A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-10 / 46. szám

A japán Honda autógyár új sport­autót mutatott be, az NS-X-et, amelynek a jövő évben a piacon is meg kellene jelenni. Az új modell ötsebességű, motorja 3 000 köbcentiméteres, teljesítmé­nye 250 lóerő fölötti. Az ára 55 000 dollár körül lesz. A „cigarettamentes Európáért", vagy legalábbis dohányfüstmentes Európáért küzd az Egészségügyi Vi­lágszervezet. Célját 1995-re szeret­né elérni. De már azt is eredmény­nek tartanák, ha 10 európai közül legalább 8 nem dohányozna. Nem úgy, mint Amerikában, ahol a kép tanúsága szerint azon versenyez­nek, hogy ki tud több cigarettát egyszerre szívni. A képen látható férfi 143 cigit szív egyidőben. Egészségére...?! Ejnye, ejnye, kutyuskám! Látod mit tettél ? KÖNYV Németh László: Életmű szilánkokban /-//. A két vaskos kötetet Grezsa Ferenc olyan írásokból állította össze, amelyek eddig nem szerepelték az életműsorozatban (de ez még mindig nem a sokat reklamált Sorskérdések­­gyűjtemény). A világos szerkezetű kiadvány főleg az időrend elve szerint tagolódik: A Tanú előtti, a Tanú mozgalom-korszakából származó és a Tanú utáni korszak dokumen­tumai olvashatók az első kötetben; a máso­dik az 1941 és 1944 között keletkezett Írások ciklusával kezdődik, majd a vásárhelyi évek anyagát, valamint a Megmentett gon­dolatok és a Szerettem az igazságot c. fejezeteket tartalmazza; a legutóbbi elkülö­nítve közli a sorozatban még kiadatlan szép­­irodalmi műveket, ezért a datálást a műfaji szempont kedvéért újrakezdi. A gyűjtőmun­ka és a gondos szerkesztés jóvoltából jócs­kán kiegészül a Németh László-portré, a fiatal kritikusé és organizátoré épp úgy, mint a mozgalomszervezöé, majd a szinibírálóé; együtt olvashatjuk (persze a korábbi kiadvá­nyokat a mostani kiegészítéssel egymás mellé téve) a háborús évek „sietős olthatat­­lan munkájának" termékeit, az 1945 utáni pedagógiai kísérletsorozatot és az „emelke­dő nemzetben" bízó idősödő író programsu­gallatait. A „szilánkok" egy része valóban nem hasonlítható a kiérlelt és kidolgozott nagy esszékhez, könyvtanulmányokhoz, de a témák kimeríthetetlensége, a szellem fris­sessége, a találó metaforákban gazdag esz­­széstilus ezekben is a nagy müvek szerzőjé­hez méltó. A szépirodalmi művek ciklusában elbeszélések, drámák vannak (köztük a hi­ányosan fennmaradt Szépítő és a Harc a Jólét ellen) meg egy vers, amelyet szerzője szerényen gyengének minősített, de mint ars poeticából és ars vitáéból van mit tanulni belőle. Király István tanulmányértékü elősza­va (Németh László gondolatvilága) ahhoz a sok évtizede tartó polémiához kapcsolódik, amelyet a marxista igényű kritika Németh eszméivel folytat, de az ellenvetéseknél jóval nagyobb teret és fontosságot kap a közös eszmék keresése és az integráció szükséges­ségének fölismerése. Ehhez képest Király az antiimperialista népiséget és a szuverén sze­mélyiség igényéhez ragaszkodó etikát tartja a Németh-örökség legaktuálisabb elemei­nek. Csűrös Miklós A zanyja Krausz Nem is olyan régen, mindössze pár hónappal ezelőtt, a Magyar Televízió szórakoztató mű­sort sugárzott egy Izraelben élő magyar szár­mazású humorista vidám írásainak a felhasz­nálásával. Az adásban egy riport keretében, maga