A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-17 / 47. szám
sereg Komáromnál gyülekezett és József nádor vezetésével itt rendezkedett be védelemre. A nádor elrendelte a város megerősítését ... A Duna partjától az Apáti szigetig hat négyszög alakú, földből emelt, sáncokkal összekötött erődítményt készíttetett. Ez az erödítménysor a Csallóköz felől védte a várost. Építtetőiéről a Nádorvonal elnevezést kapta." Ennek a hatalmas erődrendszernek csupán egy kis része a belső vár, ahová már csak hat-hét ezer ember fér be. Idegenforgalmi szempontból nem tudjuk kihasználni, mert eredeti céljának megfelelően ma is katonaság van benne. Most harmincnyolcezer lakosa van a városnak. 1945-től napjainkig duplájára növekedett a lélekszám. Elsőrendű feladata a tanácsnak, hogy a város teljes mértékben otthont adjon a lakóinak. S lehetőséget biztosítson a munkához, az emberek testi és szellemi fejlődéséhez! Nyugodtan elmondhatom, hogy városunkban a munkalehetőség jó. A hajógyár, az Agrozet, a cipőgyár, a Járási Építőipari Vállalat, a Járási Ipari Vállalat és még néhány kisebb cég több ezer embert foglalkoztat. És a mezőgazdaságról még nem is szóltam! Két állami gazdaság, az Agrostav éá Agrochémiai Üzem van a város területén. A szellemi épülés lehetőségei is jók. Hat szlovák—magyar általános iskolája, művészeti népiskolája, magyar—szlovák gimnáziuma, szlovák—magyar ipari szakközépiskolája és két csak szlovák szaktanintézete van a városnak. Ez utóbbiak egyikében magyarul is tanítanak különböző szakmákat. Azonkívül van magyar mezőgazdasági szakközépiskolánk is. Kicsit sóvárogva vágyódunk főiskola, vagy legalább valamilyen tanszék után. Reményt olt belénk az az oktatásügyi elgondolás, hogy a nyitrai Pedagógiai Főiskolának 1 —4. osztályos tanszéke lesz Komáromban magyar és szlovák pedagógusok képzésére. Hogy ez egyáltalán fölmerül igy, azt a Járási Nemzeti Bizottság következetes álláspontjának köszönhetjük! Felmérésekből tudjuk, hogy járásunkban nagy szükség van a nyugdíjkorhatárukhoz érkező magyar pedagógusok pótlására. Ebben az évben kísérletképpen, levelező tagozatos formában meg is indul a képzés harminchárom (18 magyar, 15 szlovák) hallgatóval. Nem titkoljuk, hogy szívesen látnánk a kezdeményezésben a jövő szlovák—magyar tagozatos Pedagógiai Főiskoláját Komáromban! De az sem lenne rossz, ha a Szlovák Műszaki Főiskola Gépészeti Karának hajóépítés tanszéke kezdené meg munkáját városunkban! Itt van a hajógyári kutatóintézet, tehát könynyebb ide hozni az elméletet, mint fordítva. Ejtek néhány szót féltett kincsünkről, a komáromi sportéletről is. Tizennégy sportegyesülete van városunknak körülbelül ötezer szervezett sportolóval. Nem nehéz a számokból kikövetkeztetni, hogy majdnem minden komáromi családban van egy sportoló! Már nagyon szép és kiemelkedő eredmények is születtek. Elértük, hogy a vizek városa kajak-kenuban az élsportolók központja, és kemény munkájuk eredménye Szabó Attila világbajnoki győzelme. Birkózóink, ökölvívóink egy része szintén válogatott versenyző. Jankovics Tibor birkózónk részt vett a szöuli olimpián, és súlycsoportjában a hetedik helyen végzett. Sajnos, a komáromi labdarúgás idei eredményei nem a legjobbak, pedig kilencvenéves múltra tekint vissza. Szeretnénk visszakerülni a Szlovák Nemzeti Ligába! Szép teljesítményt nyújtanak a rop- és kosárlabdázók, a három éve átadott fedett uszodában is kemény edzés folyik. Ennek köszönhető, hogy tízéves korú gyermekeink szlovákiai bajnokok lettek. Városunk lakosságának ötvenhét százaléka magyar nemzetiségű. Szóban és írásban teljes a kétnyelvűség. Azokon a helyeken. ahol félfogadási napokon ügyfelekkel kell tárgyalni, csak olyan alkalmazottak jöhetnek számításba, akik mindkét nyelvet beszélik. Amilyen nyelven fordul hozzánk az ügyfél, olyan nyelven válaszolunk. A közhivatalok neve és valamennyi cégtábla is kétnyelvű. Az utcanevek kétnyelvűsítése befejező szakaszához érkezett. Minden feszültségteremtő gócot igyekszünk kiiktatni az érintkezésből. A békés, baráti együttélésnek ez a legtermészetesebb módja! Nyomasztó gondunk a lakáshiány! Ez sok fiatal házasember életét megkeseríti. Két-három év a várakozási idő. Újabb lakótelepet nyitunk a Vágón túl, tizenháromezer lakos részére. Az erődrendszer meghatározta várost kinőttük. Bosszantó az is, hogy polgártársaink némelyike nem mindig viselkedik a városához méltón. Nálunk is van vandalizmus, kisebb-nagyobb kihágás. Óriási erőfeszítésünkbe kerül a közterek tisztán tartása. És minden nyáron meg kell küzdenünk a tomboló turizmus okozta ellátási nehézségekkel! Szívesen vállaljuk ezt az erőnket már-már meghaladó munkát, mert ahogy épül-szépül városunk, úgy szeretnénk megmutatni minél több embernek, fedezzék fel ők maguk is Komárom szépségét. S lássák városukat azok is. akik a falai között élnek, s őslakosok itt, vagy akik közelről vagy messziről jöttek városlakónak ide, mint jómagam is Tornaijáról, ahol nevelkedtem, magyar gimnáziumában érettségiztem, majd a Műszaki Főiskola kibernetikai szakának elvégzése után pedagógus feleségemmel együtt itt telepedtünk le. A hajógyár számítóközpontjában kezdtem el a nagybetűs életet, s az évek múlásával gazdasági igazgatóhelyettes és a városi pártbizottság elnöke lettem. 