A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-03 / 45. szám

füstölgött az ujja közt az anyja meg egyenes derékkal — mint aki karót nyelt —, mereven állt. Magasra tartotta a fejét, s egyetlen arcizma sem rándult meg.

— Mástól kell megtudnunk, hogy egy férfival élsz vadházasságban? — kezdte az anyja minden különösebb bevezető nélkül.

— Jobban örülnétek, ha például egy homokos növel élnék együtt ? — Maró gúny volt a hangjában.

— Ejnye, kislányom! — szólt az apja enyhén dorgáló hangon a fotel mélyéről. — Több tiszteletet is adhatnál nekünk.

— A tiszteletadásról aztán elcseveghetnénk. de arra most nincs időm — mondta Nóra keményen. — Nos, nagyrabecsült őseim, itt vagyok, mire vagytok kiváncsiak, kérdezzetek!

— Ki az a férfi? — sipította az anyja magas fejhangon.

— Egy férfi.

— Kolléga?

— Nem.

— Talán mérnök?

— Nem orvos, nem mérnök, nem festő, nem szobrász, nem író — sorolta Nóra maró gúnnyal —, hanem egy üzemi dolgozó, melós, értitek? Melós, vas- és olajszagú ... Igen. vele élek, az élettársam, szeretem és gyereket várok tőle, és augusztus végén összeházasodunk. Most már mindent tudtok. és felesleges rendőröket küldeni a nyakunkra. Volt szerencsém!

Nóra becsapta maga mögött az ajtót és elrohant, az anyja meg utána. Az autónál könyörgésre fogta a szót, ami nála ritkaság számba ment:

— Gyere vissza, Nóra, nagyon fontos dolgot akarunk elmondani néked, meg kell, hogy hallgass, a te sorsodról van szó. Gyere vissza, kérlek!

Nóra lesújtó pillantással mérte végig az anyját. Pillanatnyi tétovázás után elindult visszafelé: most már mindegy, néhány perc igazán nem számit. Kíváncsivá tette az anyja kérése. A hallban leült, keresztbe vetve a lábát várakozott.

A szülei egymásra néztek. A tekintetükből kiolvasta, hogy az apja anyjára bízta a mondókát.

— Hidd el, Nóra, mi nem akarunk neked rosszat. Próbálj meg higgadtan végighallgatni.

— A tárgyra! — mondta Nóra kurtán.

Angyalossyné mélyet sóhajtott, s kezdte:

— Levél érkezett Brazíliából, a lányod apjától. Riótól harminc kilométernyire magánszanatóriuma van a tengerparton. Azt írja, hogy mihelyt megkapja az állampolgárságot, értetek jön, és . . . és magával visz titeket.

— A ti címetekre érkezett a levél? — kérdezte Nóra összehúzott szemmel.

— Nem ... Megcímzetten borítékban a postaládánkba dobta be valaki. Itt van, tessék, elolvashatod!

— Nem érdekel... — mondta Nóra csendesen, ezúttal nem foghegyről, s nem haragosan. Maga sem tudta miért, hosszú évek óta először, megsajnálta a szüleit. Soha kétségbeesettebb aggódást nem olvasott te az arcukról, mint akkor.

Angyalossy nagyot szippantott a szivarjából, megköszörülte a torkát, amivel azt jelezte, hogy szólni kíván.

— Gondolkozz, kislányom! — mondta. — Ne rohanj a vesztedbe, még semmi sincs veszve, még mindent vissza tehet csinálni. A magzatot elvétetheted, és a fiatalembernek is könnyen kiadhatod az útját, ha akarod. Hallgass ránk. kislányom, hidd el, mi nem akarunk neked rosszat.

— Én szeretem azt a fiatalembert, apukám.

— Mint minden, a szeretem is múlékony, nem tart örökké.

— Folytatjuk —

VÉGTELEN TENGER

BARANGOLÁSOK A VILÁGIRODALOMBAN

/7 modem, 3*űUol

Századunk indiai, irodalmának legnagyobb költője, Rabindranath Tagore 1861. május

7-én született Calcuttában, s 1941-ben hunyt el ugyanott. Gazdag családból származott, amelyben hagyomány volt az angol barátság és a régi indiai vallásnak az európai kultúrával való ötvözési kísérlete. Napi olvasmánya ifjúkorában s később is a szanszkrit Upanisádok voltak s a keresztény Biblia. S ez a kettősség vonul végig egész gazdag életművén, a verseken, drámákon, regényeken és tanulmányokon egyaránt. A Nobel-dijat 1913-ban ítélték neki Gitándzsáli (Áldozati ének) című verseskötetének angol fordításáért. Ez először 1912-ben látott napvilágot. További nevezetes könyvei A postahivatal című dráma, a Hajótöröttek és a Gora c. regények. Közismert továbbá 1922-böl való önéletrajza, az Emlékeim című.

