A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-03 / 45. szám

HÉTVÉGE Paul Chance TAKARÍTÁSI KÜSZÖB Az orvos válaszol ÖREGKORI BETEGSÉGEK „.Családunk egyik idős tagja sok gondot okoz környezetének, mert mindent elfelejt, összezavar, nem veszi be a gyógyszert és gyakran úgy tesz mintha nem értené, mit akarnak tőle," írja P. Gábor b.-i olvasónk és felveti: „Az újabban annyit emlegetett Alz­­heimer-betegségről lenne szó?..." L. Sán­dor levele G.-ról szintén időskorú hozzátar­tozójukról szól, akinek „több betegsége van, mint az egész családnak együttvéve" és arra vonatkozólag kéri tanácsunkat, miként old­ják meg gondozását, ha mindenkinek meg­van a kötelességekkel járó egésznapi elfog­laltsága. Azok számára, akik első ízben olvasnak az Alzheimer-kórról dr. Czeizel Endre „Az élet él és élni akar" c. könyvéből idézünk: „Szé­dülés, fejfájás, fáradékonyság és főleg fele­­dékenység ... Pontosan emlékeznek gyer­mek- és felnőttkoruk eseményeire, de nem tudják, mi történt percekkel korábban. Ilyen azonban szinte minden idős emberrel előfor­dul. Később a betegség várományosaiban az egyre súlyosbodó emlékezetzavar, az értelmi szint csökkenése, a kezdeményezőkészség és érdeklődés beszűkülése, furcsa és kriti­kában cselekedetek válnak uralkodóvá." A továbbiakból már csak annyit a nálunk is jól ismert orvosgenetikus szövegéből: „Valószí­nűleg gén-ártalomról van szó, amely feltétle­nül (dominánsan) öröklődik. Ennek megfele­lően az adott családokban sok generáción keresztül megjelenik, mégpedig a leszárma­zottaknak mintegy 50%-ában lenne várha­tó." E látszólag borúlátó megállapításból az következik, hogy a probléma a világon sok millió család mai és soronkövetkező öregjeit érinti, tehát célratörő kutatások tárgyát ké­pezi. Persze, levélírónk hozzátartozójáról csak az őt jól ismerő kezelőorvos mondhatná meg, valóban e betegség alakult-e ki nála. A különféle öregkori betegségek nem röviddel a tünetek megjelenése előtt, hanem a leg­több esetben ezt már évekkel vagy évtize­dekkel megelőzően kezdtek kifejlődni. Gon­doljunk pl. a látás romlására, a nagyothallás­­ra, a szív és érrendszer, az emésztőrendszer, az ízületek betegségeire, a légzési nehézsé-Miről árulkodik a pislogás Az emberi szervezet leggyorsabban mozgó „alkatrésze" a szemhéj. Lehu­­nyása és felnyitása mindössze egytized másodpercig tart. Az ember mégsem pislog mindig egyforma szaporán. A jóllakott, egészséges csecsemő például pusztán a szaruhártya megnedvesítése céljából pislog, persze ösztönösen, nem tudatosan, de többnyire csupán kétper­­cenként egyszer. A felnőtt viszont per­cenként tíz-tizenötször is pislog, már­mint általában. Mert aki elmélázva egy pontra réved, az kevesebbszer pislog, aki álmos, az többször. Nem egy lelkiál­lapotra, hangulatra is következtetni le­gekre, stb. Egyeseknél igen későn jelentkez­nek jól észlelhető tünetekkel, kifejezett bán­­talmakkal, gyötrő fájdalmakkal az esetleg rég lappangó bajok. Az időskorúak betegségeit, sorsát helyte­len volna kizárólag a társadalomra, az egész­ségügyi és szociális kormányzatra, esetleg a Vöröskeresztre vagy más szervezetre bízni. E közös, nagy gondunkat elsősorban — még­pedig kellő áldozatkészséggel, önzetlenség­gel és munkamegosztással — a családon belül kell megoldani. Ez nem csupán idős családtagjaink egyéni érdeke, hanem nem­zedékünk és utódaink erkölcsi szemléletének kialakítása miatt is fontos, amitől a követke­ző korok öregjeinek a sorsa függ majd. Nem könnyű és bizony sok figyelmet, kö­rültekintést, de türelmet is igényel az idős családtagokról való gondoskodás. Az élet során felhalmozódott zavarok, bajok, beteg­ségek öregkorban sok panaszra adnak okot, súlyosbodnak a gyötrelmek, s az ellátás, gyógykezelés, gondozás problémái is. Orvo­sával közösen necsak abban segítsük a meg­öregedett, elgyötört embert, hogy utolsó éveit vagy hónapjait kedvező