A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 47. szám
Az utóbbi évek nagyszabású építkezései megfiatalították és megújították Párizst. Mitterrand elnökké választása óta 18 milliárd frankot költött arra, hogy a világ legnevesebb építészeivel a művészet és kultúra fővárosává tegye az ország központját. Elkészült a Les Halles helyére épített Fórum, a Párizstól északkeletre létesített hatalmas tudományos, művészeti és kulturális park, a La Viliette, az Orsay Múzeum fölavatása után lett készen a Louvre piramisa, épült föl a forradalom 200. évfordulójára a Bastille Opera és a La Défenseben emelt hatalmas diadalkapu, amelynek tetejéről fantasztikus kilátás nyílik a Champs-Elysée-re, a Louvre-ra és a „régi" Diadalívre. A nagy mű azonban még nem teljes. A világ legnagyobb művészeti múzeumává alakított Louvre után hátra van még a világ legnagyobb és legmodernebb könyvtárának a kialakítása. Az épület tervere kiírt pályázatra már be is nevezett a világ húsz leghíresebb építésze. A világ egyik legnagyobb tudományos és művészeti múzeumegyüttese a La Viliette, benne a gömb alakú filmszínházzal. A La Defense negyedben epitett új diadalkapu, a Barátság íve Ebbe az új épületbe költöztették a pénzügyminisztériumnak a Louvreból kilakoltatott hatezer hivatalnokát. seEsifiuitö Kedves Olvasóink! A Popturmix nyári, kilencfordulós játékában már szóltam arról, hogy hazánkban turnézott a fiatalok kedvenc együttese, az ELSŐ EMELET. Az ilyen koncertsorozatok általában mindig lázban tartják a tizenéveseket, hiszen még nem mondhatjuk, hogy ebből a műfajból itthon elegendő lenne a kínálat. Bár a Slovkoncert illetékesei az idén eléggé csipkedték magukat (talán a sokéves lemaradás miatt is), az egyes színhelyeken, településeken viszont még mindig nem alakult ki professzionális színvonalú „programkezelés". így aztán az előre megkötött és érvényesített szerződések ellenére is könnyen „dobálhatták" öszsze-vissza a vendégcsapatot mondjuk Kassán (Kosice), esetleg egy-két nappal a koncert előtt lemondhatták a fellépést mondjuk Érsekújváron (Nővé Zámky). Az ok ezúttal Komáromi városnézésen az Első Emelettel Az Európa Szálló bejáratánál Kikivel. (Nálunk is a lányok kedvence volt. ..) nem a kedvezőtlen időjárás volt, hanem mindenféle mellébeszélések, melyhez igencsak értenek egyes hivatalnokaink. Mert hogy aznap sok ilyen jellegű előadás volt a járásban!? Kérdem én, ezt néhány hónappal korábban nem lehetett tudni? Szóval, tisztelt olvasók, ezúttal is a közönség húzta a rövidebbet, mert lecsúszott egy igen jó koncertműsorról. A fiúk azonban nem panaszkodtak, mert ahogy ők mondták, tiszteletben tartják mások nézeteit, s ezek a kis pofonok csak a körítést fűszerezték túl a sok finomság között. Mi, vendéglátók azért mégis röstelljük magunkat. Az Első Emelet Kelet-Szlovákiában kezdte az idei augusztusi turnéját, csaknem mindegyik helyszínen több százan, sőt több ezren (Füleken, Dunaszerdahelyen, Komáromban) Az OPUS lemezbolt kirakata előtt. (Berkes értetlenül néz. Michael rám sem ügyel. Kisszabó meg azt kérdi, milyen sztorit is szeretnék hallani. ..) daloltak a pazar és látványos fénytechnikájú koncerteken. Az öt fiú szívesen ismerkedett városainkkal, barangoltak