi vonatko­zású döntéseknél — éppen a demokrácia egyik természetes megnyilvánulási formája­ként — érdemes figyelembe venni a körülte­kintő szakértelemmel végzett közvélemény­kutatások tudományosan megalapozott in­formációit. Úgy tűnik, hogy a fentiek a/ap­• ján akár azt is mondhatnék: a közvélemény — s vele együtt maga a közvélemény-kutatás is — a napi politika értékes és okvetlenül meg­szívlelendő jelzéseket sugárzó „szolgáló­­leánya7 Igaz ez? — Ez erősen sarkított fogalmazás, bár azt mindenképp fontosnak tartanám tisztázni, hogy a jelenség, amit köznapian közvéle­ménynek hívunk, az a közérzet, a közhangu­lat és a közvélemény szövevénye. A gyakor­latban ezek lényegében el sem választhatók egymástól. És az is csak nehezen határozha­tó meg, hogy mikor, miként szerveződik az egyéni vélemény, az egyéni érzés és beállító­dás. az egyéni közérzet közhangulattá, majd_ pedig közvéleménnyé. On, a szakember miként látja: • ha most egy felmérés keretében nekifognánk faggatózni az aktu­álisnak tartott kérdések bármelyikében, akkor a megkérdezettektől őszinte véle­ménynyilvánításokat kapnánk? — Valóban döntö kérdés, vajon bíznak, bízhatnak-e az állampolgárok abban, amit egy-egy felmérés kapcsán a kutatók monda­nak vagy kérdeznek. Én a bizalom, a nyíltabb gondolkodás, az őszintébb szókimondás je­lének érzem, hogy amíg az emberek néhány esztendeje még nagyon is óvatoskodó vála­szokat adtak, mostanában már markáns vé­leményeket jegyezhetünk fel és összesithe­­tünk. Az emberek zöme ma sokkal inkább vállalja a véleményét. Az érem másik oldalát tekintve viszont azt is el kell mondani, hogy pillanatnyilag még — a széles körű nyilvá­nosság előtt — meg kell küzdenünk a közvé­lemény-kutatások presztízséért. Sajnos, a valósághoz ugyanis hozzátartozik, hogy az elmúlt évtizedekben sem kellő nyilvánossá­guk és ebből eredően megfelelő tekintélyük sem volt a köz véleményét tükröző közlések­nek. Hazánkban ezért a közvélemény-kutatá­sok módszereit is kevesen ismerik, sőt. van­nak. akik azok hitelében is kételkednek. A lakosság zöme előtt például rejtély, hogy Interjú SZABÓ FERENC szociológussal mennyiben tükrözi a közvéleményt az az elemzés, amelyet egy-egy adott kérdésről már ezervalahány ember megkérdezése után közzéteszünk. Sokakban fölmerül annak gondolata, vajon másfélezer megkérdezett képviselheti-e — mondjuk — egy egész foglalkozási ágazat, egy teljes nemzedék, vagy akár egy félmilliós nemzeti kisebbség véleményét. És az ön válasza ? Igen! Ha a mintavétel korrekt volt. Akaratlanul is adódik hát a kér­­: dés, vajon milyen a közvéle­ménykutatás gyakorlati mecha­nizmusa ? — A közvélemény-kutatás lényegében sa­játos statisztika. Természetesen, tudomá­nyos igényességgel végezve, ami éppen olyan fontos, akárcsak az információk feldol­gozásának valóban korrekt módszere. Alap­­elv például a véletlen kiválasztás, aminek több fajtája és modellje van. Szlovákiában a Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemény-ku­tató Intézete foglalkozik a közvélekedés rög­zítésével. Kérdezöbiztosainknak leginkább a valóban véletlen módszerrel kiválasztott * a véleményalkotásról, a társadalmi közérzetről és arról, vajon hiteles közvélemény-kutatás-e a közvélemény-kutatás egyének, illetve családok személyes felkéré­sét és kikérdezését javasoljuk. Természete­sen. megvannak az objektív visszaellenőrzés módszerei is, ami azért lényeges, hogy sem­miféle szubjektív előfeltevés ne torzíthassa az eredményeket. Magától értetődik, hogy sajátos szakértelmet kíván a véletlen minta­vétel megtervezése, illetve az adott becslés­hez szükséges mintanagyság kiszámítása.’A jó mintavétel mellett rendkívül fontos a kér­dőív megtervezése és összeállítása is. Fontos szempont a közvélemény-kutató adatgyűjtő személyes fellépése, viselkedése. Ez pedig már nemcsak a statisztika, hanem a szoci­ológia és a pszichológia tárgyköre is, hiszen a közvélemény-kutatásnál többnyire nem olyan egyszerű és egyértelmű kérdésekről van szó, mint akár a népszámlálásnál, ahol a megkérdezettnek szinte félszavas válaszokat is elegendő adnia. A közvélemény-kutatás lényegében a politikai véleménynyilvánítás egyik eszköze, ezért sem a kérdőíven megfo­galmazott kérdés, sem a kérdező nem terel­heti a választ valamely meghatározott irány­ba ... Egyetlen kérdés sem indulhat olyan formulával, amelyben félig-meddig már a válasz is benne van. További fontos eleme a társadalmi felelősséggel végzett közvéle­mény-kutatásnak, hogy egyetlen megkérde­zettet sem lehet manipulativ, netán egyéb „ráhatásos" módszerrel véleménynyilvání­tásra kényszeríteni. Miért kell is, érdemes is ragasz­­' kodni a tiszta játékszabályok­hoz? — Elsősorban az őszinteség, a hitelesség, a szavahihetőség kedvéért. Nem árt tudato­sítani, hogy a közvélemény-kutatás egyben afféle mini népszavazás is. A kutatások nyil­vánosságra hozott, vagy a politikai döntése­ket befolyásoló eredményei maguk is kiha­tással vannak a közvéleményre; visszahatnak az egyén gondolkodására és álláspontjára. Általános tapasztalat, hogy az emberek szí­vesen igazodnak a többség véleményéhez. Ismert jelenség, hogy sokan nem akarnak kilógni a sorból. És mert a közhangulat fontos tényező, jogosnak tűnik az a követel­mény, hogy a közvélemény-kutatások során szerzett információk valóságtartalma hiteles legyen; hogy valóban reprezentatív legyen a mintavétel és kifogástalan a kikérdezési eljárás, nemkevésbé szakszerű az adatfel­dolgozás; valamint az is. hogy mindemellett meglegyen a szavatolt ellenőrizhetőség lehe­tősége. Ha most én kérdezem öntől: mi • a véleménye arról, hogy a közvé­leménynek mekkora mértékben lehet „tanácsadó" szerepe a politikai döntések előkészítésében — akkor a köz véleményében jártas szakember milyen választ ad a riporternek ? — Tömöret: a politikának ismernie kell a közvéleményt, s amiben lehet, célszerű kö­zelítenie hozzá az elképzeléseit. Másfelől viszont tudni kell. hogy a közvélemény sem varázsszer, amelynek segítségével csak jó döntések hozhatók. Az igazság nyilván eb­ben is valahol a félúton van: a közvélekedés ismeretében, nyilván, a döntési határokra is könnyebb rálelni. MIKLÓSI PÉTER 2

Next

/
Thumbnails
Contents