Magyarul majd minden müve megjelent, a már említetteken kívül például A boldogság ígérete címmel egy elbeszélésgyüjtemény. Eltévedt madarak címmel egy aforizmagyüjtemény, valamint Az étet megismerése címmel egy esszékötet. Tagore szlovákul kiadott müvei közül pedig elsősorban az 1971-ben megjelent nagy gyűjteményes kötetet kell kiemelnünk a Nobel díjasok könyvtára sorozatban.

Amint említettük, Rabindranath Tagore költészete rendkívüli népszerűségre tett szert világszerte, hosszú időn át, voltaképpen a latin-amerikai írók berobbanásáig a hatvanas években az egyetlen Európán kívüli huszadik századi Író volt, akit egyetemes tisztelet övezett Európa-szerte.

Mondottuk, hogy az indiai irodalom reneszánszát érte meg a huszadik században. Hogy India és az indiai problémakör olyan széles visszhangot váltott ki világszerte, ez legalább annyira köszönhető Tagore nagy kortársának, Mahatmá Gandhinak.

„Nyugodt, sötét színű szem. Kis, törékeny ember, sovány arc, nagy, elálló fül. Fején fehér sapka, ruhája durva fehér szövet, lába meztelen. Rizzsel és gyümölccsel táplálkozik. nem iszik mást, mint vizet, a padlón hál, keveset alszik, szüntelenül dolgozik. Teste mintha nem számítana. Első pillantásra semmi meglepő nincs benne, csak a nagy türelem és a nagy szeretet kifejezése. Pearson, aki 1913-ban Dél-Afrikában látja. Assisi Szent Ferencré gondol."

Romain Rolland írja te így Gandhit, magyarul is megjelent monográfiájában, melyet még a két világháború között adott ki Benedek Marcell fordításában a Dante Kiadó.

A nagy Gandhi-film évtizedében újra régi fényében ragyog az egykori Gandhi-kép. Az 1869-ben született s 1948-ban meggyilkolt Gandhr Önéletrajzát, melynek alcíme — jellemzően — „Az igazsággal való próbálkozásaim története" mostanában jelentették meg, nyilván a filmsiker nyomán divatbajött Gandhi-kultusz hatására magyarul és szlovákul.

„Az önéletírás nyugati szokás. Nem tudok róla, hogy Keleten bárki is megírta volna az élettörténetét, hacsak olyan ember nem, aki nyugati hatás alá került" — válaszolja Gandhi egy újságíró kérdésére Önéletírásával kapcsolatban. S hozzáteszi még:

„Csupán annyi a szándékom, hogy elbeszéljem ama számtalan alkalmat, midőn próbát tettem az Igazsággal, s mivel életem nem egyéb, mint e próbálkozások egymásutánja. e történet valóban olyan, mintha önéletírás volna. Azt hiszem, vagy legalábbis abban a hitben ringatom magam, hogy az olvasó hasznát fogja látni, ha összefüggően elbeszélem mindeme próbálkozásaimat."

Gandhi nem író, ám műve olyan hatással volt az egész huszadik századi világkultúrára, így a világirodalomra is természetesen, hogy ha egy sort nem ír (mint pl. Szókratész), akkor is helye tenne századunk világirodalmában, különösképpen pedig India modem irodalmában. De Gandhi, mint láttuk, irt is, s nemcsak Önéletírást írt. Magyarul is megjelent például Baktay Ervin gondozásában Válogatott Írásainak és beszédeinek gyűjteménye. Ez tartalmazza például Az erkölcsiség vallása c. tanulmányt, valamint egy csokorravalót a politikai írásokból.

Nemcsak a politikában, az írásban is méltó tanítványa volt a Mahátmának Gandhi szellemi és politikai örököse, Dzsaváharlál Nehru. Nehru, mesteréhez hasonlatosan ugyancsak börtönben írta legjelentősebb irodalmi munkáit. így az Önéletrajzot, valamint az ennek folytatásaként tekinthető, immár magyarul is olvasható művét, az India felfedezését. Ebben a könyvben saját maga és harcostársai számára rendszerezte az indiai történetemről, kultúráról, vallásról, gazdaságról és a mindezeket átfogó politikáról szóló legfontosabb ismereteket.

„Mi az én örökségem ? Minek vagyok én az örököse?" — kérdezi Nehru. S így válaszol:

„Mindennek, amit az emberiség elért tízezer év alatt, mindennek, amit gondolt, érzett, amiért szenvedett, amiben örömét telte. De nekünk Indiában különleges örökségünk is van .. . Ma India négyszázmillió önálló férfi és nő, s minden ember más, mint a többi, mind a gondolatok és érzések egyedi univerzumában él. Ha ez Így van a jelenben, mennyivel nehezebb felfogni egymást végtelen sorban követő emberi lények sokarcú múltját. Valami mégis összekötötte s ma is összeköti őket. India földrajzi és gazdasági egysége, bár változatos, de egységes kultúrájú ország. Ellentmondások halmaza. Megfoghatatlan, mint a régmúlt idők legendái, szellemét varázslat tartja fogva. India mítosz és eszme, álom és látomás, mégis valami nagyon valódi, jelenlevő és szétáradó ... Régen foglalkoztat az a sajátos örökség, s annak értelmezése a jelenben. Erről szeretnék írni."

