A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-10 / 46. szám
Szeptember végétöl október derekáig a Bratislava! Zenei Fesztivál, tömörebb és főképpen ismertebb nevén a BHS zászlóit lengette a szél Szlovákia fővárosában .. . Valamiféle sajátos ünnepélyesség érződött abból, hogy a Mozart és Haydn, Hummel és Chopin, Schubert és Liszt, Erkel és Bartók zenei hagyományaival büszkélkedő egykori koronázó város történelmi patinájú utcáin és terein két héten át szinte mindenütt ott díszelgett ez a színes alapon, lendületes kacskaringókkal egybeírt három betű: a Bratislava! Zenei Fesztivál írott szimbóluma. Ez a külföldön is méltán népszerű komolyzenei eseménysorozat ebben az esztendőben már az ezüstjubileumot jelző 25-ös sorszámot kapta! Ebből eredöleg a korábbi esztendőkénél is gazdagabb, sokrétűbb volt a program: 15 nap alatt Bratislava 8 helyszínén 7 hazai és külföldi szimfonikus zenekar, 8 kórus, 4 operatársulat és balettegyüttes, 22 kamarazenekar, illetve 34 dirigens és 71 énekes vagy hangszerszólista összesen 41 koncertet s 16 opera- meg balettelőadást tartott. Valóban impozáns, a fesztivál jubileumi évfolyamához illő adatok ezek; bár itt utalnék arra — amolyan zenetörténeti érdekességként —, hogy a Bratislavai Zenei Fesztivál „korát" jelző időszámítás némiképp sántít. A mai BHS-nek, az ötvenes évek elején, volt már ugyanis egy elődje: a néhány alkalommal megrendezett Bratislavai Zenei Tavasz. Azonban e zenei szemle szinte pontos mása volt prágai névrokonának, a már akkoriban is világhírű Prágai Tavasznak. A bratislavai zenefesztiválnak ezért újszerű tartalmat és más időpontot kellett találni. Ily módon esett a választás az ősz legelejére, a zene világnapjához közel*eső időszakra. Ez armásodik „nekifutás" már jóval sikeresebbnek bizonyult. Napjainkban — a fesztivál népszerűségét, külföldi visszhangját tekintve — már nyugodt szívvel állítható, hogy ez a hagyományosan őszi dallamforrás a szlovák főváros valóban rangos kulturális eseményévé lépett elő. Természetesen, időközben a Bratislavai Zenei Fesztivál műsorpolitikai arcéle is kikristályosodott. Elsődleges célja — világhírű muzsikusok bratislavai szerepeltetése mellett — a fiatal előadóművészek érvényesülésének támogatása. E törekvést a páros években az Interpódium, azaz a szocialista országok fiatal előadóművészeinek seregszemléje; minden páratlan évjáratú esztendőben pedig az UNESCO és a Nemzetközi Zenei Tanács által szorgalmazott zenei tribün, a TIJI szolgálja. Gondolom, aligha kell hangsúlyoznom, hogy a programszerkesztésnek eme elvei nem különülnek el egymástól, hanem épp ellenkezőleg, azok kölcsönhatása erősíti a Bratislavában felcsendülő őszi zenefutamok tömegvonzását. Okkal és joggal beszélhetek tömegvonzásról, mert az érdeklődés olyan nagy, hogy a hangversenyekre nemcsak jegyeket, hanem belépőket is kiadnak. Ez utóbbiak tulajdonosai a széksorok mentén állnak, és a kezdés pillanatában, ahpl üres hely van, leülnek. Ha nincs hely, végigállják a koncertet! így valóban csak elvétve fordulhat elő, hogy az „eladott" ház estére félig üres ... Az érdeklődésről, a látogatottságról, közvetve tehát az anyagiakról elmélkedve jut eszembe leszögezni: valóban nem tartozom azok közé, akik a Bratislavai Zenei Fesztivált pénzügyi alapokról nézik. Vagyis: örökké azt kérdezik, hogy egy-egy ilyen kéthetes komolyzenei seregszemle vajon mennyibe kerül az országnak; van-e egyenleg a bevétel és a kiadás között? Szó ami szó, ez idén is hallottam efféle hangokat; ám félek, hogy pusztán ebből a szempontból nézve elsikkad a Bratislavai Zenei Fesztivál művészeti, kulturális és társadalmi jelentősége. Egyetlen pillanatig sem hiszem ugyanis, hogy pénzben mérhető egy-egy képzőművészeti kiállítás adta művészeti élmény, egy-egy hangverseny, operaelőadás vagy balettbemutató sugallta emelkedett két óra — vagyis az az érzelmi, értelmi és lelki többlet, amelyet a művészet képes létrehozni bennünk. Ezért vélem helyesnek, ha az őszi bratislavai zenefesztivál nem koronában-fillérben, hanem csakis művészi színvonalban mérettetik. Ezért fontos, hogy egyetlen koncertje se legyen közepes,’netán még ennél is gyengébb produkció; hogy minden egyes koncert a kimagasló, európai igénnyel legyen mérhető. Hogy ott legyen, ott lehessen az egyenlőségjel a nívó és a telt házak között. Nehogy alábbhagyjon a nézők, a koncertrajongók érdeklődése, hiszen átlagos színvonalú hangversenyen a fesztiválon kivül is szinte bármikor részt vehetnek. Ennek tudatában merem megkockáztatni javaslatomat, hogy időtartamában szőkébb, programkínálatában kevesebb, ám rangosabb esemény talán többet adna. Mindez a nagyobb művészi igényt, a hazai és külföldi sztárok természetesebb részvételét eredményezhetné. Az idei fesztivál zenei eseményeinek egyik pillére Peter Dvorsky gálaestje volt a téglamezei Sportcsarnokban, a másik a záróhangverseny volt október 12-én. Verdi Requiemjét ezen a koncerten egy fantasztikus tudású művész; az amerikai John Conlon vezényelte, a szopránszólót Lubica Rybárska, az altot az NSZK-ból érkezett Eva Rand, a tenort Peter Dvorsky, a basszusszólót Sergej Kopcák énekelte. Hihetetlenül áhítatos, gyönyörű tónussal előadott Verdi-est volt; méltó a fesztivál jubileumához. E két esemény között iveit át az idei zenefesztivál, s léptek hangversenydobogóra például a barcelonai szimfonikusok, a bécsi rádió- és tévézenekar, a Szlovák Kamarazenekar, az I Virtuosi di Roma kamarazenekar, illetve a dirigensek és a szólisták hosszú sora. Mind a muzsikusok, mind a fesztivál atmoszférája azt bizonyította, hogy a négytornyú vár alatt elterülő hajdani koronázó városban valóban hagyományai vannak a zenének; de rangjuk van az újabb kori zenei hagyományokat gazdagító Bratislavai Zenei Fesztivál koncertpódiumainak is. Erre a tradíciókkal elegy rangra, a jövőben, az eddigieknél is jobban kell majd vigyázni. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 8