A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-03 / 45. szám
Ésszerűen táplálkozunk? Manapság egyre több szó esik a korszerű és egészséges táplálkozásról. Számtalan újságcikk, rádió- és tévéműsor tájékoztat bennünket arról, milyen veszélyt jelent egészségünk számára a kávé, az alkohol, a hús, az állati eredetű zsírok, a só, a cukor é§ az erős fűszerek fogyasztása. Ezeket az élvezeti cikkeket és élelmiszereket ajánlatos mellőzni étrendünkből, és növényi eredetűekkel helyettesíteni. Ennek biológiai és fiziológiai magyarázatával most nem foglalkozom. Akit ez érdekel, annak ajánlhatom a Smena kiadó gondozásában megjelent „Táplálkozással a rák ellen" (Gábriel Hocman: Stravou proti rakovine), valamint „A személyiség formulája" (Vladimir Levi: Formula osobnosti) című. rendkívül érdekfeszítö könyveket. Sokkal inkább foglalkoztat a kérdés, hogy az az olvasó, aki megszívlelte Levi és Hocman egészséges táplálkozásra vonatkozó intelmeit, mennyire képes azokat a gyakorlatban érvényesíteni, azaz mennyire képes a nálunk beszerezhető élelmiszerekkel forradalmasítani étrendjét. Nos, a kínálat az utóbbi időben javult, azonban korántsem kielégítő. Elég szétnézni déli szomszédaink élelmiszerboltjaiban, s a választékbeli különbség szembeötlő. A rostos élelmiszerek nagy választéka várja a vásárlót, s az ellátás folyamatossága is biztosított. Nálunk például egyelőre teljesen ismeretlen a szójagranulátum, amelynek ize és felhasználása megegyezik a húséval, nem tartalmazza ennek káros anyagait, tápértéke pedig többszörösen felülmúlja a húsét. Ennek ellenére bátran kijelenthetem, hogy egy vegetáriánus nálunk is feltalálhatja magát, s ha az ember nem is zárja ki teljesen a húst, étrendjét (anyagiak megtakarításával) ésszerűbbé teheti. Gondoljuk csak el, hányféle elkészítési módja lehetséges a zöldségféléknek főzelékek, mártások, szószok formájában, vagy egyszerűen csak párolva. Ugyanúgy a rizsnek is. A mi közép-európai konyhánkban hozzászoktunk ahhoz, hogy az asztal roskadozik a sokféle ételtől. Pedig szervezetünk legnagyobb ellenségei éppen a bonyolult elkészítés^ összetételű ételek. Helytelen a változatosságnak az az értelmezése, hogy egyszeri étkezésnél, mondjuk ebédkor egymás után sokfélét eszünk. Változatos táplálkozás címén egymás után többfajta ételt bekebelezünk: előételt, levest, főfogást, desszertet, stb. Emésztőrendszerünk ezáltal rendkívüli mértékben igénybe van véve, a visszamaradó bomlástermékek bejutva a vérkeringésbe rendellenességeket idéznek elő a szervezetben: ott felhalmozódnak, meggyorsítják a szervezet öregedését, elhasználódását, gyengítik ellenállóképességét. Mint már említettem, a szakemberek részéről nagyon sok figyelmeztető vélemény hangzik el a táplálkozásra vonatkozóan, a gyakorlatban azonban nem sok a változás. A hiba leggyakrabban az emberek felfogásában keresendő. A legtöbben úgy nyilatkoznak, hogy kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy ilyeneken törjék a fejüket. Vagy: „Miért ne ennék húst, hiszen aminek jönnie kell. az úgyis jönni fog." Válasszon: más az öregkort egészségben, tevékenyen és fütyörészve tölteni, mint ágyban fekve, tehetetlenül, esetleg bottal járva, naponta másokra utal* lenni. Itt VÉRALVADÁST GÁTLÓ PIÓCÁK A fülben, a kéz és láb ujjaiban már képesek a mikrosebészek összevarrni az idegeket és az artériákat, Így egyesítve újból az elválasztott testrészeket. A finom vénákat azonban nem ilyen egyszerű összefoldozni. Ezek maguktól igen lassan regenerálódnak és addig is összetorlódik a vér ezekben a testrészekben. A nyomás csökkentése céljából a sebészek kis tehermentesítő vágásokat