körülmények közt, munkásságához, érdemeihez méltóan élje meg, hanem abban is, hogy mindent megkapjon, amit szervezete és érzelemvilá­ga igényel. Ezt mindenekelőtt a hozzá legkö­zelebb álló személyeknek kell biztosítaniok, akikkel évtizedeken át mindenét megosz­totta, s akiknek örömében, gondjaiban testi és szellemi lehetőségeihez mérten mindvé­gig osztozni szeretne, hiszen hozzájuk tarto­zik. üymódon az időskorúak sok- esetben súlyos lelki bajainak, zavarainak is elejét lehet venni. Nincs az életben fontosabb kötelesség, mint a hozzánk közelálló személyről való gondoskodás, kiváltképpen ha kora, beteg­sége, rokkantsága vagy magas életkora miatt ránk van utalva. Ennek a vezérelvnek kell alárendelnünk minden egyéb kötelességet, vágyat, elképzelést vagy kész tervet, miköz­ben komoly hiba lenne bármily módon érez­tetni gondozottunkkal, hogy miatta kell le­mondanunk vagy változtatnunk. Csak való­ban szükségmegoldásként vegyük igénybe társadalmi intézmények vagy a családhoz nem tartozó személyek fizetett, esetleg ön­kéntes alapon nyújtott szolgálatait, amelyek a legközelebbi hozzátartozók gondoskodá­sát sohasem pótolhatják hiánytalanul. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY hét a pislogásból. Aki szorong vagy zavarban van, az sűrűn pislog. Aki unat­kozik, vagy épp ellenkezőleg, nagyon összpontosít valamire, annak a szem­héja olykor hosszú másodpercekig meg sem rezzen. De pislogással reagálunk a stresszállapotra, a pánikra, akár az örömre is. Az amerikai John Stern pro­fesszor szerint, aki St. Luisban, a Was­hington Egyetemen oktat, a pislogás mindezen kívül kommunikációs forma. „Afféle néma jelrendszer — írja —, amely önmagunk megértésének finom formáit alkotja." És valóban! Gyors pis­logással szó nélkül jelezhetjük, hogy valami nem stimmel, valamit nem ér­tünk. Ahogy van pislogás, amelytől az ember naivnak, ártatlannak tetszik, s van pislogás, amely kifejezetten kacér. Végre sikerült rájönnöm, hogy mi az az ideális ajándék, amivel egy férj meglepheti feleségét karácsonyra: az ünnepek után egy teljes héten át végezze el a házimunka felét. Melyik feleség ne fogadná örömmel, sőt izgatott kíváncsisággal az ilyen ajándékot? Egyes fanatikusok persze azt mondják majd erre, hogy a férjnek mindig el kellene végeznie a házimunka felét. Bizonygatják (elismerem, tökéletesen igazuk van), hogy a nők kétszer annyi munkát végeznek a háztar­tásban, mint a férfiak. Azzal érvelnek, hogy ennek a munkamegosztásnak csak a hagyo­mányos házasságban van létjogosultsága, ahol a férj szerepe az, hogy a kenyérrevalót hazahozza, a feleségé pedig, hogy tisztára súrolja a házat, és felnevelje a leendő állam­polgárokat. De a mai házasságokban, mint az enyém is, ahol mindkét félnek fontos a hivatása, és a feleség éppen olyan holtfárad - tan ér haza, mint a férj, ez a felállás tartha­tatlan. Elismerem, hogy a munka 2 : 1 ará­nyú elosztása első pillantásra igaztalannak látszik, egy újabb kutatás azonban azt mu­tatja, hogy minden az értelmezésen múlik. A feleség szemében nem az számit, hogy a férj összesen hány órát tölt a ház körüli munkával, hanem az, hogy a munkából mi­lyen arányban veszi ki a részét. Ha a férj heti 10 órát tölt mosással, porszívózással, por­törléssel. a feleség pedig 20 órát áldoz erre a célra, akkor az asszony szerint a férfi lusta disznó! Azt a férjet viszont, aki 2 órát tölt hetente háztartási teendőkkel, a felesége szentté avatja, ha ő maga csak heti egy órában végez hasonló munkát. A férfi mércéje más. Egyenlően akarja megosztani a teendőket, de nem akar velük sok időt eltölteni. Azaz a férfi „háztartási igényszintje" alacsonyabb, mint az asszonyé — szögezik le a kutatók. Ha ez így van, akkor a szerzők jelentős fölfedezésre jutottak, és komoly tudományos rang illeti meg őket. Ugyanis azt jelenti, hogy a férfiakat eddig helytelenül Ítélték meg. Mi, férjek