Persze, a modem India irodalma nemcsak Tagoréból, s nem csupán politikai Írókból tevődik össze, noha kétségtelen, hogy ezek a legismertebbek India határain túl. De van persze szépíró is jócskán Indiában, egynéhány közülük világhírre is szert tett.

Ilyen példának okáért az 1880-ban született s 1936-ban elhunyt Prémacsand. a modern indiai realizmus legkiválóbb képviselője, a Haladó Indiai írók Szövetségének megalapítója. Az indiai parasztság életének kitűnő ismerője és ábrázolója volt, kortársai „az indiai Gorkij" néven emlegették s nagyon sok rokonvonást fedezhetünk föl műveiben Móricz Zsigmonddal.

Egy szomorú étet története. Ez az alcíme a

iroctq/mcL

Nirmalá c. regénynek s valójában valamennyi Prémacsand-írásnak lehetne ez az alcíme, így például a még Nirmalánál is híresebb Gódán-nak, melyet magyarul .Áldozati tehén" címmel olvashattunk.

„Az én életem olyan, mint egy nagy, széles síkság. Horpadások itt-ott akadnak rajta, de nincsenek hegyek, még dombok sem, nincs sűrű erdő, nincsenek völgyek, sőt még sivatagok sem. Éppen ezért, aki a vadregényes tájakat szereti, csalódni fog, ha az életem történetét olvassa" — írja Prémacsand „Az életemről" c. művében. S így folytatja:

„1880-ban születtem. Az apám postai kistisztviselő volt, az anyám pedig magatehetetlen beteg. Amikor születtem, apám körülbelül húsz rúpiát keresett havonta. Mire elérte volna a havi negyvenet — már nem élt".

Tagore és Prémacsand mellé szinte harmadiknak kínálkozik egy indiai regényíró aki ugyancsak osztatlan világsikert, aratott — igaz, hogy a film segítségével. A Pathe páncsáli c. világhírű film és regény írójáról van szó, az 1986-ban született és 1950-ben elhunyt BanerdzskcA. Magyarul Ének az útról címmel jelent meg a regény s ugyancsak osztatlan sikert aratott, ugyanúgy, mint a belőle készült film.

Opu és Durgá, a regény főszereplői és a szüleik, szegényes, omladozó házuk, aztán Niscsindipur falu, a sok-sok gyerek, asszonyok és férfiak és a minduntalan életre kelő fák, gyümölcsök és virágok. Az író olyan magától értetődő természetességgel ábrázolja a bengáli falu mindennapi életét, hogy az olvasó lassan megtanulja a rituális fürdőzések, az étkezések rendjét s meghitt viszonyba kerül Niscsindipur falu lakóival.

Egy további világhírű indiai regényíró az 1905-ben született s nemzetközi békedíjjal kitüntetett Műik Rádzs Ámand, akinek regényeiben és novelláiban, az indiai társadalom elnyomott, dolgozó osztályainak nyomorral terhes, nehéz életét ismerhetjük meg.

Első jelentős regénye Az érinthetetlen volt, ez még 1935-ben íródott. Egy évvel későbbi a szlovákra is lefordított A kuli. Nevezetes müve A kard és a sarló c. trilógia, továbbá az Egy maharadzsa magánélete c. regény 1953-ból. Ez magyarul is olvasható, ugyanúgy, mint Ámand indiai tündérmeséket földolgozó kötete, a Rádhá és Krisna szerelme.

Végezetül néhány további figyelemreméltó nevet sorolunk fel. így például az 1911 -ben született hindi költö és regényíró Agjéja nevét. Agjéja az ún. experimentalizmus irányzatának vezető írója, fellépte a legszenvedélyesebb vitákat váltotta ki. Két leghíresebb regénye a Sékhar életrajza és a Sziget a folyón.

Magyarul is olvasható az 1914-ben született, urdu nyelvű Krisan Csandar válogatott novelláinak a kötete. Címe: Az utolsó autóbusz. Müvei közül kiemelkednek a Kudarc, a Barbárok vagyunk és az Ötvenkét lap c. regények.

Az újabb nemzedék képviselői közül pedig említsük meg az 1938-ban született Kamacfot, akinek nevezetes drámáját, a XV. században játszódó, Tughlaq-ot ugyancsak olvashattuk magyarul is a Modem Könyvtárban. CSELÉNYI LÁSZLÓ

15