Kassán, Királyhelmecen, megnézték Fülek egy-két nevezetességét, s persze bejárták a Csallóközt is. Én Komáromban (Komámo) találkoztam velük, s városi sétánkon készítettem ezeket a felvételeket, miközben persze jól elbeszélgettünk. Elsősorban az érdekelt, hogyan érintette őket ez a néhány kellemetlenség, amiről már szó volt. Bogdán Csaba, a gitáros ennél illedelmesebben már nem is válaszolhatott volna: — Nálunk, Magyarországon is vannak szorgalmas és kevésbé szorgalmas népművelők. Ahol rendesen kiplakátolták a koncertünket, és tudott róla a közönség, oda eljöttek, ahol ezt a helyi kultúrház vezetője nem tette meg, ott kevesebben voltak. Láttam, hogy nem épp kellemes ilyen témáról séta közben beszélgetni, ezért inkább arra voltam kiváncsi, hogy miután tölünk hazamennek, mit is fognak csinálni? Berkes Gábor: — Éves őszi szabadságunk szerény számításaink szerint három hétig tart, de e közben is klippet forgatunk, aztán október végén üzletekbe kerül a legújabb nagylemezünk. Az egyik kirakat előtt állunk, a srácok elfoglalták magukat az árak átszámításával. Én a magánéletüket firtatom. Kiki elvált. Berkes, Kisszabó nősek, Bogdán nőtlen, Michael a dobos, aki állítólag a zenekar szótlan és mindig higgadt tagja, erős elhatározása szerint soha nem akar megnősülni. Berkes Gabi egyben megjegyezte, hogy eme fogadkozása bizonyára csak addig tart, amíg el nem veszi barátnőjét. Michael a szokásos udvarias nyugiságával vág vissza, hogy csak várják ki a végét. Némelyikük bemegy a sportáruházba, amikor Berkes meg Kiki ott marad velem a sétálóutcában, megkérdem tőlük, ide hozzánk tényleg örömmel jöttek, vagy csak a pénz, a jó kereseti lehetőség végett? Berkes Gabi máris válaszol: — Azért jöttünk Szlovákia magyarlakta területeire koncertezni, mert tudtuk, hogy látogatásunkkal saját közönségünket tisztelhetjük meg. Ha mondjuk Svédországba utaznánk, ott senki sem ismer minket, s idegeneknek számítanánk. Itt viszont teljes erőnkkel játszhattunk az Emeletes rajongóknak, akik azzal, hogy eljöttek valamelyik helyszínre, egyben köszönetüket és szimpátiájukat is kifejezték. Megtisztelve éreztük magunkat, s szívesen eljönnénk legközelebb is. Frappáns történetkére vagyok kíváncsi, ami itt esett meg velük Szlovákiában. Mind összenéznek, aztán kibökik, hogy vannak ugyan sztorik, csak azokat nem lehet elmondani. Vagy még el is mondanák, de attól félnek, hátha valaki otthon kézbe veszi a HÉT-et? Mert akkor őket is kézbe veszik ... Berkes „hivatalosan" helyesbít: — Lehet, hogy mi egymás között valamin jót nevetünk, de az egy kívülálló számára nem biztos, hogy mulatságos. Jó sztorit kérsz? Hát például jót fürödtünk a Tiszában, alig ötszáz méterre a szovjet—csehszlovák, s alig negyven méterre a csehszlovák—magyar határtól. Igaz, először gyanakodva figyeltek a határőrök, de később még össze is barátkoztunk. Nem találom eléggé élménydúsnak ezt a sztorit, csattanós történetkét kérek. Kis várakozás után Michael, a szűkszavú nyugodt dobos megszólal: — Ha megengeded, akkor lekenek a Kisszabónak egy pofont, és az eléggé csattanós lesz. Menedéket keresve rohanok be az élelmiszerboltba, s jót röhögök a markomba — ugye nem is olyan nyugodt ez a Michael... Kép és szöveg: KOLLER SÁNDOR 8