nem vagyunk lusták, csak magasabb a „toleranciaszintünk" a piszokkal, rendetlen­séggel és az elhanyagolt háztartással szem­ben. Az átlagférfi számára az a lakás, mely­ben az átlagnő egy döglött patkányt sem tartana, a kényelem netovábbja lehet. Sze­rintem létezik olyan pszichológiai fogalom, melyet úgy nevezhetnénk, hogy takarítási küszöb. Ez a környezet elhanyagoltságának az a foka, amikor az egyénben késztetés ébred arra, hogy támadást indítson az őt Ki találta fel a gyerekkocsit? Mint köztudott, a gólya pelenkából kötött batyuban hozza a gyereket, de ha már meg­született, a szülök dolga továbbcipelni, s ko­rántsem mindegy, hogy miben. Levegőre vin­ni, parkban tologatni mindenesetre gyerekko­csiban a legjobb. De vajon mióta van gyerek­kocsi? Amolyan hintószerű targoncát már t 708-ban barkácsoltak a pólyásoknak, a két jármű keresztezéséből született bébisétáltató kocsi azonban meglehetősen ingatagnak bizo­körülvevő piszok és rendetlenség ellen. A takarítási küszöb jelentős eltéréseket mutat a nemek szerint: a férfiak küszöbértéke álta­lában magasabb, mint a nőké. A jólelkű férfiak őszintén meg akarják osztani társuk­kal a teendőket, csak más az elképzelésük ezekről a teendőkről. A nő észrevesz egy szál elhullott kutya­­szőrt vagy azt. hogy az ágy alatt békésen egy porcica szunnyad, máris arra következtet, hogy a házat ki kell porszívózni. A férfi kérdése: a nappali kék szőnyege oly barna és szőrös lett, mint a család imádott kutyá­ja? A pormacskák akkorák, mint a baknyulak és ágy alatti nyugvóhelyükről új területek felfedezésére indultak? Akkor itt az ideje, hogy porszívózzunk. Addig csak hagyjuk bé­kén azt a porszívót! Az asszony észreveszi, hogy a televízió képernyőjét kicsinyke, leheletfinom szürkés réteg borítja? Máris rohan és letörli róla a port. A férfi okosabb ennél: bekapcsolja a tévét, keres egy sportközvetítést, és három nagy lépést hátralép. Ha nem tudja megkü­lönböztetni a két csapat játékosait, mert egyformán szürkés színű a mezük, akkor az ablaktisztító folyadékért nyúl, egyébként a legnagyobb lelki nyugalommal élvezi a játé­kot. A tipikus asszony nem tud egy fedél alatt aludni a mosatlan edénnyel. Elvárja, hogy az edények naponta el legyenek mosva, és a helyükre legyenek rakva. Ehhez szilárdan ragaszkodik, mint valami káros szenvedély­hez. Férje benéz a szekrénybe. Van tiszta tányér és pohár? Villa és kés is van? Akkor nyilvánvaló, hogy nem kell többet elmosni. A feleség a mosogatóban tornyosuló háznyi halomra mutat. A férj kérdése: a tűzhely foglalt? Nem? Akkor ésszerűsítsük a város­nak ezt a részét, és oda is építsünk fel egy felhőkarcolót. A háztartási munka elosztásában jelentke­ző egyenetlenségnek semmi köze tehát a nemekhez, az előítéletekhez vagy a nők el­nyomásához. Pusztán a takaritási küszöbben mutatkozó eltérések hozzák létre. A legtöbb nő egyáltalán nem imádja a házimunkát, de elgyengül, amikor szembetalálja magát a takarítással, a vasalással — és elvégzi. A férfiak erősebbek, mint a piszok. A nők gyengék, nem férfiak. Végső soron így kelet­kezik a háztartásban az egyenlőtlen teher­megosztás. Ha azonban egy évben egyszer egy hétig megpróbáljuk a helyzetet egyen­súlyba hozni, kutyabajunk sem történik. nyúlt. Az igazi gyerekkocsit egy Zeitzer nevű német bognár találta fel 1860-ban. Alighogy bemutatta, esőstől érkezett rá megrendelés, így műhelyét hamarosan megnagyobbíthatta, s mivel a kis kocsik iránti érdeklődés nem csappant pár év múlva gyárat alapított. A Zeitzer-gyár ma is üzemel, napjainkban mint­egy egymillió gyerekkocsit és háromezer játék babakocsit állít elő évente, változatos áron és kivitelben. Minden szériából megtartanak né­hány darabot a gyár mellett létesített múzeum részére, amelyből minden ország filmesei köl­csönözhetnek a régi időkben játszódó történe­tekhez korabeli gyerekkocsikat. 19

Next

/
Thumbnails
Contents