a szerző is vallott élete, sorsa, s írói pályája alakulásáról. A zsidó földön (is) mél­tán népszerű szerző, üde, derűt árasztó jele­neteit öröm volt nézni, hallgatni. Azt hiszem, A kis hon köszönti Kishont címmel került képernyőre a műsor. Nos, a szóban forgó humoreszkek szerző­je, Ephraim Kishon, azaz Kishont Ferenc ezúttal újabb önálló kötettel is megörven­deztette lelkes híveit, olvasóit. A könyv A zanyja Krausz néven látott napvilágot. A kötet anyagának egy részét két Tel-Aviv­­ban, héberül megjelent könyvéből maga a szerző válogatta, s ültette át magyarra. A külhonba települt Kishon-Kishont harmadik válogatáskötetét a szintén Izraelben élő Zeev Farkas illusztrálta. A mű a budapesti Európa Könyvkiadó Vidám Könyvek sorozatában lá­tott napvilágot. A „hivatásos derűfakasztó" 61 karcolatát találjuk a három és fél száz oldalon. Minden­napi dolgokról olvashatunk szívderítő soro­kat. Kishont Ferenc vérbeli humorista. A szereplők tárgyak, állatok és egyszerű, köz­napi, ám fifikus emberek. Zsidók és arabok. Aranyköpéseik mosolyra késztetik az olvasót. Egy dologban megegyeznek mind: jó adag humorral igyekeznek legyűrni a napi gondo­kat. Persze, nem hiányoznak az abszurd történetek sem a könyv lapjairól. A szerető hitves szemei című humoreszk házsártos, „sorsüldözött" főszereplőjének egy ideje gyanús a férje nagyon. Ha sokat eszik, azért, ha meg fogyókúrázik, hát éppen azért. Biztos van valakije, zsörtölődik a fele­ség, csak öelötte titkolni igyekszik. Felébred például egyszer az éjszaka kellős közepén, s szömyülködve tapasztalja, hogy hites ura az igazak álmát alussza. Sőt, még hortyog is. No, ez már mindennek a teteje. Hogy tud ez az ember Így aludni? Hát persze, villan át agyán a rémkép, a kedvesénél kifárad, azért alszik idehaza ilyen jóízűen. Mit tegyen, fordul a szerzőhöz tanácsért. Tedd féltékennyé, javasolja neki a tollforga­­tás mestere, csald meg te is öt. Ez nem megoldható, vágja rá szomorú képpel az asszonyság, ezt már húsz éve csinálom. A zanyja Krausz! Zolczer László KIÁLLÍTÁS Karakoram — Himalája Stary Smokovecen a Flóra villában szeptem­ber közepéig tekinthették meg az érdeklő­dök a hegymászás titkaiba beavató színes, dokumentáris fotókiállítást. A gondosan megszerkesztett anyag segítségével min­denki átfogó képet kaphatott az érdekes, de kockázatos sportról. A nyári szezonban en­nél jobb kiállítási tematikát nemigen talál­hattak volna a rendezők, hiszen ebbe a Magas-Tátra-i üdülőközpontba szép szám­mal érkeznek a hegymászásnak hódoló ven­dégek. A kiállítás egy része a csehszlovák hegy­mászó expedíciókat mutatta be; a fotók segítségével mi is figyelemmel kísérhettük egy-egy expedíció útvonalát, láthattuk ideig­lenes lakhelyeiket, s a gyakran viszontagsá­gos időjárás okozta nehézségeket. A hazai felfedező csoportok közül az 1969-es TAT­RA legénységének munkájáról is tájékozód­hattunk, s a SMENA napilap akkoriban meg­jelent írását is elolvashattuk az expedíció értékeléséről. Csehszlovák részről ez volt az első expedíció, mely a Nanga Parbat-ra- irá­nyult. Ivan Gálfy ért el a legmagasabbra. 