eszközölnek az ujjakon, eltávolítják a körmöt és vérhígító szereket adagolnak a betegnek. „A pióca sokkal kíméletesebb" — mondja dr. Gordon Brody, a Stanford Medical School (Kalifornia) mikrosebésze, aki két éve sikerrel alkalmazza az európai Hirudo medicinalis piócát. A 10—15 cm hosszú, olajzöldtől feketéig terjedő színű pióca hat vörös csíkjáról könnyen felismerhető. Étvágya csaknem kielégíthetetlen, saját testénél 7—9-szer nagyobb tömegű vért képes magába szívni. Ezenkívül nyálmirigyei hirudint is termelnek, egy olyan fehérjét, amely gátolja a vér alvadását. Néhány gyógyszertár géntechnológiai úton elő tudja már állítani a hirudint, pl. az NSZK-ban is sikerült ez már laboratóriumi méretekben, ettől azonban még hosszú az út a forgalmazható gyógyszerig. Ezzel szemben a természetes hirudint orvosi kenőcsökben már régóta forgalmazzák. Jelenleg szerte a világon klinikai vizsgálatokat folytatnak hirudinnal a hosszú ágynyugalom esetén fellépő trombózis megelőzésére. A piócának más, orvosilag érdekes szekretumai is vannak. Egy Amazonas vidékéről származó óriáspióca hemetint termel, ami képes vérrögöket feloldani. Egy Mexikóban előforduló pióca antistasint állít elő szervezetében; ez is akadályozza a véralvadást, de a szervezet más helyein mint a hirudin. A piócák és a nyálukban található anyagok iránt néhány éve egyre fokozódó keresletet felismerve dr. Roy Sawyer öt évvel ezelőtt piócafarmot rendezett be, amelyen ötféle, összesen 50 000 darab piócát tart. Ezeket nemcsak orvosi célokra exportálja, hanem meg is „feji" őket, s nyálukból gyógyhatású anyagokat, pl. hemetint és hirudint nyer. Már három könyvet írt a piócákról és nyáluk gyógyító hatásáról. Tenyésztési módszereit egyre jobban finomítja és piócáit világszerte „csúcsminőségűekként" tartják számon. megint csak jön az ellenvetés, hogy „én ismertem olyan embert, aki féldecivel kezdte a napot és szalonnát evett egész nap, mégis magas kort ért meg egészségben". Az így érvelőknek ajánlom, tegyék fel maguknak a következő kérdést: „Én is az ilyen acélszervezetű emberek csoportjába tartozom?" Mert én személy szerint nem tartozom közéjük, s az étkezés minősége hosszú távon megmutatkozna egészségemben. Egy másik pesszimista vélemény szerint mindegy, hogy ún. káros ételeket fogyasztunk-e vagy sem, hiszen korunkban úgyszólván minden mérgezett, a levegő, a víz, a föld és ezáltal a növényzet is. Éppen ezért kell a mai kor emberének fokozottabban odafigyelnie, s a lehetséges káros tényezők közül minél többet kiszűrni vagy hatásukat csökkenteni. Mert igenis állítom, hogy ez lehetséges. Azt hiszem, hogy a cél, az életünk minőségének javítása megér annyi erőfeszítést, odafigyelést. Ezek a szempontok késztettek arra, hogy az üzemi étkeztetés keretében kínálkozó három étterem közül a bratislavai Leningrádi utca diétás éttermét válasszam. Az étel minőségével eddig még többnyire elégedett voltam, de némi iróniával elmondhatom, hogy más — nem diétásnak nevezett — étkezdék kosztja is van ilyen diétás, sőt ugyanazon hibákat követik el, mint másutt: túlsózzák például a leveseket. Nem hiszem, hogy a magas vérnyomásban vagy más betegségben szenvedő embereknek egészségére válna az ilyen sós étel. A diétás étterem étlapjának egyoldalú választéka egyáltalán nem felel meg azoknak az új tudományos megállapításoknak, amikről manapság annyit írnak. Az étkezés kultúrája fővárosi viszonylatban színvonalon aluli. Egy penészes szagú, öreg ház kapujában fél órát ácsorogva kerül az ember sorra, kis helyen, tömegben, kocsmai helyiségben fogyasztva el az ételt. Véleményem szerint a fővárosnak egy nagyobb, vagy