A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-03 / 45. szám

... A szeptember végi eső napok óta dolkodó embert, hogy környezetét és veri az erdőt. A büszke cserfa bírja, életfeltételeit egyre komolyabb ve­­nagyokat lélegzik alatta. A lombok szélyek fenyegetik. Világszerte is, ha­fedte keskeny út már közel sem eny- zánkban is, ahol az ipar gyarapodása, nyire türelmes: terepjárónk nagyokat az infrastruktúra bővülése, a mezö­csusszan rajta, bár megyünk azért. A gazdaság kemizálása — sajnos — ri-Cseh Óriáshegységben, a Harrachov asztó mértékben járt együtt a kör­fölötti irtások egyike felé haladunk, nyezeti ártalmak növekedésével. Lé­az Ördög-hegy tetejének irányába. nyegében ennek tudatosítása indí-Már hallom a motorosfürész sivító tóttá el a napjainkban már komoly, zúgását, de még így is nehezen talál- hasznos munkának és jó közösségi nánk rá a favágókra, ha nem ienne szórakozásnak számító Brontosa­velünk az a vizsgálódó tekintetű, in- urus-mozgalmat... Ezt bizonyította kább alacsony, mint magas és igen az Ördög-hegyen szervezett találkozó mozgékony ember, aki a helyi érdé- is, bár valószínű, hogy veröfényes szét vezetőjeként ideje háromnegyed őszi napsütésben ruccantak volna föl részét a szabadban tölti. Hittel vallja: a megadott találkahelyre, nem elég, hogy ismerősek a fák, is- IMem titok: az ifjú szervezők ugyan­merni kell az embereket is, akik az csak csodálkoztak azon, hogy az invi­erdőben dolgoznak. És szemmel tar- tált illetékesek közül is csak néhá­tani azokat, akik kirándulókként jár- nyan jelentek meg. Pedig az akció nak ide. De ami a legfontosabb: tá- lelkes szervezői majd mindegyik mi­mogatni és felkarolni azokat, akik ' nisztériumba küldtek meghívót, gon­óvni és védelmezni akarják az erdőt. dolván, majd ott eldöntik: ki képvi­így nyilván az erdészetvezetőnek is selje a tárcát a „Meddig él az erdő?" része van abban, hogy az egyre nép- vitáin és kirándulásain. Ám erre a szerübbé váló brontosaurusok cső- szeptember végi eseményre nem­portjainak egyike éppen az Ördög-he- csak a felelős hivatalokból érkeztek gyen tartotta szeptemberben esedé- kevesen. Az egyébként lelkes tagság kés összejövetelét. sem ostromolta seregestül a rendez-Hogy kik a brontosaurusok? Nos, vényt... erre két magyarázatot is tudok! A Közöny? Teljes kudarc? tankönyvek útbaigazítása szerint: Legszívesebben azt mondanám: egy kipusztult ősvilági lény. Saját igen. Bár valószínű, hogy az eső és a tapasztalataim alapján viszont egy hűvös idő sokakat visszariasztott a olyan ifjú környezetvédelmi társaság, túrázástól, az ősz eleji sátorozástól, amely 1974 óta — tehát éppen tizen- Ily módon a megdöbbentés, a ráéb­öt éve — a SZISZ-ben szervezett resztés most nem sikerült igazán, keretek között mozgósítja a hazai elvégre a fapestis terjedése és a kör­fiatalokat a természeti környezet nyezetünkre leselkedő egyéb veszé­megóvására, tanulmányozására és lyek nagysága akkora, hogy az erről gazdagítására. Tevékenységük jel- tudósítókat nem félszáz embernek mondata: „A brontosaurus sem élte kellene hallgatnia. Már csak azért túl" arra figyelmezteti a józanul gon- sem, mert ha a kémények eregette komor füstfellegek sötétsége és ki­­terjedtsége alapján ítélnék meg egy­­egy ország iparának fejlettségét, ha­zánk az élbolyba tartozna. Gazdasá­gunk azonban nem világszínvonalú, ellenben tavaly mégis másfél millió tonnánál több kéndioxidot bocsátott a levegőbe. Ezzel a hatalmas mennyi­séggel Európában — egy lakosra ve­títve —, sajnos, az élmezőnyben va­gyunk. Ráadásul nemcsak kén van körülöttünk — bár a legutóbbi időkig csak ezt tartották a légkör legfőbb kártevőjének. A honi levegőt évente több százezer tonnányi szilárd anyag — korom, por és egyebek —, hasonló mennyiségű nitrogénoxid, és ennél is több ólom szennyezi. No meg széndi­oxid, ám ennek mennyiségére egye­lőre nincs pontos adat. Az viszont mára már tisztázódott, hogy ez utób­biak legalább olyan erősen szennye­zik a levegőt, mint a kén! Szó esett a Brontosaurus-mozga­­lom tagjainak összejövetelén arról is, hogy a környezetvédelmi munka javí­tása mindenképpen társadalmi fela­dat, ám nemcsak az államkassza gaz­dagságán múlik. Az akaraton, a szemléleten is. És ez vonatkozik a „magas" hivatalokra és a kis üze­mekre egyaránt; a vezető beosztású személyekre ugyanúgy, mint minden­ki másra. És hogy miért kell minder­ről és minél többet beszélni? íme egy egyszerű példa. A levegőben levő szénmonoxidnak és ólomnak a leg­nagyobb része a közlekedésből szár­mazik. Az Egészségügyi Világszerve­zet orvosai szerint már káros az egész­ségre, ha ólomból a felnőtt szerve­zet napi négyszáz, a bölcsödéskorú gyerek pedig százötven mikrog­­rammnál többet kap. Hazánknak 12

Next

/
Thumbnails
Contents