7 910 méterre, tehát már csak 215 méter hiányzott a csúcstól. A Nanga Parbat-ra legelőször 1895-ben kíséreltek meg egy fel­jutást, mégpedig az angol A. F. Mummery, legutoljára pedig az osztrák W. Ruppert, 1979-ben. Számos hegymászó váltotta egy­mást az egyre jobban felfedezett útvonalon, többek közt egy újabb csehszlovák hegymá­szó, Marián Sajnoha is 1978-ban. Különösen látványos fotók árulkodtak a Himalája lenyűgöző természeti alkotásairól, sőt még egy kisváros, Skardu hétköznapi forgatagába is betekinthettünk. Az olvasó ni HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK bizonyára még emlékszik Demján Zoltánra, aki nem is olyan rég, öt évvel ezelőtt mászta meg a Himaláját, s annak legmagasabb csú­csára, a Mont Everestre is feljutott (8 848 méter)- Az ezzel kapcsolatos sajtóterméke­ket is bemutatták, így idegenvezető nélkül is mindenről pontosan tájékozódhattunk, a legnagyobb élményt viszont a jó minőségű színes fotók jelentették, melyekből sok ké­szült a Himalája „jégtengerében" is. A fotó­soknak köszönhetően, akik egyben hegymá­szók is (Urbanovic, Milan Kapusta, Demján Zoltán, Ivan Gálfy) emberközelbe került a különben elérhetetlen magasság — a he­gyek, csúcsok, a hó és a jég birodalma.-koller-HANGVERSENY Monteverdi: Orfeo E címet olvasva gondolom sokaknak eszébe jut Passuth László népszerű műve: A man­­tuai herceg muzsikusa, mely regényes for­mában hozta emberközelbe a zeneirodalom egyik óriását, Claudio Monteverdit (1567 — 1643). Most a BHS jóvoltából pedig egészen rendkívüli élmény részesei lehettünk, amikor az NDK-beli Capella Fidicina előadásában dr. Hans Grüss vezényletével — még ha csak hangversenyszerű tolmácsolásban is —, vég­re városunkban is hallhattuk Monteverdi kor­szakos jelentőségű művét, az Orfeót. Monteverdi a reneszánsz alkonyán és a barokk hajnalán élt s így neki jutott osztály­részül, hogy egyszerre összegezőként és újat teremtőként szülőatyja legyen annak a zenei műfajnak, mely lassan négy évszázada már opera néven ismeretes és közkedvelt. Persze, Monteverdi Orfeója (avagy Orfeusza) alapján nem szabad egy mai értelemben vett Rossi­ni- vagy Verdi-operára gondolni. Itt még például párjelenetek is alig vannak, s az elbeszélésen, a deklamáción van a hangsúly. De a szöveg érelmi töltése és annak zenében való kifejezése bizony már szinte egy wagne­­ri értelemben vett énekbeszédstilust előle­gez, mert Monteverdi célja nem kevesebb, mint zenedrámáiban az Embert és annak lelkiállapotát érzékeltetni. Nem csoda hát, ha alkotásának csúcsa Orfeo panasza, az asszonyát sirató ember mélységes fájdalma. Ami pedig harmóniai újításait illeti, azok messze meghaladták az elődök alkotta me­rev szabályok téziseit. Az idei BHS nagy tette, hogy az Orfeót megismertette velünk és tolmácsként a Ca­pelle Fidicinát szerződtette a Ladislav Holá­­sek vezette hazai vegyeskar mellé. Ez a lipcsei zenészekből álló zenekar korabeli (és felújított) hangszereken játszik az egyre szé­lesebb körben terjedő historikus irányzat értelmében, és kizárólag a 16. és 17. század zenéjét tolmácsolja „anyanyelvi" szinten. A nagy számú német énekesgárdában csupán a címszerepet éneklő angol Mark Tucker az idegen, aki a megbetegedett Peter Schreirer helyett ugrott be. Ezen az estén a megisme­rés élménye és a tolmácsolás színvonala ideálisan összevágó képet alkotott. Varga József 9

Next

/
Thumbnails
Contents