legalább két akkora diétás étteremre lenne szüksége, mint a jelenlegi; ezekben ki tudnák elégíteni a megnövekedett igényeket, ahol az elnevezésnek megfelelően valóban diétásán, de változatosan és az orvostudomány új megállapításainak megfelelően főznének, egyúttal a kultúrált étkezés minden feltételét is biztosítva. KOVÁCS RÓBERT LÍL TUDOMÁNY TECHNIKA CSONTKEPZODEST SZABÁLYOZÓ FEHÉRJE Angol kutatóknak sikerült csontból olyan fehérjefrakciót kivonni, amely megindítja a porcképződést és a csontok végein az új csont keletkezését. A kivonatban levő kritikus hatóanyagot, amelyet csont morfogén fehérjének (angol nevének rövidítéséből BMP) neveztek el. az ökörcsont kivonatából tiszta állapotban is el tudták különíteni és megállapították szerkezetét, a benne levő aminosavak kapcsolódási sorrendjét. Az emberi csontból készített hasonló kivonatban három ilyen fehérjét is találtak (BMP-1, BMP-2 és BMP-3) és úgy látszik, ezek mindegyike képes a kísérleti állatokon a porcképzödés megindítására. Állati kísérleteket végezve birkákon és majmokon törések és sebészi beavatkozások (csonkolások) után a gyógyulás gyorsítására kapott eredmények vegyesek voltak. Ezt egyrészt annak tulajdonították, hogy a készítmény nem volt elég tiszta, másrészt lehetséges, hogy a bevitt BMP nehezen tud valamilyen speciális gáton áthatolni. Az első stabil szén-xenon vegyület A Dortmundi Egyetem két kutatója, Dieter Naumann és Wieland Tyrra első ízben számolt be a világon olyan vegyület előállításáról, amelyben termodinamikailag stabil szén-xenon kötés van. A vegyület neve pentafluor-fenil-xenon-fluroborát [CeFsXe] [B FÍCeFejal és úgy állították elő, hogy xenondifluoridot reagáltattak 0°C-on acetonitrilben trispentafluor-fenil/boránnal. A szerkezet igazolására a kutatók a mágneses magrezonancia spektroszkópiát (NMR) használták. Bár először 1962-ben sikerült Neil Bartlettnek a kaliforniai egyetemen az addig teljesen reakcióképtelennek tartott xenonból vegyületet előállítani, eddig csak a xenonfluor, valamint a xenon-oxigén kötéseket tartalmazó vegyületeket sikerült készíteni. Két fej, egy gyomor, két étvágy Gordon M. Burkhardt, a Tennessee-Í Egyetem etológus kutatója már mintegy tizenhárom év óta vezet naplót a képünkön látható fekete kétfejű patkánykígyóról (van ilyen? A német: Rattenschlange). Etorzszülött állatot az egyetem dolgozói IM-nek nevezték el, abból indulva ki, hogy hátha a bal feje az ösztönöknek (instinct), míg a jobb az értelemnek (mind) a székhelye. A megfigyelések ezt a különbségtételt nem igazolták, azt azonban tanúsítják, hogy a két fej ádáz harcot vív egymással — akár egy-egy órán át is — a kígyó elé dobott táplálékért, például egérért, jóllehet az étel mindkét fejből ugyanabba a gyomorba kerül bele. Burkhardt egyebek közt arra volt kíváncsi, vajon idővel a kígyó megtanulja-e, hogy kár energiát fordítania a két fej közötti küzdelemre. Ez a tanulás azonban nem következett be. Tizenhárom év után is mindegyik fej mindent elkövetett azért, hogy a táplálékot magának szerezze meg. Ebben a harcban a jobb fej a nagyobb, a bal a kisebb falatok megszerzésében bizonyult ügyesebbnek. A kutató azt is megállapította, hogy az a fej, amely már megszerezte a maga adagját, kevésbé harcolt további élelemért, mint a még kielégítetlen. A kutató ebből arra következtet, hogy a teli gyomor önmagában nem szavatolja jóllakottság érzését. Ahhoz, hogy akár az 1, akár az M jelű fej ne érezzen éhséget, valamit előzőleg a szájában kell tartania. Ezt a jelenséget a diétás orvosok is ismerik, S ezért javasolják a lefogyni vágyó embereknek, hogy lehetőleg hosszú ideig rágjanak. 16
