A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-24 / 48. szám
ORSZÁGOS VITA Ez év október 31 -én fontos dokumentum látott napvilágot. A párt központi napilapjai (a Rudé Právo, a Pravda és az Új Szó) ezen a napon jelentették meg Csehszlovákia Kommunista Pártja új Alapszabályának tervezetét. A CSKP KB október 12—13-án tartott plenáris ülésén jóváhagyott alapszabályzattervezetet társadalmunk vezető erejének legfelsőbb testületé azzal a szándékkal hozta nyilvánosságra, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja új Alapszabályának tervezetét mindenki megismerhesse és az alapszabályzat-tervezetről vita induljon. A dokumentum közzétételekor kezdődött és az 1990 február végéig tartó párton belüli vita egyben országos vita. Célja, hogy a párt szervei és szervezetei, a párttagok és -tagjelöltek, a munkahelyi közösségek, valamint a társadalmi szervezetek tagjai és mások — mindazok, akiknek az alapszabályzat-tervezettel kapcsolatosan vannak észrevételeik és javaslataik — nyilvánosan, a sajtó hasábjain is mondják el azokat, és járuljanak hozzá az Alapszabályzat végső megszövegezéséhez. Napjaink eseményei nagyon világossá és egyértelművé teszik, hogy minden politikai párt és minden politikai mozgalom csak addig életképes, amíg az élvezi az emberek bizalmát. Bizalom híján valamennyi politikai párt és politikai mozgalom elszigetelődik, szűk érdekek képviselőjévé válik, szektává zsugorodik. A bizalom a párt és az emberek viszonylatában tulajdonképpen kölcsönös szükséglet. Az embereknek szükségük van az érdekeiket megfelelően képviselő, és a szervezettséget biztosító vezető erőre, a pártnak- viszont létkérdése, erejének éltető forrása az emberek bizalma és támogatása. Csehszlovákia Kommunista Pártja immár közel hét évtizedes történelme során politikájának középpontjába mindig a dolgozók érdekeinek a védelmét állította. A dolgozók helyzetével kapcsolatos figyelme — a központi bizottságtól az alapszervezetekig — ma is áthatja egész tevékenységét. Az emberek érdekében végzett munkájáért jogosan vár és kap bizalmat. A bizalom jele, ha az emberek megértik, hogy a szocializmus építésének mai körülményei között, amikor minden vonalon arra törekszünk, hogy a termelés korszerűvé, a gazdaság hatékonnyá váljék, milyen különösen fontos és nagy jelentőségű az állampolgári helytállás, az elkötelezett politikai magatartás : az, hogy mindenki konkrét munkával segítse az átalakítást, a társadalom politikai és gazdasági mechanizmusának a tökéletesítését. Jó jel az is, hogy a termékszerkezet-váltás gyorsítását, a minőségi áruk gyártásának a növelését, a termelés fokozott alkalmazkodását a piaci viszonyokhoz, a tudományosműszaki fejlődés vívmányainak gyakorlati alkalmazását, az anyag- és energiaráfordítások csökkentését és a korszerű termelés megannyi más függvényét egyre többen napi gondnak, állandóan érvényesítendő feladatnak tekintik. Az emberek iránt érzett bizalom jele, hogy a párt a pártélet legfontosabb dokumentumának, az Alapszabályzatnak a végleges formába öntéséhez kikéri nemcsak tagjainak, hanem a pártonkivülieknek is a véleményét. S a bizalom jele, hogy az emberek ezrei — párttagok és pártonkívüliek — élnek a lehetőséggel és elmondják véleményüket, jobbító szándékú javaslatukat. BALÁZS BÉLA Csehszlovákiába érkezett a nyugat-berlini Német Szociáldemokrata Párt tartományi szervezetének 670 tagú csoportja, melyet Ingrid Stahmer, a város polgármestere vezetett. Ingrid Stahmer SZOMBAT hangsúlyozta, hogy az SPD-tagok látogatásukkal egyértelműen kí-4 fejezésre kívánták juttatni, elítélik azokat a gaztetteket, melyeket a fasizmus Európában elkövetett. René Muavad 62 éves maronita keresztény jogászt választották meg Libanon új államfőjévé. Az államfő megválasztásával lezárult a VASARNAP több mint egy éve tartó alkotmányos válság és létrejöttek a félté -5 telek a nemzeti megbékélési folyamat kezdetéhez. Varsóban megkezdődött a LEMP KB 16. ülése, melyen a résztvevők a január 27-én kezdődő XI. pártkongresszus előkészületeivel foglalkoztak. Wolfgang Meyer, az NDK kormá- KEDD lemondás mellett döntött. A kornyának új szóvivője, aki november mány kérését a parlamentnek cí-6-án ebben a tisztségben Kurt ■■■ mezte. Az alkotmány értelmében Blecha helyére lépett, közölte: a M mindaddig tisztségben marad, Német Demokratikus Köztársamíg a parlament meg nem váság Minisztertanácsa a kollektív lasztja az új kabinetet. George Bush amerikai elnök fogadta a Fehér Házban Pozsgay Imrét. a Magyar Szocialista Párt Elnökségének tágját, köztársasági elnökjelöltet. A találkozó után PÉNTEK 3 Pozsgay Imre újságírók előtt elmondta, hogy a magyar gazdaság élénkítésével kapcsolatos kérdésekről tárgyalt az elnökkel. Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára Prágában fogadta Hszü Hszin vezérezredest, a kínai fegyveres erők vezérkari főnökének helyettesét, a KKP KB tanácsadói bizottságának tagját. Milos Jakes nagyra értékelte azt, ahogyan a cseh-CSÜTÖRTÖK 2 szlovák—kínai kapcsolatok az utóbbi években alakultak és sikraszállt további fejlesztésükért. A kölcsönösen előnyös együttműködés minden fontos területet felölel, beleértve a katonait is. Egon Krenzet Moszkvában fogadta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke. Az NDK leg-SZERDA 1 felsőbb vezetője és vendéglátója nyilatkozatot adott a berlini televíziónak, majd Egon Krenz sajtóértekezletet tartott és hazautazott. Moszkvában november 7-én a hagyományos díszszemlével és a moszkvai dolgozók felvonulásával csúcsosodtak ki a nagy októberi szocialista forradalom 72. évfordulójának központi ünnepségei. A dísztribünön, a Lenin-mauzóleum mellvédjén helyet foglalt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke, valamint a párt és az állam több más vezetője. A Vörös téri felvonulással egyidőben a Választók Moszkvai Szövetsége, az Orosz Népfront és más alternatív szervezetek tartottak engedélyezett felvonulást. VISSZ^ILLANTO NOVEMBER '89 Redoes Qfaojő! Ez idén szép hosszú volt az ősz. kinyitott a sokszínes krizantém, virágpompával, gyertyák és mécsesek világával emlékeztünk halottainkra. A temető csendje kicsit megszelídítette a mindennapos rohanást, nem volt éle a szónak, a holtak némasága tisztességre, egymás iránti szeretetre, türelemre, az élet szeretetére és megbecsülésére intett. Ezért döbbentett meg annyira az embertelenség és a szívtelenség, hogy sem ott és akkor, sem most nem hagyhatom szó nélkül ami történt Péntek volt, délelőtt fél tizenkettő. A központi pályaudvarról induló csuklósbusz éppen megtelt, csak hátul maradt két ülőhely szabadon. Egy néni szeretett volna még felszállni, a frissen vásárolt biciklijével együtt. A kerékpár be volt csomagolva, szállításra tehát alkalmas volt. A sofőr mégsem vette fel ezt az utast, mondván: ez a járat olyan zsúfolt lesz, hogy a később felszállókat a kerékpár miatt nem tudná biztonsággal elszállítani. A néni leszállt, száját összeszorította, karjai tehetetlenül lecsüngtek, majd leroskadt a padra és várta a következő járatot. A buszban ülök is, én is és a sofőr is jól tudta, hogy hiába várja. A további járatok még zsúfoltabbak lesznek. Azokon heringként szoktunk utazni, főleg péntek délután! Volt még néhány perc az indulásig. Úgy gondoltam, ez éppen elég ahhoz, hogy meggyőzzem a sofőrt, szállítsa haza azt a nénit is, hiszen tudhatja, hogy hiába vár, hiszen nem is vagyunk olyan sokan a buszon, a következő megállóban felszállók talán mégsem lesznek annyian, a rákövetkezőben pedig a néni leszáll. A sofőr szelíd, kérő szavaimat idegesen rángó szájjal, remegő kézzel, felindult hangon utasította el s visszakérdezett, hogy ha karambolozik, vajon megyek-e majd helyette börtönbe. Megdöbbentem. Nem azon, amit mondott, hanem azon, ahogy mondta. Abban a lelki állapotban valóban veszélyes volt a volánnál ütnie. Biztos vagyok benne, hogy nem a felszállni akaró néni és nem is az én szavaim tették ennyire idegessé. Talán igazságtalanság érte, valaki oktalanul megbántotta ... Már nem tudom meg soha, és azt sem, hogy a néni végül haza jutott-e vagy sem. Az viszont tény, hogy a következő megállóban nem szállt fel sok ember, elfért volna a kerékpár, ha ott lett volna. És az is tény, hogy az autóbusznak csomagtere is van, ahol a kellőképpen becsomagolt poggyászt, viteldíj fejében el kell szállítani! Sofőrpárti vagyok. Tizenöt éve naponta kétszer rajtuk múlik az életem. Még mindig szerencsésen hazaértem. írásommal nem a busz vezetőjén akarom elverni a port. Nem a sofőrök tehetnek arról, hogy zsúfoltak a járatok. Nem ők tehetnek arról, hogy a megengedettnél több utast kénytelenek olykor szállítani, akaratlanul is válla Na ezzel a nagyobb kockázatot. Mint ahogy arról sem ők tehetnek, hogy munkások, diákok ezrei ingáznak naponta vagy hetente. Engem csak az bánt. hogy az egyik megsértett kisember, a másik, még nála is védtelenebb kisemberrel szemben viselkedett embertelenül, szívtelenül. És éppen akkor, amikor már-már elhittem, hogy a halottatok sírjánál töltött percek legalább egy időre kiiktatták az életünkből a szívtelenséget. Csalódtam. De remélem, hogy az a néni a kerékpárral mégiscsak hazajutott. Azt is sejtem, hogy nem magának vette, hanem az unokájának. Talán épp karácsonyra. 3