1988 augusztusában választottak meg a városi nemzeti bizottság elnökének. Ismert a közmondás: új seprű jól söpör! Jó egy év áll mögöttem. Szeretnék jól söpörni. Mindent elsöpörni fejlődésünk útjából! A kollégáimmal és a polgártársainkkal egyetértésben természetesen... Gömörből, a jó palócok földjéről származom, de mindkét lábam Komáromban eresztett gyökeret. Nagyon megszerettem a várost, amely gyermekeimnek már a szülővárosa. Mindketten a Steiner Gábor Magyar Tanítási Nyelvű Általános Iskola tanulói. Magam is sportolok a sportkedvelő városban, amikor az időm megengedi. Úszom, futballozom, és a gyermekeimmel korcsolyázom is. MACS JÓZSEF Fotó: Gyökeres György és archívum MÉGIS ÚJJÁÉPÍTIK A felvétel Jur pri Bratislave, az egykori Pozsonyszentgyörgy felvégi templomának udvarán készült, és az első szempillantásra megdöbbenti a nézőt a fej nélküli kőszent látványa. Az építményt meg az udvar rendezettségét csak később veszi észre. Ezért még mielőtt valaki is háborogni kezdene, mert egyet és mást már hallott a kőszent körüli vitáról is, mindenkit megnyugtatok: újjáépítik az 1514-ben emelt gótikus templomot és az ismeretlen olasz mester művének, az oltárnak, a mészkőbe faragott szentek és angyalok külsejének rendezésére is hamarosan sor kerül. Az idén ugyanis ünnepel az alig hatezer lakosú városka: II. András király éppen 780 évvel ezelőtt, 1209-ben keltezett oklevelében adományozta Sebes nevezetű vitézének, a Szentgyörgyi család ősének az itteni várgrófságot. Maga a település legalább olyan régi, mint Dévény (Devín) vára, mert erődítményét, Fehérkö várát, vele egyidejűleg építették a várvédelmi rendszer keleti központjaként. Önállóságot azonban csak a várgrófság megalapításával kapott. Ásatások bizonyítják: gyarapodott, gazdagodott is, míg a tatárok fel nem égették... Másodszori virágzását a német telepeseknek köszönheti, akik meghonosították a szőlőtermesztést, a borkészítést, és vásártartási jogot is szereztek a királytól. A polgárosodó és magyarosodó telepesek gazdagodásának egyik tanúbizonysága a felvégi templom, amelyet hegyinek is szoktak nevezni, amelyet a vásártartás jogának ellenértékeként a saját költségükre építettek a városka polgárai. Külön történet: miként lett ebből a városkából a kuruc-labanc háború idején a hajdúkapitányok városa. A Szentgyörgyi grófoktól az lllésházy család jussoita el a várost. Övék volt már a felvégi templom építésekor is. Különösen lllésházy István kedvelte, szerette a városkát, aki 1577-ben a vármegye alispánja, a királyi udvar tanácsosa volt. Nem költözött el innen még 1587-ben sem, amikor megkapta a bárói címet, és a délvidéki csatákból (1594) is mindig ide tért vissza. Meg is döbbentette 1603-ban a bécsi udvar kívánsága: jogairól mondjon le, adja a városkát a királyi kincstár birtokába. Hű fegyvereseivel Lengyelországba menekült, nem várta be a „felségárulás" címen indított pert. Onnan pedig már Bocskai István fejedelem hajdúkapitányaként tért haza. A városka harmadvirágzása 1771-ben kezdődött, a takácsok céhének megalakulásával. Néhány év múlva már húsz céh mintegy 280 kézművesének műhelye működött a városban. Egyébként a pozsonyi, 1880-ban alakult munkásegylet, a Napred egyik vezetője. Karol Hanzlícek is a város szülötte volt. És a neves író, Peter Jilemnicky is tanított itt, egykori lakóházában irodalmi emlékmúzeum található. Nem kétséges, hogy a városka negyedvirágzása most kezdődik, első okleveles említésének 780. évfordulójával, mert a jubileum kapcsán elfogadták a történészek és a régészek javaslatát: műemlék várossá nyilvánították. Újjáépítik a felvéginek, illetve hegyinek nevezett gótikus templomot, a grófi kastélyt, a háromszáz éves gimnázium épületét, a legérdekesebb gótikus-reneszánsz polgárházakat (8,12 házszám) majd az egykori borosgazdák házait is. Néhány év múlva Bratislava elővárosa történelmi hangulatú emlékvároska lesz. Fotó: Hajdú Endre HAJDÚ ANDRÁS 5
